Címszó: Jutalomjáték - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0448.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0448.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26316.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Jutalomjáték
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/526316.htm
Szócikk: Jutalomjáték A jutalomjáték oly színpadi
előadás, melynek jövedelme egészben, vagy részben a színtársulat valamely tagját
illeti, azzal a célzattal, hogy a csekély fizetésű tag egy kis mellékjövedelemhez
jusson, részben pedig azért tartanak jutalomestélyt, hogy a társulat kedvence alkalmas
darabban elbúcsúzzon. Eredete a színészet bölcsőkorára vezethető vissza. A régi
színészi szerződésekben mindig kikötötték a jutalom játékot és ilyenkor az illető
maga választotta meg a darabot is. A régi közönség a kedvelt aktorokat mindenféle
jóval halmozta el. Vég selymek, drága csipkék, sőt ékszerek is jutottak a nőknek,
a férfiak pedig pénzt, ruhát, dohányt, tajtékpipát kaptak. Este pedig a karzatról
verseket szórtak a közönség közé és a színpad felé. A régi időben a jutalmazandó
a lakásán árusította a jegyeket s gyakran megesett:, hogy a melegen érző hazafiak
felülfizettek; később a jutalmazandó maga ült a kasszához és onnan adta el a bemeneti
jegyet. Ismeretes volt egy kompetens jutalomjáték, amidőn a jövedelem fele részét
kapta az illető és volt egy ú. n. címzetes jutalomjáték, amidőn a jövedelem tízedrészét
osztotta föl a színigazgató. Mezővárosokban a jutalmazandó házról-házra vitte eladni
a jegyeket. A Nemzeti Színházban (intézmény)
(információ)
Egressy Gábor (személy) (információ)
proponálására 1860-ban (időpont) eltörölték
a jutalom játékot. Alább ismertetünk egy jutalom játék-invokációt, amelyet Láng
Ádám (személy)
(információ)
híres úttörő színész intézett a közönséghez
a színlapon. Ez alkalommal »A láthatatlan ítélőszék« (cím) került színre,
melyben a jutalmazott Tóbiás árendást (szerep) játszta,
1832. (időpont)
Bőjtmás-hava 3-ik napján, Miskolcon. (megye) Eredeti
orthografiával így hangzik: »Nagylelkü Hazafiak és Kegyes Pártfogóim! 1792-ik (időpont) Év
volt az, melyben dicsőségesen Uralkodó Felséges Urunk és Kegyelmes Hazánk Attyának
Magyar Ország Királylyá lett Koronáztatása alkalmatosságával a Budai Játékszínen
(intézmény)
(információ)
kezdém én is Játékszini pályámat — annyi
év ólta viszontagságok közt küszködvén mellette életem virágját elhullattam, a mi
kevés még Isten kegyelméből meg maradva, azt csupán e Nagylelkű Hazafi Pártfogóknak
szentelem — tekintsenek oly törzsök fiának, ki néha hasznos gyümöltsökkel is kedveskedett
és most már korhadt állapotjában csak azon esenkedni bátorkodik, hogy ápolgató Hazafiúi
kebelekben még szenvedni méltóztassák Iegháládatosabb s' legrégibb Thália szolgáját
Láng Ádámot.« (személy) (információ)
Egy időben szokás volt, hogy a vidéki színésznők
midőn valamely városban jutalomjátékukat tartották, ahol már azelőtt is játszottak,
a függöny felmenetelekor így szóltak a közönséghez: »Akként érzem magamat, miként
a vándor,, ki hosszas útról visszatérve, szétnéz kedvesei között s megszámlálva
őket, úgy találja, hogy senki sem hiányzik közülök.« (A jutalmazandó latinos (nyelv) neve:
beneficiáns.) A »jutalomjáték«-szó már 1833. (időpont) október
22. óta ismert fogalom volt a magyar színészek szótárában s így megdől az az állítás,
mintha az 1838-tól (időpont) lett
volna csak ismeretes. (Lásd: Szily Kálmán: (személy) A
magyar nyelvújítás szótára. (cím) Budapest,
(Budapest)
1902. (időpont)
157. oldal, ahol 1838-tól (időpont) datálódik
e kifejezés. (V. ö. Kivenni a jutalom játékot.) szin_II.0448.pdf II
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Jutalomjáték címszóvég 26316 Szócikk: Jutalomjáték
A jutalomjáték oly színpadi előadás, melynek jövedelme egészben, vagy részben a
színtársulat valamely tagját illeti, azzal a célzattal, hogy a csekély fizetésű
tag egy kis mellékjövedelemhez jusson, részben pedig azért tartanak jutalomestélyt,
hogy a társulat kedvence alkalmas darabban elbúcsúzzon. Eredete a színészet bölcsőkorára
vezethető vissza. A régi színészi szerződésekben mindig kikötötték a jutalom játékot
és ilyenkor az illető maga választotta meg a darabot is. A régi közönség a kedvelt
aktorokat mindenféle jóval halmozta el. Vég selymek, drága csipkék, sőt ékszerek
is jutottak a nőknek, a férfiak pedig pénzt, ruhát, dohányt, tajtékpipát kaptak.
