Csont amely figyelmeztet

Hiú kő-teremtmény
szobor a tükörben
csillogó köntösben jársz
égszínkék selyemben
álmosító zenét hallgatsz
nyári ragyogásban
jobb lenne örülnöd
röpülnöd egemben
Tükrödről lefut
ágyadra siklik az árnyék
ribancok és kurafik
zörgetik kapudat
leszel ebek barátja
süket és néma és vak is
de kutyád kuncsorog
van francia babája
Kerted földjében
elásott csontok
és holt virágok
csont-ligetedben
magam is csonkán
bicegek
ha kökényesedbe
űz az álmom
vér-gyöngy
hull a homlokomról
s bűneink megjelölt
buktatóin letérdelek