Címszó: Oravicai színészet - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

KONKRETSZINHAZ

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0479.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0479.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/29/29994.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Oravicai színészet

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/529994.htm

 

Szócikk: Oravicai színészet Nagymagyarországon a legrégibb kőszínházak egyike a krassószörénymegyei (megye) Oravica (megye) bányavároskában épült, 1817-ben. (időpont) Műkedvelőgárda eszméje volt ennek a színháznak a felállítása abban az időben, amikor híre-hamva sem volt sem a kolozsvári, (megye) sem pedig a pesti Nemzeti Színháznak. (intézmény) (információ)  A Bánátnak (ország) 1756-ban (időpont) történt visszafoglalása után a határszéli, kincstári tisztviselőktől lakott városokban a német (nemzetiség) (információ)  színészet vándorcsapatai meleg otthonra találtak és megkedveltették a színészetet a városok jobbára németajkú (nyelv) (információ)  lakosaival. A színház számára megnyert publikum azután túlságosan hosszúnak találta azt az időt, amelyik egyik társulat eltávozása és a másik érkezése között eltelt, miért is műkedvelői előadások rendezésével segített magán. Többek között Oravicán, (megye) ebben a régi és festői fekvésű bányavároskában is nagy megértésre talált a színházi művészet, amelynek ápolására lelkes műkedvelőgárda verődött össze. A németnyelvű (nyelv) (információ)  előadásokat Eirich Péternek (személy) a Magyar Koronához címzett vendéglőjében szokták rendezni. A század végén és a tizenkilencedik század elején egész rendszeressé váltak ezek a műkedvelői előadások, amit nagyban előmozdított egy bőkezű mecénásnak: zimiskovi Lhotka Prokop (személy) bányakincstári tanácsos­nak az a nemes gesztusa, amely díszletekkel felszerelt komplett színpaddal gyarapította a műkedvelőgárda vagyonát. Ezen a színpadon 1806. (időpont) táján már drámai műveket is adtak elő. Az előadások jövedelmét jótékonycélokra, részben pedig a színpadi berendezés tökéletesítésére fordították. Egykori feljegyzés szerint a lipcsei (ország) csatában elesett katonák hátramaradottjainak felsegítésére elküldték egy előadásuk tiszta jövedelmét: 51 bécsi (ország) forintot. Az oravicai (megye) bányatársulat időközben foncsorító telepét megszüntette és ennek révén egy 14 láb hosszú és 48 láb széles kőépület üresen, használat nélkül maradt. Az élelmes műkedvelők, — akik akkor még alapszabályokkal bíró egyesületet nem képeztek, — elkérték ezt az épületet a bányakapitányságtól. Az átalakítás céljaira közadakozásból, színielőadások jövedelmeiből és kölcsönökből 352 pengőt hordtak össze. A régi tetőt újjal cseréltek fel, a közfalakat kidobálták, szükség szerint új falakat húztak a régi épületet színpadi résszel toldották meg és csakhamar készen állott Magyarország új kőszínháza. Nagylelkű műbarátok nemes odaadással ingyen hordták az építkezés helyére a különféle anyagokat, akárcsak nem sokkal később a pesti Nemzeti Színháznál. (intézmény) (információ)  Az épületen dolgozó iparosok a bányatisztviselők vendégei voltak, Ninny János (személy) bányamérnök pedig minden díjazás nélkül vezette az építkezést, megtervezte a díszleteket, sőt még a festékanyagokat is ő állította elő a közeli hegyek érceiből és kőzeteiből. Már 1817. (időpont) június havában állott a csinos és ízléses színház, amelynek építése 3372 forintba került. Ha az ingyen munkákat is felértékeljük, akkor az építési, költségét 6000 pengő körüli összegnek vehetjük. Elől két hatalmas csarnok alkotta a bejáratot a földszinti és az erkélyen levő helyeken. A földszinten ugyanis erkély fűtött körbe. A dúsan aranyozott nézőtér ülőhelyeit bársonyhuzat borította. A kissé szűkre szabott színpadot szükség esetén 20 lábnyira ki lehetett mélyíteni. A színháznak mindjárt az első időkben jelentékeny díszlettára volt és a színpadi gépezet is megfelelt az akkori idők követelményeinek. Egészben véve igen tetszetős volt az egész színházépület abban a korban, amikor még olyan nagy városban is, mint Temesvár, (megye) csak egy fabódé adott szállást a színészetnek. A műkedvelők gárdája 1817. (időpont) júl. 1-én nyitotta meg a színházat, amelynek még ugyanezen év október havában magas látogatója akadt Ferenc császár (személy) személyében, aki október 8-án és 10-én — a Bánátban (ország) tett utazása alkalmával — kétszer is meglátogatta az oravicai színházat. (intézmény) (információ)  Ebből az alkalomból fehér selyemre nyomták a színlapot. A két nevezetes színlap keretbe foglalva egészen az összeomlás idejéig ott lógtak a még ma is álló színházépület előcsarnokában. Vajjon megtűrték-e ott továbbra is a hódítók ?... A királylátogatás első napján Johanna Franul v. Weissenthurm (személy) nevű német (nemzetiség) (információ)  írónő vígjátéka: »Die beschamte Eifersucht« (cím) került színre. A második alkalommal drámát adtak, címe: »Der Lorberkranz, oder die Macht dér Gesetze«. (cím) A színház mindvégig az oravicai műkedvelő színjátszó egyesületé (intézmény) (információ)  maradt. Kezdetben maguk játszottak benne, 1829-től (időpont) kezdve hivatásos színtársulatoknak, — a szabadságharc után a magyaroknak is — engedték át. A világháború előtt és alatt a magyar kormány szubvencióban részesítette a színházat, amelynek 1836-ban (időpont) párja akadt a Délvidéken és pedig Lugoson, (megye) Krassó-Szörény megye (megye) székvárosában. A székváros nem engedhette át soká az egyeduralmat a megye egyik alárendeltebb jelentőségű városkájának! (Polgár István dr.) (személy) (információ)  1893. (időpont) december 2-án az átalakított színházat Ábrányi Emil (személy) (információ)  »Hódító nyelv« (cím) c. prológjával nyitották meg, német - román (nemzetiség) (információ)  karénekkel és egy magyar és német (nemzetiség) (információ)  vígjátékkal. Nem tartozott ugyan a jelentékeny színházak közé, de azért olykor-olykor felkeresték a magyar társulatok is. Így 1882-ben (időpont) Hubay Gusztáv, (személy) (információ)  1884-ben (időpont) Jáni János (személy) (információ)  társulata. Később a délvidéki színikerület II-ik csoportjába osztották be. 1910-ben (időpont) Miklóssy Gábor (személy) (információ)  társulata játszott e régi színházban, melynek átalakítását is ebben az időben határozták el. Apponyi Albert gróf (személy) kultuszminiszter tíz évre évenként 1500 (időpont) korona, összesen tehát 15.000 korona államsegítséget adományozott az oravicai (megye) kaszinó és színházegyesület színházátalakítási költségeire. A miniszter méltányolni kívánta Oravicabánya (megye) hazafias közönségének áldozatkészségét, mellyel a színházat közel 100 éven át föntartotta. Ezt a szubvenciót a kultuszminiszter 1913-ban (időpont) 60.000 K-ra emelte fel. szin_III.0479.pdf III

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Oravicai színészet címszóvég 29994 Szócikk: Oravicai színészet Nagymagyarországon a legrégibb kőszínházak egyike a krassószörénymegyei ytelepulesy krassószörénymegye ytelepulesy krassószörénymegye ymegyey krassó-szörény megye ykodvegy Oravica ytelepulesy oravica ytelepulesy Oravica ymegyey krassó-szörény megye ykodvegy bányavároskában épült, 1817-ben. Műkedvelőgárda eszméje volt ennek a színháznak a felállítása abban az időben, amikor híre-hamva sem volt sem a kolozsvári, ytelepulesy kolozsvár ytelepulesy kolozsvár ymegyey kolozs megye ykodvegy sem pedig a pesti Nemzeti Színháznak. yintezmenyy pesti nemzeti színház yintezmenyy pesti Ne yintezmenyy pesti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy pesti yintezmenyy Ne yintezmenyy ykodvegy A Bánátnak ytelepulesy bánát ytelepulesy Bánát yorszagy Románia ykodvegy 1756-ban xevtizedx 1755 történt xtalanevtizedx 1765 xtalanevtizedx 1775 visszafoglalása után a határszéli, kincstári tisztviselőktől lakott városokban a német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy színészet vándorcsapatai meleg otthonra találtak és megkedveltették a színészetet a városok jobbára németajkú ynyelvy német ynyelvy német ynyelvy német ynyelvy ynyelvy német ynyelvy ykodvegy lakosaival. A színház számára megnyert publikum azután túlságosan hosszúnak találta azt az időt, amelyik egyik társulat eltávozása és a másik érkezése között eltelt, miért is műkedvelői előadások rendezésével segített magán. Többek között Oravicán, ytelepulesy oravica ytelepulesy Oravicá ymegyey krassó-szörény megye ykodvegy ebben a régi és festői fekvésű bányavároskában is nagy megértésre talált a színházi művészet, amelynek ápolására lelkes műkedvelőgárda verődött össze. A németnyelvű ynyelvy német ynyelvy német ynyelvy német ynyelvy ynyelvy német ynyelvy ykodvegy előadásokat Eirich Péternek yszemelynevy eirich péter yszemelynevy Eirich Péter yszemelynevy eirich yszemelynevy péter yszemelynevy yszemelynevy Eirich yszemelynevy Péter yszemelynevy ykodvegy a Magyar Koronához címzett vendéglőjében szokták rendezni. A század végén és a tizenkilencedik század elején egész rendszeressé váltak ezek a műkedvelői előadások, amit nagyban előmozdított egy bőkezű mecénásnak: zimiskovi ytelepulesy zimiskov ytelepulesy zimiskov . . ykodvegy Lhotka Prokop yszemelynevy lhotka prokop yszemelynevy Lhotka Prokop yszemelynevy lhotka yszemelynevy prokop yszemelynevy yszemelynevy Lhotka yszemelynevy Prokop yszemelynevy ykodvegy bányakincstári tanácsos­nak az a nemes gesztusa, amely díszletekkel felszerelt komplett színpaddal gyarapította a műkedvelőgárda vagyonát. Ezen a színpadon 1806. xevtizedx 1805 táján xtalanevtizedx 1815 már drámai műveket is adtak elő. Az előadások jövedelmét jótékonycélokra, részben pedig a színpadi berendezés tökéletesítésére fordították. Egykori feljegyzés szerint a lipcsei ytelepulesy lipcse ytelepulesy lipcse yorszagy Németország ykodvegy csatában elesett katonák hátramaradottjainak felsegítésére elküldték egy előadásuk tiszta jövedelmét: 51 bécsi ytelepulesy bécs ytelepulesy bécs yorszagy Ausztria ykodvegy forintot. Az oravicai ytelepulesy oravica ytelepulesy oravica ymegyey krassó-szörény megye ykodvegy bányatársulat időközben foncsorító telepét megszüntette és ennek révén egy 14 láb hosszú és 48 láb széles kőépület üresen, használat nélkül maradt. Az élelmes műkedvelők, — akik akkor még alapszabályokkal bíró egyesületet nem képeztek, — elkérték ezt az épületet a bányakapitányságtól. Az átalakítás céljaira közadakozásból, színielőadások jövedelmeiből és kölcsönökből 352 pengőt hordtak össze. A régi tetőt újjal cseréltek fel, a közfalakat kidobálták, szükség szerint új falakat húztak a régi épületet színpadi résszel toldották meg és csakhamar készen állott Magyarország új kőszínháza. Nagylelkű műbarátok nemes odaadással ingyen hordták az építkezés helyére a különféle anyagokat, akárcsak nem sokkal később a pesti Nemzeti Színháznál. yintezmenyy pesti nemzeti színház yintezmenyy pesti Ne yintezmenyy pesti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy pesti yintezmenyy Ne yintezmenyy ykodvegy Az épületen dolgozó iparosok a bányatisztviselők vendégei voltak, Ninny János yszemelynevy ninny jános yszemelynevy Ninny János yszemelynevy ninny yszemelynevy jános yszemelynevy yszemelynevy Ninny yszemelynevy János yszemelynevy ykodvegy bányamérnök pedig minden díjazás nélkül vezette az építkezést, megtervezte a díszleteket, sőt még a festékanyagokat is ő állította elő a közeli hegyek érceiből és kőzeteiből. Már 1817. xevtizedx 1815 június havában állott a csinos és ízléses színház, amelynek építése 3372 forintba került. Ha az ingyen munkákat is felértékeljük, akkor az építési, költségét 6000 pengő körüli összegnek vehetjük. Elől két hatalmas csarnok alkotta a bejáratot a földszinti és az erkélyen levő helyeken. A földszinten ugyanis erkély fűtött körbe. A dúsan aranyozott nézőtér ülőhelyeit bársonyhuzat borította. A kissé szűkre szabott színpadot szükség esetén 20 lábnyira ki lehetett mélyíteni. A színháznak mindjárt az első időkben jelentékeny díszlettára volt és a színpadi gépezet is megfelelt az akkori idők követelményeinek. Egészben véve igen tetszetős volt az egész színházépület abban a korban, amikor még olyan nagy városban is, mint Temesvár, ytelepulesy temesvár ytelepulesy Temesvár ymegyey temes megye ykodvegy csak egy fabódé adott szállást a színészetnek. A műkedvelők gárdája 1817. júl. xtalanevtizedx 1825 1-én nyitotta meg a színházat, amelynek még ugyanezen év október havában magas látogatója akadt Ferenc császár yszemelynevy ferenc császár yszemelynevy Ferenc császár yszemelynevy ferenc yszemelynevy császár yszemelynevy yszemelynevy Ferenc yszemelynevy császár yszemelynevy ykodvegy személyében, aki október 8-án és 10-én — a Bánátban ytelepulesy bánát ytelepulesy Bánát yorszagy Románia ykodvegy tett utazása alkalmával — kétszer is meglátogatta az oravicai színházat. yintezmenyy oravicai színház yintezmenyy oravicai yintezmenyy oravicai yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy oravicai yintezmenyy ykodvegy Ebből az alkalomból fehér selyemre nyomták a színlapot. A két nevezetes színlap keretbe foglalva egészen az összeomlás idejéig ott lógtak a még ma is álló színházépület előcsarnokában. Vajjon megtűrték-e ott továbbra is a hódítók ?... A királylátogatás első napján Johanna Franul v. Weissenthurm yszemelynevy johanna franul v. weissenthurm yszemelynevy Johanna Franul v. Weissenthurm yszemelynevy johanna yszemelynevy franul yszemelynevy v. yszemelynevy weissenthurm yszemelynevy yszemelynevy Joh nevű német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy írónő vígjátéka: »Die beschamte Eifersucht« ycimy die beschamte eifersucht ycimy Die beschamte Eifersucht ycimy die ycimy beschamte ycimy eifersucht ycimy ycimy Die ycimy beschamte ycimy Eifersucht ycimy ykodvegy került színre. A második alkalommal drámát adtak, címe: »Der Lorberkranz, oder die Macht dér Gesetze«. ycimy der lorberkranz, oder die macht dér gesetze ycimy Der Lorberkranz, oder die Macht dér Gesetze ycimy der ycimy lorberkranz, ycimy oder ycimy die ycimy macht ycimy dér ycimy gesetze ycimy ycimy De A színház mindvégig az oravicai műkedvelő színjátszó egyesületé yintezmenyy oravicai műkedvelő színjátszó egyesület yintezmenyy oravicai yintezmenyy oravicai yintezmenyy műkedvelő yintezmenyy színjátszó yintezmenyy egyesület yintezmenyy yintezmenyy oravicai yintez maradt. Kezdetben maguk játszottak benne, 1829-től xevtizedx 1825 kezdve xtalanevtizedx 1835 hivatásos színtársulatoknak, — a szabadságharc után a magyaroknak is — engedték át. A világháború előtt és alatt a magyar kormány szubvencióban részesítette a színházat, amelynek 1836-ban xevtizedx 1835 párja xtalanevtizedx 1845 xtalanevtizedx 1855 akadt a Délvidéken és pedig Lugoson, ytelepulesy lugos ytelepulesy Lugos ymegyey krassó-szörény megye ykodvegy Krassó-Szörény megye ytelepulesy krassó-szörény megye ytelepulesy Krassó-Szörény megye ymegyey krassó-szörény megye ykodvegy székvárosában. A székváros nem engedhette át soká az egyeduralmat a megye egyik alárendeltebb jelentőségű városkájának! (Polgár István dr.) yszemelynevy polgár istván dr. yszemelynevy Polgár István dr. yszemelynevy polgár yszemelynevy istván yszemelynevy dr. yszemelynevy yszemelynevy Polgár yszemelynevy István yszemelynevy dr. yszemelynev 1893. xevtizedx 1895 december 2-án az átalakított színházat Ábrányi Emil yszemelynevy ábrányi emil yszemelynevy Ábrányi Emil yszemelynevy ábrányi yszemelynevy emil yszemelynevy yszemelynevy Ábrányi yszemelynevy Emil yszemelynevy ykodvegy »Hódító nyelv« ycimy hódító nyelv ycimy Hódító nyelv ycimy hódító ycimy nyelv ycimy ycimy Hódító ycimy nyelv ycimy ykodvegy c. prológjával nyitották meg, német - román ynemzetisegy román ynemzetisegy román ynemzetisegy román ynemzetisegy ynemzetisegy román ynemzetisegy ykodvegy karénekkel és egy magyar és német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy vígjátékkal. Nem tartozott ugyan a jelentékeny színházak közé, de azért olykor-olykor felkeresték a magyar társulatok is. Így 1882-ben xevtizedx 1885 Hubay Gusztáv, yszemelynevy hubay gusztáv yszemelynevy Hubay Gusztáv yszemelynevy hubay yszemelynevy gusztáv yszemelynevy yszemelynevy Hubay yszemelynevy Gusztáv yszemelynevy ykodvegy 1884-ben Jáni xtalanevtizedx 1895 xtalanevtizedx 1905 János yszemelynevy jáni jános yszemelynevy Jáni János yszemelynevy jáni yszemelynevy jános yszemelynevy yszemelynevy Jáni yszemelynevy János yszemelynevy ykodvegy társulata. Később a délvidéki színikerület II-ik csoportjába osztották be. 1910-ben xevtizedx 1915 Miklóssy Gábor yszemelynevy miklóssy gábor yszemelynevy Miklóssy Gábor yszemelynevy miklóssy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Miklóssy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy társulata játszott e régi színházban, melynek átalakítását is ebben az időben határozták el. Apponyi Albert gróf yszemelynevy apponyi albert gróf yszemelynevy Apponyi Albert gróf yszemelynevy apponyi yszemelynevy albert yszemelynevy gróf yszemelynevy yszemelynevy Apponyi yszemelynevy Albert yszemelynevy gróf ysz kultuszminiszter tíz évre évenként 1500 xevtizedx 1505 korona, xtalanevtizedx 1515 xtalanevtizedx 1525 összesen tehát 15.000 korona államsegítséget adományozott az oravicai ytelepulesy oravica ytelepulesy oravica ymegyey krassó-szörény megye ykodvegy kaszinó és színházegyesület színházátalakítási költségeire. A miniszter méltányolni kívánta Oravicabánya ytelepulesy oravicabánya ytelepulesy Oravicabánya ymegyey krassó-szörény megye ykodvegy hazafias közönségének áldozatkészségét, mellyel a színházat közel 100 éven át föntartotta. Ezt a szubvenciót a kultuszminiszter 1913-ban xevtizedx 1915 60.000 xtalanevtizedx 1925 xtalanevtizedx 1935 K-ra emelte fel. szin_III.0479.pdf III

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Oravicai színészet - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

KONKRETSZINHAZ

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0479.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0479.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/29/29994.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Oravicai színészet

Szócikk: Oravicai színészet Nagymagyarországon a legrégibb kőszínházak egyike a krassószörénymegyei Oravica bányavároskában épült, 1817-ben. Műkedvelőgárda eszméje volt ennek a színháznak a felállítása abban az időben, amikor híre-hamva sem volt sem a kolozsvári, sem pedig a pesti Nemzeti Színháznak. A Bánátnak 1756-ban történt visszafoglalása után a határszéli, kincstári tisztviselőktől lakott városokban a német színészet vándorcsapatai meleg otthonra találtak és megkedveltették a színészetet a városok jobbára németajkú lakosaival. A színház számára megnyert publikum azután túlságosan hosszúnak találta azt az időt, amelyik egyik társulat eltávozása és a másik érkezése között eltelt, miért is műkedvelői előadások rendezésével segített magán. Többek között Oravicán, ebben a régi és festői fekvésű bányavároskában is nagy megértésre talált a színházi művészet, amelynek ápolására lelkes műkedvelőgárda verődött össze. A németnyelvű előadásokat Eirich Péternek a Magyar Koronához címzett vendéglőjében szokták rendezni. A század végén és a tizenkilencedik század elején egész rendszeressé váltak ezek a műkedvelői előadások, amit nagyban előmozdított egy bőkezű mecénásnak: zimiskovi Lhotka Prokop bányakincstári tanácsos­nak az a nemes gesztusa, amely díszletekkel felszerelt komplett színpaddal gyarapította a műkedvelőgárda vagyonát. Ezen a színpadon 1806. táján már drámai műveket is adtak elő. Az előadások jövedelmét jótékonycélokra, részben pedig a színpadi berendezés tökéletesítésére fordították. Egykori feljegyzés szerint a lipcsei csatában elesett katonák hátramaradottjainak felsegítésére elküldték egy előadásuk tiszta jövedelmét: 51 bécsi forintot. Az oravicai bányatársulat időközben foncsorító telepét megszüntette és ennek révén egy 14 láb hosszú és 48 láb széles kőépület üresen, használat nélkül maradt. Az élelmes műkedvelők, — akik akkor még alapszabályokkal bíró egyesületet nem képeztek, — elkérték ezt az épületet a bányakapitányságtól. Az átalakítás céljaira közadakozásból, színielőadások jövedelmeiből és kölcsönökből 352 pengőt hordtak össze. A régi tetőt újjal cseréltek fel, a közfalakat kidobálták, szükség szerint új falakat húztak a régi épületet színpadi résszel toldották meg és csakhamar készen állott Magyarország új kőszínháza. Nagylelkű műbarátok nemes odaadással ingyen hordták az építkezés helyére a különféle anyagokat, akárcsak nem sokkal később a pesti Nemzeti Színháznál. Az épületen dolgozó iparosok a bányatisztviselők vendégei voltak, Ninny János bányamérnök pedig minden díjazás nélkül vezette az építkezést, megtervezte a díszleteket, sőt még a festékanyagokat is ő állította elő a közeli hegyek érceiből és kőzeteiből. Már 1817. június havában állott a csinos és ízléses színház, amelynek építése 3372 forintba került. Ha az ingyen munkákat is felértékeljük, akkor az építési, költségét 6000 pengő körüli összegnek vehetjük. Elől két hatalmas csarnok alkotta a bejáratot a földszinti és az erkélyen levő helyeken. A földszinten ugyanis erkély fűtött körbe. A dúsan aranyozott nézőtér ülőhelyeit bársonyhuzat borította. A kissé szűkre szabott színpadot szükség esetén 20 lábnyira ki lehetett mélyíteni. A színháznak mindjárt az első időkben jelentékeny díszlettára volt és a színpadi gépezet is megfelelt az akkori idők követelményeinek. Egészben véve igen tetszetős volt az egész színházépület abban a korban, amikor még olyan nagy városban is, mint Temesvár, csak egy fabódé adott szállást a színészetnek. A műkedvelők gárdája 1817. júl. 1-én nyitotta meg a színházat, amelynek még ugyanezen év október havában magas látogatója akadt Ferenc császár személyében, aki október 8-án és 10-én — a Bánátban tett utazása alkalmával — kétszer is meglátogatta az oravicai színházat. Ebből az alkalomból fehér selyemre nyomták a színlapot. A két nevezetes színlap keretbe foglalva egészen az összeomlás idejéig ott lógtak a még ma is álló színházépület előcsarnokában. Vajjon megtűrték-e ott továbbra is a hódítók ?... A királylátogatás első napján Johanna Franul v. Weissenthurm nevű német írónő vígjátéka: »Die beschamte Eifersucht« került színre. A második alkalommal drámát adtak, címe: »Der Lorberkranz, oder die Macht dér Gesetze«. A színház mindvégig az oravicai műkedvelő színjátszó egyesületé maradt. Kezdetben maguk játszottak benne, 1829-től kezdve hivatásos színtársulatoknak, — a szabadságharc után a magyaroknak is — engedték át. A világháború előtt és alatt a magyar kormány szubvencióban részesítette a színházat, amelynek 1836-ban párja akadt a Délvidéken és pedig Lugoson, Krassó-Szörény megye székvárosában. A székváros nem engedhette át soká az egyeduralmat a megye egyik alárendeltebb jelentőségű városkájának! (Polgár István dr.) 1893. december 2-án az átalakított színházat Ábrányi Emil »Hódító nyelv« c. prológjával nyitották meg, német - román karénekkel és egy magyar és német vígjátékkal. Nem tartozott ugyan a jelentékeny színházak közé, de azért olykor-olykor felkeresték a magyar társulatok is. Így 1882-ben Hubay Gusztáv, 1884-ben Jáni János társulata. Később a délvidéki színikerület II-ik csoportjába osztották be. 1910-ben Miklóssy Gábor társulata játszott e régi színházban, melynek átalakítását is ebben az időben határozták el. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter tíz évre évenként 1500 korona, összesen tehát 15.000 korona államsegítséget adományozott az oravicai kaszinó és színházegyesület színházátalakítási költségeire. A miniszter méltányolni kívánta Oravicabánya hazafias közönségének áldozatkészségét, mellyel a színházat közel 100 éven át föntartotta. Ezt a szubvenciót a kultuszminiszter 1913-ban 60.000 K-ra emelte fel. szin_III.0479.pdf III