Este pedig a karzatról verseket szórtak a közönség közé és a színpad felé. A régi
időben a jutalmazandó a lakásán árusította a jegyeket s gyakran megesett:, hogy
a melegen érző hazafiak felülfizettek; később a jutalmazandó maga ült a kasszához
és onnan adta el a bemeneti jegyet. Ismeretes volt egy kompetens jutalomjáték, amidőn
a jövedelem fele részét kapta az illető és volt egy ú. n. címzetes jutalomjáték,
amidőn a jövedelem tízedrészét osztotta föl a színigazgató. Mezővárosokban a jutalmazandó
házról-házra vitte eladni a jegyeket. A Nemzeti Színházban yintezmenyy nemzeti
színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy
yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy Egressy Gábor yszemelynevy egressy
gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor
yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy proponálására
1860-ban eltörölték a jutalom játékot. Alább ismertetünk egy jutalom játék-invokációt,
amelyet Láng Ádám yszemelynevy láng ádám yszemelynevy Láng Ádám yszemelynevy
láng yszemelynevy ádám yszemelynevy yszemelynevy Láng yszemelynevy Ádám
yszemelynevy ykodvegy híres úttörő színész intézett a közönséghez a színlapon. Ez
alkalommal »A láthatatlan ítélőszék« ycimy a láthatatlan ítélőszék ycimy A
láthatatlan ítélőszék ycimy a ycimy láthatatlan ycimy ítélőszék ycimy ycimy A
ycimy láthatatlan ycimy ítélőszék ycimy ykodvegy került színre, melyben a jutalmazott
Tóbiás árendást yszerepy tóbiás árendás yszerepy Tóbiás árendás yszerepy tóbiás
yszerepy árendás yszerepy yszerepy Tóbiás yszerepy árendás yszerepy ykodvegy játszta,
1832. xevtizedx 1835 Bőjtmás-hava 3-ik napján, Miskolcon. ytelepulesy miskolc
ytelepulesy Miskolc ymegyey borsod megye ykodvegy Eredeti orthografiával így hangzik:
»Nagylelkü Hazafiak és Kegyes Pártfogóim! 1792-ik xevtizedx 1795 Év xtalanevtizedx
1805 xtalanevtizedx 1815 volt az, melyben dicsőségesen Uralkodó Felséges Urunk és
Kegyelmes Hazánk Attyának Magyar Ország Királylyá lett Koronáztatása alkalmatosságával
a Budai Játékszínen yintezmenyy budai játékszín yintezmenyy Budai Já
yintezmenyy budai yintezmenyy játékszín yintezmenyy yintezmenyy Budai
yintezmenyy Já yintezmenyy ykodvegy kezdém én is Játékszini pályámat — annyi év
ólta viszontagságok közt küszködvén mellette életem virágját elhullattam, a mi kevés
még Isten kegyelméből meg maradva, azt csupán e Nagylelkű Hazafi Pártfogóknak szentelem
— tekintsenek oly törzsök fiának, ki néha hasznos gyümöltsökkel is kedveskedett
és most már korhadt állapotjában csak azon esenkedni bátorkodik, hogy ápolgató Hazafiúi
kebelekben még szenvedni méltóztassák Iegháládatosabb s' legrégibb Thália szolgáját
Láng Ádámot.« yszemelynevy láng ádám yszemelynevy Láng Ádám yszemelynevy láng
yszemelynevy ádám yszemelynevy yszemelynevy Láng yszemelynevy Ádám yszemelynevy
ykodvegy Egy időben szokás volt, hogy a vidéki színésznők midőn valamely városban
jutalomjátékukat tartották, ahol már azelőtt is játszottak, a függöny felmenetelekor
így szóltak a közönséghez: »Akként érzem magamat, miként a vándor,, ki hosszas útról
visszatérve, szétnéz kedvesei között s megszámlálva őket, úgy találja, hogy senki
sem hiányzik közülök.« (A jutalmazandó latinos ynyelvy latin ynyelvy latin
ynyelvy latin ynyelvy ynyelvy latin ynyelvy ykodvegy neve: beneficiáns.) A »jutalomjáték«-szó
már 1833. xevtizedx 1835 október 22. óta ismert fogalom volt a magyar színészek
szótárában s így megdől az az állítás, mintha az 1838-tól lett xtalanevtizedx
1845 xtalanevtizedx 1855 volna csak ismeretes. (Lásd: Szily Kálmán: yszemelynevy
szily kálmán yszemelynevy Szily Kálmán yszemelynevy szily yszemelynevy kálmán
yszemelynevy yszemelynevy Szily yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy A magyar
nyelvújítás szótára. ycimy a magyar nyelvújítás szótára ycimy A magyar
nyelvújítás szótára ycimy a ycimy magyar ycimy nyelvújítás ycimy szótára ycimy
ycimy A ycimy magyar ycimy nyelvújítás ycimy szótára ycimy ykodvegy Budapest, Budapest
ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy 1902. xevtizedx 1905 157.
