Ez a kis történet ma reggel jutott eszembe. Hosszú idő óta először futottam reggel a közeli kilátóhoz, és nagy meglepetésben volt részem: rendet raktak arrafelé. Ez azt jelenti, hogy amikor a legutóbb arra jártam, az erdő tele volt bokrokkal, az ösvény csak szűk, zöld folyosót jelentett, félméteres csalán tette kalandossá az utat. Volt két fatörzs is, ami keresztbe feküdt az úton. Ma reggel mindez megváltozott. Az úton (amit eddig ösvénynek neveztem) ismét autóval is meg lehet közelíteni a kilátót, csalánnak nyoma sincs, a bokrokkal együtt eltüntették, felsepertek, a fatörzseket elszállították. Rend van. Én meg valahogy mégsem lettem boldog a látványtól. Lehet, hogy csak mazochizmusom vagy a fene tudja mim hiányolta a belógó szederindákat, vigyorgó, kezembe harapó csalánleveleket, de először egy morbid vicc, utána egy hosszabb történet jutott eszembe.
A "humor":
- Nincs többé szemetelés az erdőben!
- Elfogyott a szemét?
- Nincs több erdő!
A történet:
- Gyere most egy kicsit velem. Megmutatom legújabb találmányomat, a tökéletes erdőt. Látod, a mai ember nem tudja méltányolni környezete értékeit, pusztítja, szemetelőhelynek használja azt. Ezt jelenleg egyetlen módon tudjuk megoldani: átláthatóbbá és hasznosabbá kell tenni az erdőt. Átláthatóvá, hogy kis ráfordítással lehessen ellenőrizni az állapotát, modern eszközeinkkel nagy területen lehessen karbantartani; és hasznossá, hiszen akkor válik igazán önállóvá, ha a piaci versenyben használható, hosszú távon nyereséges gazdálkodás folyhat rajta.
Itt is vagyunk. Az erdő egészében mesterséges telepítésű fák találhatók. Mindegyik helye pontosan tervezett, hogy gépeink be tudják járni. Hosszabb távú elképzeléseinkben az öntöző-, és permetezőrendszer megvalósítása is szerepel (ez utóbbival lehetne megelőzni a nagyobb arányú fapusztulást fertőzés esetén). Alapvetően két része van, a "termelő" és a "pihenő" terület. A termelőterület gyorsan növő, csomómentes fái egyben kutatási lehetőséget is jelentenek, nemesítéssel, esetleg genetikai módosításokkal próbálkozunk majd. Tudom, nem mindenki rajong a gondolatért, de ezen az oldalon kemény verseny folyik, sajnos nem állhatunk meg etikai megfontolások előtt, mert a rövidebb távon nagyobb nyereséget biztosító erdőirtás és más célú felhasználás még kártékonyabb lenne. Egyszerűen kénytelenek vagyunk az "erdő" fogalmát versenyképessé tenni, különben ipari vagy mezőgazdasági terület lesz, nekünk meg nem marad oxigénünk. Szép szavakkal és harcos lelkesedéssel lehet eredményeket elérni persze: azt, hogy a gazdaság gépezete számára túl nagy ráfizetés lesz éppen ott, éppen azt a kárt okozni. De szembesüljön csak bárki is azzal a helyzettel, amikor egy hatalommal rendelkező vállalatnak muszáj valami káros dolgot tennie (amit persze ők is rémesen sajnálnak...). Ha nyernek a "zöldek", a társaság bukik (dolgozók munkanélküliek lesznek, és a vállalat helyét átveszi egy nála erősebb, akinek éppen nem létszükséglet pont akkor pont azt kiirtani).
Na de lépjünk tovább. Gépek végzik rendszeresen az aljnövényzet felesleges részének eltávolítását, amelyből tápanyag készül, dúsítás után egy részét visszaforgatjuk, más részét eladjuk. A fák méhsejt szerkezetben vannak elhelyezve, hogy a talaj és a napfény kihasználtsága maximális legyen. A vágásra érett fák eltávolítása bonyolult rend szerint történik, hogy a nagyobb fák ne takarják az eltávolított helyére ültetett csemetét, azok mégis védve legyenek az időjárási viszontagságoktól. Így elérjük, hogy az új nemzedék gyorsan, napfényben növekszik, az adott terület faállománya kor szerint mégsem homogén.
Erdőnkben természetesen szabadon élhetnek állatok, vadászat illetve csapdák kihelyezése tilos, és érthető módon könnyen ellenőrizhető. Eleinte valószínűleg nehezen szokják majd meg ezt a nagy átláthatóságot, de amint rájönnek, hogy végre veszélyek nélkül, szabadon élhetnek, megközelíthetőbbek lesznek.
