Címszó: Ügyelő - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0510.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0510.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31925.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Ügyelő
Szócikk: Ügyelő A rendező munkája még nem tökéletes
akkor, amikor úgy gondolja, hogy azzal már elkészült. Szüksége van még oly munkatársra,
aki az ő intenciója szerint folytatja és végérvényesen befejezi művészi munkáját.
Ez a faktor az ügyelő, ki jelen van minden próbán, elejétől-végig, intézkedik, utasítást
vesz át és tovább adja, ellenőrzi, hogy a díszlet, bútor, kellék, világítás aszerint
van-e beállítva, amint azt a rendező kívánja; vigyáz a szereplőkre, hogy azok pontos
végszóra lépjenek be a színpadra, a jelenésükre. Ő a színpad őre, a rend, csend,
fegyelem fenntartója; ő indítja meg az előadást és pedig akként, hogy előzőleg meggyőződést
szerez arról, hogy vájjon minden szereplő elkészült-e, azután az előadás megkezdése
előtt negyedóránként egy-egy csengetéssel jelt ad az öltözőkbe és a közönségnek,
ő az, aki egyben a szcenikai külsőségek eszközlésére és ellenőrzésére van hivatva.
Ha tehát a nagyközönség zenét hall a kulisszák mögött, harangszót, lövést, zajt,
dörgést, lát hóesést, vagy villámlást, sötétedést és világítási változást: ennek
végrehajtását ő intézi a megfelelő technikai erőkkel. Külön pulpitusa van az ügyelőnek,
mely fölött sok csengőgomb van megerősítve. Az egyik csengő az előcsarnokba szól,
a másik a különböző emeletekre, folyosókra; ő ad jelt a súgóhoz, karmesterhez, függönyhuzóhoz,
a társalgóba és a statiszták öltözőjébe. A súgóhoz és a függönyöshöz berregő csengő
vagy villanyfény szól. Mielőtt a színház igazgatósága valamely színdarabból próbát
tűzne ki, az ügyelő a darabból kivonatot készít, amit színészi nyelven vezérlapnak
hívnak. Ide rajzolja be a színpadi berendezést; a szereplők nevét és a végszavakat
ide írja be, továbbá a későbbi próbák alatt az egyes jelenetek időbeli tartamát
is. Erre azért van szüksége, mivel ezáltal könnyen tájékozódhatik afelől, hogy egyik
jelenettől a másikig mennyi ideje van egy esetleges váratlanul történő baj gyors
megakadályozására, késések meggátlására, különösen nőknél az öltözőben felejtett
kellék gyors átvételére, stb. Az ügyelő lelkiismeretes jegyzéket vezet a színház
munkarendjéről, a fegyelemsértő tagokról pedig ő tartja számon a vádakat. Felírja
a késedelmezőket, mulasztókat, a rend ellen vétőket. Az ügyelő neve 1790-ben: (időpont) színmester
is, latinosan (nyelv)
inspector, vagy inspiciens, később magyaros alakban: „felvigyázó. 1858. (időpont) jan.
18.-án a „Hölgyfutár (intézmény)
az ügyelőt „szemlélnök-nek kereszteli el. (V. ö. Főügyelő. — Segédügyelő.) (A rómaiak
(nemzetiség)
(információ)
idején az ügyelő neve: monitor — szólító.
Ezt igazolja az óbudai (Budapest)
proviant- házba befalazott sirkő felirata, melynek ez a szövege: „Genio collegii
scaenicorum. Titus Flavius Secundus (személy) monitor.
— „Színjátszók társaságának géniusza tiszteletére. Titus Flavius Secundus, ügyelő.
(cím) [Salamon
Ferenc: (személy)
(információ)
Budapest története. (cím) (információ)
1878. (időpont) I.
kötet, 346. oldal.]) (Erődi Jenő.) (személy) (információ)
szin_IV.0510.pdf IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Ügyelő címszóvég 31925 Szócikk: Ügyelő A
rendező munkája még nem tökéletes akkor, amikor úgy gondolja, hogy azzal már elkészült.
Szüksége van még oly munkatársra, aki az ő intenciója szerint folytatja és végérvényesen
befejezi művészi munkáját. Ez a faktor az ügyelő, ki jelen van minden próbán, elejétől-végig,
intézkedik, utasítást vesz át és tovább adja, ellenőrzi, hogy a díszlet, bútor,
kellék, világítás aszerint van-e beállítva, amint azt a rendező kívánja; vigyáz
a szereplőkre, hogy azok pontos végszóra lépjenek be a színpadra, a jelenésükre.
Ő a színpad őre, a rend, csend, fegyelem fenntartója; ő indítja meg az előadást
és pedig akként, hogy előzőleg meggyőződést szerez arról, hogy vájjon minden szereplő
elkészült-e, azután az előadás megkezdése előtt negyedóránként egy-egy csengetéssel
jelt ad az öltözőkbe és a közönségnek, ő az, aki egyben a szcenikai külsőségek eszközlésére
és ellenőrzésére van hivatva. Ha tehát a nagyközönség zenét hall a kulisszák mögött,
harangszót, lövést, zajt, dörgést, lát hóesést, vagy villámlást, sötétedést és világítási
változást: ennek végrehajtását ő intézi a megfelelő technikai erőkkel. Külön pulpitusa
van az ügyelőnek, mely fölött sok csengőgomb van megerősítve. Az egyik csengő az
előcsarnokba szól, a másik a különböző emeletekre, folyosókra; ő ad jelt a súgóhoz,
karmesterhez, függönyhuzóhoz, a társalgóba és a statiszták öltözőjébe. A súgóhoz
és a függönyöshöz berregő csengő vagy villanyfény szól. Mielőtt a színház igazgatósága
valamely színdarabból próbát tűzne ki, az ügyelő a darabból kivonatot készít, amit
színészi nyelven vezérlapnak hívnak. Ide rajzolja be a színpadi berendezést; a szereplők
nevét és a végszavakat ide írja be, továbbá a későbbi próbák alatt az egyes jelenetek
időbeli tartamát is. Erre azért van szüksége, mivel ezáltal könnyen tájékozódhatik
afelől, hogy egyik jelenettől a másikig mennyi ideje van egy esetleges váratlanul
történő baj gyors megakadályozására, késések meggátlására, különösen nőknél az öltözőben
felejtett kellék gyors átvételére, stb. Az ügyelő lelkiismeretes jegyzéket vezet
a színház munkarendjéről, a fegyelemsértő tagokról pedig ő tartja számon a vádakat.
Felírja a késedelmezőket, mulasztókat, a rend ellen vétőket. Az ügyelő neve 1790-ben:
színmester xtalanevtizedx 1805 xtalanevtizedx 1815 is, latinosan ynyelvy latin
ynyelvy latin ynyelvy latin ynyelvy ynyelvy latin ynyelvy ykodvegy inspector, vagy
inspiciens, később magyaros alakban: „felvigyázó. 1858. xevtizedx 1855 jan. xtalanevtizedx
1865 xtalanevtizedx 1875 18.-án a „Hölgyfutár yintezmenyy hölgyfutár
yintezmenyy Hölgyfut yintezmenyy hölgyfutár yintezmenyy yintezmenyy Hölgyfut
yintezmenyy ykodvegy az ügyelőt „szemlélnök-nek kereszteli el. (V. ö. Főügyelő.
— Segédügyelő.) (A rómaiak ynemzetisegy római ynemzetisegy római ynemzetisegy
római ynemzetisegy ynemzetisegy római ynemzetisegy ykodvegy idején az ügyelő neve:
monitor — szólító. Ezt igazolja az óbudai óbuda ytelepulesy nagybudapest
ytelepulesy budapest ykodvegy proviant- házba befalazott sirkő felirata, melynek
ez a szövege: „Genio collegii scaenicorum. Titus Flavius Secundus yszemelynevy
titus flavius secundus yszemelynevy Titus Flavius Secundus yszemelynevy titus
yszemelynevy flavius yszemelynevy secundus yszemelynevy yszemelynevy Titus
yszemelynevy Flavius yszemelynevy monitor. — „Színjátszók társaságának géniusza
tiszteletére. Titus Flavius Secundus, ügyelő. ycimy színjátszók társaságának
géniusza tiszteletére. titus flavius secundus, ügyelő. ycimy Színjátszók társaságának
géniusza tiszteletére. Titus Flavius Secundus, ügyelő. ycimy színjátszók ycimy
tá [Salamon Ferenc: yszemelynevy salamon ferenc yszemelynevy Salamon Ferenc
yszemelynevy salamon yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Salamon
yszemelynevy Ferenc yszemelynevy ykodvegy Budapest története. ycimy budapest
története ycimy Budapest története ycimy budapest ycimy története ycimy ycimy
Budapest ycimy története ycimy ykodvegy 1878. xevtizedx 1875 I. xtalanevtizedx
1885 xtalanevtizedx 1895 kötet, 346. oldal.]) (Erődi Jenő.) yszemelynevy erődi jenő
yszemelynevy Erődi Jenő yszemelynevy erődi yszemelynevy jenő yszemelynevy
yszemelynevy Erődi yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy
erődi jenő szin_IV.0510.pdf IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Ügyelő - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0510.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0510.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31925.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Ügyelő
Szócikk: Ügyelő A rendező munkája még nem tökéletes
akkor, amikor úgy gondolja, hogy azzal már elkészült. Szüksége van még oly munkatársra,
aki az ő intenciója szerint folytatja és végérvényesen befejezi művészi munkáját.
