A görcsös föld homályán

Izzó tőzegláp
hamuban fürdő lidércek
rontó sugárzás köröttük
s verte őket az emlékezet is
elnéző mosolyuk
vagy szemük villanása
és szavuk is hamis volt
még ha szerettek is
Ők a véres elődök
elmentek a horpadó holddal
fekete csontjaik
mocsarak zárt tárlatain
egy talált ezüstpénzzel
visszalátok a múltba
varázsvesszővel keresem
a föld vér-ereit
És érzem varázshegyünk
mélyből sugárzó
hője felolvasztja
a föld fagyott mirigyeit
s a szüntelenül változó lét
malmai újra járnak
rokkája is forog s meséi
azoké akik kiérdemelik