Címszó: Harag - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0254.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0254.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/25/25208.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Harag

Szócikk: Harag A gyűlölet ha indulatba megy át: harag lesz belőle. A harag igen sokféle lehet, mind jellemre, mind fokozataira nézve. A haragnál annál furcsább hatású, minél nagyobb az ellentét, mely a ráfordított erő és hatásának hiánya között van; továbbá: minél csekélyebb annak tárgya s minél nagyobb fontosságot tulajdonít annak a haragvó. Ha a harag tárgya komoly s kitörése nagyszerű: akkor a csatára idegzett egyéniség roppant erőt képes kifejteni. Akkor a villámló szemek, a haragnak rendkívüli rohama, az üvöltő dűh, a fölmeredő alak és fő, a viselet és magatartás erélye és rugalmassága, a haragnak hatalmas kifejezést adhatnak. Ha ellenben a nagy haragnak silány oka, értelme és tárgya van: akkor hatása nevetséges. A beszéd ilyenkor lármás, nagyító; a magatartás berzenkedő; az ember jár, kel, kezével hadonáz és az egész kifejezés az erő és tehetség hiányát érezteti. A borzasztó harag kifejezésében a test keveset mozog, de mozzanatai rettentők, nagyszerűek; kifejezései az egyensúlyából kihozott léleknek, de mely erejének hatalmas önérzetében van. A hang ilyenkor inkább benső ereje, mint külső nagysága által hasson. Mert a színész kifejezése, hangjának eme benső ereje nélkül, lármás dühöngés és üres ordítás lenne inkább, mint azon eróly nyilatkozása, mely az élet mélységeiből tör elő. A harag furcsa jellemet ölt akkor is, ha abbeli tehetetlenségében, hogy tárgyát meg nem semmisítheti: boszúját bizonyos érzéki dolgokon tölti, azokat eldobja, lábbal tapodja, vagy összerontja. Furcsasága ilyenkor sükeretlenségében áll, s azon kábaságában, mely szerint erejét haszontalanul pazarolja. A haragnak e neme vígjátékban nagy hatással alkalmazható. Azonban a harag érzéki tárgyakon is kiönthető, anélkül, hogy nevetségessé válnék; föltéve, hogy a tárgyaknak jelentőségük van; azaz, ha azok a haragvó lelkében bizonyos képeket támasztanak. Így a tragikai harag akaratlanul is a tárgy ellen fordulhat, p.o. egy levél ellen, melynek tartalma az illetőt felingerelte. Mert az ember ilyenkor jelképező módon, haragja tárgyát semmisíti meg. Így töri szét a kardot, zászlót, címert, stb. Az efféle cselekvés művészi értéke attól függ, hogy a színész annak szükségét helyesen fogta-e föl s az alkalmat ügyes tapintattal ragadta-e meg, vagy nem. (Egressy Gábor.) (személy) (információ) szin_II.0254.pdf II

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Harag címszóvég 25208 Szócikk: Harag A gyűlölet ha indulatba megy át: harag lesz belőle. A harag igen sokféle lehet, mind jellemre, mind fokozataira nézve. A haragnál annál furcsább hatású, minél nagyobb az ellentét, mely a ráfordított erő és hatásának hiánya között van; továbbá: minél csekélyebb annak tárgya s minél nagyobb fontosságot tulajdonít annak a haragvó. Ha a harag tárgya komoly s kitörése nagyszerű: akkor a csatára idegzett egyéniség roppant erőt képes kifejteni. Akkor a villámló szemek, a haragnak rendkívüli rohama, az üvöltő dűh, a fölmeredő alak és fő, a viselet és magatartás erélye és rugalmassága, a haragnak hatalmas kifejezést adhatnak. Ha ellenben a nagy haragnak silány oka, értelme és tárgya van: akkor hatása nevetséges. A beszéd ilyenkor lármás, nagyító; a magatartás berzenkedő; az ember jár, kel, kezével hadonáz és az egész kifejezés az erő és tehetség hiányát érezteti. A borzasztó harag kifejezésében a test keveset mozog, de mozzanatai rettentők, nagyszerűek; kifejezései az egyensúlyából kihozott léleknek, de mely erejének hatalmas önérzetében van. A hang ilyenkor inkább benső ereje, mint külső nagysága által hasson. Mert a színész kifejezése, hangjának eme benső ereje nélkül, lármás dühöngés és üres ordítás lenne inkább, mint azon eróly nyilatkozása, mely az élet mélységeiből tör elő. A harag furcsa jellemet ölt akkor is, ha abbeli tehetetlenségében, hogy tárgyát meg nem semmisítheti: boszúját bizonyos érzéki dolgokon tölti, azokat eldobja, lábbal tapodja, vagy összerontja. Furcsasága ilyenkor sükeretlenségében áll, s azon kábaságában, mely szerint erejét haszontalanul pazarolja. A haragnak e neme vígjátékban nagy hatással alkalmazható. Azonban a harag érzéki tárgyakon is kiönthető, anélkül, hogy nevetségessé válnék; föltéve, hogy a tárgyaknak jelentőségük van; azaz, ha azok a haragvó lelkében bizonyos képeket támasztanak. Így a tragikai harag akaratlanul is a tárgy ellen fordulhat, p.o. egy levél ellen, melynek tartalma az illetőt felingerelte. Mert az ember ilyenkor jelképező módon, haragja tárgyát semmisíti meg. Így töri szét a kardot, zászlót, címert, stb. Az efféle cselekvés művészi értéke attól függ, hogy a színész annak szükségét helyesen fogta-e föl s az alkalmat ügyes tapintattal ragadta-e meg, vagy nem. (Egressy Gábor.) yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy egressy gábor szin_II.0254.pdf II

A szócikk eredeti szövege: