Címszó: Sugó - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0192.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0192.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30979.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Sugó
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/530979.htm
Szócikk: Sugó A színházaknál alkalmazott súgónak
foglalkozása abból áll, hogy a súgólyukban ülve a színészeknek és énekeseknek szerepük
szavait a szövegkönyvből előre mondja, illetőleg emlékezetbe hozza. A sugó már az
olvasópróbán jelen van, azután a rendelkezőpróbán az esetleges javításokat beírja
a könyvébe, az emlékpróbákon pedig megkezdi tulajdonképeni funkcióját. Ilyenkor
persze még nem tudják a színészek a szerepüket, a legtöbbje még az első 4—5 próbán
olyassá, azonban a testület tagjai között akad ambiciózus művész, aki kívülről mondja
el a szerepét, annak segít a sugó. A sugó mestesége nagy gyakorlottságot igényel.
Ismernie kell az előadók temperamentumát, hangulatát, felfogási képességét. Tisztában
kell lennie a színész szorgalmas vagy hanyag voltával, hallóképességével és az egész
vonalon a színésszel kell kitartania, t. i.: ha a színész jól tudja a szerepét,
akkor csak figyelemmel kiséri a szöveget, ha pedig még nem érett meg a színész agyában
a szerep, akkor bizony neki is kemény a munkája: mindig ébernek kell lennie, mindig
figyelnie kell, hogy nem lesz-e fennakadás . . . Mert a fennakadás veszélye mindig
ott settenkedik a kulisszák levegőjében. A legnagyobb gyakorlattal bíró művész is
megakadhat és akkor valóságos áldás, ha a sugó nyomban föltalálja magát és a zavart
helyrepótolja. A nemzet csalogánya, Blaha Lujza, (személy) (információ)
valahányszor vidéken vendégszerepelt, első
dolga volt a súgót megkérni, hogy csak „mindig motyogjon, —Sugó után beszélni rakozott
embernek lenni, még kevésbé vigyázatlannak.. A lelkiismeretes sugó otthon is elolvassa
a darabot, csakhogy a másnapi próbán gyorsan „feladhassa a szavakat. Bejegyzi, hogy
hol kell gyorsan súgni, hol halkul el a tempó, mely idegen szó az, amelybe a kis
primadonna következetesen belebotlik, hol kell jól „bevágni és ha a színész (vagy
legtöbb esetben színésznő) véletlenül elfeledi, hogy hol kell leülni, vagy felállnia,
azt is felsúgja. Nagy gyakorlottsága magával hozza annak az észrevételét is, hogy
a színész mikor ingadozik hol van erősebb segítségre szüksége, és vajmi gyakran
visszatérít úgynevezett „ugrásokat, hogy a „fonál megmaradjon. A súgónak a „beugrások
alkalmával különös éberséget kell kifejtenie, úgyszintén vendégszerepléseknél is.
Munkája a prózai daraboknál a legnehezebb, — annál könnyebb azonban operettet elsúgni.
A szokás az, hogy a sugó-pályára leginkább férfiak lépnek, újabban a megkopott hangú,
vagy szerződésből kiesett színésznők is szívesen kóstolnak bele ebbe a keserű kenyérbe.—
Tökéletes művészi előadás keretében a sugó funkciója a minimumra redukálódik. Ha
azonban mégis zökkenések vannak a darabban, akkor bizony rosszakaratulag minden
hibát a súgóra fognak . . . (Erődi Jenő.) (személy) (információ)
szin_IV.0192.pdf IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Sugó címszóvég 30979 Szócikk: Sugó A színházaknál
alkalmazott súgónak foglalkozása abból áll, hogy a súgólyukban ülve a színészeknek
és énekeseknek szerepük szavait a szövegkönyvből előre mondja, illetőleg emlékezetbe
hozza. A sugó már az olvasópróbán jelen van, azután a rendelkezőpróbán az esetleges
javításokat beírja a könyvébe, az emlékpróbákon pedig megkezdi tulajdonképeni funkcióját.
Ilyenkor persze még nem tudják a színészek a szerepüket, a legtöbbje még az első
4—5 próbán olyassá, azonban a testület tagjai között akad ambiciózus művész, aki
kívülről mondja el a szerepét, annak segít a sugó. A sugó mestesége nagy gyakorlottságot
igényel. Ismernie kell az előadók temperamentumát, hangulatát, felfogási képességét.
