"December 24-e délutánja volt. Három óra. A nagy falióra hangosan takkolt benn a szobában, a konyhában kuporgó asszony úgy tízpercenként felkelt a hokedliről, és benézett a szobaajtón, mert csak onnan látta a diófa színű, szép órát. Most megint felállt, odalépett. Egy darabig nézte a mutatókat, aztán sóhajtott és visszahátrálva a konyhába, leült az asztal mellé."