---

Tartalom

Bevezetés

I. A hátrányos helyzetű felnőttek pedagógiája a 20. század derekán: az európai népfőiskola és magyarországi recepciója, Karácsony Sándor szabadművelődési rendszere
I.1. A hátrányos helyzet definiálásának problémái
I.2. A népfőiskolai mozgalom
I.2.1. A dán népfőiskola
I.2.2. Magyarország társadalma a két világháború között
I.2.3. A népfőiskola Magyarországon
I.3. Egy csírájában elfojtott kezdeményezés: Karácsony Sándor szabadművelődési rendszere
I.3.1. Karácsony pedagógiájának a felnőttművelés szempontjából lényeges sajátosságai
I.3.2. A szabadművelődés utópiája
I.4. A felnőttképzés nemzetközi trendjei a második világháború után

II. Paulo Freire felszabadítási pedagógiája
II.1. Brazília a 20. század közepén
II.2. A felszabadítási teológia
II.3. Freire életpályája
II.3.1. Gyermekkora, tanulmányai
II.3.2. Az 1947-1957 közötti időszak: a pályakezdés évei
II.3.3. A későbbi Freire-módszert megalapozó tapasztalatok Recifében
II.3.4. Kulturális körök: Circulos de culturais
II.3.5. Száműzetésben (1964-1969)
II.3.6. Genf és Afrika
II.3.7. Visszatérés Brazíliába
II.4. Freire antropológiája, világszemlélete, a belőlük kinövő pedagógia
II.4.1. Elnyomók és elnyomottak
II.4.1.1. Az elnyomottak
II.4.1.2. Az elnyomó
II.4.2. Az elnyomás megszüntetése
II.4.2.1. Elidegenedés helyett reláció és dialógus
II.4.2.2. Mitikus világpercepció helyett kritikus gondolkodás
II.4.2.3. Bankpedagógia helyett párbeszéden alapuló, felszabadító pedagógia
II.4.3.A remény pedagógiája
II.4.3.1. Közösségi tanulás
II.4.3.2. A forradalmi vezető
II.5. Pedagógiájának gyakorlati megvalósítása: az alfabetizációs módszer
II.5.1. Alapbelátások
II.5.2. Előzetes tapasztalatok
II.5.3. A módszer kidolgozásának és gyakorlati megvalósításának menete
II.6. A párbeszéd jelentősége a felszabadítás pedagógiájában
II.6.1. Párbeszéd a projekt tartalmi előkészítésében
II.6.2. Párbeszéd a (regisztrált) jelenségek dekódolási folyamatában
II.6.3. Párbeszéd a beszélgetést generáló témák meghatározásában

III. Joseph Wresinski pedagógiája
III.1. A "les Trente Glorieuses" francia társadalma
III.2. Joseph Wresinski élete és életműve
III.2.1. Gyermekévek
III.2.2. Visszatérés a gyökerekhez
III.2.3. "Evezz a nyílt vízre és vesd ki hálódat!"
III.2.4. Fordulat
III.2.5. Mozgalom születik
III.2.6. Önkéntesek és családok közös útja
III.2.7. A szegényekről szóló tudás hiteles közvetítése
III.2.8. Terjeszkedés
III.2.9. A 80-as évek gyümölcsei
III.2.10. A "Wresinski-jelentés"
III.3. Wresinski antropológiája
III.3.1. Antropológiai alap: Isten képmása a szegényekben
III.3.2. A mélyszegénységben élő emberek négy üzenete
III.3.3. A társadalom felelőssége a legszegényebbekkel szemben
III.4. Joseph Wresinski pedagógiájának gyakorlati megvalósulása, a Negyedik Világ Szabadegyetem
III.4.1. A felnőtt népoktatás Franciaországban: az "université populaire", azaz a francia szabadegyetem intézményrendszere
III.4.2. A kultúra szerepe a Negyedik Világ felszabadításában Wresinski szerint
III.4.2.1. A Negyedik Világ kultúrája: "egy széttöredezett kultúra"
III.4.2.2. Tanulás és művelődés az ATD - Negyedik Világ Mozgalomban
III.4.3. A Negyedik Világ Szabadegyetem
III.4.3.1. A működést meghatározó alapelvek
III.4.3.2. A Szabadegyetem története
III.4.3.3. Az önkéntesek kulcsszerepe
III.4.3.4. A megvalósuló tanulási folyamat jellemzői, módszerek és eljárások
III.4.3.5. A felépülő tudás sajátosságai

