Egymást megtalálják 

Vadrécék szakcsók gémek
tóparti vigécek vízimadarak
eleven halmazában ébred
fövenyágyán kirostált álmok
mik bábáik szennyes
kezétől elvetéltek
Tükre előtt énekel
vagy udvarán
fabábokkal játszik
fényben álmodozik
és tüzére mézes
pálinkát csorgat
az ezüst tűnődés
nyomorultjait
összehozza a világ
ha e széplelkűeknek
odarondítunk még csak
ülepen sem rúgnak
Ölük emlékei
nászuk a semmiben
a megtisztult lét
kirostált sejtjei ők
életútjuknak
nincs jelzőrendszere
pedig sugározza
a menekülők jeleit
s vulkáni tüze
ritmusát a föld