Az óriások hangját hallod
                      "lássam végre az Élő Óriást"
                      (Szabó Lőrinc: Tücsökzene/Családi kör)

Ím váratlanul kivirított
életre kelt festett virágod
s reggelre verméből kimászott
legyűrhetetlen óriásod
Arra kéred ne rejtsen semmit
homloka szakadékaiba
s szörnyeivel megígértesse
beengednek barlangjaiba

A kíváncsi tündérkék között
varázsol földi szeretője
azt reméli az égi szellem
hogy személyiség lesz belőle
Eltűnik a havis szirt mögött
köddé válik a bősz óriás
te már tudod hogy megtestesül
hogy nem marad puszta látomás

Órák óta gyűlik a sereg
a szendergő óriás körül
kiáltásokkal ébresztgetik
körültáncolják meztelenül
Végül elunják s elindulnak
követve a tündérek nyomát
mely olvadozva s szétcsorogva
estig talán tartja még magát

Az óriások hangját hallod
és van közöttük egy bömbölő
szavát a szél világgá fújja
az idegennek is érthető
Az ég is csak a melléig ér
markában a föld kristályai
a nagyot mondó égi pásztor
mezején gyűlnek zsoldosai

Felhág kéklő bérceid közé
e varázslatos felvilágra
s tajtékozva ostromolni kezd
megrémít őrült háborgása
Szédülten kerengsz körülötte
csapásaitól földre zuhansz
nádi nyiladat nem találod
már nincs időd hogy íjad felajzd