Félelem nélküli öröklét

A nyár tűzvarázsa
perzselő lángja
és isten égő
csipkebokra idelenn
és villámai odafenn
hátam mögött dél
mellem észak ellen
feláldozom amim
nincsen
hogyha szeret
így szeressen
isten így szeressen
A fenti sugárzás
a déltengeri nap leéget
végez velem ez a tűz
megfeketül
a lépes méz is előttem
feketében járó
rívó liliomot a napra
mert a bűn
fekete ünnepén
a lélek is megfeketül
De lám csak
a teremtés futószalagján
alvó villámok
pultján mézes sütemények
hűtőjében
gyümölcsös krémek
immár ismerem
az édenkertet
zöld-arany mindörökké
elevenen elzár fogva tart
de vadmézéhez hozzáférek