Szebeni Sándor - SORSHÁRMASSÁG


Be nem hegedt seb

Elvesztése erdős tájnak
elvesztése volt-hazának
keserved villámai
villámos ünnepeid
megbántad hogy megjelölted
fénylő csillagporral
a kövek csipkés ívét
a mindenki-kapuja oszlopain
Átok-sötétben menekülsz
fuldokló lélegzéssel
égő iszonyat füstje
fullaszt mérgeivel
felesküdött sereged
szűkölve hátrál
megingó sorsokat
csikorgó parancs terel
Hiába volt tiéd minden
felfalta egy muszáj-isten
szíved élő dobként
álkapcsa között lüktet
vonulását behódolt szívek
vörös dobszólója kíséri
jutalma diadal
megérdemli mert ő az erősebb     


26. oldal