Címszó: Proportio - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0592.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0592.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30359.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Proportio

Szócikk: Proportio (latin: (nyelv) proporció a. m. — arány), a jövedelem megbatározott hányada, aránylagosan felosztott jövedelemrész. Régente a vidéki magyar színészvilágban csak elvétve ismerteik a fixfizetést, e helyett a begyült jövedelem felett aránylagosan osztozkodtak, amit P-nak hívtak, magyarosan : »közkereset«-nek. Ha a vendégfogadó nagyterme megtelt közönséggel, akkor igazán örültek a színészek, mert a nagy bevétel nemcsak a direktort érdekelte, hanem őket is, lévén a fizetségük a bevételnek rájuk eső egyik része. És ezt a részt nevezték ők proporciónak, a proporcióra kapott előleg művészi neve pedig »majdling« volt. (L. o.). A P-t havonta kétszer osztották fel, szerepkör, tehetség és rangfokozat szerint és így természetes, hogy minden színész igyekezett egyéniségét fejleszteni és érvényesíteni, hogy minél magasabb osztalékban részesülhessen, amiből viszont az is következett, hogy a színészek között kifejlődött ,az összetartás tudata, az egymás megbecsülése, az idősebbek tisztelete, a színipálya iránt meghozandó minden áldozatkészség. A P. kifizetésénél számba jött az összes kiadások levonása és így megtörténhetett, hogy a tagok nem kaptak semmit, legfeljebb az igazgató kifizette egynémelyiknek a lakását, kosztját. A fizetésnél 3 osztály volt: I., II., III. osztály. Az I. osztályú 6 frtot, a II. 4 frtot, a III. és a kórus tagjai 2 frtot kaptak. A háborúban, amikor sok minden megváltozott és amikor sokszor kerültek elő a lomtárból régen múlt idők ósdi rendszerei, visszatért a »proporció« is. Igaz, hogy modern kiadásban, ezúttal a proporciót »egység«-nek nevezték, de a rendszer voltaképen a régi és egy-két vidéki színházat kivéve, a legtöbb vidéki színtársulatnál a tagok is részt kaptak a bevételből és a jövedelmük nagysága is attól függött (akárcsak Déryné (személy) (információ) idejében), hogy mennyire érdeklődött a közönség a színházi előadások iránt. Ha táblás ház volt, akkor a színészek fizetése is nagyobb volt, ha pedig üres nézőtér előtt játszottak, akkor a heti osztozkodásnál kevesebb volt az egység. (V. ö. Egységre játszani. Fixum. Gáge.) szin_III.0592.pdf III

