Címszó: Megyeri /Stand/ Károly - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO
SZULETESIEV 1798
SZULETESIEVTIZED 1795
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0269.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0269.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28989.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Megyeri
Stand Károly
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/528989.htm
Szócikk: Megyeri /Stand/ Károly az emberi jellemek
ábrázolásának démoni ezermestere, a nagy komikus színész Tótmegyeren (megye) született
1798. (időpont)
jan. 24-én. Atyja gazdatiszt volt. Eleinte a Károlyi grófok (személy) (információ)
megyeri (megye) uradalmában
irnokoskodott, de őserejű színészösztöne korán fölébredt benne és attól fogva ellenállhatatlanul
kergette »a világot jelentő deszkák« felé — Somerset Maugham (személy) szavaival
élve — »az ördög sarkantyúja«, a lángész parancsa, az elhivatottság belső kényszere.
Egy ízben megtréfálta társait azzal, hogy a munka fölé hajló írnokok háta mögött
utánozta a rettegett főnök, Klauzál Imre (személy) uradalmi
tiszttartó hangját. Vas Gereben (személy) (információ)
írja meg (»A nemzet napszámosai«-ban) (cím) a valóságosan
megtörtént jelenetet, mely Megyeri Károly (személy) (információ)
első nyilvános színészi sikere volt, egyben
közvetlen oka annak, hogy a gazdasági irnok polgári kenyerét a színész babérjával
cserélte föl. Megyeri (személy) (információ)
— akkor még Stand (személy) —
magára terítette sok-galléros köpönyegét, krákogva és csoszogva jött be a terembe,
mire az írnokok úgy belemerültek a munkába, hogy föl se mertek tekinteni a papírosról.
Közben belépett az igazi tiszttartó, .aki ugyan megharagudott és így szólt: »Stand
(személy)
öcsém, jobban tenné, ha komédiás lenne.« Ezzel a jelenettel végződött Stand Károly
(személy)
gazdatiszti karrierje és kezdődött Megyeri Károly (személy) (információ)
színészi pályafutása a magyar színművészet
örök dicsőségére. 1817-ben (időpont) állt
be a tizenkilenc éves ifjú vándor komédiásnak. Külső megjelenése már a kómikai szerepékre
utalta. Egyik társa így írja le külsejét: »Alakja egészben olyan volt, mint a nyakas
körte, csúcsára állítva; aránylag igen nagy fej, hozzá vékony lábak. Hangja pedig
olyan recsegő volt, mint Szentpéteryé.« (személy) (információ)
Később Bajza József (személy) (információ)
írja róla: »Kisded, zömök alak, ezer változatú
proteusi arccal.« Végigjárja a vándor-színész keserves útját, bebarangolja az országot
gyalog és ekhós szekéren, játszik, súg, kórusban énekel, színlapot — azaz: »színi
cédulát« — hord ki. Amikor 1837-ben (időpont) megnyílik
a nemzeti áldozatkészség kő-vára, a Nemzeti Színház, (intézmény)
(információ)
ő már híres színész, akit az első társulat
egyik oszlopául hívnak Pestre. (Budapest)
De még csak épül a nemzeti játékszín, mikor már Budán (Budapest)
játszik és az akkori idők kedvelt lapja, a »Honművész« (intézmény)
(információ)
. így ír róla: »Ő minden szakmányban más
és más.« A nagytekintélyű újság akkor életrajzát és arcképét is közli, ami annak
a bizonysága, hogy Megyeri (személy) (információ)
már az elsők közé tartozik. A magyar színházi
kritikusok legelseje, kinek sem azelőtt, sem azóta párja nem akadt, nagy Vörösmartynk
(személy)
(információ)
írja róla, hogy ő a legtöbb oldalú színész,
aki a »Csalódások« (cím) (információ)
Lombai (szerep) inspektorától
kezdve a legutolsó részeges inasig s tót (nemzetiség)
mesterlegényig minden kómikai szerepben jeles, de kiváló a komoly alakításokban
is. Megyeri (személy)
(információ)
Shylockjáról (szerep) (információ)
azt írja Vörösmarty: (személy) (információ)
»Az ily játék méltó élmény szigorúbb követelőnek
is.« Kartársai szerint, amilyen kiváló komikus volt, olyan jó drámai színész és
jeles intrikus, de egyesek véleménye az, hogy a finomabb cselszövők ábrázolására
nem volt képessége. Az »Örökségi egyezés« (cím) című drámában
a hűtlen várnagyot adta, ki az ablakon dobta ki urát a mélységbe, majd az ablakot
befalaztatta. A vámagyból álomjáró lett, aki véresnek képzeli újjait és éjszaka
tettének helyén bolyongva, a friss falat vakarja őrjöngve; Ebben a szerepében hátborzongató
és megrázó alakítást nyújtott. Az »Ügyvédek« (cím) című drámában,
amint a méreg nyomait törülgeti — Szigligeti (személy) (információ)
szerint — »úgy megremegteté lelkünket, hogy
szerepünket is elfeledtük.« Egy régen elmerült darabban úgy játszik, hogy a »Honművész«
(intézmény)
(információ)
ezt írja róla: »a valóságot maga legvalódibb
színeibe vezette lelkünk elé. A művésszi fő tökély pontját érte el jeles előadása
a 4. felvonásban, midőn hajóinak elsüllyedését hallja; lehetetlen ezen odamerengést,
ezen lesújtottságot és kétségbeesést legmerészebb fantáziával is jobban képzelni.«
Egy Szigligeti-bemutató (személy) (információ)
után dicsérik, hogy »kivált az őrültségben
utánozhatatlant.« A korabéli kritikából igyekeztük megrajzolni színész-portréját.
E kritikák még egy komoly, lelkes, hívő és hivatást érző kritikus-nemzedék tollából
kerültek a papírosra. A színész képmása tekint reánk e betűkből, a színész képességeinek
körvonalai bontakoznak ki e sárgult ujságlapokon. Megyeri (személy) (információ)
tehetségének természetéről nagy viták folytak:
azt vitatták, hogy vajjon a kómikai vagy a drámai szerepekben volt-e nagyobb? Kétségtelen,
hogy vérbeli komikus volt, aki drámai szerepekben a megrázó és elemi hatásra számító,
úgynevezett »nagy« jelenetek mestere lehetett. De a finomabb lelki hatások ábrázolása
közben a kémikus kerekedett fölül benne. Kiss Iván (személy) (információ)
(Sikináv) (személy) a
»Honművész« (intézmény)
(információ)
kritikusa írja róla: »Szerelmes jeleneteiben,
valamint az indulat főfokára hágásnál is gyakran kisiklott útjából s egy-egy hang
csapá meg füleinket, melyek kómikai szerepeiben oly karakter-bélyegzők és mulattatók«.
Híres kómikai szerepében, Lombaiban (szerep) kiemeli
a kritika »a túlságosan felül nem csapongó tisztes viselet«-et. Ez azonban nem jelenti,
hogy ő lemondott volna a komikusok számára megengedett oly sokféle fogásról. Megyeri
(személy)
(információ)
szívesen rögtönzött. Szerette a könnyű sikert.
Szerepeit ritkán tanulta meg jól. Amikor Hamletban (cím) (információ)
Polóniust (szerep) játszva,
Bajza (személy)
(információ)
— egyébként művészetének nagy bámulója -—
keményen ír róla szerepnemtudása miatt: »Szerepszavainak nem értése, súgó után szavalása,
akadások, hüledezés stb ...«. Mint legtöbb kómikus-színész, szíve mélyén egy nagy
álmot hordozott: hősöket szeretett volna örökké játszani. Ez a csúnya kis ember
titkolt bánatot visel kebelében: annak a fájdalmát, hogy nem Brutust, (szerep) nem
Rómeót, (szerep)
és nem Antoniust (szerep) (információ)
játssza. Vágya a hős-alakítások után elragadja
és Lear (szerep)
(információ)
szerepe után nyúl; eljátssza és meg is bukik
benne. Minden szerepre arcot vált. Megkeresi a szerep külön arcát. Fölveszi azt
és megtartja egész szerepén át. Alakítóképességéről egész legendakör maradt fönn.
Azt mondták és írták róla, hogy fölismerhetetlenné tudta magát tenni maszk nélkül
is. Nem bohóc volt. Gondolkodó színész, aki embert ábrázolt.. Egy kritikusa följegyezte
róla, hogy ő a nevettetés alapjává mindig az emberi momentumot tette. Eszmét fejezett
ki a komikumban is, vagy emberi sorsot ábrázolt. Az ötletek kibuggyanó gazdagságával,
a rögtönzés sokszor zabolátlannak tetsző szabadságával, a túláradó színész-ösztön
csapongásaival ő mindenkor egy célra tört: embert ábrázolni, sorsával és eszméivel.
Ős-eredetiségét utánozni nem tudták. Ő utánozni tudott mindenkit, de őt senki sem.
Egyénisége olyan bőségesen gazdag volt, mint senki más színészé. Új, meg új emberi
arcok, új, meg új emberi beszédek, járások, testtartások, hangsúlyok ömlöttek belőle
pazarlóan, mint az őserejű forrásból a tiszta víz. A színész ősi öszöne buzogott
benne: másnak lenni, mint ami vagyok. Ő mindig más akart lenni, mint ami. Ezért
sokszor még nappali életében is más, meg más alakot, arcot, beszédmodort öltött
magára, mint egy boszorkánymester. »Szerepfaló« volt, mint — nagy Jászaink (személy) (információ)
szerint — minden igazi színész. Mindent el
akart játszani, mert az örökké embert alkotó ösztön titokzatos tüze égette a lelkét.
Sikert akart. Vállalkozott még szalón-szerepekre is, pedig azok nem voltak neki
valók. Egy kedélyes, de arisztokratikus alak eljátszása után egyik kritikusa megállapította,
hogy »Megyeri (személy) (információ)
inkább Fipsz szabót (szerep) játszotta.«
A sikert annyira szomjazta, — mint minden színész-lélek — hogy még drámaírásra is
ráadta magát, pedig erre nem volt komoly tehetsége. Darabjának címe: »Solymosi vár,
vagy a hét utazó s a zarándok.« (cím) Eredeti nemzeti
dráma 3 szakaszban. Pesti (Budapest)
pályafutása elején így ír róla a »Honművész«.: (intézmény)
(információ)
»Ő minden szakban más, meg más, mivel gondolkodva
veszi fel a tükrözendő személyek karakterét s emberismeretre, tapasztalásra alapítja
előadását.« Pályája vége felé így írnak róla: »Lapjaink olvasói tudni fogják, mit
tartunk egy Megyeriről, (személy) (információ)
a még eddig honi színészeinktől utól nem
értről.« Majd, mikor több művésszel együtt említik: »Ezek az új iskola képviselői
Megyerivel (személy)
(információ)
élükön.« Az új iskola nyilván azt jelentette,
hogy kartársai a természetességet is csodálták Megyeri Károlyban. (személy) (információ)
Vachot Imre, (személy) aki
a legkeményebb bírálók egyike volt, azt írja róla, hogy a víg szerepekbén nagyobb,
de nem lehet őt csak mint komikust, vagy tragikust megítélni, hanem általában mint
csodálatra méltó karakterábrázolót. Korának nagy tréfacsinálója volt. Adomák egész
légiója fűződik nevéhez. Vörösmarty Mihály (személy) (információ)
így szól Megyeri-epigrammjában: (személy) (információ)
Mely nevetés ez alant? Mi öröm van a síri
világban? A komor árnyak közt Megyeri (személy) (információ)
szelleme jár. Petőfi (személy) (információ)
híres versét így kezdi: Megyeri! (személy) (információ)
Van-e, ki e nevet nem ismeri ? Majd ismét
Vörösmarty (személy)
(információ)
szavát idézzük róla: Eddig néma valék, bércekbe
temetve, vadon kő, Most szomorú emlék, gyásznak alakja vagyok. Meg ne ítéljetek
a víg arcért. Megyeri (személy) (információ)
sírján Lelke van a kőnek: élni, kacagnia
kell. 1839-ben, (időpont) két
évvel a »nemzeti játékszín« fölavatása után, Megyeri (személy) (információ)
összekülönbözött Schodelnéval, (személy) az
énekesnővel. Schodelné (személy) nagyhatalom
volt a színházban: Nyári Pál (személy) (információ)
pestmegyei (megye) alispánnak
volt a barátnője. Megyerinek (személy) (információ)
távoznia kellett a színházból, ahová csak
1841 (időpont)
februárjában tért vissza. Kevéssel utóbb, 1842-ben (időpont) nagy
betegség támadja meg az alig negyvenöt éves művészt. Sokáig nem játszhat, midőn
föllép, a »Regélő« (intézmény)
így ír róla: »Vajha ezen derék színészünk, ki a maga nemében kipótolhatatlan leend,
minél tovább működhessék még, színi iskola hiánya miatt semmi új és kitűnő színészi
sarjadékot (succrescentiát) elő nem mutatható, idő előtt romokba dűlendő szegény
árva nemzeti színpadunkon.« E sorok már búcsúztatják a nagy színészt. Megjelenésük
után két héttel, 1842. (időpont) nov.
3-án van a jutalomjátéka »A peleskei nótárius«-ban. (cím) A nótáriust
(szerep)
akkor játszotta harmincadszor. Öt hét múlva, 1842. (időpont) dec.
12-én az ezermester már halott volt. Bajza József, (személy) (információ)
a nagy költő és kemény kritikus fölszólította
Megyeri (személy)
(információ)
színésztársait, hogy könyvben örökítsék meg
a nagyszerű művész alkotásait. A fölszólításnak nem volt hatása. Megyeri (személy) (információ)
zseniális alakját, emberi és művészi ábrázatának
körvonalait a korabeli kritikákból kell kihámoznunk. E kor kritikusaié az érdem,
hogy valamennyire sikerül az igyekezetünk. Fölhasznált forrásmunkánk: Szigligeti
Ede: (személy)
(információ)
Színészarcképek. (cím) Vas Gereben:
(személy)
(információ)
A nemzet napszámosai. (cím) Rakodczay
Pál: (személy)
(információ)
Egressy Gábor és kora. (cím) (információ)
A »Honművész«, (intézmény)
(információ)
a »Regélő« (intézmény)
évfotyamai. Vörösmarty Mihály (személy) (információ)
összes művei. Balassa Imre: (személy) (információ)
Öt régi színészarckép. (cím) Szuper Károly
naplója. (cím)
(információ)
Vörösmarty, (személy) (információ)
Bajza, (személy) (információ)
Kiss Iván (személy) (információ)
bírálatai. Balassa Imre. (személy) (információ)
szin_III.0269.pdf III
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Megyeri Stand Károly címszóvég 28989 Szócikk:
Megyeri /Stand/ Károly az emberi jellemek ábrázolásának démoni ezermestere, a nagy
komikus színész Tótmegyeren ytelepulesy tótmegyer ytelepulesy Tótmegyer ymegyey
nyitra megye ykodvegy született 1798. jan. xtalanevtizedx 1805 xtalanevtizedx
1815 24-én. Atyja gazdatiszt volt. Eleinte a Károlyi grófok yszemelynevy károlyi
gróf yszemelynevy Károlyi gróf yszemelynevy károlyi yszemelynevy gróf
yszemelynevy yszemelynevy Károlyi yszemelynevy gróf yszemelynevy ykodvegy megyeri
ytelepulesy megyer ytelepulesy megyer ymegyey nógrád megye ykodvegy uradalmában
irnokoskodott, de őserejű színészösztöne korán fölébredt benne és attól fogva ellenállhatatlanul
kergette »a világot jelentő deszkák« felé — Somerset Maugham yszemelynevy
somerset maugham yszemelynevy Somerset Maugham yszemelynevy somerset
yszemelynevy maugham yszemelynevy yszemelynevy Somerset yszemelynevy Maugham
yszemelynevy ykodvegy szavaival élve — »az ördög sarkantyúja«, a lángész parancsa,
az elhivatottság belső kényszere. Egy ízben megtréfálta társait azzal, hogy a munka
fölé hajló írnokok háta mögött utánozta a rettegett főnök, Klauzál Imre yszemelynevy
klauzál imre yszemelynevy Klauzál Imre yszemelynevy klauzál yszemelynevy imre
yszemelynevy yszemelynevy Klauzál yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy uradalmi
tiszttartó hangját. Vas Gereben yszemelynevy vas gereben yszemelynevy Vas
Gereben yszemelynevy vas yszemelynevy gereben yszemelynevy yszemelynevy Vas
yszemelynevy Gereben yszemelynevy ykodvegy írja meg (»A nemzet napszámosai«-ban)
ycimy a nemzet napszámosai ycimy A nemzet napszámosai ycimy a ycimy nemzet
ycimy napszámosai ycimy ycimy A ycimy nemzet ycimy napszámosai ycimy ykodvegy a
valóságosan megtörtént jelenetet, mely Megyeri Károly yszemelynevy megyeri
károly yszemelynevy Megyeri Károly yszemelynevy megyeri yszemelynevy károly
yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy első
nyilvános színészi sikere volt, egyben közvetlen oka annak, hogy a gazdasági irnok
polgári kenyerét a színész babérjával cserélte föl. Megyeri yszemelynevy
megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy
Megyeri yszemelynevy ykodvegy — akkor még Stand yszemelynevy stand yszemelynevy
Stand yszemelynevy stand yszemelynevy yszemelynevy Stand yszemelynevy ykodvegy —
magára terítette sok-galléros köpönyegét, krákogva és csoszogva jött be a terembe,
mire az írnokok úgy belemerültek a munkába, hogy föl se mertek tekinteni a papírosról.
Közben belépett az igazi tiszttartó, .aki ugyan megharagudott és így szólt: »Stand
yszemelynevy stand yszemelynevy Stand yszemelynevy stand yszemelynevy
yszemelynevy Stand yszemelynevy ykodvegy öcsém, jobban tenné, ha komédiás lenne.«
Ezzel a jelenettel végződött Stand Károly yszemelynevy stand károly
yszemelynevy Stand Károly yszemelynevy stand yszemelynevy károly yszemelynevy
yszemelynevy Stand yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy gazdatiszti karrierje
és kezdődött Megyeri Károly yszemelynevy megyeri károly yszemelynevy Megyeri
Károly yszemelynevy megyeri yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy
Megyeri yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy színészi pályafutása a magyar
színművészet örök dicsőségére. 1817-ben xevtizedx 1815 állt xtalanevtizedx 1825
xtalanevtizedx 1835 be a tizenkilenc éves ifjú vándor komédiásnak. Külső megjelenése
már a kómikai szerepékre utalta. Egyik társa így írja le külsejét: »Alakja egészben
olyan volt, mint a nyakas körte, csúcsára állítva; aránylag igen nagy fej, hozzá
vékony lábak. Hangja pedig olyan recsegő volt, mint Szentpéteryé.« yszemelynevy
szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy
yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy Később Bajza József yszemelynevy
bajza józsef yszemelynevy Bajza József yszemelynevy bajza yszemelynevy józsef
yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy írja róla:
»Kisded, zömök alak, ezer változatú proteusi arccal.« Végigjárja a vándor-színész
keserves útját, bebarangolja az országot gyalog és ekhós szekéren, játszik, súg,
kórusban énekel, színlapot — azaz: »színi cédulát« — hord ki. Amikor 1837-ben xevtizedx
1835 megnyílik a nemzeti áldozatkészség kő-vára, a Nemzeti Színház, yintezmenyy
nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház
yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy ő már híres színész, akit az
első társulat egyik oszlopául hívnak Pestre. pest ytelepulesy nagybudapest
ytelepulesy budapest ykodvegy De még csak épül a nemzeti játékszín, mikor már Budán
buda ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy játszik és az akkori
idők kedvelt lapja, a »Honművész« yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés
yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy . így
ír róla: »Ő minden szakmányban más és más.« A nagytekintélyű újság akkor életrajzát
és arcképét is közli, ami annak a bizonysága, hogy Megyeri yszemelynevy megyeri
yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri
yszemelynevy ykodvegy már az elsők közé tartozik. A magyar színházi kritikusok legelseje,
kinek sem azelőtt, sem azóta párja nem akadt, nagy Vörösmartynk yszemelynevy vörösmarty
yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy
Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy írja róla, hogy ő a legtöbb oldalú színész, aki
a »Csalódások« ycimy csalódások ycimy Csalódások ycimy csalódások ycimy ycimy
Csalódások ycimy ykodvegy Lombai yszerepy lombai yszerepy Lombai yszerepy
lombai yszerepy yszerepy Lombai yszerepy ykodvegy inspektorától kezdve a legutolsó
részeges inasig s tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy
ynemzetisegy tót ynemzetisegy ykodvegy mesterlegényig minden kómikai szerepben jeles,
de kiváló a komoly alakításokban is. Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy
Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy
ykodvegy Shylockjáról yszerepy shylock yszerepy Shylock yszerepy shylock
yszerepy yszerepy Shylock yszerepy ykodvegy azt írja Vörösmarty: yszemelynevy
vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy
yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy »Az ily játék méltó élmény szigorúbb
követelőnek is.« Kartársai szerint, amilyen kiváló komikus volt, olyan jó drámai
színész és jeles intrikus, de egyesek véleménye az, hogy a finomabb cselszövők ábrázolására
nem volt képessége. Az »Örökségi egyezés« ycimy örökségi egyezés ycimy Örökségi
egyezés ycimy örökségi ycimy egyezés ycimy ycimy Örökségi ycimy egyezés ycimy
ykodvegy című drámában a hűtlen várnagyot adta, ki az ablakon dobta ki urát a mélységbe,
majd az ablakot befalaztatta. A vámagyból álomjáró lett, aki véresnek képzeli újjait
és éjszaka tettének helyén bolyongva, a friss falat vakarja őrjöngve; Ebben a szerepében
hátborzongató és megrázó alakítást nyújtott. Az »Ügyvédek« ycimy ügyvédek ycimy
Ügyvédek ycimy ügyvédek ycimy ycimy Ügyvédek ycimy ykodvegy című drámában, amint
a méreg nyomait törülgeti — Szigligeti yszemelynevy szigligeti yszemelynevy
Szigligeti yszemelynevy szigligeti yszemelynevy yszemelynevy Szigligeti
yszemelynevy ykodvegy szerint — »úgy megremegteté lelkünket, hogy szerepünket is
elfeledtük.« Egy régen elmerült darabban úgy játszik, hogy a »Honművész« yintezmenyy
honművész yintezmenyy Honművés yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy
Honművés yintezmenyy ykodvegy ezt írja róla: »a valóságot maga legvalódibb színeibe
vezette lelkünk elé. A művésszi fő tökély pontját érte el jeles előadása a 4. felvonásban,
midőn hajóinak elsüllyedését hallja; lehetetlen ezen odamerengést, ezen lesújtottságot
és kétségbeesést legmerészebb fantáziával is jobban képzelni.« Egy Szigligeti-bemutató
yszemelynevy szigligeti yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy szigligeti
yszemelynevy yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy ykodvegy után dicsérik, hogy »kivált
az őrültségben utánozhatatlant.« A korabéli kritikából igyekeztük megrajzolni színész-portréját.
E kritikák még egy komoly, lelkes, hívő és hivatást érző kritikus-nemzedék tollából
kerültek a papírosra. A színész képmása tekint reánk e betűkből, a színész képességeinek
körvonalai bontakoznak ki e sárgult ujságlapokon. Megyeri yszemelynevy megyeri
yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri
yszemelynevy ykodvegy tehetségének természetéről nagy viták folytak: azt vitatták,
hogy vajjon a kómikai vagy a drámai szerepekben volt-e nagyobb? Kétségtelen, hogy
vérbeli komikus volt, aki drámai szerepekben a megrázó és elemi hatásra számító,
úgynevezett »nagy« jelenetek mestere lehetett. De a finomabb lelki hatások ábrázolása
közben a kémikus kerekedett fölül benne. Kiss Iván yszemelynevy kiss iván
yszemelynevy Kiss Iván yszemelynevy kiss yszemelynevy iván yszemelynevy
yszemelynevy Kiss yszemelynevy Iván yszemelynevy ykodvegy (Sikináv) yszemelynevy
sikináv yszemelynevy Sikináv yszemelynevy sikináv yszemelynevy yszemelynevy
Sikináv yszemelynevy ykodvegy a »Honművész« yintezmenyy honművész yintezmenyy
Honművés yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy
ykodvegy kritikusa írja róla: »Szerelmes jeleneteiben, valamint az indulat főfokára
hágásnál is gyakran kisiklott útjából s egy-egy hang csapá meg füleinket, melyek
kómikai szerepeiben oly karakter-bélyegzők és mulattatók«. Híres kómikai szerepében,
Lombaiban yszerepy lombai yszerepy Lombai yszerepy lombai yszerepy yszerepy
Lombai yszerepy ykodvegy kiemeli a kritika »a túlságosan felül nem csapongó tisztes
viselet«-et. Ez azonban nem jelenti, hogy ő lemondott volna a komikusok számára
megengedett oly sokféle fogásról. Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy
Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy
ykodvegy szívesen rögtönzött. Szerette a könnyű sikert. Szerepeit ritkán tanulta
meg jól. Amikor Hamletban ycimy hamlet ycimy Hamlet ycimy hamlet ycimy ycimy
Hamlet ycimy ykodvegy Polóniust yszerepy polónius yszerepy Polónius yszerepy
polónius yszerepy yszerepy Polónius yszerepy ykodvegy játszva, Bajza yszemelynevy
bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza
yszemelynevy ykodvegy — egyébként művészetének nagy bámulója -— keményen ír róla
szerepnemtudása miatt: »Szerepszavainak nem értése, súgó után szavalása, akadások,
hüledezés stb ...«. Mint legtöbb kómikus-színész, szíve mélyén egy nagy álmot hordozott:
hősöket szeretett volna örökké játszani. Ez a csúnya kis ember titkolt bánatot visel
kebelében: annak a fájdalmát, hogy nem Brutust, yszerepy brutus yszerepy Brutus
yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy nem Rómeót, yszerepy
rómeó yszerepy Rómeó yszerepy rómeó yszerepy yszerepy Rómeó yszerepy ykodvegy és
nem Antoniust yszerepy antonius yszerepy Antonius yszerepy antonius yszerepy
yszerepy Antonius yszerepy ykodvegy játssza. Vágya a hős-alakítások után elragadja
és Lear yszerepy lear yszerepy Lear yszerepy lear yszerepy yszerepy Lear
yszerepy ykodvegy szerepe után nyúl; eljátssza és meg is bukik benne. Minden szerepre
arcot vált. Megkeresi a szerep külön arcát. Fölveszi azt és megtartja egész szerepén
át. Alakítóképességéről egész legendakör maradt fönn. Azt mondták és írták róla,
hogy fölismerhetetlenné tudta magát tenni maszk nélkül is. Nem bohóc volt. Gondolkodó
színész, aki embert ábrázolt.. Egy kritikusa följegyezte róla, hogy ő a nevettetés
alapjává mindig az emberi momentumot tette. Eszmét fejezett ki a komikumban is,
vagy emberi sorsot ábrázolt. Az ötletek kibuggyanó gazdagságával, a rögtönzés sokszor
zabolátlannak tetsző szabadságával, a túláradó színész-ösztön csapongásaival ő mindenkor
egy célra tört: embert ábrázolni, sorsával és eszméivel. Ős-eredetiségét utánozni
nem tudták. Ő utánozni tudott mindenkit, de őt senki sem. Egyénisége olyan bőségesen
gazdag volt, mint senki más színészé. Új, meg új emberi arcok, új, meg új emberi
beszédek, járások, testtartások, hangsúlyok ömlöttek belőle pazarlóan, mint az őserejű
forrásból a tiszta víz. A színész ősi öszöne buzogott benne: másnak lenni, mint
ami vagyok. Ő mindig más akart lenni, mint ami. Ezért sokszor még nappali életében
is más, meg más alakot, arcot, beszédmodort öltött magára, mint egy boszorkánymester.
»Szerepfaló« volt, mint — nagy Jászaink yszemelynevy jászai yszemelynevy Jászai
yszemelynevy jászai yszemelynevy yszemelynevy Jászai yszemelynevy ykodvegy szerint
— minden igazi színész. Mindent el akart játszani, mert az örökké embert alkotó
ösztön titokzatos tüze égette a lelkét. Sikert akart. Vállalkozott még szalón-szerepekre
is, pedig azok nem voltak neki valók. Egy kedélyes, de arisztokratikus alak eljátszása
után egyik kritikusa megállapította, hogy »Megyeri yszemelynevy megyeri
yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri
yszemelynevy ykodvegy inkább Fipsz szabót yszerepy fipsz szabó yszerepy Fipsz
szabó yszerepy fipsz yszerepy szabó yszerepy yszerepy Fipsz yszerepy szabó
yszerepy ykodvegy játszotta.« A sikert annyira szomjazta, — mint minden színész-lélek
— hogy még drámaírásra is ráadta magát, pedig erre nem volt komoly tehetsége. Darabjának
címe: »Solymosi vár, vagy a hét utazó s a zarándok.« ycimy solymosi vár, vagy a
hét utazó s a zarándok ycimy Solymosi vár, vagy a hét utazó s a zarándok ycimy
solymosi ycimy vár, ycimy vagy ycimy a ycimy hét ycimy utazó ycimy s ycimy a
ycimy zarándok yc Eredeti nemzeti dráma 3 szakaszban. Pesti pest ytelepulesy
nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy pályafutása elején így ír róla a »Honművész«.:
yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés yintezmenyy honművész yintezmenyy
yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy »Ő minden szakban más, meg más, mivel
gondolkodva veszi fel a tükrözendő személyek karakterét s emberismeretre, tapasztalásra
alapítja előadását.« Pályája vége felé így írnak róla: »Lapjaink olvasói tudni fogják,
mit tartunk egy Megyeriről, yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri
yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy a még
eddig honi színészeinktől utól nem értről.« Majd, mikor több művésszel együtt említik:
»Ezek az új iskola képviselői Megyerivel yszemelynevy megyeri yszemelynevy
Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy
ykodvegy élükön.« Az új iskola nyilván azt jelentette, hogy kartársai a természetességet
is csodálták Megyeri Károlyban. yszemelynevy megyeri károly yszemelynevy
Megyeri Károly yszemelynevy megyeri yszemelynevy károly yszemelynevy
yszemelynevy Megyeri yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy Vachot Imre, yszemelynevy
vachot imre yszemelynevy Vachot Imre yszemelynevy vachot yszemelynevy imre
yszemelynevy yszemelynevy Vachot yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy aki a legkeményebb
bírálók egyike volt, azt írja róla, hogy a víg szerepekbén nagyobb, de nem lehet
őt csak mint komikust, vagy tragikust megítélni, hanem általában mint csodálatra
méltó karakterábrázolót. Korának nagy tréfacsinálója volt. Adomák egész légiója
fűződik nevéhez. Vörösmarty Mihály yszemelynevy vörösmarty mihály yszemelynevy
Vörösmarty Mihály yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy mihály yszemelynevy
yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy így szól Megyeri-epigrammjában:
yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy
yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy Mely nevetés ez alant? Mi öröm van a
síri világban? A komor árnyak közt Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy
Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy
ykodvegy szelleme jár. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy híres
versét így kezdi: Megyeri! yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri
yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy Van-e,
ki e nevet nem ismeri ? Majd ismét Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty
yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy
Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy szavát idézzük róla: Eddig néma valék, bércekbe
temetve, vadon kő, Most szomorú emlék, gyásznak alakja vagyok. Meg ne ítéljetek
a víg arcért. Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy
megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy sírján Lelke van
a kőnek: élni, kacagnia kell. 1839-ben, két xtalanevtizedx 1845 évvel a »nemzeti
játékszín« fölavatása után, Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri
yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy összekülönbözött
Schodelnéval, yszemelynevy schodelne yszemelynevy Schodelné yszemelynevy
schodelne yszemelynevy yszemelynevy Schodelné yszemelynevy ykodvegy az énekesnővel.
Schodelné yszemelynevy schodelne yszemelynevy Schodelné yszemelynevy schodelne
yszemelynevy yszemelynevy Schodelné yszemelynevy ykodvegy nagyhatalom volt a színházban:
Nyári Pál yszemelynevy nyári pál yszemelynevy Nyári Pál yszemelynevy nyári
yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Nyári yszemelynevy Pál yszemelynevy
ykodvegy pestmegyei ytelepulesy pestmegye ytelepulesy pestmegye ymegyey
pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy alispánnak volt a barátnője. Megyerinek yszemelynevy
megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy
Megyeri yszemelynevy ykodvegy távoznia kellett a színházból, ahová csak 1841 xevtizedx
1845 februárjában tért vissza. Kevéssel utóbb, 1842-ben nagy betegség támadja meg
az alig negyvenöt éves művészt. Sokáig nem játszhat, midőn föllép, a »Regélő« yintezmenyy
regélő yintezmenyy Regélő yintezmenyy regélő yintezmenyy yintezmenyy Regélő
yintezmenyy ykodvegy így ír róla: »Vajha ezen derék színészünk, ki a maga nemében
kipótolhatatlan leend, minél tovább működhessék még, színi iskola hiánya miatt semmi
új és kitűnő színészi sarjadékot (succrescentiát) elő nem mutatható, idő előtt romokba
dűlendő szegény árva nemzeti színpadunkon.« E sorok már búcsúztatják a nagy színészt.
Megjelenésük után két héttel, 1842. nov. 3-án van a jutalomjátéka »A peleskei nótárius«-ban.
ycimy a peleskei nótárius ycimy A peleskei nótárius ycimy a ycimy peleskei
ycimy nótárius ycimy ycimy A ycimy peleskei ycimy nótárius ycimy ykodvegy A nótáriust
yszerepy nótárius yszerepy nótárius yszerepy nótárius yszerepy yszerepy
nótárius yszerepy ykodvegy akkor játszotta harmincadszor. Öt hét múlva, 1842. dec.
xtalanevtizedx 1855 xtalanevtizedx 1865 12-én az ezermester már halott volt. Bajza
József, yszemelynevy bajza józsef yszemelynevy Bajza József yszemelynevy bajza
yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy József
yszemelynevy ykodvegy a nagy költő és kemény kritikus fölszólította Megyeri yszemelynevy
megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy
Megyeri yszemelynevy ykodvegy színésztársait, hogy könyvben örökítsék meg a nagyszerű
művész alkotásait. A fölszólításnak nem volt hatása. Megyeri yszemelynevy
megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy
Megyeri yszemelynevy ykodvegy zseniális alakját, emberi és művészi ábrázatának körvonalait
a korabeli kritikákból kell kihámoznunk. E kor kritikusaié az érdem, hogy valamennyire
sikerül az igyekezetünk. Fölhasznált forrásmunkánk: Szigligeti Ede: yszemelynevy
szigligeti ede yszemelynevy Szigligeti Ede yszemelynevy szigligeti yszemelynevy
ede yszemelynevy yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy Ede yszemelynevy ykodvegy
Színészarcképek. ycimy színészarcképek. ycimy Színészarcképek. ycimy
színészarcképek. ycimy ycimy Színészarcképek. ycimy ykodvegy Vas Gereben: yszemelynevy
vas gereben yszemelynevy Vas Gereben yszemelynevy vas yszemelynevy gereben
yszemelynevy yszemelynevy Vas yszemelynevy Gereben yszemelynevy ykodvegy A nemzet
napszámosai. ycimy a nemzet napszámosai ycimy A nemzet napszámosai ycimy a
ycimy nemzet ycimy napszámosai ycimy ycimy A ycimy nemzet ycimy napszámosai
ycimy ykodvegy Rakodczay Pál: yszemelynevy rakodczay pál yszemelynevy Rakodczay
Pál yszemelynevy rakodczay yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Rakodczay
yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy Egressy Gábor és kora. ycimy egressy
gábor és kora ycimy Egressy Gábor és kora ycimy egressy ycimy gábor ycimy és
ycimy kora ycimy ycimy Egressy ycimy Gábor ycimy és ycimy kora ycimy ykodvegy A
»Honművész«, yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés yintezmenyy honművész
yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy a »Regélő« yintezmenyy
regélő yintezmenyy Regélő yintezmenyy regélő yintezmenyy yintezmenyy Regélő
yintezmenyy ykodvegy évfotyamai. Vörösmarty Mihály yszemelynevy vörösmarty
mihály yszemelynevy Vörösmarty Mihály yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy
mihály yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy Mihály yszemelynevy
ykodvegy összes művei. Balassa Imre: yszemelynevy balassa imre yszemelynevy
Balassa Imre yszemelynevy balassa yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy
Balassa yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy Öt régi színészarckép. ycimy öt
régi színészarckép ycimy Öt régi színészarckép ycimy öt ycimy régi ycimy
színészarckép ycimy ycimy Öt ycimy régi ycimy színészarckép ycimy ykodvegy Szuper
Károly naplója. ycimy szuper károly naplója ycimy Szuper Károly naplója ycimy
szuper ycimy károly ycimy naplója ycimy ycimy Szuper ycimy Károly ycimy naplója
ycimy ykodvegy Vörösmarty, yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty
yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy
ykodvegy Bajza, yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza
yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy Kiss Iván yszemelynevy
kiss iván yszemelynevy Kiss Iván yszemelynevy kiss yszemelynevy iván
yszemelynevy yszemelynevy Kiss yszemelynevy Iván yszemelynevy ykodvegy bírálatai.
Balassa Imre. yszemelynevy balassa imre yszemelynevy Balassa Imre yszemelynevy
balassa yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Balassa yszemelynevy Imre
yszemelynevy ykodvegy szin_III.0269.pdf III
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Megyeri /Stand/ Károly - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO
SZULETESIEV 1798
SZULETESIEVTIZED 1795
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0269.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0269.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28989.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Megyeri
Stand Károly
Szócikk: Megyeri /Stand/ Károly az emberi jellemek
ábrázolásának démoni ezermestere, a nagy komikus színész Tótmegyeren született 1798.
jan. 24-én. Atyja gazdatiszt volt. Eleinte a Károlyi grófok megyeri uradalmában
irnokoskodott, de őserejű színészösztöne korán fölébredt benne és attól fogva ellenállhatatlanul
kergette »a világot jelentő deszkák« felé — Somerset Maugham szavaival élve — »az
ördög sarkantyúja«, a lángész parancsa, az elhivatottság belső kényszere. Egy ízben
megtréfálta társait azzal, hogy a munka fölé hajló írnokok háta mögött utánozta
a rettegett főnök, Klauzál Imre uradalmi tiszttartó hangját. Vas Gereben írja meg
(»A nemzet napszámosai«-ban) a valóságosan megtörtént jelenetet, mely Megyeri Károly
első nyilvános színészi sikere volt, egyben közvetlen oka annak, hogy a gazdasági
irnok polgári kenyerét a színész babérjával cserélte föl. Megyeri — akkor még Stand
— magára terítette sok-galléros köpönyegét, krákogva és csoszogva jött be a terembe,
mire az írnokok úgy belemerültek a munkába, hogy föl se mertek tekinteni a papírosról.
Közben belépett az igazi tiszttartó, .aki ugyan megharagudott és így szólt: »Stand
öcsém, jobban tenné, ha komédiás lenne.« Ezzel a jelenettel végződött Stand Károly
gazdatiszti karrierje és kezdődött Megyeri Károly színészi pályafutása a magyar
színművészet örök dicsőségére. 1817-ben állt be a tizenkilenc éves ifjú vándor komédiásnak.
Külső megjelenése már a kómikai szerepékre utalta. Egyik társa így írja le külsejét:
»Alakja egészben olyan volt, mint a nyakas körte, csúcsára állítva; aránylag igen
nagy fej, hozzá vékony lábak. Hangja pedig olyan recsegő volt, mint Szentpéteryé.«
Később Bajza József írja róla: »Kisded, zömök alak, ezer változatú proteusi arccal.«
Végigjárja a vándor-színész keserves útját, bebarangolja az országot gyalog és ekhós
szekéren, játszik, súg, kórusban énekel, színlapot — azaz: »színi cédulát« — hord
ki. Amikor 1837-ben megnyílik a nemzeti áldozatkészség kő-vára, a Nemzeti Színház,
ő már híres színész, akit az első társulat egyik oszlopául hívnak Pestre. De még
csak épül a nemzeti játékszín, mikor már Budán játszik és az akkori idők kedvelt
lapja, a »Honművész« . így ír róla: »Ő minden szakmányban más és más.« A nagytekintélyű
újság akkor életrajzát és arcképét is közli, ami annak a bizonysága, hogy Megyeri
már az elsők közé tartozik. A magyar színházi kritikusok legelseje, kinek sem azelőtt,
sem azóta párja nem akadt, nagy Vörösmartynk írja róla, hogy ő a legtöbb oldalú
színész, aki a »Csalódások« Lombai inspektorától kezdve a legutolsó részeges inasig
s tót mesterlegényig minden kómikai szerepben jeles, de kiváló a komoly alakításokban
is. Megyeri Shylockjáról azt írja Vörösmarty: »Az ily játék méltó élmény szigorúbb
követelőnek is.« Kartársai szerint, amilyen kiváló komikus volt, olyan jó drámai
színész és jeles intrikus, de egyesek véleménye az, hogy a finomabb cselszövők ábrázolására
nem volt képessége. Az »Örökségi egyezés« című drámában a hűtlen várnagyot adta,
ki az ablakon dobta ki urát a mélységbe, majd az ablakot befalaztatta. A vámagyból
álomjáró lett, aki véresnek képzeli újjait és éjszaka tettének helyén bolyongva,
a friss falat vakarja őrjöngve; Ebben a szerepében hátborzongató és megrázó alakítást
nyújtott. Az »Ügyvédek« című drámában, amint a méreg nyomait törülgeti — Szigligeti
szerint — »úgy megremegteté lelkünket, hogy szerepünket is elfeledtük.« Egy régen
elmerült darabban úgy játszik, hogy a »Honművész« ezt írja róla: »a valóságot maga
legvalódibb színeibe vezette lelkünk elé. A művésszi fő tökély pontját érte el jeles
előadása a 4. felvonásban, midőn hajóinak elsüllyedését hallja; lehetetlen ezen
odamerengést, ezen lesújtottságot és kétségbeesést legmerészebb fantáziával is jobban
képzelni.« Egy Szigligeti-bemutató után dicsérik, hogy »kivált az őrültségben utánozhatatlant.«
A korabéli kritikából igyekeztük megrajzolni színész-portréját. E kritikák még egy
komoly, lelkes, hívő és hivatást érző kritikus-nemzedék tollából kerültek a papírosra.
A színész képmása tekint reánk e betűkből, a színész képességeinek körvonalai bontakoznak
ki e sárgult ujságlapokon. Megyeri tehetségének természetéről nagy viták folytak:
azt vitatták, hogy vajjon a kómikai vagy a drámai szerepekben volt-e nagyobb? Kétségtelen,
hogy vérbeli komikus volt, aki drámai szerepekben a megrázó és elemi hatásra számító,
úgynevezett »nagy« jelenetek mestere lehetett. De a finomabb lelki hatások ábrázolása
közben a kémikus kerekedett fölül benne. Kiss Iván (Sikináv) a »Honművész« kritikusa
írja róla: »Szerelmes jeleneteiben, valamint az indulat főfokára hágásnál is gyakran
kisiklott útjából s egy-egy hang csapá meg füleinket, melyek kómikai szerepeiben
oly karakter-bélyegzők és mulattatók«. Híres kómikai szerepében, Lombaiban kiemeli
a kritika »a túlságosan felül nem csapongó tisztes viselet«-et. Ez azonban nem jelenti,
hogy ő lemondott volna a komikusok számára megengedett oly sokféle fogásról. Megyeri
szívesen rögtönzött. Szerette a könnyű sikert. Szerepeit ritkán tanulta meg jól.
Amikor Hamletban Polóniust játszva, Bajza — egyébként művészetének nagy bámulója
-— keményen ír róla szerepnemtudása miatt: »Szerepszavainak nem értése, súgó után
szavalása, akadások, hüledezés stb ...«. Mint legtöbb kómikus-színész, szíve mélyén
egy nagy álmot hordozott: hősöket szeretett volna örökké játszani. Ez a csúnya kis
ember titkolt bánatot visel kebelében: annak a fájdalmát, hogy nem Brutust, nem
Rómeót, és nem Antoniust játssza. Vágya a hős-alakítások után elragadja és Lear
szerepe után nyúl; eljátssza és meg is bukik benne. Minden szerepre arcot vált.
Megkeresi a szerep külön arcát. Fölveszi azt és megtartja egész szerepén át. Alakítóképességéről
egész legendakör maradt fönn. Azt mondták és írták róla, hogy fölismerhetetlenné
tudta magát tenni maszk nélkül is. Nem bohóc volt. Gondolkodó színész, aki embert
ábrázolt.. Egy kritikusa följegyezte róla, hogy ő a nevettetés alapjává mindig az
emberi momentumot tette. Eszmét fejezett ki a komikumban is, vagy emberi sorsot
ábrázolt. Az ötletek kibuggyanó gazdagságával, a rögtönzés sokszor zabolátlannak
tetsző szabadságával, a túláradó színész-ösztön csapongásaival ő mindenkor egy célra
tört: embert ábrázolni, sorsával és eszméivel. Ős-eredetiségét utánozni nem tudták.
Ő utánozni tudott mindenkit, de őt senki sem. Egyénisége olyan bőségesen gazdag
volt, mint senki más színészé. Új, meg új emberi arcok, új, meg új emberi beszédek,
járások, testtartások, hangsúlyok ömlöttek belőle pazarlóan, mint az őserejű forrásból
a tiszta víz. A színész ősi öszöne buzogott benne: másnak lenni, mint ami vagyok.
Ő mindig más akart lenni, mint ami. Ezért sokszor még nappali életében is más, meg
más alakot, arcot, beszédmodort öltött magára, mint egy boszorkánymester. »Szerepfaló«
volt, mint — nagy Jászaink szerint — minden igazi színész. Mindent el akart játszani,
mert az örökké embert alkotó ösztön titokzatos tüze égette a lelkét. Sikert akart.
Vállalkozott még szalón-szerepekre is, pedig azok nem voltak neki valók. Egy kedélyes,
de arisztokratikus alak eljátszása után egyik kritikusa megállapította, hogy »Megyeri
inkább Fipsz szabót játszotta.« A sikert annyira szomjazta, — mint minden színész-lélek
— hogy még drámaírásra is ráadta magát, pedig erre nem volt komoly tehetsége. Darabjának
címe: »Solymosi vár, vagy a hét utazó s a zarándok.« Eredeti nemzeti dráma 3 szakaszban.
Pesti pályafutása elején így ír róla a »Honművész«.: »Ő minden szakban más, meg
más, mivel gondolkodva veszi fel a tükrözendő személyek karakterét s emberismeretre,
tapasztalásra alapítja előadását.« Pályája vége felé így írnak róla: »Lapjaink olvasói
tudni fogják, mit tartunk egy Megyeriről, a még eddig honi színészeinktől utól nem
értről.« Majd, mikor több művésszel együtt említik: »Ezek az új iskola képviselői
Megyerivel élükön.« Az új iskola nyilván azt jelentette, hogy kartársai a természetességet
is csodálták Megyeri Károlyban. Vachot Imre, aki a legkeményebb bírálók egyike volt,
azt írja róla, hogy a víg szerepekbén nagyobb, de nem lehet őt csak mint komikust,
vagy tragikust megítélni, hanem általában mint csodálatra méltó karakterábrázolót.
Korának nagy tréfacsinálója volt. Adomák egész légiója fűződik nevéhez. Vörösmarty
Mihály így szól Megyeri-epigrammjában: Mely nevetés ez alant? Mi öröm van a síri
világban? A komor árnyak közt Megyeri szelleme jár. Petőfi híres versét így kezdi:
Megyeri! Van-e, ki e nevet nem ismeri ? Majd ismét Vörösmarty szavát idézzük róla:
Eddig néma valék, bércekbe temetve, vadon kő, Most szomorú emlék, gyásznak alakja
vagyok. Meg ne ítéljetek a víg arcért. Megyeri sírján Lelke van a kőnek: élni, kacagnia
kell. 1839-ben, két évvel a »nemzeti játékszín« fölavatása után, Megyeri összekülönbözött
Schodelnéval, az énekesnővel. Schodelné nagyhatalom volt a színházban: Nyári Pál
pestmegyei alispánnak volt a barátnője. Megyerinek távoznia kellett a színházból,
ahová csak 1841 februárjában tért vissza. Kevéssel utóbb, 1842-ben nagy betegség
támadja meg az alig negyvenöt éves művészt. Sokáig nem játszhat, midőn föllép, a
»Regélő« így ír róla: »Vajha ezen derék színészünk, ki a maga nemében kipótolhatatlan
leend, minél tovább működhessék még, színi iskola hiánya miatt semmi új és kitűnő
színészi sarjadékot (succrescentiát) elő nem mutatható, idő előtt romokba dűlendő
szegény árva nemzeti színpadunkon.« E sorok már búcsúztatják a nagy színészt. Megjelenésük
után két héttel, 1842. nov. 3-án van a jutalomjátéka »A peleskei nótárius«-ban.
A nótáriust akkor játszotta harmincadszor. Öt hét múlva, 1842. dec. 12-én az ezermester
már halott volt. Bajza József, a nagy költő és kemény kritikus fölszólította Megyeri
színésztársait, hogy könyvben örökítsék meg a nagyszerű művész alkotásait. A fölszólításnak
nem volt hatása. Megyeri zseniális alakját, emberi és művészi ábrázatának körvonalait
a korabeli kritikákból kell kihámoznunk. E kor kritikusaié az érdem, hogy valamennyire
sikerül az igyekezetünk. Fölhasznált forrásmunkánk: Szigligeti Ede: Színészarcképek.
Vas Gereben: A nemzet napszámosai. Rakodczay Pál: Egressy Gábor és kora. A »Honművész«,
a »Regélő« évfotyamai. Vörösmarty Mihály összes művei. Balassa Imre: Öt régi színészarckép.
Szuper Károly naplója. Vörösmarty, Bajza, Kiss Iván bírálatai. Balassa Imre. szin_III.0269.pdf
III