Címszó: Szereposztás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0303.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0303.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31291.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Szereposztás

Szócikk: Szereposztás Színésznyelven jelenti valamely színdarab szerepeinek kiosztási processzusát. A helyes szereposztás az igazi komoly színházi tudomány, ami nélkül a többi mind hiábavalóság. Jól kell játszani: ez a lényeg; jól pedig a színész csak a neki való szerepet játszhatja és a szerepet csak az játszhatja jól, akinek az egyénisége megfelelő rá. A jó szereposztás a siker biztosítója, tehát a hírnév öregbítője és a gágeemelkedés előmozdítója; viszont a helytelen szereposztás mindennek az ellenkezője. A szereposztás joga mindig az igazgatóé, de döntő szava van hozzá a szerzőnek, karmesternek, művezetőnek, rendezőnek is. A legjobb módszer az, hogy az igazgató is csinál egy szereposztási tervet, a szerző is, meg a rendező is, aztán összeülnek és megegyeznek annak az alapján. Mikor az igazgató a szerzővel és a rendezővel való megbeszélés után véglegesen eldöntötte a szereposztást, azt a rendező bevezeti egy nagy könyvbe, az u. n. „szereposztó - könyv-be, mely annak a nyilvántartására szolgál, hogy melyik darabban melyik szerep kinél van és ki játszotta már. Ebbe beleírják az eredeti szereposztást és belevezetnek minden szerepváltozást. A szerepekre aztán mindre ráírja az igazgató az illető színésznek a nevét s rábízza az egész paksamétát a szerepkiosztóra, aki kézbesítő könyv mellett köteles azt a színészeknek átadni. Operett-színházaknál aránylag könnyebb a szereposztás, mint másutt. Itt ugyanis minden szerepkörnek már eleve megvan a maga embere és az operettek már nemzetközi használatra is rendesen úgy készülnek, hogy ne okozzanak szereposztási komplikációkat. Az operett rendes típusában van egy énekesnő, komolyabb természetű szereppel, van egy szubrett, kisebb énekfeladatokkal, de több tánccal, van egy énekes bonviván, aki az énekesnő partnere, van egy bonviván-komikus, aki a szubrett partnere s egy segédszinésznő, ezzel öt embere már a priori megvan minden operett-színháznak. (V. ö. Kettős szereposztás. — Parádés szereposztás.) szin_IV.0303.pdf IV

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Szereposztás címszóvég 31291 Szócikk: Szereposztás Színésznyelven jelenti valamely színdarab szerepeinek kiosztási processzusát. A helyes szereposztás az igazi komoly színházi tudomány, ami nélkül a többi mind hiábavalóság. Jól kell játszani: ez a lényeg; jól pedig a színész csak a neki való szerepet játszhatja és a szerepet csak az játszhatja jól, akinek az egyénisége megfelelő rá. A jó szereposztás a siker biztosítója, tehát a hírnév öregbítője és a gágeemelkedés előmozdítója; viszont a helytelen szereposztás mindennek az ellenkezője. A szereposztás joga mindig az igazgatóé, de döntő szava van hozzá a szerzőnek, karmesternek, művezetőnek, rendezőnek is. A legjobb módszer az, hogy az igazgató is csinál egy szereposztási tervet, a szerző is, meg a rendező is, aztán összeülnek és megegyeznek annak az alapján. Mikor az igazgató a szerzővel és a rendezővel való megbeszélés után véglegesen eldöntötte a szereposztást, azt a rendező bevezeti egy nagy könyvbe, az u. n. „szereposztó - könyv-be, mely annak a nyilvántartására szolgál, hogy melyik darabban melyik szerep kinél van és ki játszotta már. Ebbe beleírják az eredeti szereposztást és belevezetnek minden szerepváltozást. A szerepekre aztán mindre ráírja az igazgató az illető színésznek a nevét s rábízza az egész paksamétát a szerepkiosztóra, aki kézbesítő könyv mellett köteles azt a színészeknek átadni. Operett-színházaknál aránylag könnyebb a szereposztás, mint másutt. Itt ugyanis minden szerepkörnek már eleve megvan a maga embere és az operettek már nemzetközi használatra is rendesen úgy készülnek, hogy ne okozzanak szereposztási komplikációkat. Az operett rendes típusában van egy énekesnő, komolyabb természetű szereppel, van egy szubrett, kisebb énekfeladatokkal, de több tánccal, van egy énekes bonviván, aki az énekesnő partnere, van egy bonviván-komikus, aki a szubrett partnere s egy segédszinésznő, ezzel öt embere már a priori megvan minden operett-színháznak. (V. ö. Kettős szereposztás. — Parádés szereposztás.) szin_IV.0303.pdf IV

A szócikk eredeti szövege: