Címszó: Jogdíj - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0435.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0435.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26253.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Jogdíj
Szócikk: Jogdíj Színpadi műveket (színdarabokat)
csak a szerző, illetve annak előzetes engedélyével szabad előadni, akinek a szerzői
jogot a szerző átengedte. A szerzői (másként írói, zeneszerzői stb.) jogot védi
a szerzői jogról szóló 1921. (időpont) évi
LIV. t. cikk, mely az engedély nélküli előadást jogbitorlásnak minősíti és szigorúan
bünteti. A bitorlás kártérítési kötelezettséget is von maga után. Nemzetközi megállapodás
is védi mindazon országok szerzőinek munkáit, amely országok az úgynevezett »berni
(ország)
egyezmény« tagjai. (Alig van ma mar olyan ország, mely ne lenne tagja). Kötelező
tehát Magyarországon nemcsak a magyar szerzők színpadi műveinek, hanem az idegen
szerzők műveinek is, — amennyiben azokat akár színház, akár műkedvelők előadni
óhajtják — az előadásokra jogosító engedély megszerzése. Azt az ellenszolgáltatást,
amit a színház, vagy műkedvelő társaság, a jogtulajdonosnak, tehát a szerzőnek
vagy megbízottjának, avagy annak, aki a szerzőtől a színpadi mű tulajdonjogát megszerezte,
— az előadások engedélyezéseért fizet: »jogdíjnak« nevezik. A szerzői jogot nálunk
a törvény a szerző életén át és halála után még 50 évig védi. Ezen idő leteltével
a mű szabad, vagyis azt bárki kiadhatja vagy nyilvánosan előadhatja anélkül, hogy
bárkitől engedélyt kellene kérni. szin_II.0435.pdf II
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Jogdíj címszóvég 26253 Szócikk: Jogdíj Színpadi
műveket (színdarabokat) csak a szerző, illetve annak előzetes engedélyével szabad
előadni, akinek a szerzői jogot a szerző átengedte. A szerzői (másként írói, zeneszerzői
stb.) jogot védi a szerzői jogról szóló 1921. évi xtalanevtizedx 1935 LIV. t. cikk,
mely az engedély nélküli előadást jogbitorlásnak minősíti és szigorúan bünteti.
A bitorlás kártérítési kötelezettséget is von maga után. Nemzetközi megállapodás
is védi mindazon országok szerzőinek munkáit, amely országok az úgynevezett »berni
ytelepulesy bern ytelepulesy bern yorszagy Svájc ykodvegy egyezmény« tagjai. (Alig
van ma mar olyan ország, mely ne lenne tagja). Kötelező tehát Magyarországon nemcsak
a magyar szerzők színpadi műveinek, hanem az idegen szerzők műveinek is, — amennyiben
azokat akár színház, akár műkedvelők előadni óhajtják — az előadásokra jogosító
engedély megszerzése. Azt az ellenszolgáltatást, amit a színház, vagy műkedvelő
társaság, a jogtulajdonosnak, tehát a szerzőnek vagy megbízottjának, avagy annak,
aki a szerzőtől a színpadi mű tulajdonjogát megszerezte, — az előadások engedélyezéseért
fizet: »jogdíjnak« nevezik. A szerzői jogot nálunk a törvény a szerző életén át
és halála után még 50 évig védi. Ezen idő leteltével a mű szabad, vagyis azt bárki
kiadhatja vagy nyilvánosan előadhatja anélkül, hogy bárkitől engedélyt kellene kérni.
szin_II.0435.pdf II
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Jogdíj - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0435.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0435.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26253.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Jogdíj
Szócikk: Jogdíj Színpadi műveket (színdarabokat)
csak a szerző, illetve annak előzetes engedélyével szabad előadni, akinek a szerzői
jogot a szerző átengedte. A szerzői (másként írói, zeneszerzői stb.) jogot védi
a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. t. cikk, mely az engedély nélküli előadást
jogbitorlásnak minősíti és szigorúan bünteti. A bitorlás kártérítési kötelezettséget
is von maga után. Nemzetközi megállapodás is védi mindazon országok szerzőinek munkáit,
amely országok az úgynevezett »berni egyezmény« tagjai. (Alig van ma mar olyan ország,
mely ne lenne tagja). Kötelező tehát Magyarországon nemcsak a magyar szerzők színpadi
műveinek, hanem az idegen szerzők műveinek is, — amennyiben azokat akár színház,
akár műkedvelők előadni óhajtják — az előadásokra jogosító engedély megszerzése.
Azt az ellenszolgáltatást, amit a színház, vagy műkedvelő társaság, a jogtulajdonosnak,
tehát a szerzőnek vagy megbízottjának, avagy annak, aki a szerzőtől a színpadi
mű tulajdonjogát megszerezte, — az előadások engedélyezéseért fizet: »jogdíjnak«
nevezik. A szerzői jogot nálunk a törvény a szerző életén át és halála után még
50 évig védi. Ezen idő leteltével a mű szabad, vagyis azt bárki kiadhatja vagy nyilvánosan
előadhatja anélkül, hogy bárkitől engedélyt kellene kérni. szin_II.0435.pdf II