Címszó: Ügyelő - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0510.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0510.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31925.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Ügyelő

Szócikk: Ügyelő A rendező munkája még nem tökéletes akkor, amikor úgy gondolja, hogy azzal már elkészült. Szüksége van még oly munkatársra, aki az ő intenciója szerint folytatja és végérvényesen befejezi művészi munkáját. Ez a faktor az ügyelő, ki jelen van minden próbán, elejétől-végig, intézkedik, utasítást vesz át és tovább adja, ellenőrzi, hogy a díszlet, bútor, kellék, világítás aszerint van-e beállítva, amint azt a rendező kívánja; vigyáz a szereplőkre, hogy azok pontos végszóra lépjenek be a színpadra, a jelenésükre. Ő a színpad őre, a rend, csend, fegyelem fenntartója; ő indítja meg az előadást és pedig akként, hogy előzőleg meggyőződést szerez arról, hogy vájjon minden szereplő elkészült-e, azután az előadás megkezdése előtt negyedóránként egy-egy csengetéssel jelt ad az öltözőkbe és a közönségnek, ő az, aki egyben a szcenikai külsőségek eszközlésére és ellenőrzésére van hivatva. Ha tehát a nagyközönség zenét hall a kulisszák mögött, harangszót, lövést, zajt, dörgést, lát hóesést, vagy villámlást, sötétedést és világítási változást: ennek végrehajtását ő intézi a megfelelő technikai erőkkel. Külön pulpitusa van az ügyelőnek, mely fölött sok csengőgomb van megerősítve. Az egyik csengő az előcsarnokba szól, a másik a különböző emeletekre, folyosókra; ő ad jelt a súgóhoz, karmesterhez, függönyhuzóhoz, a társalgóba és a statiszták öltözőjébe. A súgóhoz és a függönyöshöz berregő csengő vagy villanyfény szól. Mielőtt a színház igazgatósága valamely színdarabból próbát tűzne ki, az ügyelő a darabból kivonatot készít, amit színészi nyelven vezérlapnak hívnak. Ide rajzolja be a színpadi berendezést; a szereplők nevét és a végszavakat ide írja be, továbbá a későbbi próbák alatt az egyes jelenetek időbeli tartamát is. Erre azért van szüksége, mivel ezáltal könnyen tájékozódhatik afelől, hogy egyik jelenettől a másikig mennyi ideje van egy esetleges váratlanul történő baj gyors megakadályozására, késések meggátlására, különösen nőknél az öltözőben felejtett kellék gyors átvételére, stb. Az ügyelő lelkiismeretes jegyzéket vezet a színház munkarendjéről, a fegyelemsértő tagokról pedig ő tartja számon a vádakat. Felírja a késedelmezőket, mulasztókat, a rend ellen vétőket. Az ügyelő neve 1790-ben: (időpont) színmester is, latinosan (nyelv) inspector, vagy inspiciens, később magyaros alakban: „felvigyázó. 1858. (időpont) jan. 18.-án a „Hölgyfutár (intézmény) az ügyelőt „szemlélnök-nek kereszteli el. (V. ö. Főügyelő. — Segédügyelő.) (A rómaiak (nemzetiség) (információ)  idején az ügyelő neve: monitor — szólító. Ezt igazolja az óbudai (Budapest) proviant- házba befalazott sirkő felirata, melynek ez a szövege: „Genio collegii scaenicorum. Titus Flavius Secundus (személy) monitor. — „Színjátszók társaságának géniusza tiszteletére. Titus Flavius Secundus, ügyelő. (cím) [Salamon Ferenc: (személy) (információ)  Budapest története. (cím) (információ)  1878. (időpont) I. kötet, 346. oldal.]) (Erődi Jenő.) (személy) (információ)  szin_IV.0510.pdf IV

