Vadászok hazatérőben

Aszályban tikkadó
fenyők közt állok a sorban
kiszáradt gyökerek
tüntetése parazsa előttem
a kátrányos föld
kínja sötétlő gondja
az élők szégyene
a mozdulatlan fényben
Erdei vadföldem
karókkal kijelölték
a vörös vadászok
a kérlelhetetlen rőt agancsosok
álmomban üvegszívekre vadásztunk
én a pirosakra lőttem
de kigyulladt tanyánk
elejtett zsákmányunkra omlott
Éjszakám unatkozó puskásai
vadvértől bűzlenek
nem érdekli őket mű-vadak
tűzugró mutatványa
csak szarvasaim titkolt
futása menekülése
meghajszolt testük behódolása