« GÖMÖR-KISHONT VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE. Írta Józsa Antal. KEZDŐLAP

Gömör-Kishont vármegye

Tartalomjegyzék

A ROZSNYÓI PÜSPÖKI MEGYE. Írta dr. Podraczky István. »

359IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET
Írta dr. Veres Samu. - A "K. M." jegyű részeket Komoróczy Miklós
Történeti kutatások bizonyítják, hogy a beköltöző magyaroknak egyik telepedési vonala a Sajó völgye volt. Azóta a természeti szépségekben gazdag és termékeny völgyet tiszta és sajátlagos vonásokkal felruházott magyarság lakja, mely úgy meg tudta őrizni egyéni kiválóságait, hogy még hazánk legmagyarabb vidékein sem találunk együttvéve annyi ősi szokást, oly sok ethnografikus jelenséget, mint a mennyit a Sajóvölgy magyar népe maig megtartott. A pásztori élet, a gazdasági és az iparosi foglalkozás, a keresztelők, lakodalmak, szüreti mulatságok, a fonókák s a mindennapi élet ezerfelé ágazó foglalkozásai, külön-külön és együttvéve magukon hordják e nép sajátságos nemzeti vonásait s e vonásokból józan gondolkozás, természetes ész és költői szellem sugárzik ki, sőt a nép viselkedésében és öltözetében is az ősrégi típus nyer kifejezést.
A nemzeti irodalom forrása.
A gömöri Sajóvölgy népe már régóta tanulmány tárgya. Dalait, regéit, mondáit összegyűjtögették, szokásait ismertették s ezáltal a különféle irányok követésében ellankadt műköltészetnek Gömörmegyében is egyik új és gazdag forrását nyitották meg.
E forrásból táplálkozott legnagyobb nemzeti költőink egyike: Tompa Mihály, kire büszkeséggel tekinthet Gömör vármegye közönsége, mert benne költészetünknek egyik elsőrendű csillagát látja, - továbbá a putnoki születésű Tóth Ede, ki a népszínműírás terén jár egészen új csapáson. Amaz népregéivel és mondáival aratja első diadalát, ez a "Falu rossza" czímű népszinművében szülőföldje népének eszményi vonásait megfelelő költői erővel ülteti át az irodalomba. Méltán csatlakozik az előbbiekhez a szintén putnoki származású Izsó Miklós, kinek búsuló juhásza a gömöri népéletnek egyik márványba lehelt, beszédes alakja.
A kritikai magyar irodalomtörténet alig tekinthet vissza négy századra; de ennek lefolyása alatt is többnyire idegen nyomokon haladt. A XIX. század harmadik évtizedétől kezdve azonban új irány indul meg, mely tárgyban és formában is nemzetivé válik azáltal, hogy mindsűrűbben merítget a népköltészet forrásaiból. És a mint a demokraczia szelleme áthatja a politikai életet s már a 40-es évek végén megteremti a polgári szabadságot: ép úgy behatol az irodalomba és művészetbe is és a politikai szabadsággal karöltve megteremti a nemzeti irodalmat és az önálló nemzeti művészetet.
Része van ebben Gömörmegye magyar népének a maga egészében is, - de része van különösen azáltal, hogy a nemzeti irányú művészetnek nemcsak úttörő munkásokat, hanem elsőrangú művészeket is adott.
A reformáczió irodalma.
Azonban Gömör-Kishont vármegye művelt közönsége már a multban is figyelemre méltó kontingensét adta a szellem munkásainak. A mohácsi vész után a megye lakossága csaknem egészen protestánssá lesz s új hitének védelmére ugyanazon eszközöket használja, a melyeket a reformáczió hívei Európaszerte használtak, hogy az új világnézletet népszerűsítsék s megerősítsék: iskolákat alapítanak, tanítanak, prédikálnak s tanaikat a sajtó útján terjesztik. E szellemi küzdelem középpontja a XVII. század második feléig az egész országra nézve Gömör-Kishont vármegye volt, melynek akkori nemes uraiban a protestánsok legerősebb pártfogóikat bírták. Világos bizonyítéka 360ennek az, hogy Wesselényi Miklós nádor halála után az ismét Széchy Máriára háramló Murány-vár elfoglalásakor kézrekerült levéltár oklevelei alapján hajtotta végre a császári kormány a protestáns papok elfogatását s előbb Pozsonyba, később a nápolyi gályarabságra való hurczoltatását. E mártiromságon kellett átesnie Harsányi István rimaszombati lelkésznek is, ki azonban visszatérte után ismét az agitáczió terére lépett. E korszak protestáns szellemű irodalmi művelői közt több gömöri lelkipásztort találunk, kik dogmatikus kérdéseket fejtegetnek s egyúttal ellenfeleikkel vitatkoznak. A tulajdonképeni szépirodalom e vitatkozásoknak alig látta valami hasznát, mert jóllehet tanításaikban, szónoklataikban a nép nyelvét használták, a tudományos kérdések fejtegetése alkalmával mégis csak a latinnal éltek.

A BETLÉRI KÖNYVTÁR KINCSEIBŐL.
Gyöngyösi István.
Sokkal nagyobb szolgálatot tett a vármegye a világi költészetnek azáltal, hogy régi irodalmunknak egyik legnagyobb alakját, Gyöngyösi Istvánt adta a nemzetnek, kit még halála után is csaknem egy századon át a magyar költészet apjának tekintettek. E megtisztelő ítéletet a kor téves irányú ízlése mondatta apáinkkal, melyet a későbbi kritika megváltoztatott, midőn fölébe helyezte az epikai alkotás és jellemzés nagy mesterét, Zrinyi Miklóst. De Gyöngyösi érdemei azért mégis figyelemre méltók. Murányi Vénusában a kor izlésének megfelelő regényes tárgyat dolgozott fel s az e tárgy iránt való rokonszenv még ma sem csökkent, mert nemzeti költészetünk legnagyobb alakjai, a lefolyt kétszáz év multán is nagy előszeretettel foglalkoztak azokkal a tárgyakkal, melyek némely történelmi motívum kapcsán Gyöngyösitől maradtak az utókorra. E regényes hagyományokon kívül Gyöngyösi költészetének néhány vonása által még ma is utódai fölé emelkedik. Több költői csínt, verselési ügyességet kortársainál sem találunk, költői nyelve pedig színes képekben, hasonlatokban oly gazdag, hogy e tekintetben Vörösmartyig egy költőnk sem multa felül.
A nemzetietlen kor.
Sokkal gyengébb teremtő ereje van a XVIII. század gömörmegyei íróinak, kik az egyházi irodalom mellett inkább a tudományt művelik, erős bizonyítékát szolgáltatván annak a véleménynek, hogy e század "a tudományok aranyszázada". E kor azonban méltán viseli a "nemzetietlen" nevet, mert 361míg a latin nyelvű kozmopolita-tudomány európai szinvonalra emelkedik, a nemzeti irodalom egy lépéssel sem halad előbbre, a magyar költői szellem produktiv ereje hanyatlik. Így van ez országszerte s így van Gömörben is. Sőt a felújulás korában sem találunk számottevő gömöri írókat az ó és új klasszikus iskola hívei között, annál nagyobb azonban a buzgóság a reformok s az ezt követő abszolutizmus korában, mikor a nemzeti tudománynak, költészetnek és művészetnek, mint fentebb említők, nemcsak fáradhatatlan úttörő munkásai, hanem elsőragú művelői is magukra vonják az ország figyelmét.
Mint érdekes jelenséget kell felemlítenünk azt, hogy hazánkban az első szélesebb körű tudományos társaság a gömör-kishont-megyei papság körében alakult meg. Ugyanis Hollók Mátyás szkálnoki ev. pap kezdeményezésére, főleg Fejes János egyházfelügyelő buzgólkodása következtében gömöri papok és tanítók 1808-ban irodalmi társaságot szerveztek Solemnia czím alatt. E társaság minden év szeptemberében tartotta felolvasó-üléseit s a magyar, német, latin és tót nyelven írt munkálatokat "Solemnia memoriae anniversariae bibliothecae Kishontanae ev. A. C." czím alatt adta ki 1832-ig, mely évben megszünt. A nagy hírű Bartholomaeides is e társaság körében fejtette ki buzgó történetírói munkásságát.

A Solemnia.
A nemzeti költészet fénykora.
Abból a nagy és alapvető munkából tehát, melyet Magyarország értelmes népe kifejtett azon időtől fogva, mióta tudatára jött annak, hogy hazánk fennállásának igazi fundamentumát nem a kardok és szuronyok, hanem a szellemi erők képezik: Gömör-Kishontmegye írói számára a multban tisztességes részt követelhetünk. A természet által osztályrészül juttatott talentumok szerint szolgálták hazájok jövendőjét s a mint nem tekintjük a megye érdemének azt, hogy fiai közül egyik-másik a hírnév és dicsőség ama felső fokára emelkedett, melyen egy egész ország szeme meglátta, ép úgy nem írjuk hátrányára azt sem, mikor a szellemi munkával foglalkozó értelmiség az elismerés szinvonaláig nem jutott el.
Mint fentebb érintők, az a mozgalom, melynek a XIX. század harmadik évtizedétől kezdve czélja volt a magyar nép politikai tényezővé való emelése, új korszaka a nemzeti történelemnek és a művelt magyar szellem fejlődésének. Mert a százados jogok zsilipjein átáradó új szellem, tárgyban és eszmében oly gazdag termékenységgel áldotta meg a költészet mezejét, hogy e kort méltán nevezik a magyar nemzeti műköltészet fénykorának. Ám tekintsük puszta véletlenségnek, hogy költészetünk triászának egyik legnagyobb alakja Gömör vármegyében látta meg a napvilágot, hogy itt ringott bölcsője a nemzet csalogányának, de az is bizonyos, hogy a gömöri ősnemes 362társadalomnak és a felemelt magyar népnek lélekben való összeölelkezéséből meg kellett születnie annak az erős nemzeti szellemnek, melynek első képviselője az irodalomban a "Virágregék" nagynevű költője volt. És ha Gömörmegye közönsége önérzettel tekinthet vissza Gyöngyösi századára, mikor a politikai történelem szinpadán a megye főurai közül a Széchyek, Wesselényiek, Koháryak, Andrássyak játsztak főszerepeket, ha ez az önérzet a XVIII. században egy Bartolomaeides s egy Hatvani mélységes tudományában tápot nyer, bizonyára a mult időkre való hivatkozásnak legfényesebb koronája az az időszak, midőn a nemzeti géniusz csillaga a hanvai parochia felett lebegett.
Mindezeknek tanúbizonyságául álljon itt az a koszorú, melyet Gömör-Kishont vármegye íróiból, tudósaiból és művészeiből állítottunk össze, különös tekintettel a vármegye szülötteire.
Adorján Boldizsár.
Adorján Boldizsár a 40-es évek egyik kedvelt novellistája, szül. 1820-ban Gortvakisfaludon. Jogi tanulmányai befejezése után Budapesten telepedett meg mint ügyvéd. Novelláit és verseit sűrűn közölték az Athenaeum, Regélő, Pesti Divatlap, Életképek stb. A reményt keltő fiatal író barátságban állott a kor kiválóbb költőivel s Petőfi verset is írt hozzá. Az abszolutizmus korában mint császári törvényszéki ülnök hosszabb időn át működött Rimaszombatban. Munkái a 40-es évek szépirodalmi lapjaiban szétszórva jelentek meg. Meghalt Gortvakisfaludon 1867 július 13-án.
Az Andrássyaknak a tudomány és irodalom terén való működéséről "Az Andrássyak" czímű fejezetben írunk bővebben.
Ambrózy György.
Ambrózy György (Ambrosius) ág. ev. szuperintendens, szül. 1694-ben. A magyar nyelvet Berzétén sajátította el, hol mint segédtanító működött. Később Eperjesen és Wittenbergában tanult. Hazatérvén, a protestántizmus terjesztéséért 16 heti fogságot szenvedett. Kiszabadulása után előbb neczpáli iskolamester, majd 1724-ben verbőczi pap lett s mint ilyen lefordította a bibliát tót nyelvre, melyet 1734-ben adott ki. A protestáns templomok elvételének idején bujdosott 1738-ig, mely évben Csetnekre hívták meg papnak s 1741-ben a tiszai kerület ev. szuperintendensévé választatott. Meghalt Csetneken 1746 július 5-én. Vallásos tartalmú értekezéseket írt latin és tót nyelven, melyek Fabó: Monumenta Evang. Hist. IV. k.-ben vannak felsorolva.
Bahéry József.
Bahéry József r. k. kántor-tanító, szül. 1844 deczember 8-án Murányban. 1874 óta Pohorellán működik. A magyar nyelv sikeres tanításáért három izben nyert állami kitüntetést. Írt elbeszéléseket, tárczákat és pedagogiai czikkeket és 1883-ban halotti énekes könyvet adott ki tót nyelven.
Baksay István.
Baksay István kir. tan., ny. tanár, szül. 1820 szeptember 8-án. 1844-ben a rimaszombati ref. gimnázium igazgató-tanára lett. E gimnáziumnál szolgált egyfolytában 53 évig. Törs Kálmán a Vasárnapi Ujság 1882-ik évf. 16. számában a következő jellemző sorokat írja róla. "Nem emlékszem, hogy akár olvasmány, akár szinielőadás több lelki gyönyört bírt volna szerezni valaha, mint Baksay egy-egy előadása az ókor, vagy Magyarország történetéből. Félszázados működésének jubileumát nagy ünnepélyességgel ülte meg úgy a város, mint a vármegye társadalma. Rimaszombat közéletében jelentékeny szerepet vitt; hosszabb időn át elnöke volt a Kaszinónak, Dalárdának, titkára a Nőegyesületnek, a ref. egyháznak főgondnoka, városi és megyei bizottsági tag, Rimaszombat város díszpolgára, az orsz. középisk. tanáregyesület tiszteletbeli tagja, stb. Legfontosabb irodalmi műve: Rimaszombat története, mely a magyar orvosok és természetvizsgálók 1867. évi nagygyűlése alkalmából a Hunfalvy János által szerkesztett Gömör-Kishont vármegye leírásában jelent meg. Megírta a rimaszombati gimnázium, a kaszinó és nőegyesület és az ottani kaszinó 50 éves történetét.
Balás Frigyes.
Balás (Balázs) Frigyes (sipeki), szül. 1834 márczius 6-án Rimaszombatban, meghalt 1879 július 18-án Eleméren. Pályája kezdetén szolgabíró volt előbb Pestmegyében, majd Torontálban, végre Nagy-Becskerek városát képviselte az 1875-78-iki országgyűlésen. Számos szépirodalmi dolgozatai közül az Utóhangok (Rimaszombat 1859) és a Gömöri titkok (u. o. 1860) vonatkoznak vármegyénkre.
Balogh Béla.
Balogh Béla (serkei) ev. ref. lelkész Putnokon. Kiválóan szép egyházi beszédein kívül, melyeknek egyrésze nyomtatásban is megjelent, számos 363hírlapi közleményt írt a megyei és fővárosi lapokba. Legjelentékenyebb munkája Putnok város története. (K. M.)
Balogh Sámuel.
Balogh Sámuel (almási), szül. 1796 június 6-án, meghalt Serkén 1867 október 15-én. Tanulmányait elvégezvén, otrokocsi ref. pappá lett, honnan a sajókeszi, naprágyi s végül 1834-től haláláig a serkei ref. parochián működött. Filozófiai és eszthétikai tanulmányokkal foglalkozott s "A szépről és fenségesről" írt értekezését a Magy. Tud. Akadémia 100 aranynyal és egy ezüst serleggel jutalmazta meg. A Közhasznú Ismeretek Tárába 174 czikket írt. Az Akadémia 1858-ban levelező taggá választotta. Munkái: Áhitatosság órái 1828-30. - A különcz, Lafontaine után. 3 k. 1829. - Az ezüst lakodalom, nézőjáték, Kotzebue után. 1831. - Halotti tanítás, néhai Losonczy Judith asszony, tekintetes Tornallyay Antal úr hitvese felett. 1837. Kéziratai: Még egy szó a menyasszonyfektetésről Gömörben, - és vegyes tárgyú költemények.
Bárdossy Géza.
Bárdossy Géza, Rozsnyó egyházmegyei kath. pap, főgimnáziumi tanár. Irodalomtörténeti, nyelvészeti értekezéseket, egyházi és ünnepi beszédeket írt. Több értekezése a rozsnyói kath. főgimnázium értesítőjében jelent meg. (K. M.)
Bárdossy Ilona.
Bárdassy Ilona, a budapesti kir. operaház művésznője, szül. Csetneken 1870 deczember 28-án. A művészi pályára hajlamot érezvén, Bécsbe ment, hol a hírneves Wilcekné énektanárnőnél nyerte kiképeztetését. Tehetségét Mahler Gusztáv, a kir. opera igazgatója fedezte fel, ki 1890-ben szerződtette is s még ugyanazon évben férjhez ment Szilágyi Lajoshoz, az operaház műszaki felügyelőjéhez. 1897-ben megvált a színháztól, de 1899-ben újra visszaszerződött s ezóta ott működik. Szerepköre drámai hősnő.
Bárdossy Irén.
Bárdossy Irén székesfővárosi énektanárnő, az előbbinek testvére, szintén Csetneken született. Nővérével együtt ő is Wilcek Zsófia tanítványa volt. Tanulmányai befejeztével a bécsi udvari operától ajánlatot kapott, de egy baleset következtében le kellett mondania a szinipályáról. Mint hangversenyénekesnő számos előkelő hangversenyen vett részt.
Bartholomaeides János László.
Bartholomaeides János László, B. László történetíró fia, szül. 1787-ben Ochtinán. Tanulmányait a wittembergai egyetemen bevégezvén, előbb Köviben, azután Ratkó-Bisztrón, végül Uhorszkán volt ev. lelkész. Nevezetes munkája a Memoria Ungarorum qui in alma condam universitate Vitenbergensi a tribus proxime concludendis seculis studia in ludis patriis coepta confirmarunt. Pestini 1817, melyben a wittenbergi egyetemre 300 év alatt beiratkozott magyar tanulók névsorát s életrajzát közli.
Bartholomaeides László
Bartholomaeides László ág. ev. lelkész, szül. 1754 nov. 16-án Klenóczon, a régi Eördegh nemes családból. 1779-ben Osgyánba hivatott meg elemi tanítónak, honnan két év mulva a wittenbergai egyetemet kereste fel, hol tanulmányait befejezvén, ochtinai lelkészszé választatott. Ez időtől kezdve egyházmegyei hivatalokat viselt s főesperesnek is megválasztották, de ez állásáról, gyakran megújuló kínzó betegsége miatt, 1824-ben lemondott. Megh. 1825 ápr. 18-án Ochtinán. B. egyike legkiválóbb történetíróinknak, ki részint mint adatgyűjtő, részint mint monografus, rendkívüli érdemeket szerzett s művei ma is forrás-művekül szolgálnak. Írt természetrajzot, földrajzot, kathekizmust, egyházi beszédeket, megírta Amerika történetét s kéziratban is körülbelül 40 kötetnyi munkája maradt, de mindezek között legfontosabbak azok, melyek szülőföldjének történelmi, földrajzi és statisztikai viszonyaira vonatkoznak. E sorozatból felemlítjük a következőket: Memorabilia provinciae Csetnek. Neosolii 1799. - Nuncium. Ochtinae, 1804, melyben Gömörmegye ismertetésének programmját adja. - Tractatus historicophilologicus de nomine Gumur et ei similibus. Lőcse 1804. - Inclyti Superioris Ungariae Gömöriensis notitia historico-geographico-statistica. U. o. 1806-8. - De Sajone amne. U. o. 1808. - Brevis tractatus, quo disquiritur: an nomen ungaricum et magyaricum apud veteres fuerunt propria, vel adpellativa? Lőcse, 1809.

BARTHOLOMAEIDES LÁSZLÓ.
Bartók János.
Bartók János gortvakisfaludi ev. ref. lelkész, szül. Szuhafőn, 1822-ben. Mint theologus résztvett a szabadságharczban. 1850-ben balogi káplán, 1851-52-ben rimaszombati tanár, 1853-tól gortvakisfaludi lelkész. Írt egyházi beszédeket, imákat, melyeknek egy része a Fördős által szerkesztett "Papi dolgozatok"-ban s a Kecskeméti Lelkészi Tárban jelent meg. Népszerű 364egyházi beszédeiből három füzet külön is megjelent Miskolczon, Sárospatakon és Budapesten 1872-, 75- és 79-ben.
Batta György.
Batta György ref. lelkész, született 1847-ben Zádorfalán. Pályája kezdetén Szuhafán, Bejében és Berzétén lelkészkedett, a hol az egyház hívei, érdemei méltánylásául, díszes bibliával ajándékozták meg. Jelenleg simoni lelkész. Írt alkalmi és egyházi beszédeket; - főműve: "A berzétei ref. egyház története".
Baztizfalvi István.
Batizfalvi István főgimn. tanár, szül. 1824 okt. 26-án Rimaszombatban. Résztvett a szabadságharczban, melynek bukása után 1851-ig nevelő volt Budapesten, honnan a rozsnyói ág. ev. főgimnáziumba tanárnak hivatott meg s itt 1860-ig történelmet és földrajzot tanított. Azóta a budapesti ág. ev. főgimnáziumban folytatja tanári működését. Batizfalvi négy évtizeden át látta el történelmi és hittani tankönyvekkel a hazai protestáns iskolákat. Megírta a Magyar királyság földrajzát, Magyarország történetét, írt világtörténetet, olvasókönyvet, keresztyén hittant, erkölcstant, prot. egyháztörténetet, bibliai ismertetést, szerkesztette a Heckenast-féle Ismerettárt, a Magyar Nép Lapját, Házi kincstárt stb.
Batizfalvi Sámuel.
Batizfalvi Sámuel orvos, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja, szül. 1826 aug. 26-án Rimaszombatban. Gimnáziumi tanulmányait Osgyánban és Rozsnyón végezte s a bölcseleti tanfolyamot Lőcsén. Bátyjával együtt résztvett a szabadságharczban, de már 1849-ben orvosi pályára lépett és a Rókus kórház segédorvosa, majd a nagyhírű Balassa mellett az egyetemi klinikán assistens lett. 1855-ben orvosi és sebésztudori, 1856-ban szülészmesteri oklevelet nyert s még ugyanezen évben meglátogatta a német, franczia, angol, belga és hollandi egyetemeket. 1864-ben neveztetett ki a budapesti egyetemhez az orthopaedia magántanárául. Ugyanekkor magán-gyógyintézetet alapított, melynek jelenleg is igazgató tulajdonosa. Számos szakjába vágó kisebb-nagyobb dolgozatot írt, melyek részint szépirodalmi lapokban mint tárczaczikkek, részint orvosi és gyógyszerészeti szaklapokban jelentek meg. Önálló művei Növénytan, Gyakorlati testegyenészet, A gerinczoldalgörnye kór-oktana, stb., a vármegyét azonban legközelebbről érdeklik azok a munkálatok, melyeket az orvosok és természettudósok XII-ik, Rimaszombatban tartott nagygyűléséről (1868) szerkesztett.
Bátky Károly.
Bátky Károly ev. ref. tanító, szül. 1794-ben Bejében, meghalt 1859-ben Kecskeméten. A régi ref. tanítói kar egyik érdemes tagja s az írva-olvasás tanításának előharczosa. Elemi olvasó könyve 1869-ig 25 kiadásban 135 ezer példányban jelent meg. Ezenkívül írt a dohánytermelésről, Budapest árvíz elleni védelméről, továbbá földrajzot, s bibliai történeteket gyermekek számára.
Berecz Károly.
Berecz Károly ügyvéd, szül. 1821 október 12-én Rimaszombatban, hol atyja városi főjegyző volt. A gimnáziumot ugyanott s a jogot Sárospatakon végezte el. 1844-ben ismerkedett meg Petőfivel Pozsonyban, hol csakhamar nagy népszerűségre tett szert s egyike lett az országgyűlési ifjúság vezetőinek. Miután az ügyvédi vizsgát letette, Zichy Manó gróf titkára lett s főnöke anyagi segítségével beutazta egész Magyarországot. Később ismét Pozsonyba került, hol egy ideig Berchtold Antal füleki grófot helyettesítette a diétán. Az első magyar miniszterium a Hivatalos Közlöny segédszerkesztőjévé nevezte 365ki s a szabadságharcz alatt e minőségben elkísérte a kormányt Debreczenbe, majd ismét Pestre, hol a világosi fegyverletétel után állandóan letelepedett. 1874-ben az Akadémia tisztviselője lett s e hivatalában maradt 1901-ben bekövetkezett haláláig. Széleskörű irodalmi munkásságot fejtett ki. Írt elbeszéléseket, költeményeket, életrajzokat, útitárczákat, bírálatokat csaknem az összes akkori lapokba s ezek közt a Pesti Naplóba, Hölgyfutárba, Vasárnapi Újságba. Petőfi Talpra magyarja után az ő Szabad hangok czímű műve volt a szabadsajtó első könyvterméke (Pozsony 1848). Fordított Heine, Hafiz és Mirza Schaffy dalaiból. Önálló művei még a Tárogató és a Krinolin naptár. Szerkesztette a Szinházi Almanachot (1844) és a Hölgyfutárt (1854-56). Álnevei: Rimavölgyi, Kelemér, Szilveszter, Don Karlos, Muky, Vas Villa, Vén bakancsos, Sánta ördög.
Bernát István.
Bernát István jogtudor, szül. 1854 július 3-án Rimaszombatban. Pályája kezdetén a földmívelési miniszteriumba lépett s rövid idő alatt min. fogalmazó lett. 1884-85-ben nagyobb európai és amerikai utazást tett, melynek folyama alatt a művelt nyugati népek közgazdasági viszonyait behatóan tanulmányozta. 1888-ban a vall. és közokt. miniszter a hazai ipariskolák felügyelőjévé nevezte ki, mely állásától három év mulva megvált s azóta a politikai sajtó terén működik. Kiváló érdemeket szerzett a magyarországi szövetkezetek megalakítása körül, s alapította és szerkeszti a Szövetkezés czímű folyóiratot, mely a 90-es évek közepén Rimaszombatban jelent meg. Gömörmegye közéletének fellendítésében is részt vett s megszerezte a Gömör-Kishont megyei lap tulajdonjogát, melyet dr. Veres Samu tanár szerkesztett. Több budapesti napilapnak munkatársa, s ő alapította a "Hazánk" czímű politikai napilapot. Közgazdasági tanulmányait a következő művekben adta ki: Lombardstreet, vagy az angol pénzpiacz. (Budapest 1882. Bagehot Walter munkájának fordítása). Búzánk és lisztünk kivitele szemben a külföld versenyével. (U. o. 1884.) Észak-Amerika. Közgazdasági és társadalmi vázlatok. (Kiadta a Magy. Tud. Akadémia.) Szakjába vágó dolgozatai megjelentek a Nemzetgazdasági Szemlében (1883-89), Budapesti Szemlében (1885-89), továbbá a magyar kooperatív mozgalmakról írt értekezése a manchesteri Cooperativ Board évkönyveiben 1886-87. Jelenleg a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet, a Hangya stb. igazgatósági tagja.
Bernolák Nándor.
Bernolák Nándor ügyvéd, szül. 1823 nov. 23-án. Atyja kir. udv. kamarai tanácsos volt. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen bevégezvén, az udvari kamarához fogalmazó gyakornokká neveztetett ki. Résztvett a magyar szabadságharczban, melynek leveretése után tíz évig különböző megyei hivatalokat viselt Abauj-, Máramaros- és Árvamegyékben, végre 1860-ban putnoki, egy év mulva rimaszombati szolgabíró lett s 1865-ig szolgált. Ekkor az ügyvédi pályára lépett s mint ilyen állandóan Rimaszombatban működött. Írt hírlapi czikkeket az Ofner Zeitungba s a bécsi Wandererbe, szerkesztette a Gömöri Lapok (1869-77), Rimaszombat és Vidéke (1877) és a Gömör-Kishont (1881) czímü, vegyes tartalmú megyei lapokat. Több szindarabot írt, melyek közül néhányat elő is adtak. Művei a következők: A murányvári kisérlet, tört. dráma. - Ajnácskői vérmenyekző, dráma. - Inka, a bosnyák király leánya, tört. dráma. - Báró mint patvarista, vígj. - Attila és az utolsó görög hős, hősdráma jambusokban. - Szerkesztő és szinigazgató, vígj. - A szentmalói csempész, tört. szinmű. - Alakítsunk lövöldét, énekes vígj. - Mária a rimaszombati hősleány, tört. trag. - Erinnerungen, költemények (Rimaszombat, 1863). - Választás előtt. (U. o. 1873.) - Róma és Karthago, röpirat a gömörmegyei panszlavismus megfékezésére. (U. o. 1873.) Czáfolat Kossuthnak Deák halálakor írt levelére. (U. o. 1876.) - Talpra magyar, népgyűlési beszéd a balkáni háborgások idején. (U. o. 1877.)
Blaha Lujza.
Blaha Lujza, szül. Rimaszombatban 1850 szeptember 5-én. Családi neve Reindl. Atyja Reindl Sándor, a forradalom előtt huszártiszt volt, de 48-ban átlépett a magyar hadseregbe, azonban a világosi fegyverletétel után, hogy az üldözésektől megmeneküljön, Várai név alatt szinész lett. Így B. Lujza már a szinészetnél született s zsenge korától kezdve módjában állott tőrül-hegyre megismerkedni a kulisszák mögötti élettel. Nyolcz éves korában tette meg első színpadi kisérletét Győrben s ezentúl néhány évig gyermekszerepeket játszott. 1864-ben, mint 14 éves leányka a budai szinházhoz szerződött 366kisebb énekes szerepekre. Ekkor vette föl a Kölesi Lujza nevet. A budai szinház azonban megbukván a szabadkai szinházhoz került, Sípos Károly társulatához, hol a katonai zenekar Blaha nevű karmestere, felfedezvén a fiatal szinésznő rendkívül értékes hanganyagát s nagy művészi tehetségét: nőül vette s hozzálátott ifjú feleségének zenei kiképzéséhez. Blaha nem lévén magyar ember, nejét operaénekesnővé képezte és pedig oly sikerrel, hogy már 1866-ban a debreczeni szinházhoz szerződtették, hol csakhamar nem csupán az ottani közönséget hódította meg, hanem országos hírnevet is szerzett magának, főleg mióta veleszületett hajlamainál fogva átcsapott a népszinműénekesnői genrebe. Hat évig volt már a debreczen-nagyváradi szinház tagja, midőn 1872-ben meghívást kapott a nemzeti szinháztól a Hegedűsné halálával több mint egy évtized óta betöltetlenül maradt népszinműénekesnői szerepkör ellátására. A testi-lelki kellemmel és gyönyörű hanggal megáldott Blaháné csakhamar kedvencze lett a fővárosi közönségnek. Éneke, játéka gyors fejlődésben emelkedett a művészi tökély felé, s jóllehet tehetsége majdnem minden szerepkürben érvényesült, mégis a népies alakok ábrázolásával érte el legnagyobb sikereit. 1875-ben, a népszinház megnyiltával, a népszinmű elszakadt a nemzeti szinháztól s ekkor (méltó partnerével, Tamásival együtt) ő is átment a népszinházhoz, melynek kötelékében maradt 1903 január 1-ig. Ekkor, miután művészi érdemeinek elismeréséül már előbb királyi kitüntetést nyert (koronás arany-érdemkeresztet), a nemzeti szinház örökös tagjául neveztetett ki. Blaháné, ki a művészi életben első férje nevét használja, másodszor Zsoldos Sándorhoz ment nőül, kitől nehány év mulva elválván, 1881-ben báró Splényi Ödönnel, a budapesti állami rendőrség detektiv-osztályának főnökével kelt egybe. Blaháné neve a magyar szinművészet egén maradandó fényben ragyog. A költő fantáziájában eszményként élő magyar menyecskének igazi megtestesülése, ki jó kedvével, bánatával egyaránt rabjává teszi a magyar ember szívét. Művészetének legnagyobb becse abban van, hogy nemcsak a nézőközönséget, hanem művésztársait is belevonja abba az érzés- és kedélyvilágba, a melyet ő reprezentál. Ismeri a szini hatás minden titkát, de a kiaknázásra csak művészi eszközöket használ. Szava, éneke, játéka megkapó igazsággal hat a szívekre s egy-egy nagyobb szerepének hatását még évek multán is érezzük. Művészi tehetségének sokoldalú voltát bizonyítja az, hogy a népszínműveken kívül rendkívüli sikereket ért el az operettben, sőt a drámában is. A népszinház műsorán lévő népszínművek fő női szerepeit negyedszázad óta mind ő kreálta.

BLAHA LUJZA.
Bodon Ábrahám.
Bodon Ábrahám, országgyűlési képviselő, később Gömör vármegye másodalispánja, szül. 1810-ben Mihályfalván, meghalt 1871 jan. 31-én Rimaszombatban. Eredetileg mérnök akart lenni, de mégis jogi pályára készült, s tanulmányai befejezése után tagja lett az országgyűlési ifjúságnak. Megismerkedett 367Kossuthtal, kinek elfogatása után ő szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat. 1848-ban a kövii kerület képviselővé választotta s mint ilyen, résztvett az új alkotmányos törvények megalkotásában. A szabadságharcz lezajlása után mihályfalvi jószágán gazdálkodott, a népet tanította, tankönyveket írt, magtárt alapított s e foglalkozása és munkásságával rendkívül jótékony hatást gyakorolt az abszolutizmus idején a nemzeti érzés ébrentartására. A 60-as évek elején megyei tisztséget vállalt s előbb Gömörmegye főügyésze s 1867-től kezdve másodalispánja lett. Alaposan ismerte a római klasszikusokat és Vergilius Georgiconját le is fordította. A 40-es évektől kezdve haláláig számos hirlapi czikket írt, melyekkel a nemzeti fejlődés ügyét szolgálta, de azok legnagyobb része a megye történetére nézve bír rendkívüli becscsel. Dolgozott a régi Pesti Hirlapba, a Vasárnapi Újságba s a Hunfalvytól szerkesztett Gömörmegye leírása czímű munkához ő szolgáltatta a legértékesebb történelmi adatokat. Megírta a felső-vályi egyház 1550-1860-ig terjedő történetét.
Bodon József.
Bodon József, ügyvéd és a Petőfi-társaság tagja, szül. 1845 szept. 29-én Rimaszombatban. Szépirodalmi dolgozataival 1876-ban lépett föl. Írt a Fővárosi Lapokba, Koszorúba, Vasárnapi Újságba, Szemlébe, Jogtud. Közlönybe, stb. Önálló munkái: Elbeszélések, A magyar nemzet története, Az életből, Négy eredeti elbeszélés, Két seb (regény). Szerkesztette és kiadta a Mulattató Újság czímű képes néplapot. Kossuth Lajos a népies irodalom érdekében levelet írt hozzá. Több elbeszélését németre is lefordították (K. M.)
Bodor István
Bodor István főgimnáziumi tanár, szül. 1845 október 25-én. 1871-ben a rimaszombati egy. prot. főgimnázium tanára lett, hol, miután több czikluson át a főgimnázium igazgatója volt, jelenleg is működik, mint a latin nyelv és magyar történelem tanára. 1877-ben a Gömöri Közlönyt, 1882-84-ig a Gömör-Kishont czímű lapokat szerkesztette. Kiadta M. Curtius Rufus válogatott beszédeit, melyet tankönyvül is használtak. Megírta a rimaszombati egy. prot. főgimnázium történetét.
Bornemisza István.
Bornemisza István volt országgyűlési képviselő, jelenleg bátkai földbirtokos, ifjabb éveiben szépirodalmi művek irásával foglalkozott s versei, elbeszélései s egyéb dolgozatai Balogvölgyi név alatt a 70-es, 80-as évek szépirodalmi lapjaiban láttak napvilágot. Mint a rimaszécsi kerület országgyűlési képviselője, a 90-es évek elején népszerű tagja volt az országgyűlés függetlenségi pártjának. Azóta bátkai jószágán visszavonulva gazdálkodik.
Borsody Béla.
Borsody Béla, B. József fia, hangonyi postamester. Lyrai költeményei szétszórtan jelentek meg. Egy kötetet 1886-ban Budapesten adott ki "Versek" czím alatt. Lefordította Schiller "Orleansi szűz"-ét. Jelenleg van sajtó alatt egy kötet vegyes költeménye. Az ev. ref. zsinat által elfogadott ref. énekeskönyv átdolgozásánál közreműködött s az új könyvbe több énekét felvették.
Borsody József.
Borsody József, ev. ref. lelkész, szül. Alsószuhán. Előbb Boldvára került tanítónak, majd 1837-ben rimaszombati káplán, azután rendes lelkész lett. 1849-ben átköltözött Simoniba, hol mint lelkész 1886-ban meghalt. Templomi imái (Pest 1855), jelenleg is széles körben vannak elterjedve. Halála után kéziratban maradt imakönyvét (hétköznapi bűnbánati s alkalmi imák) Mitrovics Gyula rendezte sajtó alá (Sárospatak 1886).
Borsody Miklós.
Borsody Miklós, szül. 1817-ben Vernáron, meghalt, mint a lőcsei főgimnázium tanára, 1885 április 12-én. Résztvett a szabadságharczban, s a temesvári csata után katonai érdemrendet nyert. Egyideig ügyvédi gyakorlatot folytatott, de 1861-től kezdve haláláig a tanári pályán működött. Művei: A lőcsei kath. főgimnázium történetének vázlata. (Lőcse, 1868-69). - A philosophia, mint önálló tudomány és annak feladata. (U. o., 1872).
Bőhm János.
Böhm János, főgimn. tanár, szül. 1858 július 13-án. Geduly püspök oldala mellett három évig káplán és theol. magántanár volt. 1886-ban csávai lelkész lett s mint ilyen megszerezte a középiskolai tanári oklevelet. 1897-ben tanárrá nevezték ki a rimaszombati egy. prot. főgimnáziumhoz, hol jelenleg is működik. Munkái: Német alaktan. Rimaszombat 1897. - Német-magyar szótár. 1898. u. o. - Consecutio temporum. U. o., 1900.
Brezanóczy Ádám.
Brezanóczy Ádám, jogtudor, egyetemi tanár, szül. 1751 november 4-én Jolsván, meghalt 1832 márczius 2-án Pesten. Tanulmányait mint jezsuita növendék kezdte meg Kassán; a rend feloszlatása után azonban világi 368pályára lépett s 1785-ben jogtudor lett. Tanított a pécsi gimnáziumban, a kassai és pozsonyi jogakadémiákon (észjogot), míg végre 1807-ben a pesti egyetem jogtanárává neveztetett ki. Több latinnyelvű jogtudományi munkát írt, melyek közül legterjedelmesebb a Jus patriae czímű. Pest, 1806-7. Négy kötetben.
Cházár András.
Cházár András (jólészi), vármegyei főjegyző, szül. 1745 június 5-én Jólészen, meghalt Rozsnyón 1816 január 18-án. Tanult Dobsinán, Eperjesen, Késmárkon és Pozsonyban. Ügyvédi pályára készült s miután az arra szükséges minősítést különböző patvariákon megszerezte, 1767-ben ügyvédnek esküdött föl Tolnamegyében. Azonban önálló ügyvéddé csak 1773-ban lett Rozsnyón, s nemsokára Hont-, Abauj- és Gömörmegyék táblabírájukká választották. Miután II. József kiadta azt a rendeletet, hogy az ügyvédek német nyelven tartoznak beadni kereseteiket a törvényszékekhez az ügyvédségről lemondott. Ekkor Gömör vármegye főjegyzőjévé választotta meg. 1790-ben a rimaszombati megyei közgyűlésen, mint főjegyző, hatalmas szónoklatban támadta meg a fejedelem önkényességét s ez a gömöri rendeknek annyira megtetszett, hogy egymásután háromszor választották meg főjegyzővé. Nagyrabecsülték törvénytudományát is s a legnehezebb és legkényesebb ügyekben kikérték véleményét, sőt azon időben a követi utasításokat is ő szerkesztette. Legnagyobb érdeme a siket-némák ügyének felkarolása. Országos gyűlést rendezett s a befolyt 50,000 forinttal a váczi siket-néma intézetnek ő vetette meg alapját, a nemes czélra sajátjából is ezer forintot fordítván; a terv megvalósulása előtt azonban meghalt. - Könyvtára a rozsnyói ág. ev. iskola birtokában volt, de most a váczi siketnémák intézetében van.

CHÁZÁR ANDRÁS.
Csider Károly.
Csider Károly, ügyvéd, szül. 1827 jan. 27-én Szkároson. Résztvett a szabadságharczban s nemsokára a Márczius Tizenötödike cz. lapnak belmunkatársa lett. 1875-ben a rimaszombati kerületet képviselte az országgyűlésen, 1884-ben a gömöri ref. egyházmegye főgondnokául választotta meg. Cs. K. úgy a megyei közéletben, mint a társadalomban hosszú időn át előkelő szerepet vitt, s emlékezetét kegyelettel őrzik mindazon intézmények, melyeknek élén állt. Fiatalabb éveiben számos politikai és közérdekű czikket írt a szabadelvű lapokba, melyeket tiszta magyarság és szabatosság jellemez. Meghalt 1890 jún. 17-én Rimaszombatban.
Czékus István.
Czékus István, ág. ev. szuperintendens, szül. 1818 decz. 22-én Gömör-Panyiton. Tanult Rozsnyón és Lőcsén s a theologiai tanfolyamot Pozsonyban végezte el, hol mint az önképzőkör titkára a magyar szellemnek volt erős harczosa. 1845-ben a tübingai egyetem hallgatója volt, honnan hazatérvén, Székács József oldala mellett káplánoskodott. Volt váczi, kecskeméti, sajógömöri s végül rozsnyói lelkész. Itt fáradhatatlan buzgalommal látott egyháza ügyeinek rendezéséhez. Egyházi és női gyámintézetet alapított, megújította 369a templomot, újra építtette a főgimnáziumot, megalapította az első rozsnyói temetkezési társulatot s az egyházkerületi lelkészi gyámintézetet, mely az ő öt évig tartó pénztárnoksága alatt 120 ezer koronára gyarapodott. Rendkívüli érdemeiért egyházmegyei főjegyzővé és Máday halála után, 1871-ben, a tiszai ág. ev. egyházkerület szuperintendensévé választották. Meghalt 1890 febr. 6-án Rozsnyón. Írt egyházi beszédeket, konfirmácziói oktatást, mely német és tót nyelven is több kiadást ért meg. Kiváló munkatársa volt a Prot. Egyh. és Isk. Lapoknak s önálló füzetben is számos vallásos tartalmú elbeszélést fordított németből.

CZÉKUS ISTVÁN.
Czente István.
Czente István, r. k. plébános, szül. 1803 decz. 23-án Tornallyán. Atyja református volt, de fiát Rozsnyón, kath. hitben neveltette. Misés pappá szenteltetvén, kilencz évig működött Rozsnyón, különböző egyházi hivatalokban. Később losonczi s végül rappi plébános lett, hol 1859-ben meghalt. Munkái: Jézus a mi példánk. Rozsnyó, 1831. - A bölcselkedő magyar polgár. Kassa, 1838. - Lefordította németből Dengler: A korszellem cz. művét is.
Czinka Panna.
Czinka Panna, híres czigányprimás a XVIII. században, szül. 1711-ben Sajó-Gömörön, meghalt 1772-ben. Nagyatyja II. Rákóczy Ferencznek volt udvari zenésze s mint ilyen, hű kisérője száműzetésében is. Cz. Panna Sajó-Gömörön Lányi János földbirtokos házánál növekedett fel s már 9 éves korában oly tisztán hegedült, hogy a tehetséges szép kis czigányleánykát a vidék birtokos urai saját költségükön Rozsnyóra küldötték, hogy az ottani czigánybandában magát tovább képezze. Panna csakhamar túltett mesterein. 15 éves korában egy kisbőgőshöz ment férjhez és saját maga szervezett egy zenekart, melynek élén egymásután diadalt diadalra aratott s hírneve beszárnyalta egész Magyarországot, sőt Oláh- és Lengyelországban is ismerték. Bandája fényes egyenruhában járt s ő maga is férfiruhába öltözött. Így is temették el drága Amati-féle hegedűjével együtt. Halála után az akkori költők versekben dícsőitették művészi játékát, erényeit, szépségét. - Cz. P. korának leghíresebb hegedűvirtuóza volt; kiről sokáig az a hír keringett, hogy résztvett a Rákóczy harczaiban s holdvilágos éjeken, mikor a fejedelem sátorában pihenni tért, gyönyörű ábrándjaival, melyeket a sátor mögött játszott, álomba ringatta a fejedelmet. E legendára az adhatott alkalmat, hogy a fejedelem udvari zenészét szintén Czinka néven ismerték, de ez a Panna nagyatyja volt, a Rákóczy kesergője s a Bercsényi-nóták szerzője. Czinka Pannának mindössze három szerzeménye maradt fönn, melyekről Káldy azt tartja, hogy valóságos gyöngyei a "magyar hallgató" daloknak s zenei tekintetben is minden később szerzett ilyfajta műnek mintájául tekinthetők. Az is valószínűnek látszik, hogy nagyatyja szerzeményei az ő átdolgozásában maradtak az utókorra. Többi művei: "Háromszáz özvegy nótája", - "Halotti táncz", - "Ősapáink dala" csak czímeikben maradtak fenn.
Czinke István.
Czinke István, ev. ref. lelkész és vallástanár, szül. 1855-ben. Miután a lelkészi vizsgálatot letette, rövid ideig Sárospatakon káplán s a tanítóképző hitoktatója volt. 1882-ben választották meg erdőtényei papnak, honnan 1895-ben a rimaszombati ref. egyház első papjává hivatott meg, 1897-ben pedig az egy. prot. főgimnázium ref. vallástanára lett. Az egyházi életben, mint a tiszáninneni ref. szuperintendenczia aljegyzője, a gömöri egyházmegye tanácsbírája és a tanügyi bizottság elnöke, nagy tevékenységet fejt ki. Már 370pályája kezdetén a ref. belmisszió ügyében számos figyelemreméltó czikket írt a Sárospataki Lapokba s a Prot. Egyh. és Isk. Lapokba. Munkái többnyire alkalmi beszédek és imák, melyek külön füzetekben megjelentek: Kiáltó szó a prot. leánynevelés érdekében. Sárosp., 1878. - Imádság márcz. 15-én. Sárospatak, 1878. - A prot. egyház halottai. - A galamb és az olajfalevél. (Az 1791: XXVI. t.-cz. 100 éves örömünnepére.) - A magyarok Istene. (Milleniumi beszéd.) Rimaszombat, 1896. - Beköszöntő egyházi beszédek: Bánat az örömben. 1882. - Az Isten országa. 1896. - Az Isten országa és a felekezetek. 1900. - Egy kötet Templomi imádság s egy kötet "Ev. ref. egyházi szertartások könyve" (Agenda) sajtó alatt van. E monografiában a ref. egyházi életről szóló fejezetnek ő az írója.
Danielik János.
Danielik János, bölcselet doktor, vál. pristinai püspök és egri kanonok, szül. Murányban 1817 május 20-án, meghalt 1888 január 23-án Egerben. Pappá szenteltetése után a zsidó és görög nyelv tanárává neveztetett ki Rozsnyóra, honnan a szabadságharcz kiütésekor Pestre ment, a Religió és Nevelés czímű lap szerkesztőségébe. Itt a császári udvar iránt tanúsított loyalitása következtében kedvelt egyéniség lett s az egri káptalanba történt bekebelezése után előmenetelének útja megnyilott. Azonban az ötvenes évek folyama alatt báró Kemény Zsigmond, kivel szoros barátságot kötött, meggyőzte őt arról, hogy a nemzet küzdelmei jogosak voltak s az előnyös kibontakozásra még mindig van remény; ezóta a szabadság ügyének egyik legbuzgóbb támogatója lett. Szabad szellemű czikkei az akkori kormány előtt feltünést keltettek, a Religiót betiltották s őt két havi fogházra ítélték, melyet le is ült. Nagy tevékenységet fejtett ki a Szent István-társulat körében, melynek nagyobb kiadványai (Cantu Cae-ar, Egyet. Encyclopaedia) az ő buzgólkodásával jöttek létre. Ő alapította 1861 május 5-én a Szent László-társulatot. A Magy. Tud. Akadémia 1858-ban levelező tagjává választotta. Munkáinak legnagyobb része a Religióban megjelent czikkek, értekezések. Önálló művei közül nevezetesebbek: A kath. egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben. - Magyarországi szent Erzsébet élete. - A bölcsészet számára igényelt szabadságról (akad. székfoglaló). - Történeti tanulmányok. - A jog alapja és kút forrása. - Középkori államtan.
Danielik József.
Danielik József, min. tanácsos, pozsonyi postaigazgató, az előbbeni testvéröcscse, szül. Murányban 1821 április 5-én. Végig küzdötte a magyar szabadságharczot, melynek befejezése után bátyjával együtt a Religiónál nyert alkalmazást. Később a Szent István-társulat ügynöke lett s 1857-60-ig a Családi Lapokat szerkesztette. Az új alkotmányos aera kezdetén államszolgálatba lépett s a keresk. miniszteriumban előbb mint titkár, később mint tanácsos, a postaügyek vezetésével bizatott meg. Munkái: Magyar írók. Életrajzgyűjtemény. 1858. 2. k. - Világtörténet. 1858.
Decsy Sámuel.
Decsy Sámuel, bölcselet- és orvostudor, szül. 1742 január 2-án Rimaszombatban, meghalt 1816 január 25-én Bécsben. Bécsben telepedett le, hol résztvett abban a hazafias küzdelemben, mely a magyar nemzeti műveltség szinvonalának emelését czélozta. A testőrök irodalmi fellépésével teremtett új korszaknak egyik legbuzgóbb s legérdemesebb munkása volt, ki irodalomtörténetünkben is tisztelt nevet vívott ki magának az által, hogy Bécsben megindította s 27 éven át szerkesztette a bécsi Magyar Kurírt. Munkái: Osmanographia (A török birodalom ethnografiája s történelme). Bécs, 1788-89. - Pannoniai Féniksz, avagy hamvából feltámadott magyar nyelv. U. o., 1790. - A magyar szent koronának históriája. U. o., 1792. - Magyar Almanak. 1793-95. (Évkönyv). - Házi kereszt. - A mezei gazdaságot tárgyazó jegyzések. - Egyptom históriája. U. o., 1811.
Dienes Gyula.
Dienes Gyula, jogi doktor, szül. Putnokon. 1901-2-ben szerkesztette a Gömör-Kishontot, melybe számos vezérczikket és tárczát írt.
Dobsa Elek.
Dobsa Elek, széki pusztai földbirtokos, számos czikket írt a gazdasági szaklapokba, melyek közül kiemelendők: Szőlőmívelés, A vizenyős talaj javítása, Gyümölcsbor, A szőlőke bora, stb. (K. M.)
Dókus Ernőné.
Dókus Ernőné, Ragályi Ilona, szül. 1860-ban Ragályon. 1877-ben ment férjhez s férjével együtt beutazta Afrika nagy részét. Írt novellákat, tárczákat, úti rajzokat. Nagyobb munkái: Vera. Regény. Budapest 1891. - Végrendelet. Regény.
371Draskóczy Gyula.
Draskóczy Gyula, földbirtokos, szül. 1824-ben Harkácson, meghalt 1873-ban Pozsonyban. A szabadságharcz alatt kapitány volt a Bocskay-huszároknál. 1865-68-ig Gömörmegyét képviselte az országgyűlésen. 1871-ben Sopronmegye főispánjává neveztetett ki. Gazdasági czikkeket írt a Gazdasági Lapokba, Erdészeti Lapokba s egy nyílt levele jelent meg b. Podmaniczky Frigyeshez.
Ebeczky Béla.
Ebeczky Béla, szül. 1858-ban Egyházasbáston. Jelenleg Budapesten vasúti tisztviselő. Első irodalmi munkái a Gömöri Lapokban s a Losonczi Hiradóban jelentek meg 1872-78-ban, ezóta költeményeit, rajzait, beszélyeit a legjobb szépirodalmi lapok és folyóiratok közlik. A "Pesti Hirlap" pályázatán "A grófné muffja" czímű beszélykéje dícséretet nyert s német fordításban is megjelent.
Eisele Gusztáv.
Eisele Gusztáv, okl. bányamérnök, a rimamurányi vasmű részvénytársaság vashegyi bányagondnoka. Számos bányászati és kohászati szakczikket írt a szaklapokba, bányatörténelmi közleményeket a Rozsnyói Hiradóba, a melynek munkatársa. A Borsod-gömöri banyászati és kohászati monografia szerkesztője. (K. M.)
Ernyei Lajos.
Ernyei Lajos, r. k. plébános, szül. Hrussón 1854-ben, jelenleg magyarsenkviczi lelkész. Czikkeket és költeményeket írt az Új Magyar Sionba, Tanügyi Figyelőbe s szerkesztette a "Népnevelő" czímű tanügyi lapot.
Ertl Heribert.
Ertl Heribert, vasgyári tanító Nádorvölgyben. Munkái: Természetrajz népiskolák számára. Budapest, 1888. - Rövid természettan tót elemi iskolák számára. U. o., 1891. - Rövid természetrajz tót elemi iskolák számára U. o., 1891.
Fabinyi Rudolf, dr.
Fabinyi Rudolf, dr., egyetemi tanár, a Magy. Tud. Akadémia tagja, szül. 1849 május 30-án Jolsván. Négy évig volt tanársegéd a József-műegyetemen, utóbb adjunktus és magántanár a tud. egyetemen. 1875-77-ben állami ösztöndíjjal a németországi egyetemeket látogatta meg. Különféle vegytani laboratoriumokban dolgozott, Würzburgban, Münchenben, Heidelbergben (Bunsen mellett), 1878-ban pedig a párisi világkiállítást tanulmányozta. Még ugyanez évben kineveztetett a kolozsvári egyetem vegytani tanszékére rendes tanárnak s ezóta ott működik. Tudományos dolgozatai és értekezései, a magyar és a párisi tud. Akadémia kiadványaiban, német folyóiratokban s a kolozsvári múzeum-egyesület kiadványaiban jelentek meg. - Stereochémiai tanulmányok czímen olvasta fel 1893-ban a Magy. Tud. Akadémiában székfoglaló értekezését. - Szerkesztette a Vegytani Lapokat, 1882-89-ig. Az ő közreműködésével épült s ő rendezte be a kolozsvári tud. egyetem új vegytani intézetét. A math. természettudományi fakultásnak többizben volt dékánja és a tud. egyetemnek rektora és prorektora az 1899/1900. és 1900/1901. tanévekben.
Fábry Gergely.
Fábry Gergely, ág. ev. superintendens, szül. 1718-ban Hrussón, megh. 1774-ben. Eperjesen, Osgyánban és Késmárkon tanult, majd németországi egyetemeket látogatott s miután hazatért, 18 évig volt az eperjesi kollégium rektora. Munkái latin és tót nyelven jelentek meg.
Fábry János.
Fábry János, nyug. főgimnáziumi tanár, szül. 1830 július 31-én. Részt vett a magyar szabadságharczban s a világosi fegyverletétel után rövid ideig Jánosiban mint nevelő működött. 1850-ben hivatott meg tanárnak az osgyáni ev. algimnáziumhoz, honnan ez iskolának a rimaszombati algimnáziummal való egyesülése után átjött Rimaszombatba s ez idő óta, nyugalomba vonulásáig, többször mint igazgató ez iskola kötelékében szolgálta a hazai tanügyet. Hosszú tanári pályája alatt főként természettudományokkal s különösen a botanikával foglalkozott s e téren a szakirodalmat sikerrel művelte. 1868-1890 felsőbb leányiskolát tartott fenn, mely a Felvidéken nagy hiányt pótolt. A társadalmi élet kulturális mozgalmaiban tevékeny részt vett, felolvasásokat tartott, hangversenyeket rendezett közművelődési czélokra s úgyszólván egész életét a közügynek előmozdítására szentelte. Richter Aladár kolozsvári egyet. tanár, ki tanítványa volt, hálából a szedernek egy új faját egykori tanára nevéről Rubus Fabrii névvel jelölte meg. Számos hírlapi czikket írt részint név nélkül, részint álnév alatt a M. Sajtóban, a Vasárnapi Újságban, a Politikai Újdonságokban s állandó munkatársa jelenleg is a Gömör-Kishontnak és Rozsnyói Hiradónak. 1897-ben 47 évi tanári szolgálat után nyugalomba vonult, de lankadást nem ismerő buzgalmát ez idő szerint 372a Gömörmegyei Múzeum gyüjteményeinek rendezésére és gyarapítására fordítja. E múzeum létrehozása körül elévülhetetlen érdemei vannak. Munkái: Az állattan elemei. Pest, 1864. - A növénytan elemei. Pest, 1865. - Rimaszombat Viránya 1858 és 59 (a gimn. értesítőben). Gömörmegye viránya. U. o., 1867. (Megjelent a Hunfalvy-féle monografiában.) Vállalatunk e kötetében Gömörmegye természeti viszonyait ismerteti.
Fáy Béla.
Fáy Béla (fáji), földbirtokos, néhai F. Gusztáv gömörmegyei főispán fia. Munkái: A szeszadó és a mi azzal összefügg. Budapest, 1886. - Az agrár politika és az adórendszer. U. o., 1888.
Fejes János.
Fejes János, megyei ülnök, szül. 1764-ben, meghalt 1826-ban. Gimnáziumi és jogi tanulmányai befejezése után Gömörmegye aljegyzője lett s a megye levéltárát rendezte. Később egyházmegyei felügyelővé választották meg s e minőségében Holkó Mátyás kezdeményezésére ev. papokból és tanítókból egy irodalmi társaságot alakított, melynek czíme: Solemnia bibliotheces ev. senioratus Kishonthensis. E társaság 1809-32-ig állott fent s tót, latin, magyar és német nyelven írt munkálatait "Solemnia memoriae anniversariae bibliothecae Kishonthanae ev. A. C." czím alatt adta ki. Sokat írt és dolgozott s a tót népnek lelkes védelmezője volt. Könyvtárát és éremgyűjteményét a kishonti ev. esperességnek hagyományozta. Munkái 28 kötetre terjednek, melyek között csak a reformáczió háromszázados ünnepén Alsó-Szkálnokon mondott beszéde magyarnyelvű, a többi latin, tót és német. Ezek közül nevezetesebbek: De populatione in genere, et in Hungaria in specie. Pest, 1812. - Die ungarische Staatsbürgerin. U. o., 1812. - De coelibatum libertate. Buda, 1813. stb., stb.
Fellegi Viktor.
Fellegi Viktor, a nemzeti zenede tanára, szül. 1840 febr. 15-én Rozsnyón, meghalt 1874 okt. 1-én Esztergomban. Korán nyert zenei kiképeztetést s már rozsnyói tanuló korában a ferenczrendieknél mint rendes orgonista volt alkalmazásban. Eleinte pap akart lenni s a bécsi Pazmaneumban tanult, de 1860-ban elhagyta a papi pályát. 1868-ban a pénzügyminisztériumban segédfogalmazó, majd fogalmazó s végül a zenede tanára lett. Ő indította meg az első zenemű-folyóiratot "Apollo" czím alatt; zeneelméleti közleményeit a lap mellékletén bocsátotta közre s zenészeti tárczákat írt a fővárosi lapokba.
Ferenczy István.
Ferenczy István, szobrász, a Magy. Tud. Akadémia lev.-tagja, szül. 1792 febr. 24-én Rimaszombatban, hol atyja lakatosmester volt s fiát is ez iparágra akarta nevelni. E czélból Körmöczön, Selmeczen s Beszterczebányán taníttatta, hol a fiu megtanulta a pénzverést és vésést, mely utóbbi annyira megtetszett neki, hogy minden szabad idejét pecsétnyomók és gyűrük vésésére fordította. Mint lakatoslegény került Budára, hol Balázs András és Rauschmann oldala mellett megtanult rajzolni s 1814-ben felvétette magát a bécsi Szt. Anna Akadémia növendékei közé. Szorgalmának és nagy tehetségének szép bizonyítékát adta az által, hogy 1816-ban egy aczéldomborművével (Solon feje) akadémiai pályadíjat nyert. Már ekkor fölébredt lelkében az a vágy, hogy a világhírű Canovával megismerkedjék s bár az akadémia bevégzése után egy ideig még Bécsben maradt, Turiett Vilmos aczélgyárában nyervén ideiglenes foglalkozást, belső ösztönből elsajátította a szobrászat előismereteit s 1818 tavaszán, minden ajánlólevél nélkül Rómába utazott s bemutatta 373magát Canovának, ki csupán kitűnő bizonyítványai alapján műtermébe fogadta a szépreményű ifjút. Azonban nem sokáig maradt a mester oldala mellett, mert az akkori osztrák követ felesége, Kaunitz herczegnő határozott óhajtására átment a szintén világhírű dán szobrásznak, Thorwaldsennek műtermébe, hol első művével (Vénust álmában meglepi Amor), melyet agyagminta nélkül, márványba faragott, magának a mesternek tetszését és elismerését is megnyerte. Ez időtájban József nádor látogatást tévén Rómában, fölkereste Thorwaldsen műtermét is s itt az ifjú magyar szobrász műveivel megismerkedve, Thorwaldsen pártfogó ajánlatára évi 400 forint segélyt utalványozott számára. Rómában műtermet nyitott s mestere számára dolgozott, de önálló alkotásokkal is foglalkozott. Elkészítette Csokonai mellszobrát, a Pásztorleánykát, Kölcsey szobrát és Kisfaludy Károly emlékszobrát, Kazinczy, Rudnay, Wesselényi, Széchy Mária mellszobrait és a kígyótól megmart Euridike szobrát, melylyel a saját életét allegorizálta, s melyet kívánságára, vele el is temettek. E munkálkodása közben Canovával is fentartotta a jó viszonyt. Azonban egyrészt a honvágy, másrészt Rudnay herczegprimás meghívása arra indították Ferenczyt, hogy Rómát elhagyva hazajött s Rudnay érsek megbízásából elvállalta az esztergomi székesegyház szobrászati díszítését. Felemlítésre méltó, hogy mielőtt Rómát elhagyta, egy általa tervezett és készített ezüstérmet nyújtott át a pápának, a ki viszonzásképen a protestáns Ferenczynek szintén egy pápai ezüstérmet adott. 1824-ben Budán műtermet rendezett be, és Vay Ábrahám gróf támogatása mellett sikerült neki készítendő művei számára megfelelő hazai anyagot találni és ebből készíté el Szent István vértanút az esztergomi bazilika, az Üdvözült lelket a vaáli templom számára s a Ravatalt szülői sírja fölé. Művészi pályafutását azonban nemsokára megakasztotta az a mozgalom, mely Mátyás király emlékszobrának felállítására irányult. A Ferenczytől tervezett szobormintát azonban a kritika kifogásolta s több módosítást ajánlott; ez nagyon bántotta a művész önérzetét, ki tervezetének védelmére kelt s egész hosszú sorozatát írta meg a polemikus czikkeknek, melyekkel a támadásokra felelgetett. Végre is elkeseredve, 1846-ban Rimaszombatba költözött, hol még 1856-ig dolgozott, mely évnek július 4-én meghalt. Művészi hagyatékát örökösei 1902-ben az államnak ajándékozták. Irodalommal is foglalkozott. Munkája: Társaságos emberi illendőség stb. czím alatt, valószinűleg kéziratban maradt. Bátyjához írt levelei a Fővárosi Lapok 1874. évfolyamában jelentek meg.

