Címszó: Megfujni a kőkéményes házakat - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0267.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0267.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28972.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Megfujni a kőkéményes házakat

Szócikk: Megfujni a kőkéményes házakat A vidéki vándorszínészek, mikor hajdanában bejöttek valamely községbe, kvartettben összeálltak és szerenádot adtak a jobbfajta külsejű házak ablakai alatt. A jobbmódot a szemfüles színészek úgy szimatolták ki, hogy amelyik háznak a kéménye kőből van, arról azt következtették, hogy azt csak jómódú ember lakhatja. Ezután rázendítettek az ismert énekre: »Csendes éj van, nyugalomnak éje« (cím) (információ) kezdetűre és mily boldogok voltak, ha énkekükért egy pár krajcárt kaphattak! Ha meg bőkezű volt a ház ura és forintokkal jutalmazta őket, a színészek akkor urak voltak és sokra becsülték a művészetüket! Hétfőn és pénteken, mely napokon hajdan előadás nem volt, szintén kvartetteztek a kőkéményes házak ablakai előtt, hova gyakran be is invitálták a színészeket egy kis harapni valóra s egy-két pohár borra. szin_III.0267.pdf III

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Megfujni a kőkéményes házakat címszóvég 28972 Szócikk: Megfujni a kőkéményes házakat A vidéki vándorszínészek, mikor hajdanában bejöttek valamely községbe, kvartettben összeálltak és szerenádot adtak a jobbfajta külsejű házak ablakai alatt. A jobbmódot a szemfüles színészek úgy szimatolták ki, hogy amelyik háznak a kéménye kőből van, arról azt következtették, hogy azt csak jómódú ember lakhatja. Ezután rázendítettek az ismert énekre: »Csendes éj van, nyugalomnak éje« ycimy csendes éj van, nyugalomnak éje ycimy Csendes éj van, nyugalomnak éje ycimy csendes ycimy éj ycimy van, ycimy nyugalomnak ycimy éje ycimy ycimy Csendes ycimy éj ycimy van, ycimy nyugalomnak ycim kezdetűre és mily boldogok voltak, ha énkekükért egy pár krajcárt kaphattak! Ha meg bőkezű volt a ház ura és forintokkal jutalmazta őket, a színészek akkor urak voltak és sokra becsülték a művészetüket! Hétfőn és pénteken, mely napokon hajdan előadás nem volt, szintén kvartetteztek a kőkéményes házak ablakai előtt, hova gyakran be is invitálták a színészeket egy kis harapni valóra s egy-két pohár borra. szin_III.0267.pdf III

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Megfujni a kőkéményes házakat - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0267.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0267.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28972.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

Megfujni a kőkéményes házakat

Szócikk: Megfujni a kőkéményes házakat A vidéki vándorszínészek, mikor hajdanában bejöttek valamely községbe, kvartettben összeálltak és szerenádot adtak a jobbfajta külsejű házak ablakai alatt. A jobbmódot a szemfüles színészek úgy szimatolták ki, hogy amelyik háznak a kéménye kőből van, arról azt következtették, hogy azt csak jómódú ember lakhatja. Ezután rázendítettek az ismert énekre: »Csendes éj van, nyugalomnak éje« kezdetűre és mily boldogok voltak, ha énkekükért egy pár krajcárt kaphattak! Ha meg bőkezű volt a ház ura és forintokkal jutalmazta őket, a színészek akkor urak voltak és sokra becsülték a művészetüket! Hétfőn és pénteken, mely napokon hajdan előadás nem volt, szintén kvartetteztek a kőkéményes házak ablakai előtt, hova gyakran be is invitálták a színészeket egy kis harapni valóra s egy-két pohár borra. szin_III.0267.pdf III