A BÉKÁK IS TUDNAK SÍRNI
Piri néni egész éjszaka csak forgolódott, egy hivatalos levél nem hagyta nyugodni. Teljesen felborította a csendes kis erdőszéli életét. Végül feladta. A digitális óra hajnali 4:25-öt mutatott.
Akár fel is kelhetek - gondolta, és egy bögre kávéval kilépett a tornácra.
A kert elvarázsolt birodalom volt a tűnő hold fényében, fűszeres illatokat hozott a szellő. A kertben a madarak vidám énekkel köszöntötték a júliusi hajnalt.
- Ezt kell hamarosan itthagynom! – sóhajtott Piri néni. Megrohanták az elmúlt hetek történései. A hatásukra egészen elgyengült, lerogyott a kerti hintapadra, amelyen gyöngyfüzérként sorakoztak a harmatcseppek.
Fájdalommal vegyes hálával gondolt vissza a Bóta Zsuskára. Neki, kedvenc tanítványának köszönhette, hogy nyugdíjba vonulásakor ebbe az erdőszéli kis kertesházba került. Az ő ötlete volt, hogy a frissen megözvegyült nagyapja cseréljen a tanárnő városi garzonjával. Mindenki tudta, hogy nyugdíjasként úgy sem tudna tétlenkedni. Így is lett! Nagy kedvvel és felszabadult energiákkal vetette bele magát a tipikus falusi kert átalakításába.
Elsőként megálmodta a kis tavat. Ennek kiásásához volt tanítványai szívesen jöttek segíteni, a tanítási órák után egy hét alatt el is készítették. Az Andris bácsi készítette kerekeskútról húzott sok vödör vízzel feltöltötték a tavacskát. Az elkészült művet egy jól sikerült szalonnasütéssel egybekötött tábortűzzel ünnepelték meg, amikor is a csillagos ég alatt a vidám egri nótákat visszhangozta a közeli erdő.
A következő összejövetelt megint Piri néni kertjében tartották: ki vízi virágokat, ki hozzávaló földet, sást, speciális vízi cserepet hozott. A „négyes fogat”, a focicsapat legerősebb játékosai, a közeli felhagyott kőbányából gyűjtött nagyalakú törmelék kövekkel teli zsákokkal érkeztek. A fehér kövekkel aztán körberakták a kerekre sikerült tavacskát. Igazán szép lett! Piri néni lelke hálával telt meg. Lám, az ő kis családja milyen ügyesen működik!
A lányok ötlete volt a maradék kövekből a kiásott földhányás púpján sziklakertet építeni. A ritka, idevaló virágokat az anyák küldték Piri néninek, hiszen hosszú pályafutása alatt valamikor őket is tanította.
És most annyi év és annyi szeretetteljes munka után be kell temetni a tavacskát! Vissza kell állítani a kert eredeti állapotát! Pedig idén már egy pici vizililiom már virágot is hozott, a sások büszkén mutogatták buzogányaikat és egy békafülhöz hasonló vízinövény vízen elfekvő ágaival átlósan átölelte a tavacskát.
Piri néni sokszor állt meg a víztükör mellett, hosszasan, kedvtelve figyelve a molnárkák futkározását és tavasszal az ebihalak tömegétől nyüzsgő vizet. Hát persze, hogy rengeteg ebihal volt! Kezdetektől fogva három béka élt az egyik vízinövény speciális „virág cserepe” védelmében. Amikor arra járt, még könnyű léptei is menekülésre késztették az egymás mellett sorban csücsülő békacsaládot: csak orruk hegye és két okos, golyószerű szeműk látszódott a víz színén - amint érkezésére, mint az úszók a medence végén fordulórajttal a mélybe rúgják magukat.
De a tavacskának repülő vendégei is voltak: kék és bordó testű kis szitakötők, méhek és darazsak is idejártak és a rigók párosával jöttek inni. Legnagyobb örömére az egyik vizinövény tövénél kialakult tócsában szerettek fürödni a vörösbegyek. Hát ez bizony már az élő természet egy gazdag darabkája volt! És ezt kell most megszüntetnie! Mert hatalmi szóval így rendelkezett egy Fejér megyei illetékes...