IV. Paulo Freire és Joseph Wresinski pedagógiájának összehasonlítása
IV.1. Freire elnyomottjai és Wresinski Negyedik Világa
IV.2. Praxison alapuló emancipatorikus pedagógia
IV.3. Kölcsönös elköteleződések: "az odaadás őszintesége és az elfogadás szabadsága"
IV.4. A kereszténység társadalmi tanításának recepciója Freire és Wresinski koncepciójában

Összegzés
Bibliográfia

---

Bevezetés

Napjaink egyik legégetőbb pedagógiai kihívása világszerte, hogy az egyre gyorsuló társadalmi változásokkal lépést tartani nem tudó, mind inkább leszakadó, hátrányos helyzetű rétegek hogyan tudnak hozzájutni olyan tudáshoz, amelynek segítségével (vissza)integrálhatók a társadalomba, s amelynek birtokában sikerrel vehetnek részt annak folyamataiban. S minthogy a tudással való felvérteződés, a tanulás a 21. században élethosszig tartó folyamatként értelmeződik, amikor a hátrányos helyzetűek pedagógiájáról beszélünk, abba bele kell értenünk gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket egyaránt.

E kihívásnak megfelelően az utóbbi időben számos nemzetközi szintű kezdeményezés történt, melyek között kiemelkednek az EU 2020 stratégia vonatkozó vetületei. A probléma mindazonáltal nem látszik megoldódni, sőt a közelmúlt európai történései egyre mélyülő krízisre utalnak, ezért talán minden eddiginél szükségesebbnek és sürgetőbbnek tűnik a lehetséges válaszok megtalálásán való fáradozás. Jó gyakorlatokat keresve érdemes megállnunk két olyan 20. századi óriás mellett, akik abban a brazil, illetve francia miliőben, amelyben éltek és alkottak, kiemelt fontosságot tulajdonítottak a hátrányos helyzetű felnőttek társadalmi emancipációjának, akik számára a megoldás keresése személyes elkötelezettséggé vált, és akiknek e szenvedélyes, praxisból kiinduló útkereséséből sajátos, "külön utas" pedagógiai koncepció bontakozik ki.

Kutatásomban a hátrányos helyzetű felnőttek pedagógiai kihívásaira adott 20. századi válaszok egy sajátos szeletét vizsgáltam. A brazil Paulo Freire és a francia Joseph Wresinski pedagógiai koncepciójának egymás viszonylatában történő vizsgálata első megközelítésre meglepőnek tűnhet. Freire neve és pedagógiája, bár nem ismeretlen, annyi figyelmet mégsem kap Magyarországon, hogy kutatásom lezárulásáig akár csak egyetlen műve a maga egészében magyar nyelven megjelent volna. Joseph Wresinski munkásságával kapcsolatban tudomásom szerint eddig még senki nem írt magyar nyelven. Márpedig mindketten több mint figyelemre méltó életművet hagytak hátra, amelyben - úgy vélem - maradandó értéket képvisel a hátrányos helyzetű felnőttek pedagógiájának terén kifejtett tevékenységük.

Munkámmal elsősorban ezt szeretném bizonyítani, ennek érdekében kutatásom elsősorban arra vállalkozik, hogy feltárja és összehasonlítsa a vizsgált pedagógiai tevékenységeknek és ezek elméleti-szemléleti hátterének sajátosságait. Kiindulásképpen feltételezem, hogy szorosan összefügg egymással a katolikus egyház teológiájának a 20. század derekán formálódó új szegénység- fogalma, az ennek megfogalmazásához kontextust szolgáltató felszabadítási mozgalmak és a szegények között végzett speciális pedagógiai tevékenység. Ugyancsak feltételezem, hogy a kutatás során vizsgált, e korszakban születő, nem hagyományos keresztény, de magukat a kereszténység korszerű értelmezéséhez kötő, a legszegényebb rétegeket felszabadítani kívánó pedagógiák olyan elméleti és szemléleti implikációkat hordoznak, melyek eséllyel alkalmazhatók bármely hátrányos helyzetű populációban.

...

---