Beenged

Visszafelé mondott esküjével
pokolbéli urát felhergeli
ajtaja előtt nyugtalan jövő
fohászok felszálló léggömbjei

festményein a nyugalom és a
harc a földet meghódító élet
látványa lüktetve előtűnik
a felülmúlhatatlan egésznek

szelíden élvezi a gyönyört már
nincsenek legendás éjszakái
mezején egymással kergetőznek
a hajnal sallangos paripái

beenged ünnepi otthonába
zenéjét hallgatod s arcát nézed
az űrben keringő fegyverekről
s kínlódva szült művekről beszéltek