Megzavarják köved nyugalmát

Halhatatlanok árnya
szárnyas tudatuk fénye
s orv fegyencszemekben
tomboló őrület
a madarakat irgalmatlan
fészkük kiveti
a szánalom könnye
döglött bombára pereg
Állsz gyanútlan a sziklán
a pulzáló kövön
mely a remény ünnepén
sugároz a föld elesettjeinek
nyugtalan agyak
világnagy igyekezetével
próféciák tükrében
felragyogó hiteket
Ez nem az anyag világa
itt szellem-gomolygás minden
a törékeny-lelkűek libasorban
mennek ünnepedre
reggelre elfelejted
hogy mit láttál
a csillagok között
s sziklaudvarodon várod
viszek-e vásárfiát a hegyre