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Ügyelő címszóvég 31925 Szócikk: Ügyelő A rendező munkája még nem tökéletes akkor, amikor úgy gondolja, hogy azzal már elkészült. Szüksége van még oly munkatársra, aki az ő intenciója szerint folytatja és végérvényesen befejezi művészi munkáját. Ez a faktor az ügyelő, ki jelen van minden próbán, elejétől-végig, intézkedik, utasítást vesz át és tovább adja, ellenőrzi, hogy a díszlet, bútor, kellék, világítás aszerint van-e beállítva, amint azt a rendező kívánja; vigyáz a szereplőkre, hogy azok pontos végszóra lépjenek be a színpadra, a jelenésükre. Ő a színpad őre, a rend, csend, fegyelem fenntartója; ő indítja meg az előadást és pedig akként, hogy előzőleg meggyőződést szerez arról, hogy vájjon minden szereplő elkészült-e, azután az előadás megkezdése előtt negyedóránként egy-egy csengetéssel jelt ad az öltözőkbe és a közönségnek, ő az, aki egyben a szcenikai külsőségek eszközlésére és ellenőrzésére van hivatva. Ha tehát a nagyközönség zenét hall a kulisszák mögött, harangszót, lövést, zajt, dörgést, lát hóesést, vagy villámlást, sötétedést és világítási változást: ennek végrehajtását ő intézi a megfelelő technikai erőkkel. Külön pulpitusa van az ügyelőnek, mely fölött sok csengőgomb van megerősítve. Az egyik csengő az előcsarnokba szól, a másik a különböző emeletekre, folyosókra; ő ad jelt a súgóhoz, karmesterhez, függönyhuzóhoz, a társalgóba és a statiszták öltözőjébe. A súgóhoz és a függönyöshöz berregő csengő vagy villanyfény szól. Mielőtt a színház igazgatósága valamely színdarabból próbát tűzne ki, az ügyelő a darabból kivonatot készít, amit színészi nyelven vezérlapnak hívnak. Ide rajzolja be a színpadi berendezést; a szereplők nevét és a végszavakat ide írja be, továbbá a későbbi próbák alatt az egyes jelenetek időbeli tartamát is. Erre azért van szüksége, mivel ezáltal könnyen tájékozódhatik afelől, hogy egyik jelenettől a másikig mennyi ideje van egy esetleges váratlanul történő baj gyors megakadályozására, késések meggátlására, különösen nőknél az öltözőben felejtett kellék gyors átvételére, stb. Az ügyelő lelkiismeretes jegyzéket vezet a színház munkarendjéről, a fegyelemsértő tagokról pedig ő tartja számon a vádakat. Felírja a késedelmezőket, mulasztókat, a rend ellen vétőket. Az ügyelő neve 1790-ben: színmester xtalanevtizedx 1805 xtalanevtizedx 1815 is, latinosan ynyelvy latin ynyelvy latin ynyelvy latin ynyelvy ynyelvy latin ynyelvy ykodvegy inspector, vagy inspiciens, később magyaros alakban: „felvigyázó. 1858. xevtizedx 1855 jan. xtalanevtizedx 1865 xtalanevtizedx 1875 18.-án a „Hölgyfutár yintezmenyy hölgyfutár yintezmenyy Hölgyfut yintezmenyy hölgyfutár yintezmenyy yintezmenyy Hölgyfut yintezmenyy ykodvegy az ügyelőt „szemlélnök-nek kereszteli el. (V. ö. Főügyelő. — Segédügyelő.) (A rómaiak ynemzetisegy római ynemzetisegy római ynemzetisegy római ynemzetisegy ynemzetisegy római ynemzetisegy ykodvegy idején az ügyelő neve: monitor — szólító. Ezt igazolja az óbudai óbuda ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy proviant- házba befalazott sirkő felirata, melynek ez a szövege: „Genio collegii scaenicorum. Titus Flavius Secundus yszemelynevy titus flavius secundus yszemelynevy Titus Flavius Secundus yszemelynevy titus yszemelynevy flavius yszemelynevy secundus yszemelynevy yszemelynevy Titus yszemelynevy Flavius yszemelynevy monitor. — „Színjátszók társaságának géniusza tiszteletére. Titus Flavius Secundus, ügyelő. ycimy színjátszók társaságának géniusza tiszteletére. titus flavius secundus, ügyelő. ycimy Színjátszók társaságának géniusza tiszteletére. Titus Flavius Secundus, ügyelő. ycimy színjátszók ycimy tá [Salamon Ferenc: yszemelynevy salamon ferenc yszemelynevy Salamon Ferenc yszemelynevy salamon yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Salamon yszemelynevy Ferenc yszemelynevy ykodvegy Budapest története. ycimy budapest története ycimy Budapest története ycimy budapest ycimy története ycimy ycimy Budapest ycimy története ycimy ykodvegy 1878. xevtizedx 1875 I. xtalanevtizedx 1885 xtalanevtizedx 1895 kötet, 346. oldal.]) (Erődi Jenő.) yszemelynevy erődi jenő yszemelynevy Erődi Jenő yszemelynevy erődi yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy Erődi yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy erődi jenő szin_IV.0510.pdf IV