És ezzel már a másik feladatkör felé haladunk, ami az emberi pihenést szolgálja. Gyermekeink szabadon élő, kezes állatokkal találkozhatnak majd ezekben az erdőkben, nem kell félnünk a rájuk leselkedő veszélyektől. Persze egy-két szúnyogcsípés, esetleg kullancs is előfordulhat, bár az utóbbiak ellen komoly intézkedéseket tervezünk.
A pihenő övezetek a termelőterületen belül, kisebb parcellákon vannak. Ezek olyan helyek, ahol a termőtelepítéshez szükséges előmunkálatok túl költségesek lettek volna (talajegyengetés, megmunkálás, domborzati és vízviszonyok). Itt a meglévő faállomány található, az aljnövényzet különböző mértékben eltávolításra került, ki-ki igényei szerint választhat rejtelmesebb, bokrosabb területet vagy nyíltabb, tisztásokkal szabdalt, patakkal rendelkező helyet. A terület új fáinak növekedése viszont már szabályozott, hogy bizonyos "véletlenszerűséget" fenntartva ugyan, de egyre kezelhetőbbé váljon az erdő. A hulladékgyűjtés teljesen lefedett, mindenhol lehetőség van a környezetbe illő színű és alakú tárolók használatára - a szemetelés súlyos következményekkel jár errefelé - a különböző idejű eltiltás mellett nagy összegű bírsággal is sújtható. Ebből a szempontból ez a "veszélyeztetett" terület, és fenntartása - egyedisége miatt - költségesebb is, viszont a látogatók belépődíja komoly árbevételt jelent, a termelőterületen belüli elhelyezés pedig az illetéktelen behatolást teszi lehetetlenné. Munkásaink ugyanis 24 órában dolgoznak az erdőben, éjszaka jellemzően megfigyeléseket és előkészítő munkákat végeznek, hogy nappal a zajosabb tevékenységek zökkenőmentesen folyhassanak. Biztató eredményeink vannak az éjszakai infrakamerás és egyéb műszeres megfigyelésekkel a faállomány állapotának felmérésében.
Mindezeket összefoglalva úgy érzem, sikerülni fog az "erdő, mint gazdaságilag önellátó, társadalmunkban sikeres túlélő rendszer" megvalósítása, bár ehhez szükségünk lesz sok, környezetvédelemben jártas, lelkes fiatal segítségére is, akik a termelőterület igazi gazdái lennének és egyben fantáziájukkal és álmaikkal emberivé varázsolnák a pihenőterületeket.
- Bejártam az erdődet, barátom. Tetszik a lelkesedésed, az átgondoltság, a szándék - és mégis félek tőle. Ha sikerül, azzal megölöd az én erdőmet, mert nyereséges vállalkozássá alakítod azt, amihez eddig senkinek nem volt kedve - ezért vagy irtotta vagy rondította, de nem csinált belőle üzemet. Ha a gyermekem valaha is az erdőbe megy, ne állat-lakótelepet lásson. Lehet, hogy a tiéd többet fog tudni róluk, ismerni és szeretni viszont az enyém fogja őket, aki szélre-zajra figyelve lopja magát a közelükbe, és megtiszteltetésnek veszi, ha meglátta őt az őz és mégsem rohan el rögtön. Az én erdőmben az a szép, hogy el lehet benne tévedni. Nem rendet csinálni megy oda az ember, hanem aszimmetrikus harmóniájából elfogadást, érzékelést tanulni. Te azt mondod, az ember evilági, "materiális" szerepe a döntő, és ehhez kell megtanulnunk biztosítani a fenntartható környezeti kereteket, hogy valóban "paradicsom" legyen a természet, ahol kikapcsolódhatunk hétköznapi rohanásunk mellett. Én azt mondom, a hétköznap, a saját gondolkodásom az, ami módosításra szorul, az erdő tanárom ebben, önmagam formálását segíti, és ebbe nem fér bele radikális átalakítása - még akkor sem, ha enélkül valóban megsemmisül.
Olyan ez, mintha adnának nekem egy sast, hogy vagy megtanítom a tyúkólban kapirgálni és hasznosan viselkedni, vagy megölik. Lehet, hogy én látom rosszul, és csak kegyetlenségem vezet, de ha rám bíznák, hogy döntsek, hát sasként haljon meg, ha annak született - mert remélem, hogy valamikor én is önmagamként távozhatok innen...
| Kedves Loránd / Az örökkévalóság pillanatai / Mesék |
|