Címszó: Stilus - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0182.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0182.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30953.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Stilus
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/530953.htm
Szócikk: Stilus görög (nyelv) (információ)
szó, eredetileg „íróvessző-t értettek alatta,
művészi értelemben kifejezést, előadási módot jelent, írás és művészetben való ábrázolást.
Ha ebben az értelemben akarjuk meghatározni a színművészet stílusát, rögtön belátjuk,
hogy a múltban bizonyos tekintetben helytelen felfogás uralkodott; ez irányítja,
sajnos, még ma is gyakran a rendezőket és színészeket. Az álpáthosz modorosságában
tévelygő régi iskola ugyanis azt hirdette, hogy klasszikus, elmúlt korban játszó
darabokban emelkedettebb hang, szerintük „lendület kell. Szokványos szavalásba estek,
mihelyt jelmezt öltettek. Pedig — ezt egy kiváló úttörő és ma is kritikán felül
álló, zseniális színészünk mondta:— „Antonius ép úgy fújta ki az orrát, akárcsak
a mai ember. --Ha pózolunk és torokhangon szavalunk, azzal még nem emelkedtünk a
stilus magaslatáig. Az ember mindig ember volt; sőt mennél régebbi korba megyünk
vissza, annál egyszerűbb, naivabb embereket találunk. Az ősember aligha értett a
ravaszsághoz; a természet gyermekeként: természetes is volt. A mai élet szörnyű
harcai teszik az embert inkább raffinálttá s kényszerítik talán arra, hogy másnak
mutassa magát, mint amilyen. Hihetőbb, hogy a mai ember affektált, kiszámított cselekedetű,
kevésbé ter mészetes, mint a régi korok egyszerű, hiszékeny lénye, tehát minél inkább
az ősidőkhöz közelebb él ő alakot visz elénk a művész, annál mesterkéletlenebb,
annál kendőzetlenebb legyen ábrázolása. Nemes értelemben vett színpadi stilus egy
lehet, (ami a szó eredetének is hű értelmezője) s ez: kifejezésre juttatni az író
minden gondolatát, a költő szellemében átélni szerepünket. Mert míg elavult szavalásba
fullasztottak régen mindent s egy kaptafára húzták az összes klasszikusokat, addig
a szerző szellemében való játék minden darabnak önként más-más stílust, veretet
ad. Nem helyes az az álmodernitás sem, mely a legnagyob drámai kitörések jeleneteit
unalmas, köznapi hangon darálja le; természetes akkor lesz, ha az emberi élet minden
kedélyhullámzását úgy és olyan hangon szólaltatja meg a művész, melyet hasonló helyzetben
az élet diktál. Gárdonyi (személy) (információ)
„Annuska (cím) című idilljét
Gárdonyi (személy)
(információ)
szellemében kell átélni, Bródy (személy) (információ)
„Tanítónő-je (cím) Bródy (személy) (információ)
stílusát követeli. Shakespeare (személy) (információ)
örök emberi alakjait a shakespearei (személy) (információ)
gondolat irányítja s Goethe (személy) (információ)
„Egmont-ja (cím) nem dúdolható
el ugyanazon az álpáthoszon, ahogy Schiller (személy) (információ)
darabjainál megszokták a régi hisztriók.
A darab szellemében kell élni, ábrázolni, játszani s akkor stílusos lesz a színész.
Minden egyéb ripacskodás. (L. ott.) (Doktor János.) (személy) (információ)
szin_IV.0182.pdf IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Stilus címszóvég 30953 Szócikk: Stilus görög
ynyelvy görög ynyelvy görög ynyelvy görög ynyelvy ynyelvy görög ynyelvy
ykodvegy szó, eredetileg „íróvessző-t értettek alatta, művészi értelemben kifejezést,
előadási módot jelent, írás és művészetben való ábrázolást. Ha ebben az értelemben
akarjuk meghatározni a színművészet stílusát, rögtön belátjuk, hogy a múltban bizonyos
tekintetben helytelen felfogás uralkodott; ez irányítja, sajnos, még ma is gyakran
a rendezőket és színészeket. Az álpáthosz modorosságában tévelygő régi iskola ugyanis
azt hirdette, hogy klasszikus, elmúlt korban játszó darabokban emelkedettebb hang,
szerintük „lendület kell. Szokványos szavalásba estek, mihelyt jelmezt öltettek.
Pedig — ezt egy kiváló úttörő és ma is kritikán felül álló, zseniális színészünk
mondta:— „Antonius ép úgy fújta ki az orrát, akárcsak a mai ember. --Ha pózolunk
és torokhangon szavalunk, azzal még nem emelkedtünk a stilus magaslatáig. Az ember
mindig ember volt; sőt mennél régebbi korba megyünk vissza, annál egyszerűbb, naivabb
embereket találunk. Az ősember aligha értett a ravaszsághoz; a természet gyermekeként:
természetes is volt. A mai élet szörnyű harcai teszik az embert inkább raffinálttá
s kényszerítik talán arra, hogy másnak mutassa magát, mint amilyen. Hihetőbb, hogy
a mai ember affektált, kiszámított cselekedetű, kevésbé ter mészetes, mint a régi
korok egyszerű, hiszékeny lénye, tehát minél inkább az ősidőkhöz közelebb él ő alakot
visz elénk a művész, annál mesterkéletlenebb, annál kendőzetlenebb legyen ábrázolása.
Nemes értelemben vett színpadi stilus egy lehet, (ami a szó eredetének is hű értelmezője)
s ez: kifejezésre juttatni az író minden gondolatát, a költő szellemében átélni
szerepünket. Mert míg elavult szavalásba fullasztottak régen mindent s egy kaptafára
húzták az összes klasszikusokat, addig a szerző szellemében való játék minden darabnak
önként más-más stílust, veretet ad. Nem helyes az az álmodernitás sem, mely a legnagyob
drámai kitörések jeleneteit unalmas, köznapi hangon darálja le; természetes akkor
lesz, ha az emberi élet minden kedélyhullámzását úgy és olyan hangon szólaltatja
meg a művész, melyet hasonló helyzetben az élet diktál. Gárdonyi yszemelynevy
gárdonyi yszemelynevy Gárdonyi yszemelynevy gárdonyi yszemelynevy yszemelynevy
Gárdonyi yszemelynevy ykodvegy „Annuska ycimy annuska ycimy Annuska ycimy
annuska ycimy ycimy Annuska ycimy ykodvegy című idilljét Gárdonyi yszemelynevy gárdonyi
yszemelynevy Gárdonyi yszemelynevy gárdonyi yszemelynevy yszemelynevy Gárdonyi
yszemelynevy ykodvegy szellemében kell átélni, Bródy yszemelynevy bródy
yszemelynevy Bródy yszemelynevy bródy yszemelynevy yszemelynevy Bródy
yszemelynevy ykodvegy „Tanítónő-je ycimy tanítónő ycimy Tanítónő ycimy tanítónő
ycimy ycimy Tanítónő ycimy ykodvegy Bródy yszemelynevy bródy yszemelynevy Bródy
yszemelynevy bródy yszemelynevy yszemelynevy Bródy yszemelynevy ykodvegy stílusát
követeli. Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
ykodvegy örök emberi alakjait a shakespearei yszemelynevy shakespeare
yszemelynevy shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy ykodvegy gondolat irányítja s Goethe yszemelynevy
goethe yszemelynevy Goethe yszemelynevy goethe yszemelynevy yszemelynevy Goethe
yszemelynevy ykodvegy „Egmont-ja ycimy egmont ycimy Egmont ycimy egmont ycimy
ycimy Egmont ycimy ykodvegy nem dúdolható el ugyanazon az álpáthoszon, ahogy Schiller
yszemelynevy schiller yszemelynevy Schiller yszemelynevy schiller yszemelynevy
yszemelynevy Schiller yszemelynevy ykodvegy darabjainál megszokták a régi hisztriók.
A darab szellemében kell élni, ábrázolni, játszani s akkor stílusos lesz a színész.
Minden egyéb ripacskodás. (L. ott.) (Doktor János.) yszemelynevy doktor jános
yszemelynevy Doktor János yszemelynevy doktor yszemelynevy jános yszemelynevy
yszemelynevy Doktor yszemelynevy János yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy
doktor jános szin_IV.0182.pdf IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Stilus - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0182.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0182.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30953.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Stilus
Szócikk: Stilus görög szó, eredetileg „íróvessző-t
értettek alatta, művészi értelemben kifejezést, előadási módot jelent, írás és művészetben
való ábrázolást. Ha ebben az értelemben akarjuk meghatározni a színművészet stílusát,
rögtön belátjuk, hogy a múltban bizonyos tekintetben helytelen felfogás uralkodott;
ez irányítja, sajnos, még ma is gyakran a rendezőket és színészeket. Az álpáthosz
modorosságában tévelygő régi iskola ugyanis azt hirdette, hogy klasszikus, elmúlt
korban játszó darabokban emelkedettebb hang, szerintük „lendület kell. Szokványos
szavalásba estek, mihelyt jelmezt öltettek. Pedig — ezt egy kiváló úttörő és ma
is kritikán felül álló, zseniális színészünk mondta:— „Antonius ép úgy fújta ki
az orrát, akárcsak a mai ember. --Ha pózolunk és torokhangon szavalunk, azzal még
nem emelkedtünk a stilus magaslatáig. Az ember mindig ember volt; sőt mennél régebbi
korba megyünk vissza, annál egyszerűbb, naivabb embereket találunk. Az ősember aligha
értett a ravaszsághoz; a természet gyermekeként: természetes is volt. A mai élet
szörnyű harcai teszik az embert inkább raffinálttá s kényszerítik talán arra, hogy
másnak mutassa magát, mint amilyen. Hihetőbb, hogy a mai ember affektált, kiszámított
cselekedetű, kevésbé ter mészetes, mint a régi korok egyszerű, hiszékeny lénye,
tehát minél inkább az ősidőkhöz közelebb él ő alakot visz elénk a művész, annál
mesterkéletlenebb, annál kendőzetlenebb legyen ábrázolása. Nemes értelemben vett
színpadi stilus egy lehet, (ami a szó eredetének is hű értelmezője) s ez: kifejezésre
juttatni az író minden gondolatát, a költő szellemében átélni szerepünket. Mert
míg elavult szavalásba fullasztottak régen mindent s egy kaptafára húzták az összes
klasszikusokat, addig a szerző szellemében való játék minden darabnak önként más-más
stílust, veretet ad. Nem helyes az az álmodernitás sem, mely a legnagyob drámai
kitörések jeleneteit unalmas, köznapi hangon darálja le; természetes akkor lesz,
ha az emberi élet minden kedélyhullámzását úgy és olyan hangon szólaltatja meg a
művész, melyet hasonló helyzetben az élet diktál. Gárdonyi „Annuska című idilljét
Gárdonyi szellemében kell átélni, Bródy „Tanítónő-je Bródy stílusát követeli. Shakespeare
örök emberi alakjait a shakespearei gondolat irányítja s Goethe „Egmont-ja nem dúdolható
el ugyanazon az álpáthoszon, ahogy Schiller darabjainál megszokták a régi hisztriók.
A darab szellemében kell élni, ábrázolni, játszani s akkor stílusos lesz a színész.
Minden egyéb ripacskodás. (L. ott.) (Doktor János.) szin_IV.0182.pdf IV