Radó Antal
A fordítás művészete
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
I. fejezet. Az idegen munka megértése és átérzése
Félreértések. A megértés segédeszközei
A fordítói ihlet
Nyelv- és verselésbeli művészet
II. fejezet. Az anyagi hűség
Szók, szólások, szójátékok
Kihagyások és toldások
Az eredeti változtatása
Az eredeti színe és hangulata
III. fejezet. Az alaki hűség
Az alaki hűség nem czél, hanem eszköz
Verses munkák prózai fordítása
A formai hűség elejtésének veszélyei
Az antik mértékek
Keleti és nyugateurópai versformák
IV. fejezet. Általános észrevételek
A könnyedség
Szabad fordítás, utánzás
Mit fordítsunk
Végszó
Bevezetés
A ki azt, a mit valamely nyelven mondottak vagy írtak, más nyelven mondja el vagy írja le, fordít. A kereskedő, a ki árjegyzékében a czikkek magyar neve mellé oda illeszti a német vagy franczia neveket is, árjegyzékét lefordítja. A ki azonban valamely művészi irodalmi alkotást tud más nyelvre lefordítani, annak munkáját műfordításnak szokták mondani. A szó voltaképen rosszúl képzett és a szóösszetétel szabályai szerint egészen mást jelentene: műfordítás = valamely műnek a fordítása; a közhasználatban a "mű"-nek valamely szó elé tétele annyit is szokott tenni, hogy az utána következő szóval megjelölt tárgy nem természetes, hanem hamisított (mű-bor, mű-düh stb.), úgy hogy a "műfordítás" e szók analógiájára annyit tenne, mint "nem természetes fordítás"); ámde e szóképzés meddő bírálgatása helyett fogadjuk el a "verba valent usu" tanítását és tartsuk meg a "műfordítás" kifejezést abban az értelemben, melyben Arany János is szentesítette. Ebben az értelemben a műfordítás: művészi czélú, művészi igényekkel fellépő fordítás.
A közhasználat arra hajlik, hogy a "műfordítás" szót csak a kötött formájú munkák tolmácsolására alkalmazza. Igaz, hogy a verses munkák átültetése hasonlíthatatlanul több nehézséggel szokott járni, mint a prózai műveké, mindazonáltal helytelen dolog a művészi próza fordítását kirekeszteni a műfordítási munkásság köréből. Vannak prózák - pl. egy Flaubert-féle leírás - melyek tolmácsolása jóval nagyobb nyelvi művészetet igényel, mint pl. akárhány didaktikus latin hexameteré. A ki jól meg tud birkózni Sallustius tömörségével, jobban rászolgál a műfordító nevére, mint a ki pl. a "Trans apud adversum"-féle nyelvmesteri versikéket öltözteti magyar mezbe. A műfordítás fogalma alá tehát ép úgy tartoznak a prózai, mint a verses munkák; a ki az Alvari-féle nyelvtani szabályokat fordítja, ha versben is, még nem művészfordító, ellenben Nogáll János, a ki Kempis Tamás prózáját fordította, igenis művész-munkát végzett. Nem a külső forma, hanem a végzett munka minősége szabja meg tehát, hogy valamely munkát a művészi fordítás jellegével ruházunk-e fel vagy sem.
Midőn a nem-művészi irodalmi munkákat, s kivált a nem-művészi prózát kizárjuk fejtegetéseink köréből, nem akarjuk kicsinyelni. Távolról sem; egy természettudományi munkának helyes lefordítása is számos írói kvalitást tételez fel; az illető tárgykörben való tökéletes jártasságon kívül megkívánja a gondolatok világos és szabatos kifejezésének adományát, az "írni tudás" teljes mértékét is. Sőt éppen annál az óriási szerepnél fogva, melyet az ismeretterjesztő és egyéb nem-művészi prózai munkák fordítása irodalmunkban játszik, nyomatékosan akarom hangsúlyozni az ilynemű munkák gondos fordításának nagy fontosságát is. Egy félreértés folytán helytelenül tolmácsolt tudományos tétel véghetetlen nagy kárt tehet, egy lomposságból homályosan visszaadott magyarázat tévútra vezethet százakat. A határt, a hol a száraz, tisztán magyarázó próza végződik és a művészi próza kezdődik, egyébként is nem lehet teljes pontossággal megvonni, és azért azt hiszem, hogy az itt következő fejtegetések jó részének azok is hasznát fogják vehetni, a kik nem a szoros értelemben vett műfordítással akarnak foglalatoskodni.
A művészi fordítás e tudnivalóit négy részre osztottam: az első az idegen munka megértéséről és átérzéséről szól, a második az anyagi hűségről, a harmadik az alaki hűségről; végre az utolsóba bizonyos általános észrevételeket foglaltam, melyek az első három fejezet keretén kívül esnek.