Tisztában kell lennie a színész szorgalmas vagy hanyag voltával, hallóképességével
és az egész vonalon a színésszel kell kitartania, t. i.: ha a színész jól tudja
a szerepét, akkor csak figyelemmel kiséri a szöveget, ha pedig még nem érett meg
a színész agyában a szerep, akkor bizony neki is kemény a munkája: mindig ébernek
kell lennie, mindig figyelnie kell, hogy nem lesz-e fennakadás . . . Mert a fennakadás
veszélye mindig ott settenkedik a kulisszák levegőjében. A legnagyobb gyakorlattal
bíró művész is megakadhat és akkor valóságos áldás, ha a sugó nyomban föltalálja
magát és a zavart helyrepótolja. A nemzet csalogánya, Blaha Lujza, yszemelynevy
blaha lujza yszemelynevy Blaha Lujza yszemelynevy blaha yszemelynevy lujza
yszemelynevy yszemelynevy Blaha yszemelynevy Lujza yszemelynevy ykodvegy valahányszor
vidéken vendégszerepelt, első dolga volt a súgót megkérni, hogy csak „mindig motyogjon,
—Sugó után beszélni rakozott embernek lenni, még kevésbé vigyázatlannak.. A lelkiismeretes
sugó otthon is elolvassa a darabot, csakhogy a másnapi próbán gyorsan „feladhassa
a szavakat. Bejegyzi, hogy hol kell gyorsan súgni, hol halkul el a tempó, mely idegen
szó az, amelybe a kis primadonna következetesen belebotlik, hol kell jól „bevágni
és ha a színész (vagy legtöbb esetben színésznő) véletlenül elfeledi, hogy hol kell
leülni, vagy felállnia, azt is felsúgja. Nagy gyakorlottsága magával hozza annak
az észrevételét is, hogy a színész mikor ingadozik hol van erősebb segítségre szüksége,
és vajmi gyakran visszatérít úgynevezett „ugrásokat, hogy a „fonál megmaradjon.
A súgónak a „beugrások alkalmával különös éberséget kell kifejtenie, úgyszintén
vendégszerepléseknél is. Munkája a prózai daraboknál a legnehezebb, — annál könnyebb
azonban operettet elsúgni. A szokás az, hogy a sugó-pályára leginkább férfiak lépnek,
újabban a megkopott hangú, vagy szerződésből kiesett színésznők is szívesen kóstolnak
bele ebbe a keserű kenyérbe.— Tökéletes művészi előadás keretében a sugó funkciója
a minimumra redukálódik. Ha azonban mégis zökkenések vannak a darabban, akkor bizony
rosszakaratulag minden hibát a súgóra fognak . . . (Erődi Jenő.) yszemelynevy
erődi jenő yszemelynevy Erődi Jenő yszemelynevy erődi yszemelynevy jenő
yszemelynevy yszemelynevy Erődi yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy
erődi jenő szin_IV.0192.pdf IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Sugó - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0192.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0192.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30979.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Sugó
Szócikk: Sugó A színházaknál alkalmazott súgónak
foglalkozása abból áll, hogy a súgólyukban ülve a színészeknek és énekeseknek szerepük
szavait a szövegkönyvből előre mondja, illetőleg emlékezetbe hozza. A sugó már az
olvasópróbán jelen van, azután a rendelkezőpróbán az esetleges javításokat beírja
a könyvébe, az emlékpróbákon pedig megkezdi tulajdonképeni funkcióját. Ilyenkor
persze még nem tudják a színészek a szerepüket, a legtöbbje még az első 4—5 próbán
olyassá, azonban a testület tagjai között akad ambiciózus művész, aki kívülről mondja
el a szerepét, annak segít a sugó. A sugó mestesége nagy gyakorlottságot igényel.
Ismernie kell az előadók temperamentumát, hangulatát, felfogási képességét. Tisztában
kell lennie a színész szorgalmas vagy hanyag voltával, hallóképességével és az egész
vonalon a színésszel kell kitartania, t. i.: ha a színész jól tudja a szerepét,
akkor csak figyelemmel kiséri a szöveget, ha pedig még nem érett meg a színész agyában
a szerep, akkor bizony neki is kemény a munkája: mindig ébernek kell lennie, mindig
figyelnie kell, hogy nem lesz-e fennakadás . . . Mert a fennakadás veszélye mindig
ott settenkedik a kulisszák levegőjében. A legnagyobb gyakorlattal bíró művész is
megakadhat és akkor valóságos áldás, ha a sugó nyomban föltalálja magát és a zavart
helyrepótolja. A nemzet csalogánya, Blaha Lujza, valahányszor vidéken vendégszerepelt,
első dolga volt a súgót megkérni, hogy csak „mindig motyogjon, —Sugó után beszélni
rakozott embernek lenni, még kevésbé vigyázatlannak.. A lelkiismeretes sugó otthon
is elolvassa a darabot, csakhogy a másnapi próbán gyorsan „feladhassa a szavakat.
Bejegyzi, hogy hol kell gyorsan súgni, hol halkul el a tempó, mely idegen szó az,
amelybe a kis primadonna következetesen belebotlik, hol kell jól „bevágni és ha
a színész (vagy legtöbb esetben színésznő) véletlenül elfeledi, hogy hol kell leülni,
vagy felállnia, azt is felsúgja. Nagy gyakorlottsága magával hozza annak az észrevételét
is, hogy a színész mikor ingadozik hol van erősebb segítségre szüksége, és vajmi
gyakran visszatérít úgynevezett „ugrásokat, hogy a „fonál megmaradjon. A súgónak
a „beugrások alkalmával különös éberséget kell kifejtenie, úgyszintén vendégszerepléseknél
is. Munkája a prózai daraboknál a legnehezebb, — annál könnyebb azonban operettet
elsúgni. A szokás az, hogy a sugó-pályára leginkább férfiak lépnek, újabban a megkopott
hangú, vagy szerződésből kiesett színésznők is szívesen kóstolnak bele ebbe a keserű
kenyérbe.— Tökéletes művészi előadás keretében a sugó funkciója a minimumra redukálódik.
Ha azonban mégis zökkenések vannak a darabban, akkor bizony rosszakaratulag minden
hibát a súgóra fognak . . . (Erődi Jenő.) szin_IV.0192.pdf IV