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Proportio címszóvég 30359 Szócikk: Proportio (latin: ynyelvy latin ynyelvy latin ynyelvy latin ynyelvy ynyelvy latin ynyelvy ykodvegy proporció a. m. — arány), a jövedelem megbatározott hányada, aránylagosan felosztott jövedelemrész. Régente a vidéki magyar színészvilágban csak elvétve ismerteik a fixfizetést, e helyett a begyült jövedelem felett aránylagosan osztozkodtak, amit P-nak hívtak, magyarosan : »közkereset«-nek. Ha a vendégfogadó nagyterme megtelt közönséggel, akkor igazán örültek a színészek, mert a nagy bevétel nemcsak a direktort érdekelte, hanem őket is, lévén a fizetségük a bevételnek rájuk eső egyik része. És ezt a részt nevezték ők proporciónak, a proporcióra kapott előleg művészi neve pedig »majdling« volt. (L. o.). A P-t havonta kétszer osztották fel, szerepkör, tehetség és rangfokozat szerint és így természetes, hogy minden színész igyekezett egyéniségét fejleszteni és érvényesíteni, hogy minél magasabb osztalékban részesülhessen, amiből viszont az is következett, hogy a színészek között kifejlődött ,az összetartás tudata, az egymás megbecsülése, az idősebbek tisztelete, a színipálya iránt meghozandó minden áldozatkészség. A P. kifizetésénél számba jött az összes kiadások levonása és így megtörténhetett, hogy a tagok nem kaptak semmit, legfeljebb az igazgató kifizette egynémelyiknek a lakását, kosztját. A fizetésnél 3 osztály volt: I., II., III. osztály. Az I. osztályú 6 frtot, a II. 4 frtot, a III. és a kórus tagjai 2 frtot kaptak. A háborúban, amikor sok minden megváltozott és amikor sokszor kerültek elő a lomtárból régen múlt idők ósdi rendszerei, visszatért a »proporció« is. Igaz, hogy modern kiadásban, ezúttal a proporciót »egység«-nek nevezték, de a rendszer voltaképen a régi és egy-két vidéki színházat kivéve, a legtöbb vidéki színtársulatnál a tagok is részt kaptak a bevételből és a jövedelmük nagysága is attól függött (akárcsak Déryné yszemelynevy déryne yszemelynevy Déryné yszemelynevy déryne yszemelynevy yszemelynevy Déryné yszemelynevy ykodvegy idejében), hogy mennyire érdeklődött a közönség a színházi előadások iránt. Ha táblás ház volt, akkor a színészek fizetése is nagyobb volt, ha pedig üres nézőtér előtt játszottak, akkor a heti osztozkodásnál kevesebb volt az egység. (V. ö. Egységre játszani. Fixum. Gáge.) szin_III.0592.pdf III

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Proportio - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0592.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0592.png

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30359.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

Proportio

Szócikk: Proportio (latin: proporció a. m. — arány), a jövedelem megbatározott hányada, aránylagosan felosztott jövedelemrész. Régente a vidéki magyar színészvilágban csak elvétve ismerteik a fixfizetést, e helyett a begyült jövedelem felett aránylagosan osztozkodtak, amit P-nak hívtak, magyarosan : »közkereset«-nek. Ha a vendégfogadó nagyterme megtelt közönséggel, akkor igazán örültek a színészek, mert a nagy bevétel nemcsak a direktort érdekelte, hanem őket is, lévén a fizetségük a bevételnek rájuk eső egyik része. És ezt a részt nevezték ők proporciónak, a proporcióra kapott előleg művészi neve pedig »majdling« volt. (L. o.). A P-t havonta kétszer osztották fel, szerepkör, tehetség és rangfokozat szerint és így természetes, hogy minden színész igyekezett egyéniségét fejleszteni és érvényesíteni, hogy minél magasabb osztalékban részesülhessen, amiből viszont az is következett, hogy a színészek között kifejlődött ,az összetartás tudata, az egymás megbecsülése, az idősebbek tisztelete, a színipálya iránt meghozandó minden áldozatkészség. A P. kifizetésénél számba jött az összes kiadások levonása és így megtörténhetett, hogy a tagok nem kaptak semmit, legfeljebb az igazgató kifizette egynémelyiknek a lakását, kosztját. A fizetésnél 3 osztály volt: I., II., III. osztály. Az I. osztályú 6 frtot, a II. 4 frtot, a III. és a kórus tagjai 2 frtot kaptak. A háborúban, amikor sok minden megváltozott és amikor sokszor kerültek elő a lomtárból régen múlt idők ósdi rendszerei, visszatért a »proporció« is. Igaz, hogy modern kiadásban, ezúttal a proporciót »egység«-nek nevezték, de a rendszer voltaképen a régi és egy-két vidéki színházat kivéve, a legtöbb vidéki színtársulatnál a tagok is részt kaptak a bevételből és a jövedelmük nagysága is attól függött (akárcsak Déryné idejében), hogy mennyire érdeklődött a közönség a színházi előadások iránt. Ha táblás ház volt, akkor a színészek fizetése is nagyobb volt, ha pedig üres nézőtér előtt játszottak, akkor a heti osztozkodásnál kevesebb volt az egység. (V. ö. Egységre játszani. Fixum. Gáge.) szin_III.0592.pdf III