Rád dőlt a teljes egyedüllét

Ajtód előtt állva nézed
a labdázó gyerekeket
vagy ablakodból figyeled
a fel- és leszálló repülőket
cifra gúnyád
játékos álkoldus-viselet
padlásodon könyvek
és levelek közt
darazsak döngnek
Eszméd fegyence vagy
néha eltántorogsz a rácsig
jó lenne kiülnöd egy padra
vibráló fényű csillagok alá
de helyette ócskavasból
béklyót fabrikálsz magadnak
aztán ajtódba lépsz
s kikiáltod
szabadságod megszületését
Egymás mellett
berozsdállt egyedüllétben
állni összeszerelten
a kimustrált gépek tragédiája ez
mit számít neked a világ
a képzelt világ vesztesége
hiszed hogy szabad vagy
mint gyerekkorodban
s akár isten is lehetsz