Az égre képzelt ablak 

A nappal tengelyén
összetört arcok forognak
hova tűntek a zöld áldást
sejtető mosolyok
régtől kitalálva forog
de elfárad a kerék is
mennykő-csapott szekéren
megdermedt ostorosok
Ágyon az életed
de fektedben is vernek
rád szabott törvény
roppantana marna
ha feleszmélsz kinyílik
az égen egy ablak
egy ablak a földre
ravasz boldogság-csapda
A modern lét mintha
megtébolyodott volna
fejekkel játszik
a lehullott fejeket
kendőbe csavarja
anyád tornyos fonodáját
felforgatják a len-zabálók
a kender-evők
estére az orsó-pólyákat
véred átáztatja