A vásznak megszövettek 

Láthatatlan élet
ritmus nélküli
megvalósulás
egyetlen szereplője van
a láthatatlan költő
házfalán fény-indák
árnyék-virágok
udvarán az árnyas
lapulevelek alól
gondja kinő
Megváltozik
nem hisz nem remél
tárgyilagos lesz
láttál-e malmot
sivatagban kőrengetegben
kérdezi tőled
most kéne tűz a torkodba
szesz az agysejtjeidbe
mert te sem tudsz
vászonra festett
személytelen világban hinni
Íme építünk s bontunk
s hullunk e küzdelemben
a jelen gyakorlata
emléktelen beteljesedés
de tengerünk medrében
dél zubogása
síkján albatroszok
hát ne vessük el
a hitet magunktól
éltessük a reményt