FERENCZY ISTVÁN.

FERENCZY ISTVÁN SZÜLŐHÁZA RIMASZOMBATBAN.
Ferenczy József.
Ferenczy József ref. pap, az első magyar szobrász testvéröcscse, született Rimaszombatban. Mint kiváló szónokot előbb a sárospataki, később a kassai ref. egyház választotta meg lelki pásztorául. Munkái: Disputatio theol. inaug. 1829. - Beköszöntő papi beszéd. Sárospatak 1830. - Halotti beszéd Vérey Károly felett. - Gyászbeszéd I. Ferencz ausztriai császár és apostoli magyar király ő felsége emlékre. 1835. - Gyászbeszéd Comáromi István emlékére. - Az abauji helv. h. egyh. gyógyintézeti pénztárának állapotja. - Gyászbeszéd József nádor emlékére. 1847.
Ferjencsik Sámuel.
Ferjencsik Sámuel, ág. ev. lelkész és gömöri főesperes, theologiai doktor; a jolsvai időjós néven országszerte ismeretes volt. Goethével Jenában megismerkedvén, vele jó barátságban volt. Lovich szuperintendens mellett volt Jolsván, hol 1855-ben meghalt. Több czikket írt a magyarországi ág. ev. egyházi állapotokról a németországi lapokba; meteorologiai czikkei pedig 374általánosan elterjedtek a hazai lapokban. Hátrahagyott kézirataiból a Rozsnyói Hiradó (1890.) A murányi vár rövid történetét közölte. (K. M.)
Feymann Gyula.
Feymann Gyula ügyvéd, szül. 1852-ben Rozsnyón. Ügyvédi oklevelet nyervén, Pancsován telepedett le, hol jelenleg is működik s nagy tevékenységet fejt ki a szerbek hazaellenes törekvéseinek elfojtása körül. 1892-ben a pápa mint a minoriták ügyészét és confraterét a "Szt. Sír lovag"-jává nevezte ki. 1897-ben, miután az Obrenovics dinasztia elleni összeesküvés szálait felfedezte, Sándor szerb király a Takova-renddel tüntette ki. 1880-85-ig szerkesztette a "Banater Post" czimű német lapot. - 1892-ben megalapította az első magyar pancsovai politikai lapot "Határőr" czím alatt. Jelenleg a "Végvidék" czímü politikai lapot szerkeszti.
Findura Imre.
Findura Imre, az orsz. magyar statisztikai hivatal könyvtárosa, szül. 1844 október 23-án Rimaszombatban. Tanulását szülővárosában kezdte el s Lőcsén, Váczon, Egerben és Esztergomban folytatva, a budapesti egyetemen fejezte be. 1868-69-ben a statisztikai tanfolyamot hallgatta s miután a vizsgát letette, a statisztikai hivatalnál nyert alkalmazást. Szakjába vágó értekezéseken kívül számos czikket és ismertetést írt főleg a történelmi tudományok köréből. Munkái: Magyarország helyzete és nagysága Szent László korában. Esztergom 1864. - Magyarország vasúthálózata. Budapest 1874. - Vácz története. Rimaszombat 1875. - Rimaszombat története. Budapest 1876. és 1893. - Az országos m. kir. statisztikai hivatal kiadványai. U. o. 1867-81. Az országos statisztikai hivatal könyvtárának és térképgyűjteményének czímjegyzéke. U. o. 1885. - Vácz helyrajzi és statisztikai szempontból. U. o. 1886. - A Balogvölgye. U. o. 1888. - Fáy András élete és művei. U. o. 1888.
Findura István.
Findura István r. k. esperes plébános, szül. 1824 június 29-én Rimaszombatban. Tíz évi káplánkodás után sőregi plébános lett, hol jelenleg is működik. 1889 óta alesperes és a várgedei kerület egyházi tanfelügyelője. Munkái: Gyászhangok Mattyasovszky Flóri halálára. Rozsnyó 1846. - Carmen elegiacum (Szabó István kazari plébanos, híres hellenista tiszteletére). Rimaszombat 1876. - Elegia ... U. o. 1876. - Vade. ... U. o. 1877. - Ode ... Schopper György üdvözletére. U. o. 1879. stb.
Firbás Nándor.
Firbás Nándor szül. 1863-ban Murányban. Négy éven át tanársegéd volt a budapesti egyetem zoologiai tanszékénél, majd pedig a szegedi tankerületi főigazgatóság tollnoka volt. Jelenleg a szegedi I. ker. áll. polg. isk. rendes, az áll. fels. keresk. iskola megbízott tanára és az iparos tanoncziskola igazgatója. Irodalmi működése három irányú: természettudományi, iparoktatásügyi és tanügyi adminisztrativ irányú és e három irányban nagy irodalmi tevékenységet fejt ki az illető szaklapokban és folyóiratokban.
Fizély Frigyes János.
Fizély Frigyes János ág. ev. lelkész, szül. 1823-ban Tiszolczon. Theologiai tanulmányainak befejezése után csetneki ev. pappá választatott. A szabadságharcz folyama alatt a nagyszlabosi papirgyárból átalakított ágyugolyó-öntődében dolgozott. A forradalom után többfelé tanítói hivatalt viselt, míg 1862-ben komlóskeresztesi, 1869-ben abasi (Sárosmegye) lelkész lett, a hol meghalt. - Czikkei a Vasárnapi Újságban jelentek meg. Önálló munkája Képek Abos egyházközségének multjából. Eperjes 1867.
Fóris Ferencz.
Fóris Ferencz (otrokocsi) előbb reform. lelkész, később róm. kath. pap és egyh. író, szül. 1648 októberben Rimaszécsen, megh. 1718 okt. 1-én Nagyszombatban. Tanulmányait itthon és az utrechti egyetemen végezte el s azután rimaszécsi pap lett. 1674-ben őt is a pozsonyi törvényszék elé idézték s ép úgy, mint többi prot. paptársai is, vonakodván a megtérési nyilatkozatot aláírni, fej- és jószágvesztésre ítélték. Azonban az ítéletet királyi kegyelemmel fogságra, majd szigoru gályarabságra változtatták át, minek következtében a lipótvári börtönbe s onnan 9 hónap mulva a nápolyi gályákra hurczolták. 1676-ban a gályarabságból kiszabadult s 1681-ig Zürichben tartózkodott, honnan visszatérve, előbb gyöngyösi, két év után pedig kassai lelkész lett. Ekkor foglalkozott azzal az eszmével, hogy a protestáns és a r. k. egyházat egyesíti. Kiment Németalföldre és Angliába, hol e tervére vonatkozó munkáit kiadta. De miután terve a hazai protestánsok körében kedvezőtlen fogadtatásban részesült, meghasonlott velük, áttért a róm. kath. hitre s hazatérvén, Nagy-Szombatban nyert jogtanári állást s egyszersmind 375az esztergomi káptalan levéltárát rendezte. Munkái: Irenicum, seu Paci consilium pro Unione et concordia ad Fratres Protestantes. 1692. Kereszt alatt nyögő magyar Izraelnek hálaadó és könyörgő imádságai. Kolozsvár 1682. A tévelygő juhról. Nagyszombat 1694. Róma Istennek szent városa. U. o. 1698., stb. Kéziratban is több munkája maradt meg.
Gallik András.
Gallik (Gállfy) András orvos, az É.-A. Egyesült államok nyug. vezérőrnagya, szül. 1818-ban Berzétén, megh. 1885 jún. 18-án Kassán. Életpályája egyike a legváltozatosabbaknak. Atyját korán elvesztvén, egy dobsinai vegyeskereskedésben inas lett, majd Lőcsére került, hol a katonai iskolába lépett. Később visszatért a kereskedői pályára s Kassán önálló üzletet nyitott. Itt érte a forradalom, melyben mint nemzetőr-főhadnagy vett részt. Jankovácznál a ráczok elleni harczban megsebesülvén, a pesti Rókus-kórházba került. A világosi fegyverletétel után Párisba menekült, hol nem tudván megélni, Havreba ment, a hol sírásó lett. Nemsokára egy lengyel barátja segélyével Amerikába hajózott, hol Cincinatiban előbb mint favágó, később mint gyári munkás élt. Megtanult angolul s vívó és lovagló leczkéket adott. 1856-ban Daytonban vívóiskolát nyitott s egyúttal egy vándor-szivarüzletet tartott fenn. E mozgó üzlettel több államot bekalandozván, csekély megtakarított pénzét is elvesztette. Ezután matróz lett s az ausztráliai aranybányák gazdagságának hírére átvitorlázott Új-Seelandba. De miután kincset nem talált, Melbourneban téglavetéssel kellett kenyerét megkeresnie, ugyanott egy ideig mint pásztor tengette életét. Midőn az észak-amerikaiak harcza a déliek ellen kitört, beállott az unionisták táborába s ezzel megkezdődött pályafutásának fényes oldala. Már az első ütközetben szerencsés hőstettet hajtott végre. Ugyanis Donneltonban egy század gyalogsággal s 13 lovassal elfogott egy egész zászlóaljat őrnagyával együtt, mire századossá nevezték ki. Ez időtől gyorsan emelkedett s számos katonai hőstett végrehajtása után vezérőrnagy lett. Mint ilyen vonult nyugalomba 1865-ben. Ekkor Missuori állam kormányzását bízták rá, de két év mulva sárgalázba esvén, Bostonba költözött, hol megtanulta az orvosi tudományokat s miután egészsége is helyreállt, több éven át Cincinnatiban gyakorló orvos volt. 1881-ben tért vissza Magyarországba Kassára, hol gyógyszerész fiánál tartózkodott, néhány év mulva bekövetkezett haláláig. Munkái: Die Folgen der Verirrung, Kassa 1845. - Idealismus und Materialismus. U. o. 1846. - For Dygestion of Stomach. Cansas 1870. - Rheumatism and Purifiery. U. o. 1871. - Das Leben eines Ungaren in Europa, Australien und Amerika. Cincinnati 1886.
Glauf Pál.
Glauf Pál, ág. ev. főesperes, szül. 1849-ben Csetneken. Miután egy ideig Czékus püspök mellett káplánkodott, tanárrá választatott a nyíregyházi ág. ev. főgimnáziumhoz. Ekkor a kassai kerületi gyűlés előtt a felekezeti tanári vizsgálatot is letette. 1875-ben választatott meg rimaszombati ág. ev. lelkésznek. 1890-ben a kishonti egyh. megye főesperese s nemsokára a tiszai ev. egyh. kerület papi főjegyzője lett s mint ilyen az egyh. kerület jegyzőkönyveit is ő szerkeszti s e mellett állandó munkatársa a Gömör-Kishontnak. Az országos ev. egyház is jegyzőjévé választotta. Munkásságának egyik maradandó gyümölcse az országos evang. egyház egyetemes papi nyugdíjintézete, mely az ő terve és javaslata alapján keletkezett 1898-ban s melynek maig is ügyvivője.
Golda János.
Golda János, rozsnyóegyházmegyei áldozár, polonkai plébános. Egyházi beszédein, tanügyi közleményein kívül számos czikket írt a garamvölgyi nép helyzetéről, az ottani viszonyokról a vármegyei lapokba. Írt a garamvölgyi tótságról is néprajzi tanulmányt. (K. M.)
Gotthard Endre.
Gotthard Endre, egri egyházmegyei pap, utóbb hirlapíró. A Hölgyfutárban fordításai jelentek meg (1860) és beszélyeket, tárczákat, czikkeket saját lapjaiba (Gömöri Lapok, Rozsnyói Hiradó, Felvidéki Közlöny) írt. Szerkesztette 1869-ben az Ellenőr czímű havi közlönyt Rozsnyón, majd ugyanez évben a Gömöri Lapokat Rimaszombatban, 1873-ban a Rozsnyói Hiradót Rozsnyón és 1874-ben a Felvidéki Közlönyt Rimaszombatban. Önálló munkái Lengyelhon vészangyala, René, A szabadságért, Nagy Péter végrendelete, Egy nagyon elgyötört ember. (K. M.)
Gotthard Mihály.
Gotthard Mihály, dobsinai származású, bölcseleti doktor, merényi, majd iglói ág. ev. pap, a hol 1820-ban meghalt. Költeménye van a Musen-Almanach 376von und für Ungarnban. Munkái: K. Plitzius, Kurze Erzählung der Verheerung und Plünderung der Bergstadt Topschau; Leichenrede; Gesänge. (K. M.)
Gömöry Dávid.
Gömöry Dávid, orvos, szül. 1708-ban Rozsnyón, megh. 1795 okt. 14-én. A jénai egyetemen orvosi oklevelet nyervén, előbb Rozsnyón, utóbb Győrben telepedett le. Érdemeiért Mária Terézia nemesi rangra emelte. Több orvosi értekezése maradt fenn kéziratban latin és magyar nyelven. Önálló munkái: egy bölcseleti s egy orvosi dissertáczió. Jéna 1732-33. - A pestisről való orvosi tanácslás. Győr 1739. - Praxis medica ... hely és évszám nélkül.
Gömöry Károly.
Gömöry Károly, gyógyszerész és polgárőrségi százados. Több orvosi czikket írt az Orvosi Tárba, neve azonban a Gömöry-codex által, melyet 1821 ápr. 30-án ajándékozott a m. n. múzeumnak, ismeretes irodalmunkban. Ez a codex a XVI. századból származik; tizenkettedrétű, 164 levélből álló imádságos könyv, melynek szövege több kéz írásából eredt. E codex 59-ik lapjának a hasonmása megjelent a Tudományos Gyüjteményben (1835. 10. K.), az egészet pedig közreadta Wolf György a Nyelvemléktár-ban (Bpest, 1882. 11. K. 293-379 l.) ismertetéssel és magyarázó jegyzetekkel kísérve. (K. M.)
Gresits Miksa.
Gresits Miksa, főgimn. igazgató, szül. 1843 febr. 23-án Rimaszombatban. Tanári képesítést nyervén, a fiumei olasz nyelvű áll. reálfőgimnáziumhoz nevezték ki tanárnak, s e minőségben a hadi tengerészeti akadémián is a magyar nyelvet tanította. 1882-ben a losonczi állami főgimnázium igazgatója lett s azóta ott működik. Pályája kezdetén hírlapírással foglalkozott. A tengeri hajózásról írt hosszabb tanulmánya az olasz lapokban is megjelent s alkalmat szolgáltatott arra, hogy a tengervidék hajótulajdonosai a vitorlahajózás megmentése czéljából kongresszust tartsanak. Czikkei, tanulmányai különféle folyóiratokban s iskolai értesítőkben jelentek meg. Munkái: Francesco Deák, sua vita e carriera politica. Fiume, 1873. - Storia degli Ungheresi. U. o., 1873. - Geografia dello stato ungarico. U. o., 1879. - Grammatica della lingua ungherese. U. o., 1879. - L'insegnamento della lingua ungherese. - Anglia s Oroszország versengése Közép-Ázsiában. (A világ teteje). 1894. - E mellett több kritikai, történeti és polemikus tartalmú czikket és tanulmányt közölt a Gazette de Hongrie, Ecole Hongrie és Revue de l'Orient czímű budapesti lapokban. - Jelentékeny része volt a Szent-István-Társulat kiadásában megjelent Cantù Caesar-féle "Világtörténelem" magyarra fordításában és az "Encyclopaedia" összeállításában. - József főherczeg családjánál Fiuméban az olasz nyelv házi tanítója volt.
Groó Vilmos.
Groó Vilmos, kir. tanfelügyelő, szül. 1843 okt. 8-án. Tanulmányai végeztével tanulmányutat tett egész Németországban. Hazatérve, Eötvös József báró a znióvárallyai áll. tanítóképző szervezésével és igazgatásával bízta meg. 1876-ban Gömör-Kishont vármegye tanfelügyelőjévé neveztetett ki, honnan csaknem húsz évi szolgálat után a budapesti áll. tanítónőképző-intézethez hívták meg tanárnak, azonban két év mulva ismét tanfelügyelő lett s jelenleg Csanád vármegye népoktatásának élén áll. Munkái: Gömörmegye népoktatási 377állapota. Rimaszombat, 1878. - Vezérkönyv a magyar nyelv tanítására tót ajkú népiskolákban. Budapest, 1880-81. - Magyar olvasó- és gyakorlókönyv tót ajkú népiskolák számára. U. o., 1881. (Horvát-, vend- és orosz nyelven is.) - Mennyiben tehető az olvasókönyv a népiskolai oktatás súlypontjává? U. o., 1883.
Gyöngyösi István.
Gyöngyösi István, költő, alispán és országgyűlési követ a XVII. században, szül. Rozsnyóbányán, 1620 aug. 25-én (az irod.-tört. írók születése évét és helyét nem ismerik pontosan), meghalt 1704 szeptember havában Csetneken. Szülői jómódú nemes emberek voltak, de korán elhalván, az árvaságra jutott Gyöngyösi, a kenyérkereset gondjaival, önmagára volt utalva. Végzett tanulmányairól nincsenek biztos adataink, de későbbi közpályája s írói munkássága arról tanúskodik, hogy saját kiképeztetésére nagy gondot fordított s a hivatal-viselésre szükséges okleveleket is megszerezte. 1653-ban Gömörmegye rendei a rozsnyói restauráczió alkalmával táblabíróvá választották. Ez időtől kezdve 1659-ig életpályájából csupán két adatot ismerünk, hogy t. i. id. gr. Koháry István várkapitány pártfogása alá került Fülekre seregbírónak, de helyzetével, a javadalmazás csekélysége miatt, nem volt megelégedve, és hogy időközben nőül vette Bekényi Zsófiát, kitől négy gyermeke származott. 1660 körül már Wesselényi Ferencz udvarában találjuk, mint komornyikot s ott marad ura halála után is, a bánatos özvegy szolgálatában. Itt írta meg Wesselényi Ferencznek Széchy Máriával való regényes egybekeléséről szóló elbeszélő költeményét, melyet Wesselényinek ajánlott. Esze és hűsége eleinte nagyon kedvező helyzetet teremtett neki a nádori család körében, később azonban az udvari népség irigykedésből különféle koholt vádakkal illette, úgy hogy az udvarból látszólagos előléptetéssel távoznia kellett, mert 1668-ban Balogvár kapitányává neveztetett ki. Egy év mulva azonban Széchy Mária visszahívta Murányba s ez alkalommal a pénzzavarral küzdő asszonynak 400 tallért kölcsönzött, melynek fejében Babaluskát kapta zálogul. (E falut sokáig a Murányi Vénus írói honoráriumának tartották.) 1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvés miatt kompromittált Széchy Mária vizsgálat alá került; a pör folyama alatt Gyöngyösi is gyanúba esvén, elfogták s Fülek várába zárták, honnan Szelepcsényi érsek közbenjárására néhány hónap mulva kiszabadult s később ártatlansága is kiderült; Széchy Mária azonban Bécsben szigorú őrizet alá került. Ekkor a hű titkár mindent elkövetett, hogy úrnőjét kiszabadítsa: felment Bécsbe, hol néhány évig mint úrnője jogtanácsosa működött, de a mikor látta, hogy a nagy politikai pört évről-évre húzzák-halasztják s úrnője sorsán semmit sem lendíthet, visszatért hazájába s 1674-ben Krasznahorka-Váralján az Andrássy családnál jószágigazgató lett s egyúttal ügyvédeskedett. Ez időtől kezdve résztvesz a megyei élet mozgalmaiban. 1681-ben a rendek követül küldik a soproni országgyűlésre. 1686-ban választották meg először alispánnak s e bizalomban többször is részesült, habár később, előrehaladt korára való hivatkozással, nem szívesen vállalta el a terhes hivatalt. 1695-ben a csetneki tisztújításon találkozott ifj. Koháry Istvánnal, a költővel, ki ez alkalommal 1200 forintért visszaváltotta tőle Babaluska falut, azt állítván, hogy az a Koháryak birtokát alkotó derencsényi uradalomhoz tartozik. 1700 okt. 4-én ismét alispán lett s ezúttal hivatalában maradt haláláig. Életnagyságú, olajfestésű arczképét Gömör vármegye 1836-ban helyezte el székházának gyűléstermében.
Gyöngyösi régi költői irodalmunk egyik legkiválóbb s legnépszerűbb alakja, kit halála után is csaknem egy századig a magyar költészet atyjának tekintettek s irodalmunk felújulása korában is egyik költői iskola őt vallotta mesterének. Kedves modorú elbeszélő, ki epikai alkotásaival a szerkezet szabálytalansága s a költői invenczió hiánya daczára is érdeklődést és rokonszenvet tud kelteni olvasójában. Ennek oka az, hogy inkább lirai kedélyű epikus, ki könnyen esik dalszerű hangulatba, képzelete nyájas, nyelve festői s verselése könnyű, úgy hogy e tekintetben csak a XIX. század jobb költői múlják fölül. Költői sikerének egy másik forrása az, hogy oly eseményeket dolgozott föl, melyeknek szereplő személyei akkor országszerte ismerős s általánosan ismert történeti alakok voltak, mint Wesselényi Ferencz nádor, Kemény János erdélyi fejedelem, Thököly Imre, Széchy Mária, Zrinyi Ilona, Lónyay Anna.

GYÖNGYÖSI ISTVÁN.
378Munkái: Mársal társalkodó murányi Vénus, avagy annak emlékezete miképpen az Mélt. Gróff Hadadi Wesselényi Ferencz Magyarország Palatinussa, akkor Füleki Fő-kapitány, az Tekéntetes és Ngos Gróff Rima-Szécsi, Szécsi Mária asszonyal jövendőbeli házasságokrul való titkos végezése által csudálatosképen meg-vette az híres Murány Várat. Első kiadása Kassa, 1664. A híres szerelmi kaland hatása alatt fogamzott meg annak költői feldolgozása, de hosszabb időn át többszöri félbeszakításokkal készíthette el, mert "sok értetlen csőcselék kiáltásával zajgó szállásokon" kellett dolgoznia. - Rósa Koszorú. Lőcse, 1690. - Porábul megéledett Phoenix, avagy a néhai Gyerőmonostori Kemény János Erdeli Fejedelemnek Lónyay Anna asszonynyal levő házasságának, Tatár Országi rabságának, az török ellen viselt hadi dolgainak és végre hazája mellett vitézül letett életének halála utánn is élő emlékezete. Lőcse, 1693. - Palinodia. (Alkalmi költemény Eszterházy Pál nádorrá választatására.) Lőcse, 1695. - Új életre hozott Chariclia. (Valószinűleg 379fordítás "némely régi versek rongyábul".) U. o., 1700. - Cuma városában építtetett Dédalus temploma. (Hely nélkül jelent meg halála után 1724-ben, valószinűleg ifjúkori fordítás.) - A csalárd Cupidónak Kegyetlenségét megismérő és mérges nyilait kerülő tiszta életnek Geniussa. Halála után kiadta Thuróczy Mihály komáromi compactor. Sopron, 1734. - Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tűköre. Pozsony, 1762. - Ének Thököly Imre és Zrinyi Ilona házasságáról. Sokáig úgy ismerték, mint a kurucz költészet czím nélküli maradványát, de Thaly Kálmán 1872-ben kimutatta, hogy a költemény szerzője Gyöngyösi. Kiadta Háhn Adolf 1884-ben. E költeményben van Gyöngyösinek legszebb leírása Zrinyi Ilona szépségéről, mely egész költői irodalmunkban ritkítja párját. Összes művei, levelei, kéziratban hátrahagyott munkái különböző czímek alatt számos kiadásban jelentek meg.