Ez a faktor az ügyelő, ki jelen van minden próbán, elejétől-végig, intézkedik, utasítást
vesz át és tovább adja, ellenőrzi, hogy a díszlet, bútor, kellék, világítás aszerint
van-e beállítva, amint azt a rendező kívánja; vigyáz a szereplőkre, hogy azok pontos
végszóra lépjenek be a színpadra, a jelenésükre. Ő a színpad őre, a rend, csend,
fegyelem fenntartója; ő indítja meg az előadást és pedig akként, hogy előzőleg meggyőződést
szerez arról, hogy vájjon minden szereplő elkészült-e, azután az előadás megkezdése
előtt negyedóránként egy-egy csengetéssel jelt ad az öltözőkbe és a közönségnek,
ő az, aki egyben a szcenikai külsőségek eszközlésére és ellenőrzésére van hivatva.
Ha tehát a nagyközönség zenét hall a kulisszák mögött, harangszót, lövést, zajt,
dörgést, lát hóesést, vagy villámlást, sötétedést és világítási változást: ennek
végrehajtását ő intézi a megfelelő technikai erőkkel. Külön pulpitusa van az ügyelőnek,
mely fölött sok csengőgomb van megerősítve. Az egyik csengő az előcsarnokba szól,
a másik a különböző emeletekre, folyosókra; ő ad jelt a súgóhoz, karmesterhez, függönyhuzóhoz,
a társalgóba és a statiszták öltözőjébe. A súgóhoz és a függönyöshöz berregő csengő
vagy villanyfény szól. Mielőtt a színház igazgatósága valamely színdarabból próbát
tűzne ki, az ügyelő a darabból kivonatot készít, amit színészi nyelven vezérlapnak
hívnak. Ide rajzolja be a színpadi berendezést; a szereplők nevét és a végszavakat
ide írja be, továbbá a későbbi próbák alatt az egyes jelenetek időbeli tartamát
is. Erre azért van szüksége, mivel ezáltal könnyen tájékozódhatik afelől, hogy egyik
jelenettől a másikig mennyi ideje van egy esetleges váratlanul történő baj gyors
megakadályozására, késések meggátlására, különösen nőknél az öltözőben felejtett
kellék gyors átvételére, stb. Az ügyelő lelkiismeretes jegyzéket vezet a színház
munkarendjéről, a fegyelemsértő tagokról pedig ő tartja számon a vádakat. Felírja
a késedelmezőket, mulasztókat, a rend ellen vétőket. Az ügyelő neve 1790-ben: színmester
is, latinosan inspector, vagy inspiciens, később magyaros alakban: „felvigyázó.
1858. jan. 18.-án a „Hölgyfutár az ügyelőt „szemlélnök-nek kereszteli el. (V. ö.
Főügyelő. — Segédügyelő.) (A rómaiak idején az ügyelő neve: monitor — szólító. Ezt
igazolja az óbudai proviant- házba befalazott sirkő felirata, melynek ez a szövege:
„Genio collegii scaenicorum. Titus Flavius Secundus monitor. — „Színjátszók társaságának
géniusza tiszteletére. Titus Flavius Secundus, ügyelő. [Salamon Ferenc: Budapest
története. 1878. I. kötet, 346. oldal.]) (Erődi Jenő.) szin_IV.0510.pdf IV
