Szebeni Sándor - SORSHÁRMASSÁG


Mért állunk meg a határnál

Felveszi álcaruháját
merev idegen a teste
nyelvet ölt az ősatyákra
ez még hőstett is lehetne
Címeres levélpapíron
nincs neki cifra pecsétje
ismeretlen ösvényre lép
ezt jelzi a szívverése
Büntetik rajzó darazsak
s szikraként pattogó szöcskék
először az ösztön ítél
a sokaság nem közösség
Zászlóinkra azt írtuk fel
hogyha összefogunk győzünk
mért állunk meg a határnál
mit már régen eltöröltünk


12. oldal