De mit is keres itt a Bükk alján egy Fejér megyei illetékes?
Hajjaj, ezt bizony váratlan események okozták:
Piri néni, aki soha nem volt beteg, de a központi fűtéshez szokott szervezetét a kemény hideg, szeles tél hosszú hetekre az ágyhoz kötötte. Mindhárom telet az erdőszéli házban egyedül, betegen, magas lázzal küszködve vészelte át.
Ha ez a Zsuska nincs! A Dunántúlról kéthetente átvonatozott hozzá, ellátta őt, visszafelé a városban a nagyapját is meglátogatta, rendbe tette. Megint az ő ötlete volt, hogy jöjjön Piri néni is a Dunántúlra és lakjon itt egy idősek otthonában. Mindkét szülő magas beosztásának köszönhetően Zsuska talált Érden egy ilyen vállalkozást, egy szépen ápolt kertben 24 szobában egy-egy idősebb embernek nyújtottak kényelmes környezetet és - ha kellett - orvosi felügyeletet.
Piri néni váltig csodálkozott ahogyan Zsuska elintézte, hogy az intézményt vezető doktornő, elfogadta belépésként Vera néni erdőszéli házát. Asztmás gyerekek gyógyítását akarta ott megoldani. Még pályázati pénzt is szerzett, amiből télen megoldható lesz a központi fűtés és kis átalakítással több kis lakón lehet majd segíteni.
És most ezt a élő, természeti gyöngyszemet kell felszámolnia! Csoda, hogy Piri néni nem tudta rászánni magát, hogy meggyilkolja ezt a kerti vízi életet? De minden rosszon egyszer túl kell esni...
Ha már ilyen korán felébredt, térült-fordult, gumicsizmát, kesztyűt húzott és fájó szívvel nekilátott a feladatnak. De nem Piri néni lett volna, ha nem gondoskodik a békáiról, a „neveltjeiről”. A bolhapiacon talált egy baba-fürdetőkádat. Nagy diadallal vitte haza és örömmel töltötte fel lágy esővízzel.
Elsőre a vízinövények „cserepeit” rakta át, a békák legnagyobb rémületére. Majd sorra kihalászta a három békát és áttelepítette az esővizes kádba. Mire visszafordult, a mélyvízben újabb 2 béka fogta menekülésre a dolgot. Piri néni rendületlenül térült-fordult és összesen 11 békát menekített át a kádba. Közben az egyre melegebb napsütésben rendre merte ki a lágy vizet és öntözte meg vele a virágokat.
Már alig volt élő víz a tavacskában, amikor a hálójába egy, majd még egy ici-pici gyíkszerű állatka ”úszott be”. Mint később kiderítette, gőték voltak. Végül a tavacska alján a régi lehullott, elrohadt levelekből álló iszapból egy nagy varangy ugrott elő - jól megijesztve az elmélyülten dolgozó, emlékező Piri nénit, aki hősies elszánással őt is kimentette, sőt még az őt követő párját is.
Piri néni kezdte jótevő tündérnek érezni magát, amikor a kád mellett a bokor mellől érdekes, nyafogáshoz hasonló hangot hallott. Megdöbbent. Figyelme a Cica felé fordult - talán ő nyávintotta el magát? De a hang kicsit más, sírósabb volt.
A Cica is, aki eddig érdeklődéssel szemlélte a kádba visszaugráló békasereget, észlelte a hangot. Vera néni izgatott kíváncsisággal figyelt a bokor alja felé, amikor egy síró fekete béka tűnt onnan elő, egyenesen a kiürült tavacska felé ugrálva. Ez teljesen meghatotta az idős asszonyt és könnyes szemmel próbálta a síró békát elkapni, hogy visszatelepítse a vízzel teli fürdőkádba.
Ez a tógyilkoló tevékenység nem fizikailag fárasztotta ki, de úgy érezte, a lelke egy darabját tépte ki a szigorú hivatali parancs végrehajtása. Nem is mert szólni vagy segítséget kérni a tanítványaitól. Korai még megismerkedniük az értelmetlen, lelketlen, papírízű intézkedésekkel.
Ugrás a következő alkotásra vagy vissza a tartalomjegyzékhez.