A MURÁNYI VENUS ELSŐ KIADÁSÁNAK CZÍMLAPJA.
Hámos Gyula.
Hámos Gyula (pelsőczi), közgazdasági és politikai író, a ki 25 éven át szorgalmasan tette közzé becses czikkeit a Rozsnyói Hiradóban, melynek egyik legjelesebb munkatársa volt. Mint belletrista is több történelmi tárgyú elbeszélést, korrajzot írt. Egyik legbecsesebb művét: Jövőnk vagy a nemzetiségi kérdés egyedüli helyes megoldása, Rozsnyón a millennium évében adta ki. Ezt adatja most ki Andrássy Dénes gróf, a nagy meczenás főúr; másodszor, hogy a műben rejlő hazafias szellem ismét útjára induljon. E második kiadáshoz Sulyovszky István kir. tanácsos, a gróf uradalmi kormányzója írta az előszót. Hámos az oly korán elhunyt Grünwald Bélának volt barátja és munkatársa. (K. M.)
Hámos Lajos.
Hámos Lajos, ügyvéd és földbirtokos Berzétén. Munkája: Czáfolat Horváth Mihálynak "Kossuth Lajos újabb leveleire" czímű röpiratára.
Hanvay Zoltán.
Hanvay Zoltán, földbirtokos, szül. 1840 junius 12-én Hanván. A 70-es évektől kezdve élénk részt vett a vármegye közéletében, míg 1890-ben teljesen visszavonult s azóta csak a gazdálkodásnak és vadász-szenvedélyének él, noha tehetségénél s előkelő összeköttetéseinél fogva hivatva lett volna arra, hogy a vármegye vezérlő egyéniségei közé tartozzék. Benső barátságban élt Tompa Mihálylyal; talán ő az egyetlen a költő barátai közül, ki közvetetlen tanúja volt Tompa lelki küzdelmeinek, midőn a ránehezedő szenvedések és csapások között meghasonlott az élettel. Mint sportíró a szaklapokat gazdagította czikkeivel. Fontosabb munkái: A pointer idomítása. Bpest. - Sport-szilánkok a vadászat, természetrajz és vizslászat köréből. Bpest, 1891.
Harsányi István.
Harsányi István, rimaszombati ev. ref. lelkész, szül. 1630-ban. A Felvidék protestáns papságával együtt őt is a pozsonyi törvényszék elé idézték, hol a szabad vallást biztosító s királyi szentesítést nyert törvények daczára, fej- és jószágvesztésre ítélték. Bilincsekbe verve, előbb a lipótvári börtönbe s onnan Nápolyba gályarabságra hurczolták. Két évi szenvedés után, 1676-ban megszabadult, de csak másfélév mulva tért vissza rimaszombati állomására; addig Zürichben tartózkodott Heydegger János tanár házánál. Itt írta meg, Lavater felszólítására, üldöztetésének és fogságának történetét. Arczképét a zürichi egyetemi könyvtárban Heydegger festette le, erről másolta le Antalfi János s később Barabás Miklós. Munkája: Disputatio theologica. Groningen, 1663. - Kéziratban hagyta hátra a magyarországi vallásszabadság elnyomásáról szóló rövid leírását latin nyelven.
Hatvani István.
Hatvani István, orvos és debreczeni tanár, szül. 1718 nov. 21-én Rimaszombatban. Atyja könyvkötő-mester volt s fiát 15 éves koráig a rimaszombati alsó iskolában taníttatta. Azután Losonczon, Kecskeméten, Komáromban tanult. Végre 1741-ben Debreczenbe került, hol 1745-ben bevégezte középiskolai tanulmányait és Rimaszombatba jött rokonai látogatására; itt érte az a szerencse, hogy Debreczen város segítségével külföldre mehetett a felsőbb tudományok hallgatása czéljából. 1747-48-ban Bázelben lelkészszé és orvosdoktorrá avatták. Megfordult Leydenben, hol tanári állással kínálták meg, de nem fogadta el. 1749-ben hazatérvén, Debreczenben a mértan- és bölcseleti tanszékre tanárul választatott meg s még ugyanazon évben nőül vette Csatári Máriát. Ez időtől kezdve a tudománynak élt, csaknem egyforma tehetséggel és hivatással művelvén a theologiát, orvosi és fizikai tudományokat s a csillagászatot. Tanári pályájának kezdetén többször prédikált és úrvacsorát osztott, majd betegeket gyógyított s nehány sikeres kúrája rövid idő alatt messze földön ismeretessé tette nevét. De világhírű 380tudóssá csillagászati értekezéseivel lett, melyeket a külföld tudományos folyóirataiban bocsátott közre. Ő határozta meg először Debreczen városának földrajzi fekvését csillagászati pontossággal s az 1769-iki üstököst és az 1770-iki északi fényt tudományosan észlelte. Ez által magára és a debreceni főiskolára vonta a külföldi tudósok figyelmét. A magyar protestáns iskolák fennállása és szabadsága érdekében kifejtett küzdelmeiért Biharmegye 1783-ban táblabírái közé vette föl. Nagy pártfogója volt a papoknak és tanároknak, a kiknek számára jobb ellátást s bővebb javadalmazást sürgetett, - ez által azonban ellentétbe jött a világi urakkal s midőn 1781-ben az egyházkerület új tantervet adott ki, mely az ő elveivel ellenkezett, azon hitben, hogy annak czélja az ő megaláztatása volt, hivataláról lemondott. Meghalt 1786 nov. 16-án. A nagytudományú férfiú nevéhez a múltban sok öndöngős monda fűződött, melyeknek semmi történeti alapjuk nincs. Csak a babonás fantázia, vagy humoros diákkedély tehette misztikus alakká a komoly tudóst, ki a természettudományokat akkor még szokatlan fizikai kísérletekkel adta elő. Némelyek szerint a Hatvani-mondák legnagyobb részét Kazinczy Sámuel, a Hajdú-kerület szellemes főorvosa költötte. Sírköve a debreczeni főiskola könyvtárának ajtaja mellett van elhelyezve.
Munkái: Animadversiones theologico-criticae. Basel, 1747. - Dissertatio inaug. phisico-medica. U. o., 1748. - Oratio de philosophiae utilitate. U. o., 1757. - Introductio ad principia philosophiae. Debreczen, 1757. - A fiui és leányi iskolákban tanuló gyermekek számára iratott rövid könyörgések. U. o., 1758. - Az úri szent vacsorára megtanító könyvecske. Basilea, 1760. - Thermae Varadienses. Bécs, 1777. - Tabula Hungariae delineata. 1782. - Modesta disquisitio. Bécs, 1785. - Több kézirata maradt meg, de azoknak legnagyobbrésze utódai birtokában elkallódott. A nagy tudós családjából csak egy unoka él még, ki jelenleg tiszafüredi tanító.
Hazslinszky Rezső dr.
Hazslinszky Rezső dr. ev. főgimn. tanár. Született 1869-ben. 1890-ben már tanár volt és Eperjesen s Békés-Csabán, 1895-től 1898 szeptemberéig pedig Beszterczebányán működött. 1898 óta a rozsnyói evang. főgimnázium tanára. Nyomtatásban megjelent művei és értekezései: A királyi szék betöltése a XVI. században Magyarországon. Doktori értekezés. Békés-Csaba, 1893. Latin nemi szabályok. Eperjes, 1894. De Codicis Telekiani Latinitate. Eperjes, 1895. (Dissertatio). A Jagellók korának kútforrásai. Beszterczebánya, 1895. A beszterczebányai evang. gymnasium története 1875-1896. Beszterczebánya, 1896. A magyar föld és népe történetének főbb adatai. Rozsnyó, 1902. A világtörténelem főbb adatai. Rozsnyó, 1903. A szociális kérdés az iskolában. Tanulmányi kirándúlás Velenczébe, Páduába és vissza. Emlékbeszéd Erzsébet királyné halálára. Sajtó alatt lévő munkája "A rozsnyói ág. h. evang. egyház története". Két izben szerkesztette a rozsnyói "Sajóvidék" czímű lapot és 1899-ben megalakította a rozsnyói tanári kört. Ő írta e munka számára az ág. h. evang. egyház gömöri részét.
Holkó Mátyás id.
Holkó Mátyás id., ág. ev. lelkész, szül. 1719 márcz. 28-án Taksonyban, meghalt 1785-ben Szkálnokon mint ottani ev. pap. Munkái a Zpievanok czímű Kollár-féle gyüjteményben jelentek meg. Az ő adatait használta fel Bartholomaeides János László "Memoriae Ungarorum" czímű munkájában.
Holkó Mátyás ifj.
Holkó Mátyás ifj., az előbbeni fia, szül. 1757-ben, Szkálnokon, meghalt 1832-ben, mint rimabányai ev. pap s a kishonti esperesség széniora. Az ő kezdeményezésére alakult meg a Solemnia czímű irodalmi társaság 1808-ban, melynek ülésein beszédeket és értekezéseket olvasott föl. Czikkei a "Solemnia Kis-Honthanae evangelicorum" czímű gyűjteményben jelentek meg.
Holló Barnabás.
Holló Barnabás (farmosi), szobrász művész, szül. Alsó-Hangonyban 1866 május 16-án. Előbb a budapesti kir. iparművészeti iskolába, majd Strobl Alajos mesteriskolájába került, hol szobrászati tanulmányait be is fejezte. Első nagyobb alkotása az Akadémia külső falába illesztett domborművű emléktábla, melyen az 1825-iki országgyűlés ama jelenetét örökíti meg, midőn Széchenyi István gróf egy magyar nyelvművelő társaság felállítására évi jövedelmét felajánlja. Ez időtől kezdve úgy a genreképekben, mint a történeti képfaragásban fokonként emelkedik. Művészi alkotásai közül jelentékenyek a rozsnyói Szabó-szobor, melyet 1897 október 24-én és a rimaszombati Tompa-szobor, melyet 1902 június 4-én lepleztek le, s mely utóbbiról Strobl és Fadrusz a 381legteljesebb elismeréssel nyilatkoztak; továbbá a folyó évben Budapesten felállított Bocskay-szobor (a királytól ajándékozott tíz szobor egyike), mely a bíráló bizottság itéletét szintén fényes sikerrel állotta ki, végre a főváros által nyilvános pályázat útján, báró Wesselényi Miklós emlékére készített emléktábla, mely az 1838-iki árviz mentési jelenetét ábrázolja, s mely az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon az ezüst érmet nyerte el.
Hollók Imre.
Hollók Imre, bölcseleti doktor, nagyprépost, szül. 1796-ban Rozsnyón, meghalt 1871-ben u. o. Felszentelése után rövid ideig nevelő, majd káplán lett Rozsnyón s e minőségében a püspöki liczeumban több mint 30 éven át hittant és magyar irodalmat tanított. 1836-tól kezdve az egyházi rangfokozatokban feljebb emelkedvén, végre nagyprépost és püspöki helynök lett. Több történeti tárgyú czikket írt a Tudományos Gyűjteménybe. Egyháztörténeti dolgozatait latin nyelven írta. Egyházi töredékek czímű és több kötetre terjedő nagy munkája megbecsülhetetlen kulturhistóriai forrásmunka mindazoknak, kik e vármegyére vonatkozó történelmi munkát írnak. - Fontosabb munkái: Nexus nationis Hungarae cum Polonica, Rozsnyói egyház-töredékek (I-V.), A jolsvai régi és új templom leírása, A rozsnyói székesegyháznak viszontagságairól, A gömöri barkók szójárásáról, Chászár Endre életvázlata, Szigethvár religiói tekintetben, Egy pillanat a dézsmákra. (K. M.)
Horváth Zoltán.
Horváth Zoltán, született 1866 május 10-én. Az esztergomi tanítóképző helyettes tanára s az esztergomi főegyházmegye papja lett. Egy év mulva a nagyszombati érs. főgimnáziumhoz került tanárnak s mint ilyen a budapesti tudomány-egyetemen a természetrajz-földrajzi szakból tanári vizsgálatra készült s 1893-ban oklevelet nyert. 1896-ban kilépett a papi rendből s előbb Budapesten a Naschitz-féle felsőbb leányiskolánál, majd 1897 szeptemberben a rimaszombati egyh. prot. főgimnáziumnál lett tanár, a hol azóta működik. - Irodalmi művei: Ekuádor vértanúja, ifj. színmű. - Mit beszélnek a kristályok a legfőbb törvényhozóról? - A Balaton és partvidéke, talajviszonyok és művelődés szempontjából. - Földrajz a gimnázium I. oszt. számára. - Fizika és fizikai földrajz. - A nagyszombati kath. érs. főgimnázium története. - Ezredéves élet, ünnepi színi jelenetek. - 1896-7-ben 10 hónapig dolgozott a Budapesti Naplóba és ezenkívül számos kisebb dolgozata jelent meg különféle lapokban.
Hörk József.
Hörk József (tamási), ág. ev. igazgató tanár, szül. 1848 márczius 7-én Likéren. Pályája kezdetén a losonczi ág. ev. algimnáziumban volt tanár, később felsőpokorágyi lelkészszé választatott, honnan az eperjesi theol. akadémia rendes tanárául hívatott meg. Ezután beutazta Németországot s hazatérvén, Rimaszombatban theologiai tanári vizsgát tett. Szépirodalmi czikkei a napi-, heti- és szaklapokban jelentek meg. Munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonának. Fontosabb munkái: A hű lelkipásztor jelleme. - Katechetika. - Liturgika. - A művészet befolyása a társas életre. - A sáros-zempléni ev. esperesség története. - Az ev. Tiszakerület püspökei. - Beszédek és értekezések. - A hős Keczer András ev. vértanú családja. - Az egységes középiskola. - A nagysárosi vár ura. - Kossuth Lajos Eperjesen. - Emléklap az eperjesi templom és ker. collegium visszaszerzésének 100 éves örömünnepélye alkalmából. - A nőről és a nő hármas hivatásáról. - Vallástanítási tanterv ev. elemi iskolák részére. - Az eperjesi collegium története stb. Kéziratban is több munkája van. H. jelenleg a pozsonyi ág. ev. theologiai fakultás tanára.
Ivánkovits János.
Ivánkovits János, apát, közokt. miniszteri osztálytanácsos, majd megyés püspök Rozsnyón. Számos czikke és alkalmi beszéde jelent meg a különböző egyházi és szaklapokban. Az Iparügyek czímű szaklapnak és a Havi Közlönynek több éven át munkatársa volt. 1887-ben a szegedi II. kerületnek orsz. képviselője s mint ilyen a közoktatásügyi bizottságnak tagja. Munkái: A róm. kath. egyház szertartásainak és ünnepeinek rövid értelmezése. Emlékbeszéd. A szeged-alsóvárosi templom története. Ünnepi beszéd a királyhalmi szobor leleplezése alkalmával. Egyháztörténelem. A szeged-alsóvárosi Mátyás-templom története. Imakönyv. Kath. erkölcstan. Felolvasás. Egyházi beszédek. Szerkesztette 1882-1886-ig a szegedi Képes Naptárt. Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak. Főpásztori körleveleit, melyeket hazafias szellemben ír és ad ki, a püspöki levéltárban őrzik. (K. M.)

IVÁNKOVICS JÁNOS PÜSPÖK.
Izsó Miklós.
Izsó Miklós, a magyar genreszobrászat megalapítója, született 1830-ban. Tanulmányait a szabadságharcz küzdelmei, melyekben résztvett, félbeszakították s ekkor a Rimaszombatban lakó Ferenczy Istvánhoz ment, hogy a híres mester oldala mellett művészszé képezze magát. Itt ébredt föl a lelkében szunnyadó géniusz, itt izmosodott meg nemzeti érzése annyira, hogy később művészetének is ez volt legfőbb rugója; itt sajátította el a magasabb művészi routint. Művészi érzékének kifejlődésére és nemzeti érzelmeinek alkotásaiban való megnyilatkozására a legjobb iskola volt neki a rimaszombati műterem, melynek légköréből immár bízvást mehetett Bécsbe és Münchenbe, felsőbb kiképeztetése czéljából, mert a magyar népélet lelkében zsongó jeleneteit oda is elvitte magával. Münchenben mintázta "Búsuló juhászát", a magyar genreszobrászat ez első művészi termékét, melylyel hírnevét egyszerre megalapította. E művének eredetije a nemzeti múzeumban van, de másolata országszerte ismeretes. Münchenből haza térvén, Budapestre költözött, 382lelkében a fényes jövendő álmaival; de a megélhetés küzdelmei csakhamar arra kényszerítették, hogy kisebb mellszobrokat mintázzon, melyekben alkotó erejét szétforgácsolta. A genreszobrászatra volt a legnagyobb tehetsége, de e nemű alkotásai közül csak a Fonóházi jelenet-tel készülhetett el teljesen. Mellszobrai közül nevezetesebbek Egressy Gábor, Arany János, Pákh Albert, Bernáth Gáspár és Zrinyi Miklós. Első monumentális alkotása a debreczeni Csokonai-szobor, melyben a régebbi költői nemzedék e népszerű alakját mesterien állítja elénk, mintegy tanúbizonyságául annak, hogy művészi tehetsége a monumentális művek alkotására is feljogosítá. S hogy ennek daczára Petőfi-je nem sikerült, okát - Szana szerint - abban kell keresnünk, hogy a szoborbizottság a pályázatban oly feltételeket állapított meg, melyek a művészi szellem szabad szárnyalásának gátat vetettek. Ez okból Huszár Adolf is, ki az Izsó-féle mintát vette alapul - csak közönséges művet alkothatott. - Hátrahagyott vázlatai csaknem kivétel nélkül népies alakok és jelenetek, melyeknek művészi becse a jellemzés erejében van. E vázlatok a nemzeti múzeumban vannak elhelyezve. Izsó 1875 május 29-én halt meg, férfikora delén, Budapesten.

IZSÓ MIKLÓS.
Janik Ferencz.
Janik Ferencz, Coburg herczegi erdőbíró Murányban. Czikkei a Tudom. Gyüjteményben, a M. Gazdában, a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban, a Falusi Gazdában jelentek meg. Önálló munkája: Az 1859 decz. 30. iparrend, mely magyar és német czímmel és szöveggel (Pest, 1860.) jelent meg. (K. M.)
Jekelfalussy József.
Jekelfalussy József, miniszteri tanácsos, a statisztikai hivatal igazgatója, a M. Tud. Akadémia r. tagja, szül. 1849 okt. 9-én Rimaszombatban. Tanulmányait Lőcsén, Eperjesen, Nagy-Szombatban s a budapesti egyetemen végezte. 1871-72-ben, a statisztikai tanfolyam elvégzése után gyakornokká nevezték ki. Ez időtől kezdve haláláig e hivatal körében működött, folyton emelkedő rangfokozatokban. 1878-ban fogalmazó, 1881-ben titkár, 1886-ban oszt.-tanácsos s végre 1892-ben - Keleti Károly halála után - valóságos miniszteri tanácsos s az orsz. statisztikai hivatal igazgatója lett. Tudományos érdemeinek elismeréseül az Akadémia 1888-ban tagjává választotta, a király pedig a Lipót- és Ferencz József-rendek lovagkeresztjével tüntette ki. - Czikkeinek legnagyobb része a Budapesti Szemlében jelent meg. Fontosabb munkái: Népünk hivatása 383és foglalkozása. 1882. - A községek háztartása és pótadójuk. 1883. - A községi pénzügy főbb eredményei hazánkban 1883. - Hazánk bünügyi statisztikája 1873-80-ig. 1883. - Magyarország háziipara. 1884. - Magyarország malomipara 1885-ben. - Magyarország iparstatisztikája 1885-ben. - Fogházaink állapota 1872-86-ig. - Magyarország népességi statisztikája. 1884. - Emlékbeszéd Keleti Károly fölött. 1893. - Szerkesztette a Magyar korona országainak Helységnévtárát, Magyarország kereskedőinek és iparosainak Czím- és Lakjegyzékét, a Közgazdasági és statisztikai Évkönyvet (Vargha Gyulával) s az Ezredéves magyar állam és népe czímű milleniumi munkát, mely német és franczia nyelven is megjelent.
Józsa Antal.
Józsa Antal, kir. tanfelügyelő, szül. 1862 május 9.-én. Tanító volt a budapesti ref. skót iskolában, majd nevelő lett a báró Radvánszky családnál, honnan Csáky Albin kultuszminiszter tollnokká nevezte ki a gömörmegyei tanfelügyelőséghez (1891). Néhány hó után azonban a miniszterium népoktatási ügyosztályába központi szolgálatra rendeltetett fel. Itt 4 évet töltött, mely után 1895-ben kir. tanfelügyelővé neveztetett ki a gömör-kishontmegyei tankerület élére, honnét 1903-ban távozott. Számos hirlapi czikke, tárczája, humoros költeménye jelent meg a fővárosi és vidéki lapokban. Állandó munkatársa a Borsszem Jankónak.
Juhász László.
Juhász László, szül. 1871-ben Szalóczon. Szerkesztője volt a Sárospataki Ifjusági Közlönynek. Írt költeményeket, tárczaczikkeket a Gömör-Kishontba s egy regényt "Gyurkovics menyecskék" czím alatt a Magyar Újságba. Önálló munkái még: Deczember. Költemények. Sárospatak 1893. - A felső tízezer. Budapest, 1900.
Kálnay László.
Kálnay László, ügyvéd és kitűnő tollú író, szül. 1849-ben Rimaszombatban. Írt elbeszéléseket, rajzokat, tárczaczikkeket a Budapesti Hirlapba, a Nemzetbe, a Pesti Hirlapba stb., melyek összegyüjtve is megjelentek. Életrajzi adatait e munka szabolcsmegyei kötete közli.
Kálnay Péter.
Kálnay Péter, gömörmegyei születésű, ref. lelkész, Putnokon a XVII. században. Egyike ama protestáns papoknak, kik 1674-ben a pozsonyi törvényszék elé kerültek s onnan a nápolyi gályarabságra hurczoltattak. Kálnay több társával együtt megszabadulván, 1676-ban Belgiumba s innen Velenczébe szállíttatott s még ugyanazon év nyarán Zürichbe ment, hol Lavater János felszólítására leírta fogsága és szenvedése történetét. (Megjelent a Sárospataki Füzetek 1863. évfolyamában.) Írt egy latin nyelvű munkát is, melyet Barcsai Zsigmond közép-szolnoki főispánnak és Geleji Katona István erdélyi püspöknek ajánlott.
384Kanya Pál.
Kanya Pál, ág. ev. tanár, szül. 1794-ben Tiszolczon, meghalt 1876-ban Budapesten. 1821-ben a pesti ág. ev. egyház megválasztotta a fiúiskola III-IV. osztályába tanárnak. Ez intézet később gimnáziummá fejlődött. József nádor reá bízta István főherczeg tanítását s e viszony következtében, az elnyomatás korában, sok kedvezményt tudott kivívni iskolája számára. Gyermekei közül Emilia (Szegfy Mórné) ismeretes az irodalomban. Czikkei a Tudományos Gyűjteményben, Divatcsarnokban s az ág. ev. gimnázium Értesítőjében jelentek meg. Munkái: Ferenczy János közönséges Geographiája. Pest, 1840. - Skizzen zur Geschichte der ev. Schulanstalten A. C. zu Pest (magyarul is megjelent). U. o., 1843. - Népszerű földrajzi oktatás. U. o., 1847. Számtan. U. o., 1848. - A pesti ág. hitv. magyar-német egyesült evangyélmiak középponti főtanodája. U. o. 1864.
Kaposi Sámuel.
Kaposi (Juhász) Sámuel, ref. theol. tanár, szül. 1660-ban Rimaszombatban, hol atyja lelkész volt. Meghalt 1713 június 23-án Gyulafehérvárt. Rövid ideig a rimaszombati iskolában tanított. 1681-ben külföldre ment s több éven át látogatta a német és angol egyetemeket. 1689-ben a gyulafehérvári iskolában nyert alkalmazást, hol a keleti nyelveket és a bölcseletet tanította. Ritka emlékező tehetségéről is híres volt. Szeretett verselni s majdnem minden tudományt versbe foglalt. 24 évig tanárkodott s hirtelen halálát, kortársai mérgezésnek tulajdonítják. Munkái: Dissertatio de Desertione Spirituali, Utrecht, 1683. - Memoriale Hebraicum. Kolozsvár, 1698. (Az első héber betűkkel nyomtatott hazai könyv.) - Breviarium Biblicum. U. o., 1699. - Gamelion Melographicum. U. o., 1702. - Ezeken kívül számtani, mértani, fizikai, csillagászati, egyháztörténeti munkái maradtak fönn kéziratban.
Karaba György.
Karaba György, szerbiai vál. püspök, rozsnyói kanonok és nagyprépost, szül. 1733-ban. 1768-ban, mint róm. kath. missionarius működött Kis-Hontban. Ez alkalommal (május 28-án) Rimaszombatban szabad ég alatt beszédet tartott a város lakosai előtt, kik a beszédet meghallgatták ugyan, de a reformátusok a körmenetet szétverték s Karabát a Rimába kergették. Ez eset miatt a rimaszombati protestánsok kemény büntetésben részesültek, templomukat és parochiájukat elvették, (némelyek testileg is megfenyíttettek), róm. kath. egyházat szerveztek s Mária Terézia Karabát nevezte ki első plébánosnak, ki néhány év után Rozsnyóra helyeztetett át, hol nemsokára kanonok és nagyprépost lett. Meghalt 1814 deczember 31-én u. o. - Munkái: Üdvözlő beszéd Szányi Ferencz püspök beiktatására (latinul). - Megtért embernek énekje. 1809. - Kéziratban vaskos kötetet hagyott hátra, mely Gotthard Alajos krasznahorkaváraljai lakos birtokában van, melyben korának összes nevezetesebb eseményeit leírta. E kézirat legterjedelmesebb része a rimaszombati proczesszió pör, melynek adatait részletesen felsorolja.
Karlovszky Géza.
Karlovszky Géza, gyógyszerész, szül. 1860-ban Rimaszombatban. Than tanár asszisztense volt, azután a Gyógyszerészi Közlönyt szerkesztette. Több szakjába vágó czikket írt a Természettudományi Közlönybe s az általa szerkesztett szakfolyóiratba. Fontosabb munkái: A gyógyszerek magyar tudományos, népies és tájelnevezései. 1887. - Útmutatás az ásványvizek elemzéséhez. Bunsen után ford. U. o., 1888.
Kármán Aladár Ernő.
Kármán Aladár Ernő dr., egyetemes orvostudor, vármegyei közkórházi és m. kir. áll. méntelepi osztályorvos, a rimaszombati ker. betegsegélyzőpénztár orvosa, szül. Rimaszombatban 1867-ben. A vidéki hírlapirodalomnak egyik érdemes munkása, a Pesti Hirlapnak állandó levelezője, a Gömör-Kishontnak segédszerkesztője. Írt tárczákat, ismertetéseket és szakczikkeket.
Kármán Bertalan.
Kármán Bertalan, ügyvéd, született Rimaszombatban. Családi neve Friedmann volt. Jelenleg Budapesten él. Lefordította Mühlbach Lujzának következő regényeit: II. Katalin orosz czárnő utolsó napjai. - Négy nap egy színésznő életéből. - Pére la chaise. Rimaszombat, 1868.
Kármán Zoltán.
Kármán Zoltán, jogtudor, ügyvéd, szül. 1865-ben Rimaszombatban. 1894-ben Rimaszombatban szerkesztője volt a Gömör-Kishontnak, később Budapestre költözött, hol jelenleg is mint ügyvéd és hírlapíró működik. Írt elbeszéléseket, tárczákat, irodalmi tanulmányokat különböző fővárosi és vidéki lapokba. Önálló munkája: Csecse-becse. Bpest, 1895.
Katinszky Geyza.
Katinszky Geyza, r. kath. plébános, szül. 1848-ban Rimaszombatban. 1870-ben pappá szenteltetett. Később a tanári oklevelet is megszerezte s 385ennek alapján a kassai tanítóképző rendes tanára és az ottani leányiskolák igazgatója, 1896-ban a kassai püspöki szentszék tanácsosa, majd 1897-ben sátoralja-ujhelyi plébános lett. 1902 óta zempléni főesperes. Több elbeszélést, rajzot s különösen polemikus czikket írt az egyházi lapokba. Fontosabb munkái: A költészettan alapelemei és a magyar nemzeti irod.-történet vázlata. Bpest, 1883. - A magyar helyesírástan. Kassa, 1879. - Történelem és költészet. Tanulmány. 1894. U. o. Magyar nemzeti irodalom történet. Budapest, 1902.
Katinszky Gyula.
Katinszky Gyula, kanonok, szül. 1841 febr. 19-én Rimaszombatban. 1869-ben az egri tanítóképző tanárává neveztetett ki. Jelenleg egyházmegyei főtanfelügyelő s tiszteletbeli kanonok. Munkái: Szabadság, tekintély és egyház. (Ford.) Eger, 1863. - A munkások kérdése s a keresztyénség. (Ford.) 1864. - Nagybőjti és májusi szent beszédek. U. o., 1871. - A csalhatatlanok. (Ford.) 1872. - Tanterv r. k. népiskolák számára. - Szemed fénye legyen a gyermek. - Egyházi beszéd, Szent István ünnepén. - Iskolaszentelési beszéd. - Szerkesztette az Elemi Tanügy és a Népiskolai Tanügy czímű szaklapokat, mely utóbbinak melléklete a "Cecilia" czímű zenelap volt.
Kemény Andor dr.
Kemény Andor dr., kir. törvényszéki bíró, szolgálattételre az igazságügyi miniszteriumhoz beosztva, szül. 1862 ápr. 17-én Rimaszombatban. 1887-ben aljegyzővé neveztetett ki az ipolysági törvényszékhez, majd albíró lett a telekkönyvi betétszerkesztésnél. Költeményeket és elbeszéléseket írt különféle hetilapokba és jogtudományi czikkeket közölt a szaklapokban. 1896-tól kezdve belső dolgozótársa a "Telekkönyv" czímű szaklapnak.
Kenyeres József.
Kenyeres József, theologiai doktor, kanonok és apát Rozsnyón. A szegényeknek és a czigányoknak nagy pártfogója volt. Meghalt 1805 márcz. 25. Több kéziratban maradt munkáján felül nyomtatásban megjelent: Beszéd, Panegyricus, Oratio funebris, Censura, Castigatio libelli, Analysis libri. Irodalmi munkálkodásai, mint művei is mutatják, az egyházi és politikai tárgyú közleményekre egyaránt kiterjedtek. Műveit, Hollók Imre Egyházi töredékek czímű munkájában méltatja. (K. M.)
Kiss Aladár Ipoly.
Kiss Aladár Ipoly, jászóvári premontrei kanonok, főgymn. tanár Rozsnyón. Verseit, tárczaczikkeit, eszthetikai és kritikai közleményeit a Szegedi Naplóban, Szegedi Hiradóban, a kassai Pannoniában és a Rozsnyói Hiradóban, mely utóbbinak belmunkatársa, tette és teszi közzé. A Mózesi és a homerosi áldozatok czímű összehasonlító tanulmánya a rozsnyói kath. főgymn. (1902-903) értesítőjében jelent meg. (K. M.)
Kiss Antal.
Kiss Antal, orvosdoktor, városi orvos Rozsnyón. Czikkei, melyekben orvosi eljárásokról, műtétekről, különféle testi fogyatkozásokról, a rozsnyói és ajnácskői fürdők ismertetéséről, a jászói barlangról, a vármegye néprajzi viszonyairól, stb. írt, a Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban, a M. Sajtóban, Magyarhoni Természetbarátban, Szemészetben, Gömör-Kishont vármegye leírásában jelentek meg. Önálló munkája: Nocivus influxus. Ő teremtette Rozsnyón az annyira kedvelt nagy sétateret, a melyen emlékére oszlopot is állítottak. (K. M.)
Király Antal.
Király (Szathmáry) Antal, cs. kir. kamarás, földbirtokos Bejében és Oldalfalán. Írt verseket, elbeszéléseket, színdarabokat és mint zeneszerző, élete utolsó évében, 1846-ban a Cserebogár sárga cserebogár ... dallamát szerezte. Munkái: Az oltovány, Gróf Haid, Garantsai Mária színdarabok és Koszorú, versek, elbeszélések. Mind a négy munka Vajda Pál költségén jelent meg és ennek a tulajdona is volt. (K. M.)
Királyi Miklós.
Királyi (Szathmáry) Miklós, a vármegyének 24 évig volt első alispánja, többizben orszgy. követ. Meghalt Bejében 1818 jan. 14-én 74 éves korában. Írt egy színdarabot: Jetta, melyet Kolozsvárt előadtak. (1829 febr. 7.) E darab kézirata a Nemzeti színház levéltárában van. Munkája, melyet francziából fordított: A nemes születésű személyekre tartózó polgári rendtartásnak igaz erkölcsi tudománya. (K. M.)
Klekner Alajos.
Klekner Alajos, jogi doktor, jogakadémiai igazgató, szül. 1836 jún. 1. Rédován; iskoláit a rozsnyói kath. főgimnáziumban és Kassán végezte. 1856-ban Andrássy György gróf krasznahorka-váraljai uradalmában igazgatósági irnok. Innen Budapestre ment, hol a jogot végezte. 1884 óta jogakadémiai igazgató Kassán. Társadalmi, jogi, politikai czikkei, útleírásai a budapesti szaklapokban és vidéki, különösen a kassai ujságokban és a Rozsnyói Hiradóban 386jelentek meg. Munkái: Az erdőtörvény, Adalék a lélek életrendjéhez, Olaszhoni utazásunk emléke. Szerkesztette 1875-1879-ig a Kassa és Vidéke czímű politikai és vegyes tartalmú hetilapot; 1886-tól pedig a Kassai kir. jog- és államtudományi kör Évkönyvét. (K. M.).
Klein Samu.
Klein Samu, ny. tanár, szül. Dobsinán 1847 jan. 29-én. 1870-ben a dobsinai népiskolához nevezték ki tanítónak. 1878-ban a közs. elemi iskola igazgatója lett. 1887-ben a községi iskolaszék elnökévé választotta. Az alsófokú ipariskola és a bányaiskola szervezése az ő nevéhez fűződik és éveken át az ő vezetése alatt állott. 1895-ben ünnepelték működése 25-ik évfordulóját, mely alkalommal miniszteri elismerésben is részesült. 1895-ben az áll. polg. iskola tanára lett, később pedig a polgári leányiskola igazgatója. Irodalmi működése különösen a népismére terjed ki. Mint a Magyar Néprajzi Társaság tagja, évek óta ismerteti a dobsinai tájszólást és népet. Ezenkívül turistikai és tanügyi közleményei is jelentek meg a különféle szak- és hetilapokban.
Klinger István.
Klinger István, theologiai doktor, rozsnyó-egyházmegyei áldozó pap, siklósi czímzetes apát, szentszéki ülnök, utóbb budapesti egyetemi theologiai tanár. Hirlapi czikkei a Magyar Államban és Religióban jelentek meg. Munkái: A tudomány czéljáról és feladatáról, Az ember természeti szabadságáról.
Kmety György.
Kmety György, 1848-49. honvéd tábornok, szül. 1813 május 24-én Felsőpokorágyon, hol atyja ág. ev. lelkész volt. Katonai pályára készült és 1848-ban, mint főhadnagy, ezredével Olaszországban volt, de az itthon megindult mozgalomra hazajött s a 23. honvéd-zászlóaljba lépett. - Hősiessége és hadászati tudománya emelték tábornoki rangra. - A szabadságharcz leverése után külföldre menekült és sokat bolyongván, végre Londonban telepedett le, hol irodalmilag szorgalmasan működött és az ottani, valamint a franczia és német lapoknak irogatott. Több kéziratban lévő, becses munkáján felül, egy franczia, egy német, egy angol és egy magyar nyelven írt műve jelent meg. Idegen nyelven megjelent munkáit magyarra is lefordították. (K. M.)
Kósa Károly.
Kósa Károly, orvostudor, megyei főorvos, előbb 1825-ben Lajcsák Ferencz rozsnyói püspök udvari orvosa, 1833-ban megyei főorvos lett. 14 évig állott a vármegye egészségügyének szolgálatában és messze földön híres orvos volt. Hivatásának áldozata lett, mert mikor 1847-ben a vármegye felső részében a hagymáz járványosan fellépett és dühöngött, éjjelt nappallá téve, fáradozott a csapás enyhítésén, mígnem a ragályos kór őt is ágyba döntötte. Meghalt Rozsnyón 1847-ben, 51 éves korában. Egész életének keresetét: vagyonát a közjónak áldozta, a mennyiben Rozsnyón 24,000 ezüst forinttal egy árvaházra és kórházra alapítványt tett. Ebből az összegből, annak kamataiból és Schopper püspök adományából teremtették meg Rozsnyón a Kósa-Schopper-kórházat.
Komáromy István.
Komáromy István, megyei aljegyző, szül. 1867 aug. 26-án. 1895-ben választatott meg Gömör-Kishont vármegye aljegyzőjévé s azóta ez állásában működik. 1903-tól kezdve a vármegye Hivatalos Lapjának szerkesztője. E monografiában a legújabb kor szerzője. - Írt vezérczikkeket, tárczákat, vadászrajzokat, legtöbbnyire a megyebeli lapokba.
Komoróczy Miklós Ede.
Komoróczy Miklós Ede, középiskolai tornatanár, ujságszerkesztő és etnografus, szül. 1863 deczember 27-én. 1883-1885-ig az Országos színművészeti akadémiát látogatta, de azután Nyitrán a megyénél nyert állást s egyszersmind a Nyitramegyei Közlöny szerkesztője lett. 1890-ben Miskolczon pénzügyigazgatósági tisztviselő lett s itt "Legyező" czím alatt szépirodalmi és humorisztikus lapot indított, mely azonban csakhamar megszünt. Ezután Budapestre ment, hol mint hirlapíró működött, de közben a fővárosban és a vidéken irodalmi matinékat és felolvasásokat rendezett. Jelenleg a rozsnyói középiskola tornatanára és felelős szerkesztője a Rozsnyói Hiradó-nak. Versei, elbeszélései, czikkei stb. számos fővárosi és vidéki lapban szétszórva jelentek meg. Munkatársa több szaklapnak és levelezője a budapesti lapoknak. 1898 május 1-én, Rozsnyón a Sajó-Vidék czímű lapot alapította, melyet 3 évi szerkesztés után otthagyott és a 26 év óta fennálló Rozsnyói Hiradó szerkesztését vette át. Mint etnografus, különösen a palócz és barkó nép alapos ismertetője. Egy nagyobb tudományos munkáját, mely a barkóföldet és népét irásban és képekben fogja bemutatni, Andrássy Dénes gróf áldozatkész 387segítségével most nyomatja. Önálló és nyomtatásban megjelent művei: Jó szívek, Népies gyermekfoglalkozások a kisdedóvókban, Versek és mondókák, Thália ünnepe, Mult és jelen (drámai költemények), Az ifjusági játékok nevelő hatása, A hét akol (verses népmonda), Bűn és erény, Az isteni Gondviselés útjai, A három árva, Az öreg katona, Jeanette, A márvány pad, A munka nemesít (ifjusági elbeszélések), Kovássy György (verses elbeszélés), A virágok költőjéről (Irodalmi emlékezés némely Tompa-relikviákra), A szádvári gyász (elbeszélés), Némely palócz históriák (néprajzi ismertetés), Tájszók és azok etimologiája (nyelvészeti tanulmány), Az Andrássyak nagyasszonyai (felolvasás), Reám hallgassatok vármegyénk fazekasai (népies röpirat). Ő írta e munka számára Rozsnyó leírását, a néprajzot és az irodalmi fejezetben a (K. M.) jegyű részeket. (V. A.)
Kovács Zsigmond.
Kovács Zsigmond, városi számfejtő Kassán, szül. 1846 április 26-án Alsószuhán. Évek óta munkatársa a Rozsnyói Hiradónak, melyben költeményei, tárczái, történelmi és irodalmi közleményei, irányczikkei megjelentek. Irodalmi működésének javarésze azonban Kassára esik, ahol az összes lapoknak jeles munkatársa s a hol az irodalmi matinékon rendszerint szerepel. - Egy kötet Költemények-et már kiadott, most rendezi sajtó alá Újabb költemények czím alatt második verskötetét. (K. M.)
Kubinyi Géza.
Kubinyi Géza, országgyűlési képviselő, a gömöri ág. ev. főesperesség felügyelője. E világi és egyházi állásaiban tanúsított határozott és szigorú eljárásával, a vármegyei lapokba írt czikkeivel és közleményeivel nagyban hozzájárult ama hazafias eredményhez, hogy a gömöri ág. ev. esperességből a pánszlávizmus teljesen kiszorult. Mint országgyűlési képviselő a mentelmi bizottság tagja. Országgyűlési beszédeit a Naplóban találjuk. - A Rozsnyói Hiradónak több éven át munkatársa volt. (K. M.)
Kupai Dénes.
Kupai Dénes, ev. ref. lelkész Felső-Vályon, szül. 1843-ban u. o. Simonyiban és Kis-Runyán lelkészkedett, míg 1889-ben szülőfaluja választá meg papjának és jelenleg is ott működik. Munkái: Halotti beszédek és imák. 1888. - Egyházi beszédek. 1889. - Az 1878-iki Figyelőben megírta Tóth Ede jellemrajzát.
Laczek Gyula.
Laczek Gyula, áldozópap és hittanár, szül. 1861-ben Rimaszombatban. Előbb segédlelkész, majd a rimaszombati egy. prot. főgimnáziumban a r. k. tanulók hitoktatója lett, honnan a losonczi áll. főgimnáziumhoz és áll. tanítóképzőhöz neveztetett ki hittanárrá; s jelenleg is ott működik. Munkái: Történelmi s egyházpolitikai hirlapi czikkek. - Úti élmények Orosz- és Svédországból. - A tiroli havasok közt. Úti rajz. - Szentföldi és Egyptomi utam.
Ladmóczi István.
Ladmóczi István, ref. lelkész előbb Szelczén, később valószínűleg Serkében. Egyike a XVII. században üldözött, fej- és jószágvesztésre ítélt protestáns papoknak. A pozsonyi törvényszék 1674-ben tömlöczbe vetette, majd bilincsbe verve egy évig s egy hónapig tartották fogva Sárváron, honnan Gráczba, Triesztbe, végül Buccariba hurczolták. Sok szenvedést és kínzatást szenvedve, 1676 május 2-án megszabadult. Ezután rövid ideig Velenczében és Zürichben élt, hol Lavater János fölszólítására megírta szenvedéseinek és kiszabadulásának történetét. Kaposi Sámuelnek egy latin nyelvű bölcseleti munkájából tudjuk, hogy 1684-ben serki pap volt. 236 lapra terjedő Albuma (barátaitól kapott emléksorok) a nemzeti múzeum kézirattárában őriztetik.
Lányi Pál.
Lányi Pál, jogtudós, Gömör vármegye jegyzője, alispánja és országgyűlési követe. A közpályán 1695-től 1713-ig működött. II. Rákóczy Ferencz gömöri bányabiztossá nevezte ki. Csak kézirati munkái vannak, melyek közül Gömörmegye történeti és földrajzi leírását Bél Mátyás "Notitia"-ja számára írta; - másik: A rozsnyói ág. ev. német egyház jegyzőkönyve a nemzeti múzeum levéltárában őriztetik.
Lentner Gyula.
Lentner Gyula, főgimnáziumi tanár, szül. 1843-ban. Előbb prémontrei tanár volt s mint ilyen Nagyváradon, a jászóvári theologián, Rozsnyón és Kassán működött 1893-ig, mely évben a rendből kilépvén, előbb a debreczeni kereskedelmi akadémián, 1894-től kezdve a rimaszombati egy. prot. főgimnáziumban nyert tanári állást, hol jelenleg is működik. - Nagyobb munkái: Német mondat- és irálytan. Nagyvárad, 1872. - Esketési beszéd. Rozsnyó, 1877. - Jászóvár és a vele egyesített prépostságok története és leírása (német nyelven). - A görög mondattan vázlata. Nagyvárad, 1870.
388Liszkay János.
Liszkay János, ág. h. ev. pap és alesperes Rimabrézón. Az egyházi irodalomnak egyik legszorgalmasabb munkása a kishonti ág. ev. egyházmegyében. Ünnepi és alkalmi beszédeket, imákat, vallásos költeményeket ír. Munkatársa a Gömör-Kishontnak, az Ev. egyház és iskolának és az Ev. homiletikai folyóiratnak. Ő írta e kötet számára az ág. h. ev. egyázra vonatkozó fejezet kishonti részét.
Loysch Ödön.
Loysch Ödön, főgimn. igazgató, szül. 1874-ben. 1897-ben a rimaszombati egy. prot. főgimnázium tanárául választatott meg. 1902-től gimnáziumi igazgató. Munkái többnyire földrajzi és történelmi értekezések, ismertetések, melyek a berlini Gesellschaft für Erdkunde "Bibliotheca Geographia" czímű vállalatának kiadványaiban, továbbá a bécsi földrajzi társaság "Jahresberichte für Österreich-Ungarn" - és Wagner "Geographisches Jahrbuch" czímű folyóiratokban jelentek meg. - A Magas Tátra orometriája a magyarországi Kárpát-Egyesület 1898-iki évkönyvében. - Egy történelmi dolgozata a reformáczióról a rimaszombati egy. prot. főgimnázium 1901-iki értesítőjében jelent meg.
Löcherer Tamás.
Löcherer Tamás, orvosdoktor, kórházi igazgató, szül. 1856-ban Pelsőczön. Néhány évig különféle kórházakban praktizált és azután Rimaszombatban telepedett le, mint körorvos, később, dr. Szabó Samunak megyei főorvossá történt megválasztatása után, a gömörmegyei közkórház igazgatójává s t. megyei főorvossá neveztetett ki, mely állásában jelenleg is működik. Számos orvosi értekezést írt a szaklapokba, de e hivatásszerű foglalkozás mellett tevékeny részt vesz a társadalmi élet mozgalmaiban is. Főbb munkái: A rövidlátás terjesztése az iskolák által. 1882. - 3/10% carbolos csőrék alkalmazása a dysenteriánál. 1885. - A natrium boracicum hatásáról epilepsiánál. 1886. - A hályogműtétek és eredményeik. 1887. - A Psoriasis idiopathica gyógykezeléséről. 1888. - A tüdőlobnak chloroform-spirituszszal való gyógyító kísérleteiről. 1891. - Kisérletek a cantharidinsavas kalium befecskendezésével tüdővészes betegeknél. 1891. - Methylviolet befecskendezések a sarcomáknál. 1891. - Tultengett clitoris egy esete. 1891. - Egy adat az ileus gyógykezeléséhez. 1892. - A mi közegészségügyünkről. 1894. - A hályog műtéte Schulek szerint. 1895. - A koponyacsont-lékelés egy esetéről. 1895. - Végbélelőesés csonkítás. 1895. - Az átható hassebek gyógyításáról. 1896. - A bubók kezeléséről. - Csonttörés a lábszár és lábközépcsontokon. - Golyvakiirtás egy esete. - Iridektomia után glaucoma. - Orvosgyakorlati észrevételek. - A tussis gyógykezeléséről. - A psoriasis numulárisról. - Emlékbeszéd dr. Szabó Samu felett. - A rák gyógykezelése. - Gömör vármegye közegészségügye 1902-ben. - Ő írta e kötet számára az egészségügyi részt.
Lőrinczy György.
Lőrinczy György, kir. tanfelügyelő, szül. 1860 decz. 26-án. Atyja tekintélyes rimaszombati ügyvéd és ref. egyházmegyei tanácsbíró volt. Atyjának halála után a rimaszombati takarékpénztár könyvvezetője lett, mely állásában 1895-ig maradt, mely évben a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület ügyvivő titkárául választatott meg Nyitrára. Innen 1899-ben a közoktatásügyi kormány Komárom vármegye kir. tanfelügyelőjévé nevezte ki, mely állásában működik jelenleg is. Bővebb életrajzi adatait e munkának Nyitra vármegyét tárgyaló kötetében ismertettük, a hol irodalmi munkássága is méltatva van. Azóta két újabb kötete jelent meg "Falusi Potentátok", és "Megtépett fészkek" czímen, melyeket a közönség és a kritika azzal az egyöntetű elismeréssel fogadott, mely Lőrinczy korábbi dolgozatait is kísérte. Mint komárommegyei tanfelügyelő is állandóan gazdagítja irodalmunkat és jeles tárczái folyton növelik írói babérait.
Lukács Géza.
Lukács Géza, megyei főjegyző, szül. Kövecsesen 1856 április 23-án. 1881-ben ügyvédi oklevelet nyert. Egy évi ügyvédi gyakorlat után, 1882-ben Gömör vármegye aljegyzőjévé, 1893-ban pedig főjegyzőjévé választatott meg. 1899-től kezdve két éven át szerkesztette a Gömör-Kishontot, melybe vezérczikkeket, tárczákat írt s ez által nagymértékben közreműködött abban, hogy Rimaszombat város társadalmi és közgazdasági élete egészséges irányban fejlődjék.
Madarász Ernesztin.
Madarász Ernesztin, rozsnyói születésű, előkelő családból származott írónő, a ki kisebb-nagyobb hírlapi közleményein, elbeszélésein és költeményein kivül A londoni bíró leánya czímű népszínművet írta, mely először 1886-ban került 389színre a népszínházban. Másik darabja, mely kéziratban maradt, de szintén színrekerült a népszínházban 1891-ben: Illés mester, népszínmű. Egy német nyelven írt rajza a berlini Der neue Zeitgeist-ban jelent meg. (K. M.)
Madarász Viktor.
Madarász Viktor, festőművész, a régi magyar nemes M. család ágából, született Csetneken, 1830 decz. 14-én. Tevékeny részt vett a szabadságharczban, melynek befejezése után festészeti tanulmányokkal foglalkozott s 1851-től 56-ig a bécsi festő-akadémián, majd a párisi Ecole des beaux arts-on mint Leon Cogniet tanítványa szép sikerrel tanult. Először a párisi Salon kiállításán tünt föl 1861-ben, midőn magyar történeti tárgyú képeivel aranyérmet nyert. A hetvenes évek elején hazajött, - de miután művészetét a három évtized előtti kor társadalma nem méltányolta eléggé, vázlatain túladott s művészetével teljesen felhagyott. Azonban az újabb műkritika készséggel elismeri, hogy M. egyik legerősebb és legönállóbb tehetsége volt a fejlődő magyar festőművészetnek, ki felfogásával a történeti kor szellemét tükrözte vissza s úgy a technikában, mint a komoly színek gazdagságában csak Munkácsy multa felül. Festményei többnyire történeti tárgyúak s e genre-t nálunk ő emelte európai szinvonalra, a száraz német iskola helyett az elevenebb franczia irány felé fordulván. Nemzeti képtárainkat számos nagybecsű alkotással gazdagította; ezek közül nevezetesebbek: A bujdosó álma, egyik legelső műve, melyben már eszmei tartalomra törekszik. - Zách Klára, Báthory Erzsébet, Zrínyi és Frangepán búcsuja a bécs-újhelyi siralomházban; nagy hatású s másolatokban országszerte elterjedt képek. Az egyszerű és nemes felfogásnak igazi mintája Hunyady László (fehér lepellel letakart holttest, a lábánál térdeplő két nőalak). Izabella királyné czímű nagyszabású történeti festményét már nem tudta értékesíteni s e körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy művészetével felhagyjon. Alkotásai a nemzeti múzeum képtárának legértékesebb darabjai közé tartoznak.
Máriássy Béla.
Máriássy Béla, földbirtokos és volt országgyűlési képviselő, szül Berzétén 1824-ben, meghalt Zsadányban 1897-ben. A jogot Pesten és Pozsonyban elvégezvén, 1844-ben beutazta Angol- és Francziaországot. A szabadságharcz alatt nemzetőri kapitány volt. A nagyabonyi kerületet 1861-ben és 1869-ben kétizben képviselte. 1864-ben az Almásy-féle mozgalomban való részvétellel vádolták, de száz napi fogság után, mivel bűnössége nem bizonyult be, szabadon bocsátották. 1872-ben a szászsebesi kerület választotta képviselőjévé. 1875-ben a politikától visszavonulva, Győrött, majd Sárváron telepedett le. Munkái: Helyzetünk. 1868. - M. B. követi jelentése. 1872. - Pénzügyeinkről. 1874. - Zsidókérdés és uzsora. 1884. - A magyar törvényhozás és Magyarország történelme. 1884-93. (Tizennyolcz kötet). - Magyarország közjoga. 1893. - Hírlapi czikkei a Honban, 1864-65-ben jelentek meg.
Máriássy József.
Máriássy József, földbirtokos Berzétén. Munkái: A gyümölcsfák nevezetesebb betegségei s azok ellen való legjobb szerek. 1840-41. - A közönséges ákácz ültetése. - Gazdasági tudosítás Rozsnyó vidékéről. 1841-42.
Marikovszky Gusztáv dr.
Marikovszky Gusztáv, dr., megyei főorvos, szül. Rozsnyón 1806 márczius 23-án. Meghalt 1892 június 8-án Rimaszombatban. 1829-ben csaknem egész Európát beutazta s hosszabb ideig tanulmányozta a párisi és londoni kórházakat. 1831-ben Rozsnyón telepedett le s ott megalapította a kaszinót. 1834-ben lett megyei főorvos, de ez állásáról az abszolutizmus alatt lemondott. Ezután Andrássy Gyula grófnak háziorvosa, majd 1876-ban a Coburg herczegek balogvári uradalmának lett orvosa. Munkái: Dissertatio. 1829. - A szarvasmarhadög leirása. 1841. - Törvényes halotti vizsgálat, bonczolás s orvosi látlelet szabálya. 1844.
390Marikovszky György.
Marikovszky György, orvosdoktor, megyei főorvos, szül. Rozsnyón 1771 október 24-én, meghalt 1832 deczember 21-én ugyanott. 1797-ben orvosdoktori oklevelet nyert s tanárai kitüntetése és pártfogása mellett fényes külföldi állomásokra kapott ajánlatokat. Ő azonban Rozsnyót választá működése szinteréűl, hol letelepedvén, sikeres gyógyításaival oly hírnévre tett szert, hogy már 1806-ban Gömörmegye főorvosává választatott meg s mint ilyen, első volt Gömörben, ki a himlőoltást életbeléptette. Orvosi gyakorlata 5-6 vármegyére terjedt ki. Számos értekezést írt külföldi tudományos folyóiratokban. Fontosabb munkái: A tehén- vagy mentőhimlőnek kiterjesztését tárgyazó, a szüléknek, nevelőknek, egyházi és világi előljáróknak szívekre kötött buzgó kérése. Lőcse, 1804. - Physische und analytische Beschreibung aller Mineralquellen des löbl. Gömörer und Klein-Honther Komitats. 1814. - A tehén- vagy mentőhimlőoltásnak kiterjesztését tárgyazó szavai ... 1814. (Tótul is.) - A nagyrőczei orvosvizeknek elbontásáról, orvosi erejéről és hasznairól. 1829. - Több munkája kéziratban maradt meg.

