Az ismeretlen isten

A természet lényei
a teremtett ember elől
hozzá menekültek
testükön a vad véres
erőszak nyomaival
most arany és
drágakövek közt
kincstárnoka ő a létnek
hegyén megajándékoz
kincseivel
fényes szavaival
A látomások hegyén
a tömeg szorításában
felöltözöttek között
mi meztelenek
emlékezetünkben
a táj neve
idegvégződéseink
növényi gyökerek
de gőgös hülyék
gyaláznak
levizelnek és leköpnek
És mozgás helyett
nyugalom és pangás
csendben táborozó
rezgéstelen tömeg
a testünkre száradt
szenny
bőrünkről lehámlik
s leborotvált szőrzetünk
hajunk szálkásan megered