Címszó: Összjáték - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0501.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0501.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30120.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Összjáték
Szócikk: Összjáték Ez alatt a színpadi előadásnál
minden egyes szereplőnek csakúgy, mint például a zenekarban az egyes hangszereknek,
harmonikus együttműködését értjük. Hajdan az úgynevezett virtuózok uralkodtak a
színpadon, akik szereplőtársaik rovására az egyéni érvényesülést hajszolták túlzottan,
melyben maga a darab mint színpadi mű sokszor elveszett. A. közelmúltban, a sztár-rendszer
idején, tapasztalhattuk ugyanezt, mikor az egész színdarabot össze-vissza nyirbálták,
jeleneteket cseréltek fel, szerepeket vontak össze, szaggatták szét és minden a
főszereplőben összpontosult, sőt a díszletek, ruhák, világítási effektusok stb.
is mind-mind az úgynevezett »sztar«-ért, által, benne, tőle, miatta történt és minden
más szerep csak arra szolgált, hogy a »sztar« minél nagyobb egyéni sikerét alátámassza,
elősegítse. Utóbb már a darabok is ilyen szempontokból íródtak. Előbb adódtak a
kiválasztott főszereplők, azután íródott a darab, tele tűzdelve a darab cselekményével,
semmi összefüggésben nem álló jelenetekkel, betétekkel. Természetes, hogy — különösen
az utóbbi jelenségnek —- semmi köze sem volt a komoly értelemben vett színművészethez
s mint múló divatnak: buknia kellett. De, mert ez a rendszer nem adott alkalmat
izmos, új talentumok kifejlődésére, egy újabb szélsőség kapott lábra, lett divattá,
a rendező mindent letipró hatalma. Ö lett minden előadás legfőbb tényezője, az ő
akarata, felfogása, tudása, ízlése érvényesül mindenben, a színész csak eszköz az
ő kezében. Ez tökéletes összjátékot eredményezhet, de sokszor lelketlenné teszi
az előadót. Igazi összjáték : mikor a darab minden szerepét az arra legalkalmasabb
színészek játsszák, kiknek egyéniségét a rendező nem nyomja el, de tudásának átütő
erejével, a mű szelleméhez igazodó összhangban, harmonikus egésszé olvasztja össze.
(Stella Gyula.) (személy) (információ)
szin_III.0501.pdf III
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Összjáték címszóvég 30120 Szócikk: Összjáték
Ez alatt a színpadi előadásnál minden egyes szereplőnek csakúgy, mint például a
zenekarban az egyes hangszereknek, harmonikus együttműködését értjük. Hajdan az
úgynevezett virtuózok uralkodtak a színpadon, akik szereplőtársaik rovására az egyéni
érvényesülést hajszolták túlzottan, melyben maga a darab mint színpadi mű sokszor
elveszett. A. közelmúltban, a sztár-rendszer idején, tapasztalhattuk ugyanezt, mikor
az egész színdarabot össze-vissza nyirbálták, jeleneteket cseréltek fel, szerepeket
vontak össze, szaggatták szét és minden a főszereplőben összpontosult, sőt a díszletek,
ruhák, világítási effektusok stb. is mind-mind az úgynevezett »sztar«-ért, által,
benne, tőle, miatta történt és minden más szerep csak arra szolgált, hogy a »sztar«
minél nagyobb egyéni sikerét alátámassza, elősegítse. Utóbb már a darabok is ilyen
szempontokból íródtak. Előbb adódtak a kiválasztott főszereplők, azután íródott
a darab, tele tűzdelve a darab cselekményével, semmi összefüggésben nem álló jelenetekkel,
betétekkel. Természetes, hogy — különösen az utóbbi jelenségnek —- semmi köze sem
volt a komoly értelemben vett színművészethez s mint múló divatnak: buknia kellett.
De, mert ez a rendszer nem adott alkalmat izmos, új talentumok kifejlődésére, egy
újabb szélsőség kapott lábra, lett divattá, a rendező mindent letipró hatalma. Ö
lett minden előadás legfőbb tényezője, az ő akarata, felfogása, tudása, ízlése érvényesül
mindenben, a színész csak eszköz az ő kezében. Ez tökéletes összjátékot eredményezhet,
de sokszor lelketlenné teszi az előadót. Igazi összjáték : mikor a darab minden
szerepét az arra legalkalmasabb színészek játsszák, kiknek egyéniségét a rendező
nem nyomja el, de tudásának átütő erejével, a mű szelleméhez igazodó összhangban,
harmonikus egésszé olvasztja össze. (Stella Gyula.) yszemelynevy stella gyula
yszemelynevy Stella Gyula yszemelynevy stella yszemelynevy gyula yszemelynevy
yszemelynevy Stella yszemelynevy Gyula yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy
stella gyula szin_III.0501.pdf III
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Összjáték - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0501.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0501.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30120.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Összjáték
Szócikk: Összjáték Ez alatt a színpadi előadásnál
minden egyes szereplőnek csakúgy, mint például a zenekarban az egyes hangszereknek,
harmonikus együttműködését értjük. Hajdan az úgynevezett virtuózok uralkodtak a
színpadon, akik szereplőtársaik rovására az egyéni érvényesülést hajszolták túlzottan,
melyben maga a darab mint színpadi mű sokszor elveszett. A. közelmúltban, a sztár-rendszer
idején, tapasztalhattuk ugyanezt, mikor az egész színdarabot össze-vissza nyirbálták,
jeleneteket cseréltek fel, szerepeket vontak össze, szaggatták szét és minden a
főszereplőben összpontosult, sőt a díszletek, ruhák, világítási effektusok stb.
is mind-mind az úgynevezett »sztar«-ért, által, benne, tőle, miatta történt és minden
más szerep csak arra szolgált, hogy a »sztar« minél nagyobb egyéni sikerét alátámassza,
elősegítse. Utóbb már a darabok is ilyen szempontokból íródtak. Előbb adódtak a
kiválasztott főszereplők, azután íródott a darab, tele tűzdelve a darab cselekményével,
semmi összefüggésben nem álló jelenetekkel, betétekkel. Természetes, hogy — különösen
az utóbbi jelenségnek —- semmi köze sem volt a komoly értelemben vett színművészethez
s mint múló divatnak: buknia kellett. De, mert ez a rendszer nem adott alkalmat
izmos, új talentumok kifejlődésére, egy újabb szélsőség kapott lábra, lett divattá,
a rendező mindent letipró hatalma. Ö lett minden előadás legfőbb tényezője, az ő
akarata, felfogása, tudása, ízlése érvényesül mindenben, a színész csak eszköz az
ő kezében. Ez tökéletes összjátékot eredményezhet, de sokszor lelketlenné teszi
az előadót. Igazi összjáték : mikor a darab minden szerepét az arra legalkalmasabb
színészek játsszák, kiknek egyéniségét a rendező nem nyomja el, de tudásának átütő
erejével, a mű szelleméhez igazodó összhangban, harmonikus egésszé olvasztja össze.
(Stella Gyula.) szin_III.0501.pdf III