Nemcsak te vagy boldogtalan

Fejed gőgösen emeled
az aranyérmet akarod
de versed szekere előtt
szárnyatlan lovacska kocog

szesszel szítod szalmalángját
szorgos gyűjtögetőidnek
semmitmondó szavaiknak
lápréten nőtt fűzvesszőknek

hervadt virágod kelyhében
látom nyüzsgő lárváidat
mindenkinek nem jár virág
de ezért ne öld meg magad

nemcsak te vagy boldogtalan
ajtóm kitárom gyere be
pohárban poshadó borral
legyen miénk a zöld epe