Címszó: Pátosz - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0528.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0528.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30218.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Pátosz
Szócikk: Pátosz (görögül: (nyelv) (információ)
pathos: érzés, indulat) az irodalomban és
művészetben a nagy érzéseknek, annak eszközeivel való minél hatásosabb kifejezése.
A színészetben tehát a szenvedélyek és érzelmeknek az artikuláló, erősen hangsúlyozó
beszéd; mély, öblös hang, széles gesztusok és mimika segítségével való kifejezése,
mely előadási mód (sokszor: modor!) elsősorban a hallgatók szívére, lelkére kíván
minél erőteljesebben hatni. Célja a minél teljesebb hatáskeltés (túlzásban: hatásvadászat).
Ez az előadási mód főleg a régi színészetnél volt szokásos és ezért a régi daraboknál,
melyek sokszor ugyanilyen stílusban és célzattal vannak megírva, megengedhető. A
fejlődő színjátszásnál, mely a hatáskeltésről a természetességre helyezte át a fősúlyt,
elveszíti jelentőségét. A túlzott vagy hamisan, rossz helyen alkalmazott módja az,
ú. n. ál-pátosz. (L. o.) (Dr. Farkas Ferenc) (személy) szin_III.0528.pdf
III
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Pátosz címszóvég 30218 Szócikk: Pátosz (görögül:
ynyelvy görög ynyelvy görög ynyelvy görög ynyelvy ynyelvy görög ynyelvy
ykodvegy pathos: érzés, indulat) az irodalomban és művészetben a nagy érzéseknek,
annak eszközeivel való minél hatásosabb kifejezése. A színészetben tehát a szenvedélyek
és érzelmeknek az artikuláló, erősen hangsúlyozó beszéd; mély, öblös hang, széles
gesztusok és mimika segítségével való kifejezése, mely előadási mód (sokszor: modor!)
elsősorban a hallgatók szívére, lelkére kíván minél erőteljesebben hatni. Célja
a minél teljesebb hatáskeltés (túlzásban: hatásvadászat). Ez az előadási mód főleg
a régi színészetnél volt szokásos és ezért a régi daraboknál, melyek sokszor ugyanilyen
stílusban és célzattal vannak megírva, megengedhető. A fejlődő színjátszásnál, mely
a hatáskeltésről a természetességre helyezte át a fősúlyt, elveszíti jelentőségét.
A túlzott vagy hamisan, rossz helyen alkalmazott módja az, ú. n. ál-pátosz. (L.
o.) (Dr. Farkas Ferenc) yszemelynevy dr. farkas ferenc yszemelynevy Dr. Farkas Ferenc
yszemelynevy dr. yszemelynevy farkas yszemelynevy ferenc yszemelynevy
yszemelynevy Dr. yszemelynevy Farkas yszemelynevy Ferenc yszemelyn yszocikkszerzoy
dr. farkas ferenc szin_III.0528.pdf III
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Pátosz - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0528.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0528.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30218.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Pátosz
Szócikk: Pátosz (görögül: pathos: érzés, indulat)
az irodalomban és művészetben a nagy érzéseknek, annak eszközeivel való minél hatásosabb
kifejezése. A színészetben tehát a szenvedélyek és érzelmeknek az artikuláló, erősen
hangsúlyozó beszéd; mély, öblös hang, széles gesztusok és mimika segítségével való
kifejezése, mely előadási mód (sokszor: modor!) elsősorban a hallgatók szívére,
lelkére kíván minél erőteljesebben hatni. Célja a minél teljesebb hatáskeltés (túlzásban:
hatásvadászat). Ez az előadási mód főleg a régi színészetnél volt szokásos és ezért
a régi daraboknál, melyek sokszor ugyanilyen stílusban és célzattal vannak megírva,
megengedhető. A fejlődő színjátszásnál, mely a hatáskeltésről a természetességre
helyezte át a fősúlyt, elveszíti jelentőségét. A túlzott vagy hamisan, rossz helyen
alkalmazott módja az, ú. n. ál-pátosz. (L. o.) (Dr. Farkas Ferenc) szin_III.0528.pdf
III