Címszó: Pátosz - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0528.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0528.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30218.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Pátosz

Szócikk: Pátosz (görögül: (nyelv) (információ)  pathos: érzés, indulat) az irodalomban és művészetben a nagy érzéseknek, annak eszközeivel való minél hatásosabb kifejezése. A színészetben tehát a szenvedélyek és érzelmeknek az artikuláló, erősen hangsúlyozó beszéd; mély, öblös hang, széles gesztusok és mimika segítségével való kifejezése, mely előadási mód (sokszor: modor!) elsősorban a hallgatók szívére, lelkére kíván minél erőteljesebben hatni. Célja a minél teljesebb hatáskeltés (túlzásban: hatásvadászat). Ez az előadási mód főleg a régi színészetnél volt szokásos és ezért a régi daraboknál, melyek sokszor ugyanilyen stílusban és célzattal vannak megírva, megengedhető. A fejlődő színjátszásnál, mely a hatáskeltésről a természetességre helyezte át a fősúlyt, elveszíti jelentőségét. A túlzott vagy hamisan, rossz helyen alkalmazott módja az, ú. n. ál-pátosz. (L. o.) (Dr. Farkas Ferenc) (személy) szin_III.0528.pdf III

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Pátosz címszóvég 30218 Szócikk: Pátosz (görögül: ynyelvy görög ynyelvy görög ynyelvy görög ynyelvy ynyelvy görög ynyelvy ykodvegy pathos: érzés, indulat) az irodalomban és művészetben a nagy érzéseknek, annak eszközeivel való minél hatásosabb kifejezése. A színészetben tehát a szenvedélyek és érzelmeknek az artikuláló, erősen hangsúlyozó beszéd; mély, öblös hang, széles gesztusok és mimika segítségével való kifejezése, mely előadási mód (sokszor: modor!) elsősorban a hallgatók szívére, lelkére kíván minél erőteljesebben hatni. Célja a minél teljesebb hatáskeltés (túlzásban: hatásvadászat). Ez az előadási mód főleg a régi színészetnél volt szokásos és ezért a régi daraboknál, melyek sokszor ugyanilyen stílusban és célzattal vannak megírva, megengedhető. A fejlődő színjátszásnál, mely a hatáskeltésről a természetességre helyezte át a fősúlyt, elveszíti jelentőségét. A túlzott vagy hamisan, rossz helyen alkalmazott módja az, ú. n. ál-pátosz. (L. o.) (Dr. Farkas Ferenc) yszemelynevy dr. farkas ferenc yszemelynevy Dr. Farkas Ferenc yszemelynevy dr. yszemelynevy farkas yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Dr. yszemelynevy Farkas yszemelynevy Ferenc yszemelyn yszocikkszerzoy dr. farkas ferenc szin_III.0528.pdf III

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Pátosz - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0528.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0528.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30218.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Pátosz

Szócikk: Pátosz (görögül: pathos: érzés, indulat) az irodalomban és művészetben a nagy érzéseknek, annak eszközeivel való minél hatásosabb kifejezése. A színészetben tehát a szenvedélyek és érzelmeknek az artikuláló, erősen hangsúlyozó beszéd; mély, öblös hang, széles gesztusok és mimika segítségével való kifejezése, mely előadási mód (sokszor: modor!) elsősorban a hallgatók szívére, lelkére kíván minél erőteljesebben hatni. Célja a minél teljesebb hatáskeltés (túlzásban: hatásvadászat). Ez az előadási mód főleg a régi színészetnél volt szokásos és ezért a régi daraboknál, melyek sokszor ugyanilyen stílusban és célzattal vannak megírva, megengedhető. A fejlődő színjátszásnál, mely a hatáskeltésről a természetességre helyezte át a fősúlyt, elveszíti jelentőségét. A túlzott vagy hamisan, rossz helyen alkalmazott módja az, ú. n. ál-pátosz. (L. o.) (Dr. Farkas Ferenc) szin_III.0528.pdf III