Címszó: Szereposztás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0303.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0303.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31291.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Szereposztás
Szócikk: Szereposztás Színésznyelven jelenti valamely
színdarab szerepeinek kiosztási processzusát. A helyes szereposztás az igazi komoly
színházi tudomány, ami nélkül a többi mind hiábavalóság. Jól kell játszani: ez a
lényeg; jól pedig a színész csak a neki való szerepet játszhatja és a szerepet csak
az játszhatja jól, akinek az egyénisége megfelelő rá. A jó szereposztás a siker
biztosítója, tehát a hírnév öregbítője és a gágeemelkedés előmozdítója; viszont
a helytelen szereposztás mindennek az ellenkezője. A szereposztás joga mindig az
igazgatóé, de döntő szava van hozzá a szerzőnek, karmesternek, művezetőnek, rendezőnek
is. A legjobb módszer az, hogy az igazgató is csinál egy szereposztási tervet, a
szerző is, meg a rendező is, aztán összeülnek és megegyeznek annak az alapján.
Mikor az igazgató a szerzővel és a rendezővel való megbeszélés után véglegesen eldöntötte
a szereposztást, azt a rendező bevezeti egy nagy könyvbe, az u. n. „szereposztó
- könyv-be, mely annak a nyilvántartására szolgál, hogy melyik darabban melyik szerep
kinél van és ki játszotta már. Ebbe beleírják az eredeti szereposztást és belevezetnek
minden szerepváltozást. A szerepekre aztán mindre ráírja az igazgató az illető színésznek
a nevét s rábízza az egész paksamétát a szerepkiosztóra, aki kézbesítő könyv mellett
köteles azt a színészeknek átadni. Operett-színházaknál aránylag könnyebb a szereposztás,
mint másutt. Itt ugyanis minden szerepkörnek már eleve megvan a maga embere és az
operettek már nemzetközi használatra is rendesen úgy készülnek, hogy ne okozzanak
szereposztási komplikációkat. Az operett rendes típusában van egy énekesnő, komolyabb
természetű szereppel, van egy szubrett, kisebb énekfeladatokkal, de több tánccal,
van egy énekes bonviván, aki az énekesnő partnere, van egy bonviván-komikus, aki
a szubrett partnere s egy segédszinésznő, ezzel öt embere már a priori megvan minden
operett-színháznak. (V. ö. Kettős szereposztás. — Parádés szereposztás.) szin_IV.0303.pdf
IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Szereposztás címszóvég 31291 Szócikk: Szereposztás
Színésznyelven jelenti valamely színdarab szerepeinek kiosztási processzusát. A
helyes szereposztás az igazi komoly színházi tudomány, ami nélkül a többi mind hiábavalóság.
Jól kell játszani: ez a lényeg; jól pedig a színész csak a neki való szerepet játszhatja
és a szerepet csak az játszhatja jól, akinek az egyénisége megfelelő rá. A jó szereposztás
a siker biztosítója, tehát a hírnév öregbítője és a gágeemelkedés előmozdítója;
viszont a helytelen szereposztás mindennek az ellenkezője. A szereposztás joga mindig
az igazgatóé, de döntő szava van hozzá a szerzőnek, karmesternek, művezetőnek, rendezőnek
is. A legjobb módszer az, hogy az igazgató is csinál egy szereposztási tervet, a
szerző is, meg a rendező is, aztán összeülnek és megegyeznek annak az alapján.
Mikor az igazgató a szerzővel és a rendezővel való megbeszélés után véglegesen eldöntötte
a szereposztást, azt a rendező bevezeti egy nagy könyvbe, az u. n. „szereposztó
- könyv-be, mely annak a nyilvántartására szolgál, hogy melyik darabban melyik szerep
kinél van és ki játszotta már. Ebbe beleírják az eredeti szereposztást és belevezetnek
minden szerepváltozást. A szerepekre aztán mindre ráírja az igazgató az illető színésznek
a nevét s rábízza az egész paksamétát a szerepkiosztóra, aki kézbesítő könyv mellett
köteles azt a színészeknek átadni. Operett-színházaknál aránylag könnyebb a szereposztás,
mint másutt. Itt ugyanis minden szerepkörnek már eleve megvan a maga embere és az
operettek már nemzetközi használatra is rendesen úgy készülnek, hogy ne okozzanak
szereposztási komplikációkat. Az operett rendes típusában van egy énekesnő, komolyabb
természetű szereppel, van egy szubrett, kisebb énekfeladatokkal, de több tánccal,
van egy énekes bonviván, aki az énekesnő partnere, van egy bonviván-komikus, aki
a szubrett partnere s egy segédszinésznő, ezzel öt embere már a priori megvan minden
operett-színháznak. (V. ö. Kettős szereposztás. — Parádés szereposztás.) szin_IV.0303.pdf
IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Szereposztás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0303.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0303.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31291.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Szereposztás
Szócikk: Szereposztás Színésznyelven jelenti valamely
színdarab szerepeinek kiosztási processzusát. A helyes szereposztás az igazi komoly
színházi tudomány, ami nélkül a többi mind hiábavalóság. Jól kell játszani: ez a
lényeg; jól pedig a színész csak a neki való szerepet játszhatja és a szerepet csak
az játszhatja jól, akinek az egyénisége megfelelő rá. A jó szereposztás a siker
biztosítója, tehát a hírnév öregbítője és a gágeemelkedés előmozdítója; viszont
a helytelen szereposztás mindennek az ellenkezője. A szereposztás joga mindig az
igazgatóé, de döntő szava van hozzá a szerzőnek, karmesternek, művezetőnek, rendezőnek
is. A legjobb módszer az, hogy az igazgató is csinál egy szereposztási tervet, a
szerző is, meg a rendező is, aztán összeülnek és megegyeznek annak az alapján.
Mikor az igazgató a szerzővel és a rendezővel való megbeszélés után véglegesen eldöntötte
a szereposztást, azt a rendező bevezeti egy nagy könyvbe, az u. n. „szereposztó
- könyv-be, mely annak a nyilvántartására szolgál, hogy melyik darabban melyik szerep
kinél van és ki játszotta már. Ebbe beleírják az eredeti szereposztást és belevezetnek
minden szerepváltozást. A szerepekre aztán mindre ráírja az igazgató az illető színésznek
a nevét s rábízza az egész paksamétát a szerepkiosztóra, aki kézbesítő könyv mellett
köteles azt a színészeknek átadni. Operett-színházaknál aránylag könnyebb a szereposztás,
mint másutt. Itt ugyanis minden szerepkörnek már eleve megvan a maga embere és az
operettek már nemzetközi használatra is rendesen úgy készülnek, hogy ne okozzanak
szereposztási komplikációkat. Az operett rendes típusában van egy énekesnő, komolyabb
természetű szereppel, van egy szubrett, kisebb énekfeladatokkal, de több tánccal,
van egy énekes bonviván, aki az énekesnő partnere, van egy bonviván-komikus, aki
a szubrett partnere s egy segédszinésznő, ezzel öt embere már a priori megvan minden
operett-színháznak. (V. ö. Kettős szereposztás. — Parádés szereposztás.) szin_IV.0303.pdf
IV