Címszó: Lerántani a darabot - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0135.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0135.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28230.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Lerántani a darabot

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/528230.htm

Szócikk: Lerántani a darabot A színielőadás egyik fontos kelléke a hangulat. Ha az megvan, úgy nem esik baj az előadás keretében. De vajmi gyakran előfordul, hogy a színész rossz kedvű, családi baja van, — ekkor, ha uralkodni nem tud a kedélyén, indiszpoziciója azt eredményezi, hogy az ensemble szépségén ront. A vígjátékban például nem használ víg tónust, nem játszik össze a partnerével, stb. E szenvtelen játékot a színészvilágban úgy mondják, hogy: »Lerántja a d'arabot«. Kezdő színészek, kiknél hiányzik a kellő rutin, vagy szerepüket csak félig-meddig betanult színészek is le szokták rántani a darabot. De akkor is előfordul a »lerántás«, ha valamely szereplő a darab stílusával ellenkező modorban, monoton hangon vagy minden élénkség nélkül beszél. Az ilyen magatartásért a színészt meg szokták fenyíteni. szin_III.0135.pdf

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Lerántani a darabot címszóvég 28230 Szócikk: Lerántani a darabot A színielőadás egyik fontos kelléke a hangulat. Ha az megvan, úgy nem esik baj az előadás keretében. De vajmi gyakran előfordul, hogy a színész rossz kedvű, családi baja van, — ekkor, ha uralkodni nem tud a kedélyén, indiszpoziciója azt eredményezi, hogy az ensemble szépségén ront. A vígjátékban például nem használ víg tónust, nem játszik össze a partnerével, stb. E szenvtelen játékot a színészvilágban úgy mondják, hogy: »Lerántja a d'arabot«. Kezdő színészek, kiknél hiányzik a kellő rutin, vagy szerepüket csak félig-meddig betanult színészek is le szokták rántani a darabot. De akkor is előfordul a »lerántás«, ha valamely szereplő a darab stílusával ellenkező modorban, monoton hangon vagy minden élénkség nélkül beszél. Az ilyen magatartásért a színészt meg szokták fenyíteni. szin_III.0135.pdf III

A szócikk eredeti szövege: