Elmúlik sápadtságod

Simogat langyos szellő
tavasz lép tél nyomába
pergeti sárga fényét
sugároz fűre fára

sugarával befonja
cserépben nőtt virágod
patyolat ami voltál
elmúlik sápadtságod

sugártűje lemásol
költői hírverésnek
nyuszifület és farkat
kikelő halpetéket

az élők közneveit
és szárnyas hangjegyeket
s nyitja felhőműhelyét
az ég kékfestőinek