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Ügyelő - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0510.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0510.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31925.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Ügyelő

Szócikk: Ügyelő A rendező munkája még nem tökéletes akkor, amikor úgy gondolja, hogy azzal már elkészült. Szüksége van még oly munkatársra, aki az ő intenciója szerint folytatja és végérvényesen befejezi művészi munkáját. Ez a faktor az ügyelő, ki jelen van minden próbán, elejétől-végig, intézkedik, utasítást vesz át és tovább adja, ellenőrzi, hogy a díszlet, bútor, kellék, világítás aszerint van-e beállítva, amint azt a rendező kívánja; vigyáz a szereplőkre, hogy azok pontos végszóra lépjenek be a színpadra, a jelenésükre. Ő a színpad őre, a rend, csend, fegyelem fenntartója; ő indítja meg az előadást és pedig akként, hogy előzőleg meggyőződést szerez arról, hogy vájjon minden szereplő elkészült-e, azután az előadás megkezdése előtt negyedóránként egy-egy csengetéssel jelt ad az öltözőkbe és a közönségnek, ő az, aki egyben a szcenikai külsőségek eszközlésére és ellenőrzésére van hivatva. Ha tehát a nagyközönség zenét hall a kulisszák mögött, harangszót, lövést, zajt, dörgést, lát hóesést, vagy villámlást, sötétedést és világítási változást: ennek végrehajtását ő intézi a megfelelő technikai erőkkel. Külön pulpitusa van az ügyelőnek, mely fölött sok csengőgomb van megerősítve. Az egyik csengő az előcsarnokba szól, a másik a különböző emeletekre, folyosókra; ő ad jelt a súgóhoz, karmesterhez, függönyhuzóhoz, a társalgóba és a statiszták öltözőjébe. A súgóhoz és a függönyöshöz berregő csengő vagy villanyfény szól. Mielőtt a színház igazgatósága valamely színdarabból próbát tűzne ki, az ügyelő a darabból kivonatot készít, amit színészi nyelven vezérlapnak hívnak. Ide rajzolja be a színpadi berendezést; a szereplők nevét és a végszavakat ide írja be, továbbá a későbbi próbák alatt az egyes jelenetek időbeli tartamát is. Erre azért van szüksége, mivel ezáltal könnyen tájékozódhatik afelől, hogy egyik jelenettől a másikig mennyi ideje van egy esetleges váratlanul történő baj gyors megakadályozására, késések meggátlására, különösen nőknél az öltözőben felejtett kellék gyors átvételére, stb. Az ügyelő lelkiismeretes jegyzéket vezet a színház munkarendjéről, a fegyelemsértő tagokról pedig ő tartja számon a vádakat. Felírja a késedelmezőket, mulasztókat, a rend ellen vétőket. Az ügyelő neve 1790-ben: színmester is, latinosan inspector, vagy inspiciens, később magyaros alakban: „felvigyázó. 1858. jan. 18.-án a „Hölgyfutár az ügyelőt „szemlélnök-nek kereszteli el. (V. ö. Főügyelő. — Segédügyelő.) (A rómaiak idején az ügyelő neve: monitor — szólító. Ezt igazolja az óbudai proviant- házba befalazott sirkő felirata, melynek ez a szövege: „Genio collegii scaenicorum. Titus Flavius Secundus monitor. — „Színjátszók társaságának géniusza tiszteletére. Titus Flavius Secundus, ügyelő. [Salamon Ferenc: Budapest története. 1878. I. kötet, 346. oldal.]) (Erődi Jenő.) szin_IV.0510.pdf IV