Számlálom idejét az éjnek

A kotlós hold csillag-csibéi
az éjszaka résein kibújnak
elalszom álmom feloldoz
egemet becsillagozza
és látom az álom vetítette képen
hogy sorstól csikorogva
szekerem honnan indult
s hol ér holnapomba
Az égen gyerekkorom
zengő csillag-kórusa
ha fölöttem ragyog
nem bánom hogy elérhetetlen
alattam megtiport határ
vándorok csontjaival
ó én világom
lenti és fenti világ
maradj tanítóm örökkön
kiérdemeltem
Versbe írtam
lényeid szüntelen harcát
és fényes madárral
röptettem pörölő virágot
mielőtt megdördült az ég
erdődből hazataláltam
már mögöttem az éjszaka
szememből kitörlöm az álmot