Megújuló keserűség 

Éji felhő-gyapotban
megbúvó csillagok
párás homályban
forgó tükrök lázadása
határaidat mért tágítanád
még boldogít hogy
összetart szokásaid pántja
Tükröd szégyentelenül
bámul játszik veled
üvegpohárban vár a szesz
ajkad feltámadására
legenda csak
tollad nyomorúsága
kezed a vétkes
vezeti üveg-tulipánod
ajkad irányába
Felnőtten szókkal
becsillagoztad
gyermekkorod egét
ha elhalnak a himnuszok
házi trubadúr lehetsz-e
szemedben tükröződnek
ne higgy a csillagoknak
retinádon ellentétes fények
napjaid sugár-törekje