Címszó: Kávéházi színészi produkció - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0523.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0523.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26654.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Kávéházi színészi produkció

Szócikk: Kávéházi színészi produkció Az összes európai világvárosokban évek óta divatos, hogy kávéházakban és vendéglőkben a színházi előadások után terített asztalok előtt, rögtönzött színpadon, neves színésznők és színészek lépnek fel, akik ilyenmódon egészítik ki a jövedelműket. A színészek nemcsak nálunk, hanem mindenütt rosszul vannak fizetve és ezért rákényszerültek arra, hogy éjszakánként zenés nyilvános helyiségekben lépjenek fel, ahol általában kétszerannyi felléptidíjat kapnak, mint amennyit a színházaktól rendes havi gázsiképpen. Budapesten (Budapest) és a nagy vidéki városokban is egy időben divattá lett, hogy kávéházakban és vendéglőkben művészestéket rendeznek, a kőszínházak tagjainak részvételével. Ezeket az előadásokat azonban 1923. (időpont) júniustól egy belügyminiszteri rendelettel korlátozták és lehetőleg a minimumra csökkentették. A belügyminiszter ugyanis a rendőrhatóságok jelentése alapján körrendeletet bocsátott ki, amely szerint „ezek az idegen elnevezésű üzletek pazar berendezésükkel, a közönség kíváncsiságának kihasználásával gyakran a közrend, a közerkölcsiség és üzleti tisztesség követelményeivel ellentétben zajos tivornyákra nyújtanak alkalmat. A vendégeknek rendkívül magas árakon szolgáltatnak ételeket és italokat és ezenfelül helyiségeikben rendőrhatósági engedély nélkül gyakorlatba vett ének- és táncelőadásokkal valóságos mulatóhelyekké váltak. Mindezek megállapítása után a belügyminiszter utasította a fővárosi (Budapest) és vidéki rendőrhatóságokat, hogy az üzlettulajdonosokat szólítsák fel a szabályellenes, vagy idegennyelvű feliratok és jelvények eltávolítására. A rendelet ezerint továbbá tilos azokban a helyiségekben, ahol fogyasztási célokra italokat, ételeket, vagy kávéházi cikkeket szolgálnak fel, bárminemű tánc vagy ehhez hasonló mutatványok előadása, még akkor is, ha ezekben a fogyasztóközönség venne részt. Ezekben a helyiségekben csak abban az esetben tarthatók előadások, ha a helyiség a fogyasztóközönségtől elkülönítve, színpadszerűleg van e célra berendezve. Ebben az esetben is az előadások megtartására külön rendőrhatósági engedélyt kell kérni. 1928. (időpont) szept. havában e tiltórendeletet a legszigorúbban hajtották végre. Ez idő óta a budapesti (Budapest) rendőrfőkapitányság a szóbanforgó rendeletre való hivatkozással egyáltalában nem ad ki az artistáknak és a színészeknek napokra szóló működési engedélyt. Egyes kávéházak és vendéglők hiába próbálkoztak ilyen engedély elnyerésére, fáradozásuk eredménytelen maradt. szin_II.0523.pdf II

