VERSEK
Elmentél
Nem búcsúzkodtál, nem is köszöntél
Itt hagytál mindent, végleg elsiettél
Itt az utolsó műfogsorod
Pohárnyi vízben még acsarog
A páncélod, mely átfogta tested
A sérvkötőd is végleg levetetted
Szemüvegek, ruhák, cipők, kabátok
Halványuló emlékek, volt barátok
Mind kacat lett, mi neked kellett
Most csak hiányodra emlékeztet.
De ha véget ér majd e világi élet
Várj majd rám, s én hozzád visszatérek.
Apeva fordítva
Észak didereg
Ott sír a szél
Csend, hideg
Sötét
Tél
A világról azt mondják már ma
A világról azt mondják már ma
Valóságunk a téridő álma
Létezésünk az anyag járma
Nem csodálkozunk rá már a világra
Heliosz újra
Heliosz újra trónra ül
A korona tüze szétterül
Mikor Thor menydörgő kalapácsa
Az idő üllőjére üt
Senki nem menekül
Hiába
Hiába halmozol fel annyi holmit
Mikor elmész, nem vihetsz el semmit