Címszó: Realizmus - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0031.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0031.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30467.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Realizmus

Szócikk: Realizmus Az idealizáló vagy romantikus színésszel szemben realisztikusnak azt a színészt nevezzük,. aki lehetőleg élethíven, a valóságból vett vonásokkal, szépítés vagy eszményítés nélkül ábrázolja az alakokat s ezzel a való élet benyomását igyekszik kelteni a színpadon. A színészi realizmus tehát nem tür sem páthoszt,semn retorikát, sem stilizált szavalást, beszédben, mozgásban az életszerűség főkövetelményét állítja fel. A dikcióban is az egyszerűséget kívánja: a színész beszéljen úgy, ahogy az emberek az életben szoktak. A realizmust a színpadra, a romantikus szavaló stílussal szemben, az irodalmi realizmus juttatta. A XIX. század vége felé terjedt el a színpadokon s ma már általános érvényű, de már kísérletek történnek új stílussal való felváltására. A ma működő magyar színészek legnagyobb része is a realizmusnak hódol. szin_IV.0031.pdf IV

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Realizmus címszóvég 30467 Szócikk: Realizmus Az idealizáló vagy romantikus színésszel szemben realisztikusnak azt a színészt nevezzük,. aki lehetőleg élethíven, a valóságból vett vonásokkal, szépítés vagy eszményítés nélkül ábrázolja az alakokat s ezzel a való élet benyomását igyekszik kelteni a színpadon. A színészi realizmus tehát nem tür sem páthoszt,semn retorikát, sem stilizált szavalást, beszédben, mozgásban az életszerűség főkövetelményét állítja fel. A dikcióban is az egyszerűséget kívánja: a színész beszéljen úgy, ahogy az emberek az életben szoktak. A realizmust a színpadra, a romantikus szavaló stílussal szemben, az irodalmi realizmus juttatta. A XIX. század vége felé terjedt el a színpadokon s ma már általános érvényű, de már kísérletek történnek új stílussal való felváltására. A ma működő magyar színészek legnagyobb része is a realizmusnak hódol. szin_IV.0031.pdf IV

A szócikk eredeti szövege: