20. fejezet
Mindennek van vége, még a nyárnak is. Érzelmek és események kavalkádja. Hogyan tovább: Keresztesen és Budán? Kinek mi volt a legfontosabb - külön-külön. És együtt?
A reggeliből ebéd lett, mire a lányok előkeveredtek. Mi legyen előbb a csomagolás, vagy a tojás gyűjtés? A kérdést Julis és a fiúk: Béla és Gyuri érkezése döntötte el. Réka és Gyuri a tojásvadászatot választották, és rögtön el is tűntek a szakajtókkal az istállóban. Julis és Kálmus húzták a vizet, Móni és Béla hordták az itatókba az állatoknak. Közben el-el tűntek: meg kellett beszélni a jövőt.
Móni hamar túl volt rajta: majd meglátja hogyan futja idejéből és erejéből a levélírásra. És ott van neki az edzés is. Lassan kezdett Gergő képe is előtűnni a múltból, bár ez nem tartozott Bélára.
Julis mindennap találkozik Kálmussal, és ők is elkezdhetnek galambpostázni, ha úgy gondolják. A falu két végén laknak, hamarosan külön városban, más iskolában fognak tanulni.
Réka teljesen meg volt zavarodva. De jó volna valakitől tanácsot kérni. De jó volna, ha Anya végre otthon lenne és vele meg lehetne beszélni, hogy ilyenkor mi van? Mert István olyan jóképű, mint apa, és Sopronban tanul, ahol minden más, mintha nem is Magyarországon lenne, de hát Marikát választotta, aki tanítónő akar lenni. És ő mi akar lenni? Legyen építészmérnök, ahogy Lina néni tanácsolta? Ezt pedig Apával kellene megbeszélni. Ha Apa ráérne, de mindig elfoglalt. És Gyuri? Erre gondolva melegség járta át a szívét. Milyen komolyan gondolkodó, milyen erős. Felelősségtudó és hogy odafigyel másokra! És gépész akar lenni, hogy segítsen a TSZ-ben az embereknek. És segíti a testvéreit, büszke rájuk. Most majd elválik, meglátjuk, hogy fog-e válaszolni a leveleire és mit? De most itt van, és egy-két puszi, csók közben együtt gyűjtik a tojásokat. És árad belőle a meleg szeretet, amit otthon hiányol, ahol csak figyelmesség van, de ez nincs.
A lányok nem tudták mi zajlik a fiúkban, Réka csak azt látta, hogy a hintó elindult velük és már az állomáson voltak, amikor hamarosan egy poros, izzadt biciklis érkezett a peronra: Gyuri volt! Akkorát dobbant a lány szíve, azt hitte Apa és Öregmihály is meghallotta! Gyorsan bemutatta Apának. Öregmihály megsodorta a bajuszát, majd amikor a vonat elvitte a lányokat, felültette az unokáját maga mellé a bakra – a biciklit a hintóba tették -, és hazafelé elbeszélgettek a nyárról, a lányokról, és a fiúban kavargó érzéseket a helyükre tették. Ha ez komoly, akkor a levelekből kiderül, mit éreznek egymás iránt, és ha Karácsonykor jönnek a lányok, majd meglátjuk mi lesz? Mert Aladárral megegyeztek, hogy elküldi a lányokat hozzájuk, Keresztesre a téli szünidőre. Gyuri sugárzó képe mindent elárult az Öregmihálynak.
***
Réka és Móni otthon ültek a nappaliban, vagyis Anyáék szobájában a nagy kanapén az öreg Wels papa képe alatt, és azt sem tudták, hogy a sok élmény közül mit meséljenek el és mivel kezdjék.
A legfontosabb, hogy Anya végre itthon van. Kicsit nyúzott, és ideges, bár titkolja. A doktor bácsi szanatóriumot, levegő változást javasolt, bár ennek szinte senki nem örül. Megint egyedül, szülők nélkül, Matild néni nem az igazi.
Apa magában cigarettázik: igen, hát jó volna ha Anya megint az a vidám, egészséges nő lenne, mint volt régen. Akkor be tudná fejezni a kolléganőjével a találkozásokat, nem hagyná a gyerekeket egyedül.
Anya nézi a lányait, milyen elevenek, pirospozsgásak. Hogy fel vannak dobva, jókedvűek. Vajon mi történt velük a nyáron? Nem minden derült ki a levelekből.
Mikor fognak mindent elmesélni neki?
VÉGE
vissza a könyv elejére, az első fejezethez >>