MARIKOVSZKY GYÖRGY.
Marikovszky Márton.
Marikovszky Márton, megyei főorvos, szül. Rozsnyón 1728 október 17-én, meghalt Pesten 1772-ben. Beutazta a nyugat-európai művelt országokat s miután haza jött, áttért a róm. kath. hitre s a pozsonyi irgalmas rendűeknél nyert orvosi alkalmazást. Később Váczon Forgách Pál püspök udvari orvosa, majd ennek halála után Zemplénnek, Szerémmegyének s végül Szatmárnak lett megyei főorvosa. Munkái: Orvosi dissertatio. Erlangen 1755. Ephemerides Syrmicuses. Vindobonae 1767. A néphez való tudósítás, miképen kelljen a maga egészségére vigyázni. (Fordítás.) 1772.
Mariska Vilmos.
Mariska Vilmos jogtudor, egyetemi tanár, szül. 1844 október 24-én Rozsnyón. Középiskolai tanulmányait a rozsnyói premontrei gimnáziumban végezte. Nagy hajlama volt a zenére s a zongorajátékban annyira vitte, hogy néhányszor Budapesten hangversenyen is fellépett, művészi képességeivel magára vonván Reményi, Thern és Mosonyi figyelmét is, annyira, hogy már-már művészi pályáról álmodozott, de mégis megmaradt jogi és nemzetgazdasági tanulmányai mellett s erre oly akarterővel készült, hogy 21 éves korában jogtudori oklevelet nyert. Ezután több éven keresztül mint joggyakornok és nevelő kereste kenyerét, míg 1868-ban a kassai jogakadémiához tanársegéddé s még ugyanazon évben győri s ismét kassai rendes jogtanárrá neveztetett ki. 1891-ben helyeztetett át a budapesti tud. egyetemhez. Számos jogtudományi czikket írt a Jogtudományi Közlönybe, a Közigazgatási Lapokba, Politikai Szemlébe, Nemzetgazdasági Szemlébe és a Pallas Nagy Lexikonába. Önállóan megjelent művei: Pénzügytan. 1871. A magyar pénzügyi jog kézikönyve. (Hét magyar és egy horvát kiadásban 1875-1900.) Bélyeg- és illetékszabályok. 1880. Államgazdaságtan. 4-ik kiadás 1889.
Markó László.
Markó László dr., szül. 1848-ban Rozsnyón. Miskolczon telepedett le, hol jelenleg is mint orvos működik. Munkái: A ragály és védekezésünk. 1892. Ézopusi mesék. 1899. (Mindkét mű a közoktatási minister ajánlatával van ellátva.)
Markó Mihály.
Markó Mihály, 1848/49-iki honvédőrnagy, szül. Rozsnyón. A szabadságharcz egyik vitéz katonája, a ki mint a 12-es számú gyalogüteg parancsnoka Szolnoknál, Nagy-Sallónál, Kápolnánál, Isaszegnél, Tápió-Bicskénél, Komáromnál, Perednél és Vácznál a magyar tüzérségnek dicsőséget szerzett. 1849 ápr. 29-én Görgey őrnagygyá léptette elő. Résztvett Budavár visszafoglalásánál is, mely alkalommal a Gellérthegyről bombázta a várat.
Markó Miklós.
Markó Miklós hirlapíró, szül. 1865-ben Rozsnyón. Több fővárosi politikai és szépirodalmi lapnak munkatársa. Ő honosította meg a nyári korcsolyázást a dobsinai jégbarlangban. Több ízben nagyobb társaságokkal meglátogatván szülővármegyéjének természeti ritkaságait, azokról illusztrált leírásokat közölt a Vasárnapi Újságban és a Pesti Hirlapban, melyeknek állandó külső munkatársa. 1896-98-ban a Független Hircsarnok czímű kőnyomatos lapot szerkesztette. Jelenleg a Magyarország czímű politikai lapnak helyi tudósítója. Czikkei az említett lapokon kívül a Zene és Művészeti Lapokban, a Rozsnyói Hiradóban és a Sajóvidékben jelentek meg. Önálló munkája: Czigány zenészek albuma. 140 régi, 1711-től elhalt fővárosi és vidéki czigányprímás életrajza. 1896. E művet a királyné is elfogadta s ezért a szerzőt gyémántos melltűvel ajándékozta meg.
391Markó Sándor.
Markó Sándor jogtudor, kir. közjegyző, szül. 1847-ben Rozsnyón. Rövid ideig országgyűlési gyorsíró volt, de az ügyvédi diploma elnyerése után Rimaszombatban telepedett le, honnan 1875-ben rozsnyói közjegyzővé neveztetett ki. Nagy tevékenységet fejt ki az egyházi téren, mint a rozsnyói ág. ev. egyház felügyelője. - A Jogtudományi Közlönyben több értékes czikket írt az örökösödési jogügyletekre vonatkozólag. Fontosabb munkái: Egyházi törvénykezés. 1892. A kassai kir. közjegyzői kamara 25 éves története. 1900.
Maurer Artur.
Maurer Artur orvosdoktor, tb. megyei főorvos, járás-, bánya- és vasuti orvos, a betléri Andrássy grófi családnak kedvelt háziorvosa és bizalmasa, a rozsnyói és vármegyei társadalomnak tevékeny, nagyműveltségű tagja, volt ujságszerkesztő, a ki Rozsnyón a 26 év óta fennálló Rozsnyói Hiradót alapította és 23 éven át szerkesztette. Szorgalmas műemlék- és régiséggyűjtő lévén, külföldi utazásaiból s afrikai és nyugatázsiai útjából sok becses és értékes tárgyat tartalmazó gyűjteményt állított össze. A vármegye, az Andrássy család történetére, krónikáira és régi társadalmi életére vonatkozó adatok, okmányok ismerője, gyűjtője és mint ilyen, az e tárgyban kutatók útbaigazítója. Jókait a vármegyében tett történelmi kutatásaiban ő vezette és ő szolgált neki legtöbb adattal. A történelem, gyógyászat, természettudományok, vadászat, (állatmegfigyelés) és egyéb sport, társadalom, régészet és etnografia, nyelvészet, kritika és szépirodalom köréből számos közleménye jelent meg úgy saját lapjában, mint a magyar szaklapokban és fővárosi ujságok hasábjain. Mint szerkesztő hazafias és igazságos munkálkodásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vármegyében a hazaellenes pánszlávizmus agitálását megtörje. Az irodalom terén kezdő munkálkodóknak mindenben szíves és áldozatkész pártfogója volt és lelkes támogatásával sok fiatal tehetséget emelt föl. Czikkei, közleményei, valamint önálló munkái is mind Dr. Csucsomi név alatt jelentek meg. Munkái: Budapestről Konstantinápolyba, Konstantinápolyból Erzerumba, Bánrévéről Bánlakra, A pottendorfi várkastély és környéke, Rókusiász (humorisztikus megörökítése a budapesti Rókus-kórház 1868. évi orvos-, gyógyszerész- és hivatalnoki személyzetének). Humorisztikus felköszöntök, A gróf Andrássy nemzetség története. (K. M.)
Mayer Manó.
Mayer Manó r. kath. plébános, szül. 1832-ben Polomkán. Jelenleg nyugalomban él Dobsinán. Munkái: Az 1868. évi LIII. törv.-czikk és a vegyes házasságok kötése. 1881. Hitvédelmi értekezések. Angolból ford. 1900.
Melczer Gusztáv dr.
Melczer Gusztáv dr., budapesti egyetemi magántanár, szül. 1869-ben Dobsinán. A budai kalczitokról, a dobsinai baritról, a ceyloni ásványokról, a korundról, a hematitról, az úrvölgyi aragonitról, stb. irt ásványtani értekezései a M. Tud. Akadémia Értesítőjében, a Földtani Közlönyben, Chemiai folyóiratban és a Groth-féle Zeitschrift für Krystallographie-ban jelentek meg. Hankó Vilmossal együtt Ásványtant és Chemiát írt a gimn. VI. osztálya számára.
Meskó Miklós dr.
Meskó Miklós dr. (felsőkubinyi), Gömör-Kishont vármegye tiszti főorvosa, szül. 1865-ben Dobsinán. 1890-ben nyert orvosi oklevelet s a szülészeti kórházban töltött két évi gyakorlat után Dobsinán telepedett le. 1898-ban neveztetett ki megyei főorvossá s ezóta Rimaszombatban működik. Munkája: Terhesség alatt fellépett és a portio scarificálása után gyógyult súlyos histeria esete. Budapest, 1898.
Mester Károly.
Mester Károly, rozsnyó-egyházmegyei áldozópap, szentsimonyi adminisztrátor. Szépirodalmi közleményei a vármegyei lapokban és a budapesti szépirodalmi lapokban jelentek meg. A Rozsnyói Hiradónak munkatársa s ebben több tárczája, levelezése jelent meg. Munkája: Gyorsfényképek (elbeszélések a magyar nép életéből). (K. M.)
Mészáros Gyula.
Mészáros Gyula, közégi néptanító, szül. 1850-ben Rozsnyón. A Windisch-Graetz Lajos herczeg leányait tanította és jelenleg Sárospatakon működik. Neveléstani czikkeket írt a Népiskolai Tanügybe. Az osztatlan népiskolák számára írt leczketervét az újhely-vidéki tanító-egyesület pályadíjjal tüntette ki.
Michalek Manó.
Michalek Manó, t. kanonok, az érseki finevelő-intézet igazgatója, stb., szül. Jánosiban 1838 deczember 29-én. 1870-ben Egerben lett főegyházi gyóntató és hitelemző, később liczeumi könyvtáros s 1884-1900. jogakadémiai tanár a világtörténelmi és művelődéstörténelmi tanszéken. Czikkeket írt a Pesti Naplóba és a M. Államba. Számos vallásbölcseleti, történelmi 392és nyelvészeti értekezést írt és fordított, melyek különféle szaklapokban jelentek meg. Munkái: Az ember származása. (Fordítás.) 1872. - Tanulmányok Aquinói Szt. Tamás bölcsészetéről. (Fordítás.) 1883-85. Nalas a Maha-Bharata czímű szanszkrit költemény epizódja. 1886. - Az egri érsek megyei könyvtár szakszerű Czímjegyzéke. - Cantu Caesar világtörténelme. (Lefordított belőle 187 ívet a VI., XI., XIII. és XV. kötetekben.)
Mikulik József.
Mikulik József ügyvéd, szül. 1851-ben Dobsinán, meghalt 1886 január 16-án Rozsnyón. Czikkei szépirodalmi és szaklapokban jelentek meg. Önálló munkái: Dobschau, eine monographische Skizze. 1878. - A bánya- és vasipar története Dobsinán. 1881. - Magyar kisvárosi élet 1526-1715-ig. 1885.
Mindszenty Gedeon.
Mindszenty Gedeon r. k. plébános, szül. 1829-ben Jolsván, meghalt 1877-ben Egerben. 1852-ben áldozó pappá szenteltetett fel. 1855-ben egri hitszónokká, 1857-ben képző intézeti tanárrá s igazgatóvá neveztetett ki, honnan 1866-ban a szent-erzsébeti plébániára távozott. 1877-ben elbetegesedvén, Egerbe ment. Első költeménye 1853-ban jelent meg s ez időtől kezdve nevét a szépirodalmi lapokban 1875-ig sűrűn lehetett olvasni. Írt vallásos énekeket, himnuszokat, ódákat s az 50-es, 60-as évek jobb költői közé tartozott.
Mosolygó Adorján.
Mosolygó Adorján Lambert, jaszóvári premontrei kanonok, főgimnáziumi tanár Rozsnyón, a hol a természetrajzi és földrajzi tanszéket látja el. Az intézet Értesítőjében a tanuló ifjuság tanulmányi kirándulásait ismertette és Gömör és Kishont vármegye földrajza czím alatt az elemi iskolák III. osztálya számára (1902.) tankönyvet írt. (K. M.)
Mráz Gusztáv.
Mráz Gusztáv, bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, szül. 1876 január 12-én Dobsinán. A pancsovai áll. főgimnáziumhoz neveztetett ki tanárrá, hol jelenleg is működik. Munkái: Mit vár az iskola a szülöi háztól a testi és erkölcsi nevelés terén. - A német legenda, különösen a XVIII. sz.-ban. Budapest, 1899. - A német ballada 1750-1850. (Egyetemi pályadíjat nyert értekezés.)
Munkás László.
Munkás László, (Miavecz), magy. kir. posta- és távírófelügyelő, szakíró, szül. 1842-ben Rozsnyón. Kis-Semlakon (Temes) rendes lelkész lett, mely állásáról hat évi szolgálat után lemondott s államhivatalnok lett a kereskedelmi miniszterium távíró-szakosztályában. Jelenleg felügyelő a posta- és távíró vezérigazgatóságánál. Irodalmi munkássága leginkább a szakjába vágó s a régi magyar posta történetére vonatkozó tanulmányokra terjed és czikkei 1897 óta a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében jelentek meg. Munkái: A magy. kor. területén levő állami és vasúti távírdák. Bpest, 1873. - A magy. kor. területén levő állami és vasúti távírdák statisztikája. 1874. - A természet könyve. Ford. Bernstein után. - Távírászati rendeletek gyűjteménye. 1867-76.
Nagy Gyula.
Nagy Gyula, országos levéltárnok és történetíró, szül. 1849 június 23-án Harkácson. 1877-ben az orsz. levéltárban nyert alkalmazást s azóta ott működik. A Történelmi Társulatnak titkára, az Országos Heraldikai és Genealogiai Társulatnak igazgató választmányi, a Magyar Tud. Akadémiának levelező tagja. Mint történetíró, a czímerpecsét és oklevéltan s a nyelvtörténet körébe vágó értekezéseket írt, melyekkel rendkívül becses szolgálatokat tett történetirodalmunknak. Értekezéseinek nagy része a Századok-ban jelent meg (melynek Szilágyi Sándor halála után ő lett a szerkesztője), de ezenkívül rendes munkatársa a Történelmi Tár, Turul, Figyelő, Magyar Nyelvőr stb. szakfolyóiratoknak. - Munkái: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. Bpest, 1887-89. - Hazai oklevéltár (Nagy Imrével és Deák Farkassal együtt). - Zala vármegye története (Nagy Imrével és Véghelyi Dezsővel). 1890. - Zemplén vármegye a XVI. sz.-ban. 1888. - Lipóczi Ambrus naplója 1663-67. Bpest, 1894. - A magyar törvénytár 1000-1895-ig. U. o., 1896. - Czegei Vass György és Vass László naplói. - Utasítás az 1600. évi adó-kiigazítók részére. - Kamarai utasítások a gabona-, méh-, bor- és bányatized-szedők részére 1571-1605. - A nagymihályi levéltárból. stb.
Nagy Ferencz.
Nagy Ferencz, ref. pap és kollegiumi tanár szül. 1765-ben Felső-Vályon, meghalt 1820-ban Sárospatakon. Írt és fordított költeményeket a görög remekírókból. Homérosz-fordítása szolgáltatott okot a Kölcsey és Kazinczy között lefolyt ú. n. Iliász-pörre. Kazinczy igen nagyra becsülte s irodalmi hagyatékát is ő adta ki, Polyhymnia II. könyvekben czím alatt. Többi művei: Hunyady László történetei, népies hangú regés elbeszélés. Pozsony, 1793. - A pártos Jeruzsálem. Pozsony, 1799. - Ódák Horácz mértékein. Kassa, 1807.
393Neogrády Antal.
Neogrády Antal, festőművész, a mintarajziskola tanára, szül. 1861-ben. Először orvos akart lenni s már csaknem befejezte tanulmányait, midőn felébredt régi szenvedélye a festőművészet iránt s az orvosi tanfolyamot félbeszakítva, Münchenbe ment, hol festőművészszé képezte magát. Akvarell-festményei a képzőművészeti kiállításon feltűnést keltettek s azóta folyton haladva, egyike lett hazánk legjobb tájképfestőinek. Művei közé tartozik Széchy Mária találkozása Wesselényi Ferenczczel a murányi vár aljában, melyet Gömör vármegye közönségének megrendelésére készített a millenniumi ünnepélyek alkalmából s mely jelenleg a rimaszombati megyeház dísztermének egyik legnagyobb ékessége. Képei a színek gazdagságával és igazságával hatnak, tárgyai nagy művészi megfigyelésről tesznek tanúságot és különösen akvarelljei és Guache-képei a műértők előtt nagy becsben állanak. Ő festette e kötet számára a "Murányi vár," "Krasznahorka vára" és a "Szarvasbőgés" czímű képeket is.
Paál Gyula.
Paál Gyula, áll. el. isk. tanító, szül. 1852 aug. 29-én. 1885-ben megválasztották a rimaszombati községi, később államivá lett elemi iskolához, hol jelenleg is működik. Munkái: Téli esték. Révkomárom, 1880. Elbeszélések. Rimaszombat, 1890. - Kandalló mellett. U. o. 1892. - Vaskeresztesek. Regény. U. o. 1896. - Tarka képek. U. o. 1899. - Őszi rózsák. Költemények. U. o. 1901. - Ezeken kívül számos hírlapi czikket írt a fővárosi és vidéki lapokba s a Gömör-Kishontnak két évtized óta állandó munkatársa. - Színdarabjai közül a következők adattak elő: Bíró uram leánya. - A nótárius. - Héregiék háza. - A jukker lány. - Ne bántsd a magyart. - Urambátyám kalandja.
Pákh Albert.
Pákh Albert, humorista és szerkesztő, szül. 1823-ban márczius 11-én Rozsnyón, meghalt Budapesten 1867 február 10-én. Középiskoláinak elvégzése után a soproni theologiai akadémiára került, hol, mint az ottani magyar társaság tagja, szépirodalmi dolgozatokat kezdett írni, - majd Debreczenbe ment joghallgatónak, hol megismerkedett a magyarság legtipikusabb vonásaival. A szépirodalom iránt való szeretetét fokozta a Petőfivel kötött barátsága, kivel összezördült ugyan, de kibékülésük után annál melegebb rokonszenv fűzte őket össze. 1844-ben Pestre ment s letette az ügyvédi vizsgát, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott, hanem ehelyett kizárólag az irodalomnak szentelte életét. Humoros rajzai csakhamar figyelmet keltettek, s midőn Csengeri Antal átvette a Pesti Hirlap szerkesztését, a lap tárczarovatának vezetését Pákhra bízta. Fővárosi ujdonságait, melyeket a szatira és a humor hangulatával többnyire névtelenül vagy Kaján Ábel álnév alatt írt, az olvasóközönség megkedvelte s az újabb írói nemzedék jövendő nagy humoristáját üdvözölte benne. Pákh a hozzáfűzött reményeket be is váltotta volna, ha alig nehány év mulva betegség következtében el nem veszíti kedvét az írói pálya iránt. Az emberszeretettől nemesített gúny, az események nyugodt felfogása, egyszerű, nemes, szónoki figuráktól ment előadás, voltak írói vonásai. A szabadságharcz két évét a graefenbergi fürdőn töltötte, honnan hazatérvén, magára vállalta az Ujabbkori Ismeretek Tárának szerkesztését, melyben a czikkek nagy részét ő írta. 1853-ban Gyulai Pállal - kivel szintén szoros barátságban volt - szerkesztette a Szépirodalmi Lapokat. Mindezek mellett egyik legnagyobb érdeme a Vasárnapi Újság megalapítása 1854-ben, melyet 12 éven át, 1866 végéig szerkesztett.
394Érdemeinek elismeréseiül az Akadémia és a Kisfaludy-Társaság tagjául választotta. Élete vége felé ágyban fekve dolgozott s még szenvedései között is fel-felcsillant lelkének humora. Összes műveit a Kisfaludy-Társaság gyűjtötte össze s 1870-ben a következő czím alatt adta ki: Pákh Albert humoros életképei. 2 K. Az Akadémiában Gyulai Pál tartott fölötte emlékbeszédet, sírja fölé a Vasárnapi Újság s a szintén általa alapított Politikai Újdonságok olvasói emeltek díszes síremléket.

PÁKH ALBERT.
Pekár Imre.
Pekár Imre szül. Rozsnyón 1838-ban. Mérnöki pályára készült és előbb a bécsi műegyetemen, majd a karlsruhei polytechnikumon tanult s végül Angliában és Francziaországban praktizált. Hazatérvén, a debreczeni István-gőzmalomnál nyert alkalmazást, melynek igazgatója lett s ezzel egyidejűleg a gazdasági akadémiának is egyik tanszékét töltötte be. 1878-ban írta Földünk búzája és lisztje czímű munkáját, mely a gazdaközönség előtt feltünést keltett. Ugyanez évben a párisi kiállításon mint magyar versenybíró működött s a franczia kormány ez alkalommal a becsületrend keresztjével tüntette ki. A 80-as évek elején a magyar kormány megbízásából az észak-amerikai mezőgazdasági viszonyokat tanulmányozta, fősulyt fektetve az ott meghonosult közraktári és elevátori intézményre. Miután hazatért, Budapesten a magyar leszámitoló- és pénzváltóbank vezérigazgatója lett, mely állásában rendkívül hasznos tevékenységet fejt ki a magyarországi közgazdasági viszonyok kifejlesztése érdekében; amerikai tapasztalatai alapján meghonosította nálunk is a közraktárakat, Fiuméban elevátort építtetett, az újpesti hajógyárat átalakította s a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság megalakulásának egyik legfőbb tényezője volt. - Irodalmi téren mint szakíró működött, különböző lapokban és folyóiratokban. - Főműve a fentebb említett: Földünk búzája és lisztje. Pest, 1878.
Perjéssy László.
Perjéssy László, állami felső kereskedelmi iskolai igazgató Szegeden. Született Alsó-Kálosán 1859-ben. 1881-től 1899-ig a nagyrőczei állami polgári és felső kereskedelmi iskolának tanára, majd igazgatója volt. Nagy-Rőczén a társadalmi alkotásokban vezető szerepe volt, miáltal a pánszlávisztikus áramlatoknak eredményesen útját állotta. A nagyrőczei állami felső keresk. iskola megteremtése is az ő érdeme, ép úgy a nagyrőczei elemi iskolák államosítása is. 1899-ben a szegedi állami felső kereskedelmi iskola igazgatója lett. Irodalmi téren nagy munkásságot fejtett ki s fejt ki ma is; a polgári iskolák reformja az ő nevéhez fűződik, alelnöke és előadója volt a millenniumi második egyetemes tanügyi kongresszuson a polgári iskolák szakosztályának, illetve reformjának. Megírta a nagyrőczei polgári iskola történetével kapcsolatban a pánszláv gimnázium történetét. Társadalmi czikkeket írt a megyei lapokba s jelenleg a szegedi sajtónak dolgozik. Írt számtant és geometriát a polgári iskolák számára, algebrát és kereskedelmi számtant a felső kereskedelmi iskolák számára, melyek mint miniszterileg approbált tankönyvek számos iskolában közkézen forognak. Főszerkesztője volt az "Ipar és Kereskedelem" czímű szaklapnak, szerkesztője az "Ifjúsági irodalomnak." A kereskedelmi és iparoktatási Tanács rendes tagja, a keresk. tanoncziskolák szakfelügyelője, stb.
Podhorszky Lajos.
Podhorszky Lajos, nyelvész, szül. Fekete-Lehotán 1815-ben. Meghalt Párisban 1891 augusztus 26-án. Alsóbb iskoláinak befejezése után bányász akart lenni, de atyját elvesztvén, nevelőnek és zongoramesternek ment. Egyideig Széchenyi István gróf fiainak is nevelője volt, azután részt vett a szabadságharczban, de a világosi fegyverletételt követő napokban Szerbiába menekült, hol Karagyorgyevics fejedelem udvarában vendégszerető fogadtatásban részesült. Innen Párisba ment, hol a Bibliothèque Nationale a khinai kéziratok és könyvek lajstromozásával bízta meg. E foglalkozás ébresztette föl benne azt a gondolatot, hogy a magyar nyelv rokonait a keletázsiai népek körében keresse. Búvárlatainak eredménye több figyelemre méltó értekezés volt, melyeknek alapján a Magy. Tud. Akadémia levelező tagjává választotta. 1854-ben Karagyorgyevics gyermekeinek lett nevelője. 1870-ben adta ki Bécsben: Etymologisches Wörterbuch czímű munkáját, melyben azt állítja, hogy a magyar nyelv a chinaiból keletkezett. Az Akadémia azonban ez állítás fölött, mely a nyelvkutatás eddigi eredményeit megdöntötte volna, napirendre tért. Mindamellett Lónyay Menyhért gróf a 395szép reményekre jogosító nyelvtudóst haza hívta és a keleti vasútnál titkári állást szerzett neki. De állását betegsége miatt elvesztette s ezért fiával együtt ismét visszatért Párisba, hol nagy szegénységben (a magyar írói segélyegyesület gyámolítása mellett) élt haláláig. Rendkívül gazdag nyelvismerete volt s 20-25 nyelven is írt és beszélt, de e rendkívüli tudását sem a tudományban, sem az életben nem tudta érvényesíteni. Munkái legtöbbnyire kéziratban maradtak; a megjelentek közül nevezetesebbek: Összehasonító magyar és keletázsiai szótár. 1858. Etymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache, genestisch mit chinesischen Wurzeln und Stämmen erklärt. Páris, 1876.
Podraczky István.
Podraczky István, bölcseleti doktor, czímzetes püspök, rozsnyói nagyprépost. Egyházi beszédein kívül, melyek a Borromeus hitszónoklati havi folyóiratban jelentek meg, írt egyháztörténelmi, bölcseleti közleményeket. A rozsnyói egyházmegyéhez tartozó egyházakról és templomokról, mint a Katholikus Magyarország munkatársa, e műben írt. A rozsnyói püspöki megye Sematismusát történelmi bevezetéssel látta el és e monografiában megírta a rozsnyói püspökségre vonatkozó fejezetet. Munkáinak legnagyobb része kéziratban van meg. Nyomtatásban, önálló kiadásban megjelent: Hangzatos szólamok czímű nagybőjti és husvéti ünnepi szentbeszédeket tartalmazó munkája (1903.). Ezeket az egyházi beszédeket a rozsnyói székesegyházi templomban mondotta el. (K. M.)
Pósa Lajos.
Pósa Lajos, költő és hírlapíró, szül. Radnóton 1850 ápr. 9-én, szegény, református szülőktől, kik őt a rimaszombati egy. prot. főgimnáziumban taníttatták, de az anyagi gondokkal való küzdelem jövendő életpályája iránt táplált reményeit már tanulókorában tépegette. A gimnázium két felső osztályát Sárospatakon végezte el s azután tanár akart lenni. Beiratkozott a budapesti egyetemre, a tanfolyamot végig hallgatta, de a megélhetés gondjai arra ösztönözték, hogy tollával keresse meg kenyerét. Dolgozni kezdett, verseket írt s ezzel megtalálta hivatásának igazi útját. Majdnem az összes napi- és hetilapok, folyóiratok közölték költeményeit s az ekként elért siker azt az elhatározást érlelte meg lelkében, hogy szakít a tanári pályával és költő lesz. Ez ábrándjának feláldozta már-már életpályáját (u. i. a főváros különböző iskoláiban mint kisegítő tanár volt alkalmazva) s midőn a "Költemények" czímű első kötete a közönség és kritika kedvező fogadtatása mellett megjelent, készséggel vállalta el a Szegedi Napló munkatársi állását, a hol Mikszáth Kálmánnak lett az utóda. Nyolcz évet töltött Szegeden, 1881-től 1889-ig. Ez időszak volt a költő kifejlődésének első és legfontosabb periodusa. Itt bontakozott ki egyénisége, itt izmosodott meg tehetsége, itt nyert új irányt költészete, egyfelől barátainak, másfelől a tősgyökeres szegedi magyar nép szellemének hatása alatt. Népdalaival, balladáival, gyermekverseivel sűrűn kereste fel a fővárosi lapokat is s ezek révén a fiatal költő neve országszerte ismerős és népszerű lett. 1883-ban vissza akart költözni a fővárosba, de a szegedi társadalom rokonszenve és szeretete, a melylyel a költőnek a szegedi szinháznál még állást is szerzett, arra az elhatározásra bírták, hogy e tervéről egyelőre lemondjon. 1889-ben azonban a Singer és Wolfner czég egy gyermeklap kiadását határozta el és annak szerkesztőjéül Pósát nyerte meg, ki azóta az Én Ujságom szerkesztője. Szegedről való távozásakor ottani barátai a már akkor országos hírű költőt aranytollal tisztelték meg; az intelligenczia búcsuünnepélyt rendezett tiszteletére s egy nagyszabású albumot nyújtottak át neki. Pósa egyéniségének egyik legszebb vonása: özvegy édes anyja iránt való 396gyermeki ragaszkodása, melynek csodálatosan meleg vonásait bevitte költészetébe, úgy hogy az egyszerű radnóti földmíves asszony, fia költészetének révén, általános tisztelet tárgya volt még oly társadalmi körökben is, melyek magasan fölötte állanak. Pósa 1901-ben házasodott meg s anyja halála után feleségével együtt Radnótra költözött, azonban alig egy év mulva ismét visszatért a fővárosba, hol a világ zajában, a szellemi munkával foglalkozó ifjabb írói nemzedék társaságában, költői hivatásának megfelelőbb tért talál. Művei: Költemények, Budapest, 1878. - Dalok, regék az ifjuság számára. U. o. 1884. - Tíz év alatt. U. o. 1886. - Arany kert. - Virág-hullás. - Pillangók. - Rózsabokor. - Apró emberek könyve. - Filléres könyvtár.

PÓSA LAJOS.
Réthy Andor.
Réthy Andor, szül. Kálosán, hol ref. lelkész lett. Az irodalomnak lelkes barátja, s már theologus korában egyike volt ama buzgó gömöri ifjaknak, kik elhatározták, hogy Tompa Mihálynak Rimaszombatban szobrot emelnek. E tárgyban sok lelkesítő czikket írt a Gömör-Kishontba, melynek állandó munkatársa volt. Írt költeményeket, dalokat, balladákat, tárczaczikkeket.
Richter Aladár.
Richter Aladár dr., tud.-egyetemi ny. r. tanár, szül. 1868. január 5-én Rimaszombatban. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte el, hol Fábry János tanár és Hazslinszky Frigyes buzdítására kiváló szeretettel foglalkozott a természettudományokkal. A budapesti tudomány-egyetemen a Margó-féle pályadíjat nyerte el. 1890-91-ben előbb gyakorló tanár a bpesti tanárk. gyak. főgimnáziumban, utóbb verseczi reáliskolai tanár. 1891-92-ben állami ösztöndíjjal botanikus tanulmányúton volt a külföldön. 1892-ben Göttingenből nyert asszisztensi meghívást, de anyja óhajtására a kolozsvárit fogadta el. 1893-95-ben aradi kir. főgimnáziumi, 1895-98-ban bpesti I. ker. állami főgimn. rendes tanár. 1896-ban, majd 1897-ben ismételten tett külföldi tanulmányútakat. 1897-ben a budapesti tudomány-egyetemen magántanárrá habilitáltatott. 1897-98-ban egyszersmind a budapesti szőlő- és borgazdasági felsőbb tanfolyamon a növénytan s a növénykórtan előadója. 1898. tavaszán a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának osztályvezető őre lett. 1899 jan.-ban helyettes tanári meghívást nyert a kolozsvári tudomány-egyetem növénytani tanszékére, a melynek végleges megüresedésével nyilv. rendes tanárra lett. 1900-ban végezte negyedik tanulmányútját. - R. mint botanikus előkelő nevet vívott ki magának, úgy a hazai, mint a külföldi tudományos világban. Általánosabb érdekű, valamint a természettudományok felső oktatását illető s muzeologiai munkákon kívül, számos szakba vágó értekezést és tanulmányt írt a természettudományi folyóiratokba, melyek német, franczia és latin nyelven is megjelentek; önálló két nagyobb műve külföldi kiadónál (Stuttgartban) jelent meg, a melyek egyikét a gráczi egyetem az Unger-féle emlékdíjjal tüntette ki. A szedernek egyik általa felfedezett új faját egykori tanára iránt való tiszteletből Rubus Fabryi-nak keresztelte, míg a Soldanella egyik faja az ő nevét viseli (S. Richteri). Pályája kezdetén munkatársa volt a "Gömör-Kishont"-nak, melyben úti tárczákat közölt Schvájczból, Ausztriából és Párisból. - Az utóbbi időben feltünést keltett ama nyílt levelével, melylyel az Erdélyi Kárpát-Egyesületből való kilépésének okát nyilvánosságra hozta akkor, a midőn a kolozsvári 51. gyalogezrednek a magyar közjogba ütköző zászlaját magyar hatóságok jelenlétében fölszentelték (1902 jul.). Mint kolozsvári professzor s az Erdélyi orsz. Múzeum növénytári igazgatója, megteremtette az egyetemen a messze földön párját ritkító általános növénytani intézetet s újjászervezte annak botanikus kertjét is; szűkebb hazája iránt érzett ragaszkodását itt hirdeti a "straczenai sziklakapu"-nak általa emeltetett hasonmása, mely a gömöri flóra nevezetességeivel, élén a híres murányi Rozalia arbuscula-val, van beültetve.
Stőhr Szilárd Antal.
Stőhr Szilárd Antal dr., szül. Bején 1841-ben. Áldozó pap lett 1864-ben. 1861-ben főgimnáziumi tanár Nagyváradon, 1865-ben Kassán, 1892-ben ugyanott igazgató. 1898-ban a kassai kir. konviktus kormányzója. 1875-től 1898-ig a kassai kir. jogakadémián a bölcsészeti encziklopédia magántanára. 1875-1892-ig a felsőmagyarországi múzeumegylet titkára, 1892-től 1900-ig elnöke. A Ferencz József-rend tiszti keresztese, az orsz. közoktatásügyi tanács tagja. Számos szakczikke jelent meg különféle tudományos folyóiratokban.
397Szabó István.
Szabó István, rozsnyó-egyházmegyei áldozó pap, püspöki titkár, majd karancskeszi, guszonai, végre kazári plébános. Írói pályáját mint negyedéves hittanhallgató kezdette meg 1825-ben, midőn egy sikerült ódát írt Eszterházy gróf püspök tiszteletére. Ettől kezdve egyik sikerét a másik után aratta és munkásságát a görög klasszikusok fordításában összpontosította. 1839-ben a jeles hellenistát már a M. Tud. Akadémia és 1842-ben a Kisfaludy-társaság tagjai sorába vette föl. Az utóbbi társaságban A hellen és magyar próza közötti párhuzam-mal foglalta el székét. Homér Iliászát, Herodotosból egyes részeket, Aesopus meséit, Isokrates Parainesisét és Tetralógiáját, Homér Odisszeia-ját és Hesiodus Theogoniáját rövid egymásutánban fordította le. Homér két époszának folyékony magyar lefordításával örökítette meg nevét elsősorban a magyar irodalomban. E mellett írt költeményeket és czikkeket számos lapba és folyóiratba. 1889-ben, akadémiai tagságának 50 éves jubileuma alkalmából a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjével, megyés püspöke pedig vörös-övvel tüntette ki. A görög nemzet és az ázsiai szittya magyar közötti rokonságot, összeköttetést szintén nagy szorgalommal kutatta. Ide vonatkozó nagyszámú kézírásai, valamint egyéb munkákban lévő dolgozatai is a Szent István társulat tudományos és irodalmi osztályánál vannak. Munkálkodását csak 1892. márcz. 27. bekövetkezett halála akasztotta meg. Érdemeinek elismeréséül, emlékezetének örök méltatásául, Rozsnyón a kath. főgimnázium épülete előtt, szobrot emeltek neki. Nyomtatásban megjelent önálló munkái: Görög virágok, Ramzes, Szikrák a hellen szónokokból, Aeschines beszédei, Világ Demostheneshez, Aranygyapjas vitézek, Byzancz neve, Bachus mint vízisten, Corfu lakosai régen, Róma neve, Kronos, A Skytha név, Ázsia neve, Bölcsek köve, Zeüsz nejei, A Pygmaeusok, A túlhaladott álláspont, Az afrikai amazonok, Mózes nyomai Homernál, Attila kardja, Elmefuttatás a czigányok őseiről, A Messiás név, A múzsák eredete és nevök jelentése, Apollóhoz, Apostoli atyák művei. (K. M.)
Szabó József.
Szabó József (serki), ref. főiskolai tanár, szül. 1862 augusztus 15-én Serkén. 1886-ban meghívás folytán a rimaszombati egy. protestáns főgimnázium helyettes tanára lett, ezután pedig Karczagon lett tanár, honnan naprágyi lelkésznek választottak meg. 1902-ben ismét Rimaszombatban foglalt rendes tanári állást. 1893-ban kisújszállási s 1894-ben debreczeni tanárrá választatott meg, hol azóta állandóan működik. Ő pendítette meg a sárospataki ifjúság körében a rimaszombati Tompa-szobor felállításának eszméjét s ez 1902-ben meg is valósult. Számos egyházi, tanügyi és irodalomtörténeti czikket, értekezést és bírálatot írt különböző lapokba és folyóiratokba. Különösen a Tompa-kultusz ügyében fejtett ki maradandó becsű munkásságot. Összegyűjtötte Tompa papi dolgozatait s kéziratait, melyeket jelenleg a gömörmegyei múzeumban őriznek. Főjegyzője az orsz. ref. tanáregyesületnek. Munkái: Ifju korom emlékei. Karczag, 1890. - Károlyi Gáspár élet- és jellemrajza. Sárospatak, 1890. (Két kiadás). - Epitaphiumok. Karczag, 1892. - A mi zsinatunk. U. o. 1892. - Egyházi dolgozatok. Miskolcz, 1894. - Vége jó, minden jó. Elbeszélés. Budapest, 1894. - A Lorántffyak. U. o. 1896. - Emlékkönyv a debreczeni jótékony nőegylet 25 éves fordulójára. Debreczen, 1896. - Az ó-klasszikai költészet nevelő hatása. U. o. 1896. - Palóczi Zsófia, Budapest, 1900. - Tompa Mihály hátrahagyott egyházi beszédei. - Tompa Mihály, a költő pap, Budapest, 1901. Társszerkesztője volt a Sárospataki Ifjusági Közlönynek (1884-86), jelenleg szerkesztője az Igazmondó képes néplapnak. Szerkeszti a Debreczeni Lelkészi Tárt.
Szatmáry Latkóczy Lujza.
Szatmáry Latkóczy Lujza, a magyar színművészet úttörőinek egyik kiváló alakja, szül. Rimaszombatban 1818-ban (családi neve: Farkas). Hét éves korában került egy vándor-színész társasághoz s 16 éves koráig csak gyermekszerepeket játszott. 1834-ben férjhez ment Latkóczy Nándorhoz s ekkor kapott először nagyobb szerepeket a kolozsvári színháznál. Férje néhány év mulva elhalván, másodszor Szathmáry Dániellel kelt egybe, ki mint honvéd, 1848-ban hősi halált halt. A nemzeti színházban 1844 márczius 14-én lépett fel először s ettől kezdve 46 éven át volt ez első műintézetünknek tagja. Nem volt sokoldalú tehetsége, de főleg az idősebb női szerepekben alakításainak igazságával rendkívüli sikereket ért el. Szerepei közül az egykorú kritika mintaszerűnek tartotta Romeo és Juliában a dajkát, Szigligeti 398Mamájában a czímszerepet, Tartuffeben Pernelle-nét, az Aranyemberben Brazovicsnét stb. 1891-ben vonult nyugalomba s ez alkalommal színészi pályájának 60-ik évfordulóját is ünnepelvén, sok kitüntetésben részesült. 1893-ban halt meg Budapesten.
Szekeres Frigyes Ödön.
Szekeres Frigyes Ödön, prémontrei tanár, jászóvári jószágkormányzó, szül. 1856-ban Rozsnyón. 1878-ban lett tanár a kassai főgimnáziumban. Számos természetrajzi és földrajzi czikke jelent meg a szaklapokban és több iskolai tankönyve ma is közkézen forog. 1897 óta jószágkormányzó Jászóvárott.
Szeless Ödön.
Szeless Ödön, a jogtudományok tudora, köz- és váltó ügyvéd, született 1863. május 18-án. Budapesten kezdette az ügyvédi gyakorlatot, majd Rimaszombatban folytatva, az ügyvédi oklevél elnyerése után itt telepedett le állandóan. A "Gömör" czímű lapot, alapítása után, két és félévig szerkesztette, majd egyesítvén ezt a Gömör-Kishonttal, ennek volt egyik agilis munkatársa. A társadalmi mozgalmakban is élénk részt vesz; egyik lelkes közreműködő volt a "Fehér-Kereszt" gömörmegyei fiókegyletének megalapításában, és az akkori fővédnöknőtől, Stefánia főherczegasszonytól díszoklevelet nyert érdemeiért. Ma is titkárja az egyesületnek és majdnem minden humánus és közművelődést czélzó egyesületnek tevékeny tagja. A közigazgatási bíráskodásról nagyobb füzetben tartalmas tanulmányt írt; tömérdek vezérczikk, tárcza, ismertető czikk, rajz jelent meg tőle. Ő írta a jelen kötet számára Gömör-Kishont törvénykezésének ismertetését.
Szentmiklóssy Alajos.
Szentmiklóssy Alajos, ügyvéd és földbirtokos, szül. 1793-ban Királyiban, meghalt 1849-ben u. o. Már 1815-ben kezdett verselni s dalai, epigrammái az akkori folyóiratokban sűrűn jelentek meg. Korán kötött ismeretséget Kazinczyval, kinek esztetikai nézeteit és tanácsait követte. Bajza "Az epigramma theoriája" czímű értekezésében nagy elismeréssel szól Sz. költeményeiről. De polémiába keveredett vele, melyben az erősebb talentumu Bajza legyőzte. Ügyvédi gyakorlatát 1824-ig folytatta, ettől kezdve azonban 1849-ben bekövetkezett haláláig gazdálkodott, kevesebbet írt s a 30-as 40-es évek nagy költőinek hatása alatt álló közönség is megfeledkezett róla. Önálló munkái: Bökversek. (Epigrammok.) - Mesék. Pest, 1840.
Szentpétery József.
Szentpétery József, híres ötvös, szül. 1781 április 12-én Rimaszombatban, meghalt Pesten 1862 június 13-án. Az ezüst-trébelés terén rendkívül nagy ügyességre tett szert s már első munkáját (Nagy Sándor átmenete a Granicuson) 2500 forintért vették meg Bécsben; ez összeget azután teljesen második munkájára fordította (Nagy Sándor győzelme Dárius felett), mely szintén külföldre került. Többi művei közül híresek voltak: Az arbelai ütközet, továbbá Porus király elfogatása, mely az 1851-iki londoni világkiállításon nagy feltűnést keltett.
Szepesi Géza.
Szepesi Géza, jászóvári prémontrei kanonok, főgimn. tanár Rozsnyón, Nagyváradon, Kassán, utóbb főgimn. igazgató Rozsnyón. Kiváló fizikus és mathematikus. Mint ilyen, számos kísérletezésekkel összekötött szabad előadást tartott a művelt közönségnek a Marconi-féle vezetéknélküli távíróról, a Röntgen-sugárról és fényképezésről, a spectral-analysisről és fonográfról. Az intézeti ünnepélyeken elmondott, kiválóan nevelő hatású beszédei kéziratban vannak meg. Mint főgimn. igazgató, négy év óta szerkeszti az intézet Értesítőjét. (K. M.)
Szombathi János.
Szombathi János, ref. tanár, szül. 1749-ben. Rimaszombatban, meghalt 1823 október 5-én Sárospatakon. 1782-ben a sárospataki főiskolában a történelem tanárává választották meg. A történeti irodalomban nagybecsű munkásságot fejtett ki, de művei nagyrészt kéziratban maradtak. Ezek közül fontosabbak: Historia scholae seu collegii ref. Sárospatakiensis, melyet 1860-ban Erdélyi János rendezett sajtó alá. - Ugyanennek II. része, mely a sárospataki tanárok életrajzát foglalja magában, kéziratban őriztetik u. o. (Egyes részleteit közölte a "Sárospataki Lapok" 1885-91-iki évfolyam.)
Szontagh Ábrahám.
Szontagh Ábrahám, orvos, szül. Dobsinán 1830 jan. 16-án. Mint gyermek-ifju résztvett a szabadságharcz legemlékezetesebb ütközeteiben, Branyiszkónál, Kápolnánál s Komárom kapitulácziójánál. Ezután Bécsbe menekült s orvosi tanulmányokkal foglalkozott. 1856-ban nyert diplomát s előbb Pozsonyban, majd 1861-ben Budapesten telepedett le s megalapította a hasonszenvi 399orvosi egyesületet. Több tudományos értekezést írt s 1866-68-ban szerkesztette a "Hasonszenvi Lapok" első két évfolyamát. Munkái: A tornaegyesület keletkezésének története. Bpest, 1888. - Tátravidéki nyaralóhelyek. U. o., 1894.
Szontagh Boldizsár.
Szontagh Boldizsár (a család iglói ágából), polgármester, született 1827. június hó 9-én Dobsinán, meghalt 1894. április 13-án u. o. Jogi tanulmányai befejezése után városi tanácsos lett. Mint főhadnagy résztvett a szabadságharczban s a világosi fegyverletételt követő napokban besoroztatott az osztrák hadseregbe, hol mint közlegény, három évig szolgált. Miután kiszabadult s nehány évig mint magánhivatalnok élt, 1872-ben Dobsina város polgármesterévé választatott meg. Azonban betegsége miatt nemsokára állásáról leköszönvén, az ottani takarékpénztárnál vállalt hivatalt, melyet haláláig viselt. Az irodalomban Csetneki név alatt dolgozott s a Vadász- és Versenylapban "Felvidéki vadászrajzok és elbeszélések" czím alatt általánosan kedvelt czikkeket írt. Kéziratban a következő műveket hagyta hátra: Vadász naplójegyzetek 1860-92-ig 26 vaskos füzetben; - Időjárási észleletek Dobsináról 1872-92; - Meteorologiai táblázatok.
Szontagh Gusztáv.
Szontagh Gusztáv, író, szül. Csetneken 1793. ápr. 9-én, meghalt Pesten 1858. jun. 7-én. 1813-ban részt vett a franczia háborúban, előbb mint a Mannsfeld-, később mint a Máriássy-ezred hadnagya. A mačoni, villafranchei, lyoni és romansi ütközetekben magát kitüntetvén, Máriássy András báró tábornok adjutánsa lett. 23 évi katonai szolgálat után kilépett a katonaságból és Rozsnyón telepedett meg; később Miskolczra s végül Pestre költözött, hol haláláig kizárólag a tudományokkal foglalkozott. Munkái: A literaturai kritikus folyóiratokról. - Bajnoki harcz Takács Éva ügyében az asszonyi nem érdemei s jussaiért. - Bábelünkből egy jelenet (vígjáték). - Hit, remény és szeretet (a Musarionban). - Pályakép (Aurora). - Napoleon mint író (Tudománytár). - Beszállásolás (vígjáték). - Propyleumok a magyar filozófiához (mely 1839-ben nagy feltünést keltett, minek alapján az Akadémia rendes tagja lett.) A magyar filozófiának főelve és jelleme (székfoglaló). Később, mint Kisfaludy Károly egyik legjobb barátja, részt vett a Kisfaludy-Társaság alapításában s ekkor írta Kisfaludy Károly munkálkodásának kritikai iránya cz. becses értekezését, melyet az új társaság második űlésén olvasott föl. A 40-es években leginkább gazdasági irodalommal foglalkozott s szakszerű értekezéseket írt a "Szenvedelmes dinnyészet"-ről s az Okszerű dohánytermesztésről. Sírja fölé, a kerepesi-úti temetőben, az Akadémia s a gazdasági egyesületek díszes emléket állítottak, arczképe pedig az Akadémia képes termében a kitüntetett tagok sorában van.
Szontagh Pál.
Szontagh Pál, ügyvéd, gyárigazgató, orsz. képviselő, rézgyártulajdonos. Született Dobsinán 1821 április 26-án. 1842-45-ben Gömör vármegye tb. alügyésze volt; 1846-ban táblabírája lett, mint ilyen 1848-ban tagja volt a pánszláv lázítók felett itélkező rögtönítélő biróságnak. Azon év deczember hónapjában résztvett a kassai (budaméri) csatában, Schlick osztrák tábornok ellen, mint a csetnek-jolsvai egyesített nemzetőri század kapitánya. A század feloszlása után Szemere Bertalan egy rendelettel visszaküldte futárként a megyébe, Fáy Gusztáv kormányzó alispánhoz. Már előzőleg 1843-ban elfogadta Madarász András előkelő csetneki réz- és vasgyáros megbízását, hogy vagyoni és jogi érdekeit képviselje, s miután a csetneki Concordia vasgyári társulattal együtt egy pécsi henger-vasmű felépítésére vállalkozott, lakását is Csetnekről Pécsre tette át. Megbízatásában kezelte a csetneki rézhámort, megalakította a csetnekvölgyi (masznikói) gép-papirgyári részvénytársaságot, melynek igazgatója is lett és ezen minőségében 1849-ben szerződött Duschek pénzügyminiszterrel, a magyar pénzjegyekhez való papiros szállítására; később megvette a csetneki vasolvasztót, azt újra felszerelte és sok évig igazgatta, - végre nejével, Madarász Paulával megszerezte a csetneki rézhámort, melyet gyári fokra fejlesztett. 1863-1868-ban, mint a gömöri ág. ev. esperesség választott, felügyelője, az egyházi téren is közreműködött. 1867-1881-ig a rozsnyói kerület négyizben orsz. képviselővé választotta, a mely minőségében való működését a képviselőház naplójában számos nagyobb beszéde tanúsítja. Ekkor kapta a "gömöri" előnevet, megkülönböztetésül a másik, nógrádi képviselőtársától. Az Orsz. Iparegyesületnek 15 éven át volt alelnöke. Írt különböző lapokba több politikai és közgazdasági czikket és értekezést.
400Terhes Sámuel.
Terhes Sámuel id., ev. lelkész, szül. 1783 nov. 25-én, meghalt 1863 január 7-én Rimaszombatban. 1809-ben mint lovas tábori pap résztvett a nemesi felkelésben. 1810-ben nagyfalusi, 1821-ben pelsőczi pap lett, honnan hat év mulva Kassára s 1836-ban Rimaszombatba hivatott meg. A gömöri ref. egyházmegyében 13 évig viselte az esperesi tisztséget s 1859-ben nyugalomba vonult, mely évben a város nagy ünnepélyességgel ülte meg hivataloskodásának 50-ik évfordulóját. Irodalmi működését Kassán kezdette meg, mint a "Felsőmagyarországi Minerva" munkatársa, azonban műveinek legnagyobb része az Athenaeumban látott napvilágot. Ő volt első fordítója az Alkorán-nak. Midőn ungvárnémeti Tóth László, görög epigrammáiban, költői képzettségét kétségbe vonta, héber epigrammákkal válaszolt. Mint dalköltő a jobbak közé tartozott, jóllehet neve nem lett országos hírű. Az ötvenes években sokat énekelték: "Nem úgy van már, mint volt régen", "Megvirrad még valaha" kezdetű hazafias népdalait. Egyéb művei: Zira, vagy az én tüzem, népies költemények, - Szurony, hazafias versek.
Terhes Sámuel.
Terhes Sámuel, jogi doktor, lapszerkesztő, szül. Rimaszombatban. A jogtudományi doktorátus letétele után Rimaszombatban telepedett le s jelenleg a "Gömör-Kishont" szerkesztője. Hivatásos író, ki nemesebb törekvéseinek és határozott tehetségének máris figyelemre méltó jeleit mutatta be 1901-ben megjelent beszélyfüzetével, melynek bevezetését Lőrinczy György írta. Történeteit gondos megfigyelés s a humoros előadás iránt való érzék jellemzik. A "Gömör-Kishont"-ban tárczákat, elbeszéléseket, költeményeket ír. Önálló munkája: Igaz történetek. Rimaszombat, 1901.
Terray Gyula.
Terray Gyula, született 1834. év november 16-án Vizesréten. Tanulmányai bevégezte után Szécsényben, Nyiregyházán kápláni és tanítóképezdei tanári, Nandráson rendes lelkészi, Rimaszombatban tanári, majd Salgótarjánban, Sajó-Arnóton, Süvetén rendes lelkészi állást töltött be. Jelenleg Rozsnyón működik. Hitsorsosai, méltányolva képességeit és munkásságát, az egyházi tisztségek fokozatain a főesperesi állásba juttatták, sőt a püspöki állásra is jelölték; most pedig, mint az egyházkerület hivatalának legidősebb főesperese, a püspök törvényes helyettese. Hazafias érzületét jellemzik, hogy két tót egyházat megmagyarosított, Süvetén a magyar óvoda alapját megvetette, Hámosfalván azon ifjú párok számára, kik magukat magyarúl eskettetik, alapítványt tett. Egyike volt azoknak, kik a kishonti egyházmegyében felburjánzott pánszlávizmus megtörésére kiküldettek, a saját egyházmegyéjében pedig a magyarosodást hathatósan előmozdítja. Szülőhelyén és működési helyein számos alapítványt tett és gyűjtött. Az egyházkerületi pénzügyi bizottság egyházi elnöke, az eperjesi és pozsonyi theologiai akadémiák bizottsági tagja, az egyetemes, vagyis a legfelsőbb egyházi törvényszék bírája.
Terray Pál.
Terray Pál, orvos-doktor, szül. Vizesréten 1861-ben. Jelenleg egyetemi magántanár s a budapesti klinikán a mellkasi szervek betegségeinek gyógyításával foglalkozik. Nagyobb munkái: A levegő oxigén-tartalmának befolyása az anyagcserére. Budapest, 1897. A diaetika tankönyve. Budapest 1900. - A szervetlen sók jelentőségéről, a szervezet anyagcseréjében. Akadémiai pályamunka 1902.
Teschler György.
Teschler György, a körmöczbányai állami főreáliskola tanára, szül. Vernáron. Életrajzi adatait már a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Irodalmi működése rendkívül kiterjedt és különösen a természettudományok terén fejt ki nagy és hasznos tevékenységet. Szakczikkeinek a száma oly nagy, hogy azokat mind felsorolni alig lehet. Czikkeit és tudományos értekezéseit az ország és a külföld legelőkelőbb szaklapjai közlik.
Tompa Mihály.
Tompa Mihály, ev. ref. lelkész, Petőfi és Arany mellett a magyar népies költői irodalom legnagyobb alakja. Született Rimaszombatban 1817 szept. 18-án, meghalt Hanván 1868 július 30-án. Családja a Székelyföldről származott a borsodmegyei Igriczibe, honnan a költő atyja, mint csizmadia-mester, Rimaszombatba költözött s itt nőül vette Bárdos Zsuzsannát. E házasságból született T. Anyját már kétéves korában elvesztvén, Igricziben lakó nagyszülői vették gondjaik alá s az odavaló iskolában, Bihari György iskolamesterrel taníttatták, ki miután felismerte a fiú szép tehetségét, rábírta az öregszülőket arra, hogy unokájukat adják be a sárospataki kollegiumba. Itt végezte el gimnáziumi tanulmányait, a theologiát s a jogi kurzust is. Tanulói pályája alatt 401sok nélkülözést szenvedett, de hogy pályája folytatásában az anyagiak hiánya miatt fennakadása ne legyen, egy évig Sárbogárdon (Fehér m.) tanítóskodott, majd ismét visszatért az Alma Mater karjai közé.
A sárospataki diákélet folyama alatt költői lelke kibontotta szárnyait verselni kezdett a Bajzától képviselt iskola modorában. Első költeménye, a "Mohos váromladékon" czímű románcza 1841-ben jelent meg az Athenaeumban s ezáltal megelőzte Petőfit, ki csak egy év mulva juthatott a nyilvánosság elé. Ez időtől kezdve sűrűbben jelentek meg költeményei a szépirodalmi lapokban, neve már ismerős lett s a szépreményű fiatal költő már azzal foglalkozott, hogy költeményeit egy kötetben kiadja. Költészetének legsajátságosabb alkotásait, a Népregéket és Mondákat még tanulókorában írta s e költeményeknek népies tárgya, felfogása, hangja, országszerte oly feltűnést keltettek, hogy midőn 1846-ban kiadta, a közönség 14 nap alatt az összes példányokat elkapkodta s hamarjában másodszor is sajtó alá kellett adnia. Tanulmányait 1845-ben fejezte be Sárospatakon, de mielőtt jövendő életpályája felől véglegesen határozott volna, Eperjesen nevelői állást vállalt. Itt kötött barátságot Kerényi Frigyessel, az Athenaeum egyik jónevű lirikusával s megismerkedett Petőfivel. A három költő e találkozásának emlékét őrzi az "Erdei lak" czímű költemény.
1845-ben ment Pestre, hogy ügyvédi pályára készülhessen és hogy Népregéinek kiadásáról személyesen gondoskodjék s egyúttal az akkori jelesebb írókkal ismeretséget köthessen. Az itt töltött két év Tompa pályafutásának legváltozatosabb szaka. A szabadságharczot megelőző időszak nagy politikai és társadalmi kérdései, az új íróktól képviselt liberális nemzeti iránynak a konzervativizmussal való küzdelme, az Ifjú Magyarország mindent átalakító törekvései: a fővárosban pezsgő életet teremtettek, melynek élén az írók állottak s a természeténél fogva inkább melancholikus kedélyű Tompát is magukkal ragadták. Sűrűn írt a lapokba, résztvett a Tízek társaságában s megjelent a Kisfaludy-társaság pályázatán is, mely alkalommal Szuhay Mátyás czímű költői elbeszélése Arany Toldija mellett kitüntető elismerésben s mellékjutalomban részesült s egyúttal alkalmat adott arra is, hogy a társaság tagjai sorába beválasztassék.
1847 elején beteg lett, kórházba került (hat hétig feküdt a Rókusban), Petőfivel is meghasonlott, s e körülmények a mélabús kedélyű s a lelki benyomásokra fogékony fiatal költőben a csendes magány után való vágyakozást ébresztették föl. Ez időben hívta meg Beje község lelkipásztorául s ő az ügyvédi pályáról lemondva, a meghívást elfogadta s 1847 tavaszától kezdve haláláig papi és költői kettős hivatásának élt. A nemzeti szabadság iránt való lelkesedése rövid időre őt is kicsalta magányából s 1848 őszén a gömöri önkéntesekkel együtt résztvett a szerencsétlen schwechati ütközetben, melynek balsikere annyira lehangolta, hogy ettől kezdve a nagy nemzeti eseményeknek csak szemlélője volt. De azért a forradalmat lelkében egészen átélte, s jóllehet az ő lágyabb zengésű lantja a fegyverek zörgése s a politikai 402szenvedélyek heves összeütközése közepett nem találhatta meg az őt megillető hangot: azok a hazafias eszmék, melyek a nagy nemzeti tragédia utolsó felvonásában vérbe fulladtak, az aradi gyásznapok után az ő lantjának húrjain nyertek új életet. 1849 május 1-én nőül vette Soldos Emiliát, ki haláláig őrangyala volt. Azonban a házasélet édes boldogsága nem kötötte le költői lelkét annyira, hogy szívében életre ne keljen a nemzeti fájdalom, s miután Bejéből a jövedelmezőbb Kelemérre ment át lelkésznek, megszólaltatta hazafias lantját, melynek bűbájos szavára az elalélt nemzetbe újra visszatért az életerő. Honfiúi panaszát, bánatát a szigorú czenzura miatt allegoriákban tolmácsolta s eleinte csak kéziratokban terjesztette, majd a Pesti Röpívekben s a Forradalmi Emlékekben tette közzé azokat a megkapó tartalmú hazafias költeményeket, melyek még ma is könyet csalnak a magyar ember szemébe. A Gólyához, A madár fiaihoz, Ikarus, Levél egy kibújdosott barátom után stb. a magyar hazafias költészet legszebb alkotásai közé fognak tartozni minden időben, melyeknek művészi becse mellett maradandó értéket az ad, hogy a szabadságharczban megtört nemzetnek fájdalmát, a passziv ellentállás korában élt hangulatát, a jövőbe vetett rendületlen hitét történetírói igazsággal tárja föl. A Gólyához írt költeményeért néhány hétig vizsgálati fogságban volt Kassán, de a vizsgálat kellemetlenségeiért bő kárpótlást nyújtott hazafias költészetének nagyszerű eredménye: a magyar nemzet szebb jövőjének hajnalhasadása.
1852-ben hanvai lelkészszé választatott s ez időtől kezdve ott is maradt haláláig. A lant és biblia voltak leghűbb barátai s fájdalomra hajló lelkének vigasztalója a természet, melynek szépségeit egyetlen költőnk sem rajzolja oly mesteri színekkel, mint Tompa. A hangulatának megfelelő képet mindig ott keresi s ott mindig meg is találja. E rendkívül mély rokonszenv ösztönözte arra, hogy megírja Virágregéit, a szimbolikus költészet e csodálatraméltó alkotásait, melyekben költői képzelete tartalomban és formában egyaránt nemesen nyilatkozik meg.
Életének további folyása, a hazafias költeményeiért szenvedett zaklatások után, külsőképen csendes és nyugalmas volt, de a költő lelki világát annál inkább felzavarták családi életének szerencsétlen körülményei. Rövid idő alatt két fiát veszíté el s főleg a nagyobbik, már ötéves fiának halála 403fölötti fájdalom örökre megmaradt szívében. Neje is beteges lett s mindezekhez saját bajai járultak: szemfájás, köszvény és szívtágulás, melyek ellen hasztalan keresett orvosságot. E lelki szenvedések költészetét mélyebbé és tartalmasabbá tevék, dalai és ódái az ember érzésvilágának gazdag változatát tüntetik föl - s a mily mértékben súlyosodnak testi betegségei, ép oly mértékben emelkednek lelki erői a költészet szárnyain a magasabb eszmék régióiba. Az Akadémia 1858-ban levelező tagjává választotta. 1866-ban Bécsbe ment, hogy magát a világhírű Skoda orvostanártól gyógyíttassa, de miután biztatást nem nyert, kétségbeesetten tért haza s ezentúl élete szomorú haldoklás volt. Utolsó öröme az volt, hogy az Akadémia 1868-iki nagy jutalmát az ő költeményeinek ítélte oda. Szívtágulása még ugyanazon év júliusában kioltotta életét.

Tompa Mihály (Barabás képe, a költő ifjabb korából.)

TOMPA MIHÁLY ÉS NEJE, SOLDOS EMILIA ARZCKÉPE 1861-ből.

TOMPA MIHÁLY SZÜLŐHÁZA RIMASZOMBATBAN.
Halála arra az időre esik, a mikor a nemzet csaknem húsz évig tartó küzdelme után, a szebb jövő hajnalára virradt s a kibékülés mámorában megfeledkezett arról a méltánylásról, melylyel egyik legnagyobb fiának tartozott. E nemzeti mulasztást hozta helyre Gömör vármegye, a költő szülőfölde, midőn székvárosában, Rimaszombatban, a város és megye legnagyobb fiának emlékszobrát 1902-ben felállította. E szoborállítás történetének érdekes momentuma a kiindulási pont, mert az eszme néhány sárospataki diák lelkében fogamzott meg, kik Serki Szabó József theologus (ma debreczeni tanár) indítványára elhatározták, hogy Tompának szülővárosában szobrot állítanak, s midőn a szoboralap megteremtése czéljából önmagukat megadóztatták, szerény egyesületök elnökévé dr. Veres Samu tanárt választották meg, ki, jóllehet e diákegyesület tagjai két év mulva az életpályákon szétszóródtak, még azután is 10 évig képviselte a csak névben élő egyesületet s ez idő alatt 7000 koronát gyűjtött össze a nagy költő emlékszobrára. 1895-ben Gömör vármegye közönsége 10,000 koronát szavazott meg a hazafias czélra s ugyanekkor Bornemisza László alispánt helyezte a szoborbizottság élére, kinek lankadást nem ismerő buzgalmából végre létrejött s 1902-ben felállíttatott a Holló Barnabástól művészi formában alkotott költőszobor.
Azonban Tompának legmaradandóbb emléke: művei, melyek különböző czímek alatt több kiadásban forognak a magyar olvasóközönség kezében. Ezek közül felemlítjük a következőket: Népregék, népmondák. Pest, 1846. - T. M. versei. U. o., 1847. - Regék és beszélyek. Miskolcz, 1852. - Virágregék. Pest, 1854. - T. M. összegyűjtött versei. (6 köt.) U. o., 1858. - Legújabb költeményei. U. o., 1867. - Egyházi beszédek. 1859-67. - Olajág, olvasó- és imakönyv hölgyek számára. Pest, 1867. - Két évvel halála után barátai: Arany, Gyulai, Lévai és Szász Károly adták ki összegyűjtött költeményeit hat kötetben, a költő életrajzával együtt. Pest, 1870.

TOMPA MIHÁLY SÍREMLÉKE HANVÁN
404Tóth Ede.
Tóth Ede népszinműíró, szül. 1844 október 4-én Putnokon, meghalt 1876 febr. 26-án Budapesten. Atyja szegény szabómester volt, ki fiát eleinte tanulói pályára szánta, de miután a fiu az iglói gimnázium első osztályából gyenge bizonyítványt hozott haza, egy putnoki vegyeskereskedésbe adta boltosinasnak. Felszabadulása után Budapesten a Posner féle papirkereskedésben kapott állást. A fővárosi tartózkodás alkalmat adott arra, hogy lelki világát a magasabb műveltség iránt való szomjúsággal töltse el. Odahagyta tehát a kereskedői pályát és Sárospatakra ment, hol három osztályból pótvizsgát tevén, felvétetett az 5-ik osztályba. Egy év után, anyja halála miatt, ismét oda kellett hagynia az iskolát s elkeseredésében színész lett. Először Tokajban próbált szerencsét, de ott nem fogadták fel s ezért Kisvárdára sietett, hol Lantos név alatt, az ott időző szintársulat tagja lett. Előbbi szenvedéseit és nyomorát a vándorszínészi élet még súlyosabbá tette. Azt hitte, hogy nagy hivatása van a művészi pályára, de csak kisebb szerepekhez juthatott s ezért egyik társulattól a másikhoz szegődve, rendesen mint szinlaposztó, nyomor és nélkülözések között vándorolta be a Felvidék összes városait. Csaknem tíz éven át tartott ez a szomorú vergődés, mely testben-lélekben elcsigázta; néha egy-egy költeményt írt s ezek szórványosan meg is jelentek a vidéki lapokban, de lelke fény és dicsőség után sóvárgott s ezt a sóvárgást nem elégítették ki még azok a rövid életű sikerek sem, melyeket vidéki színpadok számára írt színdarabjaival aratott. Legfeljebb annyit érhetett el, hogy egyik-másik társulatnál mint titkár, vagy mint rendező nyert alkalmazást. 1871-ben nőül vette Benedek Mária Veronika színésznőt. 1873-ban, atyja halála után, haza került Putnokra, hol csekély vagyoni ügyeinek rendezése czéljából huzamosabb időt töltött. Itt fogamzott meg a Falu rossza czímű népszínművének alapeszméje s a lelkében élő nagy konczepczióval újra vándorútra kelt. Ekkor vette hírét a nemzeti színház népszinmű-pályázatának, melyre 1874 aug. 16-án benyujtotta a Falu rosszát. Ez volt dicsőségének kezdete. A bíráló-bizottság (Szigligeti, Gyulai, Vadnai, Szigeti és Feleki) szavazat-többséggel a Falu rosszának ítélte a 100 arany pályadíjat s ezzel Tóth Ede egyszerre kiemelkedett az ismeretlenség homályából; - darabja a nemzeti szinházban (Blahánéval és Tamásival) rendkívüli sikert aratott, ő maga pedig jelmeztári felügyelő lett. A következő évben ismét részt vett a nemzeti színház pályázatán, mely alkalommal 29 versenyző között az ő Toloncz czímű népszínműve a birálóbizottság egyhangú itéletével megnyerte a 100 aranyat. Ez volt dicsőségének utolsó fellobbanása, mert a Toloncz előadásának nagyszerű sikerét már nem érhette meg; anyjától örökölt baja, a tüdővész, melyet két évtized nyomora tökéletesen kifejlesztett, sírba vitte az alig 32 éves fiatal költőt. Tóth Ede fellépése idején népszínműirodalmunk már hanyatlóban volt; maga a közönség is megunta a letünt magyar világnak elcsépelt tipikus alakjait, betyáros romantikáját és a nép életének és lelki világának igaz és hű képet kivánta látni. Petőfit kivéve senki sem hatolt be oly mélyen a nép lelkébe és kedélyébe, senki sem hozott föl onnan annyi igazgyöngyöt, mint Tóth Ede. Mert a Falu rossza és a Toloncz becsét nem csupán az eszthetikai szabályoknak megfelelő művészi szerkezetben, nemcsak a lélektan törvényei szerint fejlődő jellemekben kereste és találta meg a kritika, hanem abban is, hogy a népéletnek ama képei és alakjai, melyekből Tóth Ede az ő drámáit 405fölépítette, szóban, tettben, észjárásban, dalban igazi eszmények. Mindezeket együttvéve, a korán elhunyt költő méltán megérdemli az irodalomtörténeti kritika amaz elismerő szavait, hogy a Falu rossza és a Toloncz népszínmű-költészetünknek legértékesebb gyöngyei.
A költő drámai kisérletei közül felemlítendők: Schneider Fanni, Kerekes András, Önkéntes tűzoltók, Bécsi Krach, de a Falu rossza és a Toloncz magas színvonalát csupán a Kintornás család közelíti meg, melyet egy hónappal a költő halála előtt adtak elő a Népszínházban. Összegyüjtött művei 3 kötetben jelentek meg.

TÓTH EDE.

TÓTH EDE SZÜLŐHÁZA PUTNOKON.
Törköly József.
Törköly József, áll. el. iskola igazgató, szül. 1850-ben Rimaszombatban. 1870-ben választották meg tanítóvá a rimaszombati ág. ev. elemi iskolához, melynek nemsokára igazgatója lett s az maradt ez iskolának községivé, majd államivá való átalakulásakor is. Írt költeményeket, vezérczikkeket, tárczákat és Szarka Miska czímű népszínműve a népszínház Garai-pályázatán elismerést és dicséretet nyert. Jelenleg a rimaszombati társadalmi életnek egyik legtevékenyebb tagja s a "Gömör-Kishont"-nak belső dolgozótársa.
Törs Kálmán.
Törs Kálmán, hírlapíró, szül. 1843-ban Rimabrézón, meghalt 1892 aug. 31-én Budapesten. Ügyvédi oklevelet szerzett, de soha sem praktizált. Mint hirlapíró a "Vasárnapi Újság"-nál lépett föl először, aztán a "Hon"-nak lett belső munkatársa. Írt költeményeket, novellákat, esztétikai tanulmányokat, gyakran Junius Brutus s más írói nevek alatt. Néhány évig szerkesztette a Jókai "Üstökösét." Az 1875-iki fuzió alkalmával az "Egyetértés" szerkesztőségébe lépett s egyúttal munkatársa lett a "Pesti Hirlap"-nak is. 1878-ban kiadta Déryné Naplóját, mely a magyar színművészet történetének forrásmunkája. A 80-as évek eleje óta tagja volt a képviselőháznak s több figyelemreméltó beszédet mondott a gazdasági és közlekedési ügyek tárgyalása alkalmával. Mint írót eleven, magyaros prózája jellemzi s ez által az újabb stiliszták legjobbjai közé tartozott. - A hirlapírók nyugdíjintézetének alelnöke volt.
Urszinyi Gyula.
Urszinyi Gyula, orvos-doktor, kör-, bánya- és vasúti orvos Putnokon. Közegészségügyi czikkeket írt a hazai szaklapokba és a vármegye lapjaiba. Népszerű szabad előadásainak és felolvasásainak szövegei részint kéziratban vannak meg, részint az orvosi szaklapokban jelentek meg. A megyéhez a csecsemők halálozásának csökkentése és a tuberkulozis ellen való küzdelem, mint az igazi czivilizáczió terjesztése tárgyában írott javaslatai lenyomatban is megjelentek. Nagyobb munkája: Az ember-egészségügy iránt való érdeklődés felköltése hazánkban (1903.), melyet Széll Kálmánnak, mint belügyminiszternek ajánlott. (K. M.)
Vatai László.
Vatai László ref. lelkész, született Szuhafőn 1858 szeptember 16-án. Káplán volt Simonyiban, Borsody József, a híres imaíró mellett, kinek művei kiadása körül segédkezett. Innen Pelsőczre került. 1887-ben szuhafői s 1888-ban rimaszécsi pappá választatott, hol jelenleg is működik. Mint a gömöri ref. egyházmegye főjegyzője, évek óta szerkeszti az egyházmegyei gyűlések jegyzőkönyveit s mint egyházi szónok is a traktus legkiválóbb papjai közé tartozik. Állandó munkatársa a Sárospataki Lapoknak s több szakjába 406vágó czikket irt a Prot. Egyh. és Isk. lapba. Önállóan megjelent műve: A gömöri egyházmegye száz éves története. Tornallya 1900.
Véner Pál.
Véner Pál rozsnyó-egyházmegyei áldozópap, bölcseleti doktor, kanonok, szemináriumi igazgató Rozsnyón. Mint a Religio rendes munkatársa, egyháztörténelmi, vallás-erkölcsi, bölcseleti és eszthetikai közleményeket ír. Egyházi beszédei közül, melyek javarészt kéziratban vannak meg - több a Boromeusban megjelent. Írt több czikket a Magyar Államba is. (K. M.)
Veres Samu.
Veres Samu bölcselet-doktor, főgimnáziumi tanár, szül. 1857 április 23-án. 1878-ban mint egyetemi hallgató besoroztatván, résztvett Bosznia okkupácziójában. 1884-ben a rimaszombati egy. prot. főgimnáziumban segéd- s néhány hónap mulva rendes tanárul választatott meg, hol jelenleg is mint a magyar nyelv és irodalom s a görögpótló irodalom tanára működik. Versei a budapesti és vidéki lapokban jelentek meg. Rimaszombatban átvette a Gömör-Kishont szerkesztését, melybe több éven át írt vezérczikkeket, tárczákat, értekezéseket, verseket. Munkái: Költemények. Budapest 1880. Tinódi Sebestyén és kora. Irod. tört. értekezés, I. Budapest 1880. - A XVIII. sz. vége és egy iránymű. Rimaszombat 1885. - Tompa Mihály a forradalom alatt és után. U. o. 1886. - Petőfi emléke. U. o. 1899. - Vörösmarty és a nemzeti átalakulás. U. o. 1900. - Ünnepi beszéd Tompa M. szobrának leleplezése alkalmával. U. o. 1902. Közreműködött a Pallas Nagy Lexikona szerkesztésében, melybe több mint 200 czikket írt. E monografiában a Tudomány, Irodalom és Művészet czímű fejezetet s Rimaszombat topografiáját írta. (V. A.)
Wallaszky Pál.
Wallaszky Pál, ág. ev. főesperes, az első rendszeres magyar irodalomtörténet írója, szül. 1742. jan. 29-én, megh. Jolsván 1824 okt. 29-én. A megye e kiváló írója 1783-ban az akkor szervezett jolsvai ev. papi állást elnyervén, 41 éven át volt az odavaló egyház apostoli szellemű lelkésze. Mint író azáltal szerzett magának rendkívüli érdemet, hogy a Rotharides Mihály által összegyűjtött irodalomtörténeti anyagot nagy szorgalommal gyarapította és földolgozta. Főműve: Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria ab initiis regni usque ad nostra tempora delineatus. Pozsony és Lipcse 1785. E művében a magyar szellemi fejlődés történetét igyekszik feltüntetni s jóllehet ma már sem rendszere, sem kritikája nem állhat meg, úttörői érdeme maradandó. Többi művei: De Stephano Verbőczio ... dissertatio. Lipcse 1768. - Tentamen historiae litterarum sub rege Mathia. U. o. 1769. Prédikáczióit s a joslvai egyház történetét tótul írta meg.
Wallentinyi Dezső.
Wallentinyi Dezső, bölcselet-doktor, főgimn. tanár, szül. 1873-ban. 1896-ban a rimaszombati egy. prot. főgimnázium helyettes tanára lett, hol jelenleg mint rendes tanár működik s a nőegyesületnek jegyzője. A Gömör-Kishontnak rendes belső munkatársa, melybe vezérczikkeket és tárczákat ír. Pályája kezdetén a Losoncz és Vidéke, az Egyetemi Lapok s a Zólyom és Vidéke közölte dolgozatait. Önálló munkája Kúthy Lajos élete. Rimaszombat 1898.
Záhonyi János.
Záhonyi János, körjegyző Sajó-Gömörön. Több éven át a gömörmegyei körjegyző-egyesület főjegyzője. Számos közigazgatási czikket írt a fővárosi és vidéki lápokba. A Gömör-Kishontnak és Rozsnyói Hiradónak jelenleg is állandó vidéki munkatársa. Önálló munkája: Gömör vármegye képekben (a vármegye útirajzszerű ismertetése). Rimaszombat 1898. Hosszabb tanulmányt írt "Adatok a községi közigazgatás reformjához" czím alatt.
407Zehery István.
Zehery István, orvosdoktor, törvényszéki orvos, született Rimaszombatban 1861 aug. 20-án. Egy évig Schulek tanár mellett mint gyakornok működött s ez idő alatt az Orvosi Hetilap Szemészet czimü mellékletének munkatársa volt. Rimaszombatban letelepedvén, egy ideig mint járásorvos működött, később kir. törvényszéki orvossá neveztetett ki s e minőségében működik jelenleg is. Munkái: Atrophia nervi optici traumatika. - A diphteritis gyógyitása higany-cyannal. Mint törvényszéki orvos értékes anyagot gyűjtött pszichologiai megfigyeléseiből.
Könyvtárak.
Gömör-Kishont vármegye közművelődésének forrásai között jelentékeny szerepet játszanak a nyilvános jellegű és magánkönyvtárak. Az előbbiek között legrégibb a Kishonti ág. ev. esperesség könyvtára, melynek alapítása a XVIII. sz. közepére esik. E könyvtárnak első és legnagyobb gyarapítója galantai Fejes János volt, ki könyv- és okirat-gyűjteményét a nevezett esperességnek hagyományozta. A könyvtár állománya körülbelül 4000 kötet, melynek egyik nagyobb csoportja a rimaszombati ág. ev. templom torony-szobáiban, a másik a cserencsényi ev. parochián van elhelyezve. Szép, rendezett könyvtár volt valamikor, pontos elenchussal, de több év óta nincs szakszerű kezelés alatt, jóllehet a könyvtárnak van alaptőkéje, melynek kamataiból új rendezésre vár; a pontos új lajstromozás azért szükséges, ment a könyvtár a XVII. század prot. egyháztörténelmére vonatkozólag igen becses irodalmi anyagot foglal magába.
A csetneki ág. ev. egyház gazdag könyvtára az ottani templomban szintén nincs megfelelő gondozás alatt s így az arra vonatkozó adatok nem állapíthatók meg pontosan.
A gömöri ev. ref. egyházmegye könyvtára Tornallyán körülbelül 3000 kötetből áll. Újabb elenchusa nincs, s a könyvtár rendezetlen. Ez idő szerint az egyházmegye új könyvtári épület emelését tervezi, mely czélra néhány ezer korona alaptőkével is rendelkezik.
A kaszinói könyvtárak között legrégibb és legnagyobb a rimaszombati kaszinóé, mely 4233 kötetből áll s e gyűjteményben a XIX. sz. szépirodalmi termékei s régi folyóiratai csaknem teljesen megvannak. E könyvtár Széchenyi István felhívására a pesti nemzeti kaszinó könyvtára után keletkezett s így az ország egyik legrégibb kaszinói könyvgyűjteménye. Új beszerzésekre s szakszerű kezelésre évenként 1000 koronán felüli összeget fordít. - Jelentékeny kaszinói könyvtárak vannak még Rozsnyón, Pelsőczön, Dobsinán, Nagyrőczén, Jolsván, továbbá Rimaszombatban a polgári olvasókörben s a kath. egyletben stb., de ezeken kívül szórványosan előfordulnak kisebb falusi- és népkönyvtárak a rima- és sajómenti magyar községekben is.
Az iskolai könyvtárak közül nevezetesebbek: a rozsnyói premontrei főgimnázium tanári könyvtára, 4400 kötetet meghaladó gyűjteménynyel, mely évről-évre gyarapodik, továbbá a társházi könyvtár 3200 kötettel. Az ág. evangélikusok rozsnyói főgimnáziumának tanári könyvtára a millenniumi évben 1664, az ifjúsági könyvtár pedig 1054 kötetet foglalt magába. Mindkét gyűjtemény évről-évre az iskolai költségvetésbe felvett összeggel gyarapíttatik. A nagyrőczei kereskedelmi iskola könyvtára 1300 kötetre rúg. Mindezeknél jelentékenyebb a rimaszombati egy. prot. főgimnázium könyvtára, melynek eredete visszanyúlik a XVIII. századba. A mai egy. prot. főgimnázium könyvtára is az osgyáni és rimaszombati iskolák gyűjteményeinek egyesítéséből keletkezett. Így az osgyáni gimnázium az egyesüléskor 823 kötet könyvet hozott magával s körülbelül ennyi volt a rimaszombati ref. iskola könyvgyűjteménye is, míg a mai létszám a millenniumi lajstromozás szerint 5121 kötet önálló munkából, 2294 darab folyóiratból s 1867 darab vegyes műből, az ifjúsági könyvtár pedig 1189 munkából állván, összesen 10,471 darabbal a vármegye legnagyobb gyűjteménye. A könyvtár becsesebb darabjai közé tartoznak: néhány régi nyomtatvány a XVI. századból, Gyöngyösi, Balassa, Rimai műveinek eredeti kiadásai stb. Ács Mihály "Arany láncz" czímű imádságos könyvét Szabó Károly bibliografusunk unikumnak tartja. (Nyomt. Jenában, 1734-ben.)
408A magánkönyvtárak közül különös értékkel bír Andrássy Géza gróf betléri könyvesháza, melyben a bibliografusok még sok érdekes feljegyezni valót találhatnak. E könyvtárral áll kapcsolatban az Andrássy család levéltára is, melynek legrégibb oklevelei a XIV. századból származnak. Nem kevésbbé érdekes az osgyáni br. Luzsénszky-féle könyvtár is, mely egy nagy teremben mintegy 8-10 ezer kötetet foglal magában, s ezek között a 17 és 18-ik századbeli latin nyelvü theologiai irodalom van leggazdagabban képviselve.
Nagyobb jelentőségű könyvtár volt még néhány évvel ezelőtt a Sárközy Gyuláé Jánosiban, mely, míg tulajdonosa élt, 4000 kötetet foglalt magába. Halála után azonban örökösei eladták s a könyvek részben a rimaszombati kaszinó-, részben a rimaszombati prot. főgimnázium tulajdonába kerültek.
A felsoroltakon kívül 500 kötetig terjedő könyvtárak vannak még a Hanvay-, Szentmiklóssy-, Fáy-, Kubinyi-családok birtokában is, míg a családi okmányok, régi levelesládák többnyire a nemzeti múzeumban őriztetnek.
Sajtó
Gömör-Kishont vármegyében a hírlapirodalom kezdete összeesik nemzetünk újabb politikai életének fellendülésével. 1867 után alig volt hazánknak olyan vármegyéje, mely szükségét ne érezte volna annak, hogy székhelyéről a társadalmi eszmék kiáramlását mentől hathatósabban elősegítő organumot teremtsen. Ez okból a vidéki góczpontokon mindenfelé tömörülni látjuk a tollforgató egyéneket, egyfelől a kulturális szinvonal emelése, másfelől a helyhez kötött érdekeknek a sajtóban való képviselése czéljából. E tömörülés eredményezte egyes vidéki városok fellendülését s egyik fontos tényezője lett annak is, hogy az általános nemzeti műveltség magasabb szinvonalra emelkedett.
A vármegyének első hírlapja 1869-ben jelent meg Rozsnyón, "Gömöri Lapok" czím alatt; alapítója és első szerkesztője Gotthard Endre volt. Azonban a szerkesztést nemsokára, a kiadói joggal együtt, Bernolák Nándor ügyvéd átvévén, ettől kezdve a lap Rimaszombatban jelent meg az 1874-ik év elejéig; mikor Felvidéki Közlöny czím alatt a szerkesztő ismét Gotthard Endre lett. De még ugyanezen év folyama alatt a lap újra átalakult, mert nevét "Gömör"-re változtatta, a szerkesztést pedig előbb Plachy Ferencz és Bodor István, később Beke László vették át. 1876-ban a Gömör is megszünvén, Tomcsányi Károly mint kiadó és Szabó Endre, mint szerkesztő szövetkeztek arra, hogy új lapot alapítsanak s e tervüket 1877-ben meg is valósították, a "Rimaszombat és Vidéke" czimű hetilap megindításával; de vállalatuk csak két évig állott fönn.
A Gömöri Lapok megszünése után, 1873-ik évi május hó 4-én a rozsnyói Kovács-nyomdában Gotthard Endre Felvidéki Híradó czímen újból heti újságot indított, a mely azonban még ugyanazon évi június hóban Rozsnyói Hiradó-ra változtatván a nevét, deczember hó 28-án Marton János, majd 1876 jan. 1-én Beke László kezébe került, de még ekkor sem prosperált, mert 1876 április hó végén megszünt. Ugyanezen év május hó 14-én azonban Benyo József felelős szerkesztő és Kovács Mihály kiadó, ha nem is a régi czimen, de Gömöri Hirlap néven újra megindították. Az új czim sem volt szerencsésebb a réginél s igy történt, hogy még azon évi deczember hó 31-én a Gömöri Hirlap is megszünt.
1877 végén született meg a Rozsnyói Híradó, a mely negyedszázados fennállását tavaly ünnepelte. Krasznai K. G. felelős szerkesztő és Kovács Mihály kiadó megnevezése mellett indult meg az újság. A kiadó csak megvolt, de szerkesztője nem, mert a Krasznai név a Kovács Mihály nemesi előneve volt. De az öreg úr akként gondolkozott, hogy a lap hirdetési czélokat fog szolgálni, tehát nincs szükség szerkesztőre. Az első évfolyam negyedik számáig így csinálódott a Rozsnyói Híradó. Ekkor a minden szép és nemes iránt fogékony, művelt, világlátott ember: Maurer Artur dr. lépett a sorompóba, a ki a lap vezetésére, annak kézirattal való ellátására, sőt anyagi támogatására is vállalkozott. Kikötötte azonban, hogy nagy elfoglaltsága miatt a lap szerkesztéséért felelősséget nem vállalhat; de a mit ő ír, azért felel. Így vezette Maurer Artur dr. 23 hosszú éven át a Rozsnyói Híradó-t és emelte azt olyan színvonalra, hogy a vidéki hirlapirodalom egyik legszámottevőbb 409orgánuma lett. A vármegyének ezt a legrégibb lapját szerkeszti 1902. évi október hó 1-től Komoróczy Miklós, a jeles etnografus. Kiadótulajdonosai Görbics és Bauer nyomdatulajdonosok.
Rimaszombatban 1880 július havában keletkezett a Gömör-Kishont jelenleg is fennálló vármegyei közlöny, melynek első szerkesztői Porubszky Pál és Kovács Béla voltak, kiadója pedig - az első év kivételével - máig Rábely Miklós nyomdász. E szerény vidéki lap tehát már 23 év óta szolgálja megszakítás nélkül a vármegye közügyeit. A szerkesztést többnyire egy bizottság vállalta magára, mely a felelősséget kisebb-nagyobb időközökben más-más tagjára ruházta. Szerkesztők voltak: Porubszky Pál és Kovács Béla (2 évig), Bodor István (2 évig), Rábely Miklós (1 1/2 évig), Lőrinczy György (3 1/2 évig), dr. Veres Samu (kétizben 7 évig), dr. Kármán Zoltán (2 évig), Lukács Géza (2 évig), dr. Dienes Gyula (2 évig). A jelenlegi szerkesztő dr. Terhes Sámuel 1903 január 1-én lépett a szerkesztő bizottság élére. A lapnak egyik legrégibb állandó belső munkatársa dr. Kármán Aladár, ki a lappal immár 15 év óta van szoros összeköttetésben.
1892-ben a lapnak egy közleménye alkalmul szolgált arra, hogy Gömör czím alatt új megyei lap keletkezzék, melynek negyedfél évi fennállása alatt dr. Fráter Samu és dr. Szeless Ödön voltak a szerkesztői.
1890-ben Náray J. nyomdász, Gömöri Hírlap czím alatt indított lapot, mely a Gömör fennállásának idején nem jelent meg, de 1896-ban, az előbbi megszüntével, ismét életre kelt s jelenleg is fennáll.
Meg kell itt említenünk a Rozsnyón hetenként egyszer megjelenő Sajó-Vidék-et, melyet 1897. máj. 1-én Komoróczy Miklós alapított, de három évi szerkesztés után elhagyott. Komoróczy visszalépése után rövid ideig Hazslinszky Rezső dr. főgimnáziumi tanár, majd Korányi György főgimn. tanár, majd ismét Guthlon Márton dr. ügyvéd vezették a lap szerkesztését. A rövid időközökben történt szerkesztői változások után utóbb Réz László ev. ref. lelkész, Pósch József dr. ügyvéd, városi ügyész és Hazslinszky Rezső dr. tanár mint társszerkesztők vették kezükbe a lapot, de azt néhány havi vezetés után végleg elhagyták. Ez idő szerint a nyomda és laptulajdonos férje: Hermann István nyomdász van felelős szerkesztőül az alispáni hivatalba bejelentve, a ki a lapot Gömöri álnév alatt szerkeszti.
Van még a vármegyében több szak- és hivatalos lap is. Ezek: Gömör-Kishont Vármegye Hivatalos Értesítője. Kizárólag hivatalos tartalommal jelenik meg Rimaszombatban, hetenként egyszer. XIV. évfolyam. Szerkeszti: Komáromy István vmegyei aljegyző; kiadja a vármegye. - Gazdasági Tudósitó. A vármegyei gazdasági egyesület hivatalos értesítője. VII. évfolyam. Megjelenik Rimaszombatban minden hó elején. Felelős szerkesztő: Lakner László egyesületi titkár. Kiadótulajdonos: Gömör-Kishont vármegyei gazdasági egyesület. - Iskoláink. A Gömör-Kishont vármegyei általános tanitó-egyesület hivatalos értesítője. Megjelenik Rimaszombatban havonként egyszer. VI. évfolyam. Felelős szerkesztő: Járossy Endre rozsnyói állami elemi iskolai igazgató. Főmunkatárs: Szombathy László dobsinai polg. isk. tanár. Kiadótulajdonos: a Gömör-Kishont vármegyei általános tanító-egyesület.
Források:
Id. Szinnyei József: "Magyar írók élete és munkái." - Hunfalvy János "Gömör és Kishont vármegyék leirása." - Pallas Nagy Lexikona. - Acsádi Ignácz: Lexikon. - Beöthy Zsolt: Magyar irodalomtörténet. - Dr. Veres Samu: A "Gömör-Kishont" cz. lap története. - Markó M.: Czigány-zenészek albuma. - Önéletrajzi adatok, stb.

« GÖMÖR-KISHONT VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE. Írta Józsa Antal. KEZDŐLAP

Gömör-Kishont vármegye

Tartalomjegyzék

A ROZSNYÓI PÜSPÖKI MEGYE. Írta dr. Podraczky István. »