oldal, ahol 1838-tól xevtizedx 1835 datálódik xtalanevtizedx 1845 xtalanevtizedx
1855 e kifejezés. (V. ö. Kivenni a jutalom játékot.) szin_II.0448.pdf II
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Jutalomjáték - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0448.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0448.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26316.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Jutalomjáték
Szócikk: Jutalomjáték A jutalomjáték oly színpadi
előadás, melynek jövedelme egészben, vagy részben a színtársulat valamely tagját
illeti, azzal a célzattal, hogy a csekély fizetésű tag egy kis mellékjövedelemhez
jusson, részben pedig azért tartanak jutalomestélyt, hogy a társulat kedvence alkalmas
darabban elbúcsúzzon. Eredete a színészet bölcsőkorára vezethető vissza. A régi
színészi szerződésekben mindig kikötötték a jutalom játékot és ilyenkor az illető
maga választotta meg a darabot is. A régi közönség a kedvelt aktorokat mindenféle
jóval halmozta el. Vég selymek, drága csipkék, sőt ékszerek is jutottak a nőknek,
a férfiak pedig pénzt, ruhát, dohányt, tajtékpipát kaptak. Este pedig a karzatról
verseket szórtak a közönség közé és a színpad felé. A régi időben a jutalmazandó
a lakásán árusította a jegyeket s gyakran megesett:, hogy a melegen érző hazafiak
felülfizettek; később a jutalmazandó maga ült a kasszához és onnan adta el a bemeneti
jegyet. Ismeretes volt egy kompetens jutalomjáték, amidőn a jövedelem fele részét
kapta az illető és volt egy ú. n. címzetes jutalomjáték, amidőn a jövedelem tízedrészét
osztotta föl a színigazgató. Mezővárosokban a jutalmazandó házról-házra vitte eladni
a jegyeket. A Nemzeti Színházban Egressy Gábor proponálására 1860-ban eltörölték
a jutalom játékot. Alább ismertetünk egy jutalom játék-invokációt, amelyet Láng
Ádám híres úttörő színész intézett a közönséghez a színlapon. Ez alkalommal »A láthatatlan
ítélőszék« került színre, melyben a jutalmazott Tóbiás árendást játszta, 1832. Bőjtmás-hava
3-ik napján, Miskolcon. Eredeti orthografiával így hangzik: »Nagylelkü Hazafiak
és Kegyes Pártfogóim! 1792-ik Év volt az, melyben dicsőségesen Uralkodó Felséges
Urunk és Kegyelmes Hazánk Attyának Magyar Ország Királylyá lett Koronáztatása alkalmatosságával
a Budai Játékszínen kezdém én is Játékszini pályámat — annyi év ólta viszontagságok
közt küszködvén mellette életem virágját elhullattam, a mi kevés még Isten kegyelméből
meg maradva, azt csupán e Nagylelkű Hazafi Pártfogóknak szentelem — tekintsenek
oly törzsök fiának, ki néha hasznos gyümöltsökkel is kedveskedett és most már korhadt
állapotjában csak azon esenkedni bátorkodik, hogy ápolgató Hazafiúi kebelekben még
szenvedni méltóztassák Iegháládatosabb s' legrégibb Thália szolgáját Láng Ádámot.«
Egy időben szokás volt, hogy a vidéki színésznők midőn valamely városban jutalomjátékukat
tartották, ahol már azelőtt is játszottak, a függöny felmenetelekor így szóltak
a közönséghez: »Akként érzem magamat, miként a vándor,, ki hosszas útról visszatérve,
szétnéz kedvesei között s megszámlálva őket, úgy találja, hogy senki sem hiányzik
közülök.« (A jutalmazandó latinos neve: beneficiáns.) A »jutalomjáték«-szó már 1833.
október 22. óta ismert fogalom volt a magyar színészek szótárában s így megdől az
az állítás, mintha az 1838-tól lett volna csak ismeretes. (Lásd: Szily Kálmán: A
magyar nyelvújítás szótára. Budapest, 1902. 157. oldal, ahol 1838-tól datálódik
e kifejezés. (V. ö. Kivenni a jutalom játékot.) szin_II.0448.pdf II
