MÁTYÁS KIRÁLY GYŰRŰJE
Egyszer volt, hol nem volt, a kincses Magyarországon volt egy szép vár. A várat Hunyadnak hívták és az úrnője egy országszerte ismert szépasszony, Szilágyi Erzsébet volt. Nemcsak szép volt Szilágyi Erzsébet, de nagyon okos is. Férjeura, a híres Hunyadi János mindenben kikérte a véleményét, még az országos dolgokat is megbeszélte vele.
Hunyadi János fontos ember volt a magyar királyságban, ő volt a kormányzó, ami azt jelentette, hogy sokat volt úton, járta az országot, hogy a király nevében intézze az ügyeket. Azt találta ki, hogy jól idomított hollókkal tartotta a kapcsolatot a feleségével, aki a birtok igazgatásán kívül két fiuk neveléséről is gondoskodott. A holló-postának köszönhetően Szilágyi Erzsébet hamarabb értesült, mint a király, hogy a férje vezette magyar sereg Nándorfehérvárnál fényes győzelmet aratott a túlerőben lévő török sereg felett. A vár népe is együtt ünnepelte a győzelmet az úrnővel és családjával. Hát még amikor megtudták, hogy a pápa rendeletbe adta, hogy minden országban, minden keresztény templomban, minden délben harangozzanak Hunyadi és a magyarok nándorfehérvári győzelmének emlékére!
Történt azonban, hogy pár nappal később váratlanul egy újabb holló érkezett a táborból. Kézbe véve a postás madarat, az erős nagyasszony sírásban tört ki. Zokogása szokatlan volt a vár népe előtt. Szobájába hívatta két fiát, Lászlót és Mátyást, hogy együtt beszéljék meg az érkezett üzenetet. Szilágyi Erzsébet a holló lábáról egy gyűrűt oldott le és mielőtt az írást olvasta volna már tudta és könnyezve mondta a fiúknak: Apátok meghalt! Valóban, a titkos levél tudatta, hogy a táborban kitört pestist a vezér is elkapta, ő is meghalt! Ez a gyűrű az öröksége, arra a fiára hagyja, aki király lesz. Ekkor mesélte el az anya a gyűrű történetét és hogy miért olyan különleges:
Ezt a gyűrűt Hunyadi János édesanyja, Morzsinai Erzsébet kapta az özvegy Zsigmond királytól, amikor országjárása során a morzsinai várban szállt meg. Rögtön egymásba szeretett a király és a várúr szépséges lánya. A király távoztakor egy gyűrűt adott Erzsébetnek: ha fia születik, küldje fel a királyi udvarba ezt a gyűrűt és ő tudni fogja: fia született és gondoskodni fog a fiú királyi neveltetéséről.
Így is lett. Történt egyszer, hogy Morzsinai Erzsébet a várkertben levegőztette a pár hónapos kisfiút, aki vigasztalhatatlan sírásban tört ki. Hogy lecsitítsa a bőgő csecsemőt, Morzsinai Erzsike a baba kezébe adta az eddig láncon a nyakában hordott királyi gyűrűt. A gyerek elhallgatott, és érdeklődve nézegette azt, amikor váratlanul egy holló lecsapott és kikapta a gyűrűt a kezéből. Hej, volt is nagy riadalom! Oda a bizonyíték, hogy ez egy királyi gyermek!
Több se kellett Morzsinai Erzsébet bátyjának, előkapta az íját és lelőtte a hollót. Két dolog következett ebből:
Hunyadi János később családi címerébe betette a hollót, amint a csőrében a gyűrűt tartja. Másrészt Zsigmond király a királyi udvarba hozatta a kisfiút, vitéz lovagot nevelt belőle: tudósok tanították, a királyság minden nyelvén megértette a beszélőt és a király úgy húzta a gyűrűt a már fiatalember Hunyadi ujjára, hogy “ez egy igazmondó gyűrű: akivel kezet fogsz, a gyűrű azonnal égetni fogja az ujjad, ha a másik ember nem igaz úton jár és ártani akar a gyűrű birtokosának.” Hunyadi János megfogadta királyi apja tanácsát és mindig a jobb keze mutatóujján viselte a nevezetes gyűrűt, ahogyan erre a két fia is jól emlékezett.
Szilágyi Erzsébet tudta, hogy fiai Zsigmondnak, a nagy királynak az unokái és László, az idősebb hamarosan király is lehet. De Lászlóból mégsem lett király, mert a féltékeny főurak addig fondorkodtak, hogy a gyenge, befolyásolható király a hamis vádjaik alapján a budai vár Dísz terén lefejeztette a daliás, tehetséges, szépreményű ifjú Hunyadi Lászlót. Szilágyi Erzsébet most már a gyűrű jogos tulajdonosát, Mátyást az áruló főurak elől Podjebrád György udvarába menekítette.
Az ifjú Mátyás hamarosan nagy hasznát is látta az örökölt gyűrűnek, mert jövendő apósa tőrbe akarta csalni, akinek azonban égette az ujját a gyűrű, amikor a megállapodás során kezet fogott vele, így megmenekült.
Szilágyi Erzsébet a bátyja, Szilágyi Mihály és több főúr segítségével ki is mentette Mátyást a prágai várból, ahol nem védelem alatt állt, hanem fogolyként tartották. Úgy esett, hogy a kimentett fiatal Mátyással éppen jókor érkeztek a Budai Vár alá: az összegyülekezett nemesség éppen királyt akart választani. Mindenki tisztelte Hunyadi János kisebbik fiát, akiről köztudott volt, hogy fiatal kora ellenére tudós, művelt fiatalember.