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Kávéházi színészi produkció címszóvég 26654 Szócikk: Kávéházi színészi produkció Az összes európai világvárosokban évek óta divatos, hogy kávéházakban és vendéglőkben a színházi előadások után terített asztalok előtt, rögtönzött színpadon, neves színésznők és színészek lépnek fel, akik ilyenmódon egészítik ki a jövedelműket. A színészek nemcsak nálunk, hanem mindenütt rosszul vannak fizetve és ezért rákényszerültek arra, hogy éjszakánként zenés nyilvános helyiségekben lépjenek fel, ahol általában kétszerannyi felléptidíjat kapnak, mint amennyit a színházaktól rendes havi gázsiképpen. Budapesten Budapest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy és a nagy vidéki városokban is egy időben divattá lett, hogy kávéházakban és vendéglőkben művészestéket rendeznek, a kőszínházak tagjainak részvételével. Ezeket az előadásokat azonban 1923. júniustól egy belügyminiszteri rendelettel korlátozták és lehetőleg a minimumra csökkentették. A belügyminiszter ugyanis a rendőrhatóságok jelentése alapján körrendeletet bocsátott ki, amely szerint „ezek az idegen elnevezésű üzletek pazar berendezésükkel, a közönség kíváncsiságának kihasználásával gyakran a közrend, a közerkölcsiség és üzleti tisztesség követelményeivel ellentétben zajos tivornyákra nyújtanak alkalmat. A vendégeknek rendkívül magas árakon szolgáltatnak ételeket és italokat és ezenfelül helyiségeikben rendőrhatósági engedély nélkül gyakorlatba vett ének- és táncelőadásokkal valóságos mulatóhelyekké váltak. Mindezek megállapítása után a belügyminiszter utasította a fővárosi főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy és vidéki rendőrhatóságokat, hogy az üzlettulajdonosokat szólítsák fel a szabályellenes, vagy idegennyelvű feliratok és jelvények eltávolítására. A rendelet ezerint továbbá tilos azokban a helyiségekben, ahol fogyasztási célokra italokat, ételeket, vagy kávéházi cikkeket szolgálnak fel, bárminemű tánc vagy ehhez hasonló mutatványok előadása, még akkor is, ha ezekben a fogyasztóközönség venne részt. Ezekben a helyiségekben csak abban az esetben tarthatók előadások, ha a helyiség a fogyasztóközönségtől elkülönítve, színpadszerűleg van e célra berendezve. Ebben az esetben is az előadások megtartására külön rendőrhatósági engedélyt kell kérni. 1928. szept. xtalanevtizedx 1935 havában e tiltórendeletet a legszigorúbban hajtották végre. Ez idő óta a budapesti Budapest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy rendőrfőkapitányság a szóbanforgó rendeletre való hivatkozással egyáltalában nem ad ki az artistáknak és a színészeknek napokra szóló működési engedélyt. Egyes kávéházak és vendéglők hiába próbálkoztak ilyen engedély elnyerésére, fáradozásuk eredménytelen maradt. szin_II.0523.pdf II

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Kávéházi színészi produkció - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0523.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0523.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26654.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Kávéházi színészi produkció

Szócikk: Kávéházi színészi produkció Az összes európai világvárosokban évek óta divatos, hogy kávéházakban és vendéglőkben a színházi előadások után terített asztalok előtt, rögtönzött színpadon, neves színésznők és színészek lépnek fel, akik ilyenmódon egészítik ki a jövedelműket. A színészek nemcsak nálunk, hanem mindenütt rosszul vannak fizetve és ezért rákényszerültek arra, hogy éjszakánként zenés nyilvános helyiségekben lépjenek fel, ahol általában kétszerannyi felléptidíjat kapnak, mint amennyit a színházaktól rendes havi gázsiképpen. Budapesten és a nagy vidéki városokban is egy időben divattá lett, hogy kávéházakban és vendéglőkben művészestéket rendeznek, a kőszínházak tagjainak részvételével. Ezeket az előadásokat azonban 1923. júniustól egy belügyminiszteri rendelettel korlátozták és lehetőleg a minimumra csökkentették. A belügyminiszter ugyanis a rendőrhatóságok jelentése alapján körrendeletet bocsátott ki, amely szerint „ezek az idegen elnevezésű üzletek pazar berendezésükkel, a közönség kíváncsiságának kihasználásával gyakran a közrend, a közerkölcsiség és üzleti tisztesség követelményeivel ellentétben zajos tivornyákra nyújtanak alkalmat. A vendégeknek rendkívül magas árakon szolgáltatnak ételeket és italokat és ezenfelül helyiségeikben rendőrhatósági engedély nélkül gyakorlatba vett ének- és táncelőadásokkal valóságos mulatóhelyekké váltak. Mindezek megállapítása után a belügyminiszter utasította a fővárosi és vidéki rendőrhatóságokat, hogy az üzlettulajdonosokat szólítsák fel a szabályellenes, vagy idegennyelvű feliratok és jelvények eltávolítására. A rendelet ezerint továbbá tilos azokban a helyiségekben, ahol fogyasztási célokra italokat, ételeket, vagy kávéházi cikkeket szolgálnak fel, bárminemű tánc vagy ehhez hasonló mutatványok előadása, még akkor is, ha ezekben a fogyasztóközönség venne részt. Ezekben a helyiségekben csak abban az esetben tarthatók előadások, ha a helyiség a fogyasztóközönségtől elkülönítve, színpadszerűleg van e célra berendezve. Ebben az esetben is az előadások megtartására külön rendőrhatósági engedélyt kell kérni. 1928. szept. havában e tiltórendeletet a legszigorúbban hajtották végre. Ez idő óta a budapesti rendőrfőkapitányság a szóbanforgó rendeletre való hivatkozással egyáltalában nem ad ki az artistáknak és a színészeknek napokra szóló működési engedélyt. Egyes kávéházak és vendéglők hiába próbálkoztak ilyen engedély elnyerésére, fáradozásuk eredménytelen maradt. szin_II.0523.pdf II