A SZABADSÁG MUZSIKÁJA
Van az úgy néha, hogy a külvilág fontos eseményei összecsengenek a belső világunkban végbemenő nagy élményekkel. Ritával 1971 Nagyszombatján történt meg ez, ami életének későbbi folyására annyira meghatározó lett.
Januárban, amikor már feladta, hogy valaha is találkozik a régen várt és keresett férfival, akivel szívesen megosztaná a jövő életét, akkor váratlanul megtörtént a csoda. Egy zeneszerető társaságban összefutott a nagy Ő-vel. Az estre érkezése után a meghívottakat szemügyre véve feltűnt neki a szemüveges, értelmes arcú, magas férfi, és láttára végig futott rajta, hátha...
Rita az est végén belepirult, amikor a megnézett férfi, Ákos hozzá lépett és kedvesen meghívta egy kávéra. Olyan elmélyülten beszélgettek, mintha mindig ismerték volna egymást. A hétvégi kávézgatásokat koncertek, kiállítások látogatása követte.
Ákos végre Nagyszombaton elvitte Ritát ebédelni és a hangulatos hűvösvölgyi kisvendéglő után felmentek hozzá, hogy bemutassa az édesanyjának, akivel együtt lakott.
Mindketten meg voltak illetődve, de Ákos édesanyja láthatóan örvendett és titokban egyetértett fia választásával és hamar visszavonult, magukra hagyva a fiatalokat, akik először lehettek ilyen meghitten együtt.
Rita az élménytől elvarázsolva, a föld felett lebegve hamarosan távozott, a Belvárosban a koncert előtti kóruspróbára sietett. A János passiót készültek előadni. Az akkori kultúrpolitika csak a pesti Ferenceseknek és a Deák téri evangélikus templomban engedélyezte J.S.Bach nagy egyházi műveinek előadását. Az idei siker és a feltűnően nagy érdeklődés miatt a Szent Anna templom vezetőségének egyetértésével egy újabb előadást, “ismétlést” szerveztek Nagyszombatra. A sehol nem hirdetett, vagy plakátokon nem olvasható János passió híre futótűzként terjedt és a hívők, valamint a Bach zenéjét szeretők egész Budapestről nagy tömegben gyülekeztek a híresen jó akusztikájú helyre. Már egy órával a tervezett kezdés előtt a Szent Anna megtelt.
Mindenki izgatottan készült a Passióra, a zsúfolt templomban a levegő szinte vibrált a feszültségtől, amikor pontosan 6 órakor a szerzetes karnagy intésére felcsendültek a nyitókórus hangjai. A középső tétel közben hirtelen minden lámpa, csillár, fényforrás kialudt. Csak az öreg kántor orgonáján égett a szokásos gyertya. Ennek sejtelmes fényében legalább a mellette álló karnagy kézmozdulatait lehetett halványan látni.
Egy pillanatra mindenkin végigfutott a hideg, de a szerzetes változatlanul, megállás nélkül folytatta a vezénylést és a kórus engedelmesen és nagy fegyelemmel énekelte végig a tételt és a kezdő dallamok visszatérésével, ismétlésével befejezte a nyitókórust.
Miután az utolsó akkord is elhangzott, olyan csönd lett a templomban, hogy a gyertya sercegését is meg lehetett hallani, Majd a sötétségben egy templomban teljesen szokatlanul a hallgatóság egy emberként állt fel és hosszú percekig tartó vastapssal ismerte el a kórus teljesítményét. Mindenki tudta, hogy a fény nem véletlenül, műszaki hiba miatt aludt ki. Ez szabotázs volt.
A templomi környezetben szokatlan váratlanul felcsattanó, szűnni nem akaró vastaps a soronkívüli Bach passiónak és az előadása meghiúsítására tett kísérlet elleni tiltakozás volt. Félelmetes és egyben felemelő volt a tömeg spontán reakciója. Végül jó tíz percnyi sötétség és vastaps után felgyulladtak a lámpák, csillárok. Szinte érezni lehetett a hallgatóság megkönnyebbülését. A karnagy intett és újra, elölről kezdve “folytatódott” a koncert, mintha mi sem történt volna.
A kórus, a zenekar és a gyülekezet Jézus halálát énekelte, hallgatta a bach-i zenében, de ez alkalommal mindenki megérezhette a feltámadás lehetőségét.
Rita a nap eseményeinek felemelő élményeivel karolt a hallgatósággal kisodródó Ákosba, hogy a közös élmény után együtt menjenek haza.
Ugrás a következő alkotásra vagy vissza a tartalomjegyzékhez.