|
Szebeni Sándor -
Megkötött kerekekkel
|
Akiket meghívtál
Teleírt emlékművek
árnyai
homokszőnyeggel letakart romok
amfiteátrumodra hó szitál
ágyadban szájhős gladiátorok
pajzsodon áthatoló sugárzás
amit magába sűrít a lélek
a szerelem forró éjszakáin
kellenek bűnös szeretkezések
fenekedő zsoldosok keresik
pusztádban vagabund prófétádat
züllenek elhagyott virágaid
arcukon nincs jele megbánásnak
akiket meghívtál nem elég jók
evésben ivásban ölelésben
csak benne bízol benne reménykedsz
szorongva várod hogy ideérjen
|