Címszó: Lövés - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0167.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0167.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28453.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Lövés

Szócikk: Lövés A színpadon mindenkor fojtással lőnek. A lövéssel azonban gyakran baj van, mert bármily kitűnő is legyen a pisztoly, sokszor csütörtököt mond. E végből leghelyesebb, ha riasztólövést alkalmaznak, esetleg az adott pillanatban 2—3 pisztolyt sütnek el. Kis társulatoknál a »léc (sprájc) lövést« használják, mert ez a legolcsóbb és legbiztosabb. Ezt úgy szokták használni, hogy a léc egyik végét a színpadra ejtik, ami inkább hangos zajnak, tompa ütésnek felel meg, de kis társulatnál ráfogják, hogy az — lövés volt. Külső lövést is szoktak leadni, — ez akkor történik, ha a színen szereplő színész nem bizik az önuralmában és hogy valamjikép esetlenül ne történjék a lövés, az adott pillanatban a kulisszák mögül sütik el a pisztolyt. szin_III.0167.pdf III

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Lövés címszóvég 28453 Szócikk: Lövés A színpadon mindenkor fojtással lőnek. A lövéssel azonban gyakran baj van, mert bármily kitűnő is legyen a pisztoly, sokszor csütörtököt mond. E végből leghelyesebb, ha riasztólövést alkalmaznak, esetleg az adott pillanatban 2—3 pisztolyt sütnek el. Kis társulatoknál a »léc (sprájc) lövést« használják, mert ez a legolcsóbb és legbiztosabb. Ezt úgy szokták használni, hogy a léc egyik végét a színpadra ejtik, ami inkább hangos zajnak, tompa ütésnek felel meg, de kis társulatnál ráfogják, hogy az — lövés volt. Külső lövést is szoktak leadni, — ez akkor történik, ha a színen szereplő színész nem bizik az önuralmában és hogy valamjikép esetlenül ne történjék a lövés, az adott pillanatban a kulisszák mögül sütik el a pisztolyt. szin_III.0167.pdf III

A szócikk eredeti szövege: