Valami fény szökött be

Hegye gerincútjain
mezeje dűlőútjain
vándorolva
megvasalja a fák
patáját
s ördögi jeleit
törzsükbe vési
áradó patakok útját
vakmerően elállja
gázlóikon átkel
de a természet
ritmusát mégsem érzi
Öreg lovához kegyes
bársony pofáját
megveregeti
de jégsöréttől szűkölő
ebeit is láttam
tükrén arcmása átsuhan
sápadt ijesztő rém
csukott ajtóin kopogva
vezet a házban
Irigy szomszédok
bámulják felépített házát
külseje a nappal
belseje az éjszaka
magánya legyen vakító
kápráztató fehér
és ő maga mintha
zsiványok ünnepén
kenyeret osztana