Így történt, hogy 1458. januárjában a befagyott Duna jegén királlyá választották az ifjú Mátyást. A fiatal királyt azonban nem tudták a hagyományok szerinti kötelező szertartással megkoronázni, mert a beavató Szent Koronát az előző Habsburg király ellopatta és most a bécsi Burgban elzárva tartották. Mátyás vissza akarta vásárolni a koronát, de Habsburg Frigyes a tárgyalások során mindig mindent megígért, de Mátyás a gyűrűje segítségével mindig tudta, hogy az hazugság. Sokáig tárgyaltak, amíg végül 6 évnyi huza-vona után Mátyás horribilis összegért, 80.000 aranyforintért, az ország két évi teljes jövedelméért, de visszavásárolta a Szent Koronát. Így már szabályosan, hivatalosan is megkoronázott király lett.
Mátyás már királyként követte apja példáját és rendszeresen járta az országot, mindenütt igazságot szolgáltatva a kisemmizetteknek. De nem csak a szegény népet nyúzó urakkal gyűlt meg a dolga az igazságosztó gyűrűnek. Bizony a gyűrű akkor is égette Mátyás ujját, amikor nagybátyja Szilágyi Mihály és Vitéz János váradi püspök lázadt fel a fiatal király ellen és el akarták fogni, hogy nekik engedelmeskedve uralkodjon. A kiskirályokként uralkodó püspökökkel is meggyűlt a baja! Ekkor választotta ki az egyszerű sorból származó Bakócz Tamást és tette meg püspöknek, majd esztergomi érseknek, aki diplomáciai tehetségével sokáig hűségesen szolgálta a királyt. Olyan tehetséges diplomata volt, hogy évekkel később majdnem őt választották meg az új pápának.
Mátyás király pedig mindig hordta az igazságosztó gyűrűt, ami az évek során sokszor megmentette az életét az ármánykodóktól. Egy bánata volt csak Mátyás királynak: nem volt törvényes utódja. Corvin Jánost, házasságon kívül született fiát a főurak nem fogadták el törvényes utódnak. Ezért Mátyás király körbenézett a királyi udvarokban és a nápolyi Beatrixot választotta királynénak. De Beatrix királynénak nem lett gyereke, ezzel szemben nagyon szeretett volna nemcsak királyné, de királynő is lenni. Mátyás őszintén szerette a művelt Beatrixot, annyira, hogy a magyar szokásokkal ellentétben megengedte neki, hogy elkísérje a háborúba és a táborba is kövesse. Itáliában ez nem volt szokatlan, mert sokszor az uralkodók, hercegek azt tették, amit feleségük vagy szeretőjük kívánt, így a nők is elkísérték őket háború esetén. Beatrix mindig szerette volna megtudni a gyűrű titkát és azt, hogyan működik, de Mátyás király mindig leszerelte a kíváncsi királynét.
Egyszer aztán 1490 tavaszán Mátyás király az elfoglalt Bécsben tervezett találkozni a Habsburg királlyal, akivel egy fontos tárgyalása lett volna, emiatt nagyon számított a gyűrűre. De sehol nem találta. Mátyás a belső kamarását, a leghűségesebb szolgáját is elővette, aki tudta hol tartja Mátyás király a gyűrűt. De ő sem találta. Nem volt sehol a gyűrű! Mintha a föld nyelte volna el! Mátyás dühöngve járt körbe a palotában, de sehol nem találták a gyűrűt. Hát persze hogy nem találták! Beatrix leitatta a hűséges szolgát és kedvenc udvarhölgyével ellopatta a gyűrűt. Igen ám, de a becsvágyó asszony nem tudta, hogy a gyűrű csak a hivatalos jogos birtokosának ujján működik és azt sem tudta hogy hogyan! Így Mátyás egész nap a gyűrű nélkül tárgyalt a hamis Habsburg Ferdinánddal, majd utána jóságos királyként jótékonykodott a városban és étlen-szomjan ért haza este. De Beatrix közölte az éhes, fáradt királlyal, hogy csak órák múlva lesz vacsora. A királyné tudta, hogy Mátyás király szereti az itáliai fügét, hát ezzel kínálta az éhes királyt. Hej, most kellett volna csak igazán az a beszélő gyűrű! Akkor Mátyás nem evett volna abból a csábító fügéből - mert bizony az a kívánatos füge mérgezett volt! Szegény király két óra múlva már görcsben fetrengett és még további két napig őrjítő kínoktól gyötörve ordított, hogy az egész palota visszhangzott tőle. De Beatrix, a feleség nem engedte Mátyás orvosát a palotába, csak az ő szolgálatában álló olasz orvosokat és a bécsi polgárok orvosát hivatta. Mátyás király rögtön rájött, hogy Beatrix, a hatalom-éhes olasz nő lopta vagy lopatta el a gyűrűt. Az ármánykodó asszony nem tudta, hogy a gyűrű csak Zsigmond örököseinek ujján működik. Így aztán hiába fondorkodott Beatrix, Mátyás király halála után nem lett sem királynő, de többé még királyné sem. Szégyen-szemre haza kellett menjen. Ezért aztán igaz a szállóige: Meghalt Mátyás király, oda az igazság! - és azóta a magyar posta jelképe a fekete holló. Ha Mátyás király meg nem halt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Ugrás a következő alkotásra vagy vissza a tartalomjegyzékhez.