Címszó: Összjáték - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0501.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0501.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30120.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Összjáték

Szócikk: Összjáték Ez alatt a színpadi előadásnál minden egyes szereplőnek csakúgy, mint például a zenekarban az egyes hangszereknek, harmonikus együttműködését értjük. Hajdan az úgynevezett virtuózok uralkodtak a színpadon, akik szereplőtársaik rovására az egyéni érvényesülést hajszolták túlzottan, melyben maga a darab mint színpadi mű sokszor elveszett. A. közelmúltban, a sztár-rendszer idején, tapasztalhattuk ugyanezt, mikor az egész színdarabot össze-vissza nyirbálták, jeleneteket cseréltek fel, szerepeket vontak össze, szaggatták szét és minden a főszereplőben összpontosult, sőt a díszletek, ruhák, világítási effektusok stb. is mind-mind az úgynevezett »sztar«-ért, által, benne, tőle, miatta történt és minden más szerep csak arra szolgált, hogy a »sztar« minél nagyobb egyéni sikerét alátámassza, elősegítse. Utóbb már a darabok is ilyen szempontokból íródtak. Előbb adódtak a kiválasztott főszereplők, azután íródott a darab, tele tűzdelve a darab cselekményével, semmi összefüggésben nem álló jelenetekkel, betétekkel. Természetes, hogy — különösen az utóbbi jelenségnek —- semmi köze sem volt a komoly értelemben vett színművészethez s mint múló divatnak: buknia kellett. De, mert ez a rendszer nem adott alkalmat izmos, új talentumok kifejlődésére, egy újabb szélsőség kapott lábra, lett divattá, a rendező mindent letipró hatalma. Ö lett minden előadás legfőbb tényezője, az ő akarata, felfogása, tudása, ízlése érvényesül mindenben, a színész csak eszköz az ő kezében. Ez tökéletes összjátékot eredményezhet, de sokszor lelketlenné teszi az előadót. Igazi összjáték : mikor a darab minden szerepét az arra legalkalmasabb színészek játsszák, kiknek egyéniségét a rendező nem nyomja el, de tudásának átütő erejével, a mű szelleméhez igazodó összhangban, harmonikus egésszé olvasztja össze. (Stella Gyula.) (személy) (információ)  szin_III.0501.pdf III

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Összjáték címszóvég 30120 Szócikk: Összjáték Ez alatt a színpadi előadásnál minden egyes szereplőnek csakúgy, mint például a zenekarban az egyes hangszereknek, harmonikus együttműködését értjük. Hajdan az úgynevezett virtuózok uralkodtak a színpadon, akik szereplőtársaik rovására az egyéni érvényesülést hajszolták túlzottan, melyben maga a darab mint színpadi mű sokszor elveszett. A. közelmúltban, a sztár-rendszer idején, tapasztalhattuk ugyanezt, mikor az egész színdarabot össze-vissza nyirbálták, jeleneteket cseréltek fel, szerepeket vontak össze, szaggatták szét és minden a főszereplőben összpontosult, sőt a díszletek, ruhák, világítási effektusok stb. is mind-mind az úgynevezett »sztar«-ért, által, benne, tőle, miatta történt és minden más szerep csak arra szolgált, hogy a »sztar« minél nagyobb egyéni sikerét alátámassza, elősegítse. Utóbb már a darabok is ilyen szempontokból íródtak. Előbb adódtak a kiválasztott főszereplők, azután íródott a darab, tele tűzdelve a darab cselekményével, semmi összefüggésben nem álló jelenetekkel, betétekkel. Természetes, hogy — különösen az utóbbi jelenségnek —- semmi köze sem volt a komoly értelemben vett színművészethez s mint múló divatnak: buknia kellett. De, mert ez a rendszer nem adott alkalmat izmos, új talentumok kifejlődésére, egy újabb szélsőség kapott lábra, lett divattá, a rendező mindent letipró hatalma. Ö lett minden előadás legfőbb tényezője, az ő akarata, felfogása, tudása, ízlése érvényesül mindenben, a színész csak eszköz az ő kezében. Ez tökéletes összjátékot eredményezhet, de sokszor lelketlenné teszi az előadót. Igazi összjáték : mikor a darab minden szerepét az arra legalkalmasabb színészek játsszák, kiknek egyéniségét a rendező nem nyomja el, de tudásának átütő erejével, a mű szelleméhez igazodó összhangban, harmonikus egésszé olvasztja össze. (Stella Gyula.) yszemelynevy stella gyula yszemelynevy Stella Gyula yszemelynevy stella yszemelynevy gyula yszemelynevy yszemelynevy Stella yszemelynevy Gyula yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy stella gyula szin_III.0501.pdf III

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Összjáték - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0501.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0501.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30120.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Összjáték

Szócikk: Összjáték Ez alatt a színpadi előadásnál minden egyes szereplőnek csakúgy, mint például a zenekarban az egyes hangszereknek, harmonikus együttműködését értjük. Hajdan az úgynevezett virtuózok uralkodtak a színpadon, akik szereplőtársaik rovására az egyéni érvényesülést hajszolták túlzottan, melyben maga a darab mint színpadi mű sokszor elveszett. A. közelmúltban, a sztár-rendszer idején, tapasztalhattuk ugyanezt, mikor az egész színdarabot össze-vissza nyirbálták, jeleneteket cseréltek fel, szerepeket vontak össze, szaggatták szét és minden a főszereplőben összpontosult, sőt a díszletek, ruhák, világítási effektusok stb. is mind-mind az úgynevezett »sztar«-ért, által, benne, tőle, miatta történt és minden más szerep csak arra szolgált, hogy a »sztar« minél nagyobb egyéni sikerét alátámassza, elősegítse. Utóbb már a darabok is ilyen szempontokból íródtak. Előbb adódtak a kiválasztott főszereplők, azután íródott a darab, tele tűzdelve a darab cselekményével, semmi összefüggésben nem álló jelenetekkel, betétekkel. Természetes, hogy — különösen az utóbbi jelenségnek —- semmi köze sem volt a komoly értelemben vett színművészethez s mint múló divatnak: buknia kellett. De, mert ez a rendszer nem adott alkalmat izmos, új talentumok kifejlődésére, egy újabb szélsőség kapott lábra, lett divattá, a rendező mindent letipró hatalma. Ö lett minden előadás legfőbb tényezője, az ő akarata, felfogása, tudása, ízlése érvényesül mindenben, a színész csak eszköz az ő kezében. Ez tökéletes összjátékot eredményezhet, de sokszor lelketlenné teszi az előadót. Igazi összjáték : mikor a darab minden szerepét az arra legalkalmasabb színészek játsszák, kiknek egyéniségét a rendező nem nyomja el, de tudásának átütő erejével, a mű szelleméhez igazodó összhangban, harmonikus egésszé olvasztja össze. (Stella Gyula.) szin_III.0501.pdf III