|
Szebeni Sándor
- SORSHÁRMASSÁG
|
Mért állunk meg a
határnál
Felveszi álcaruháját
merev idegen a teste
nyelvet ölt az ősatyákra
ez még hőstett is lehetne
Címeres levélpapíron
nincs neki cifra pecsétje
ismeretlen ösvényre lép
ezt jelzi a szívverése
Büntetik rajzó darazsak
s szikraként pattogó szöcskék
először az ösztön ítél
a sokaság nem közösség
Zászlóinkra azt írtuk fel
hogyha összefogunk győzünk
mért állunk meg a határnál
mit már régen eltöröltünk
|