Mielőtt tovább haladnánk, minket érdeklő enemű főbb műveit is fel kell röviden sorolnom. A "Declamatio de pueris ad virtutem ac literas liberaliter instituendis, idque protinus a nativitate" c. művében (1529-ből) nem fejti ki egészen nevelő eszméit, hanem csak útmutatásokat ad, hogy miképen kell már a zsenge korban beoltani a gyermeki lélekbe az erényesség és tudomány csiráit. Kimerítő teljességre már csak azért sem törekedhetett benne, mivel a Copia verborum ac rerum függelékének szánta volt, mintegy például a tanulóknak arra, miképen lehet valamely tárgyról vázlatosan és azután az anyagot jól kibővítve is írni. A gondolatmenetet ezen művében gyakori kitérések zavarják, amit talán annak lehet tulajdonítani, hogy a még Rómában 1512-ben megírt munkának egy része a másolónál elkallódott s a töredékes munkát csak barátainak hosszas unszolására egészítette ki a tartalommutató nyomán.^[10] Ennél a művénél sokkal tömörebb és tanulságosabb a "De ratione studii" (1511-ből), mellyel utat akar mutatni, hogy mily módszert és mily rendet kell követni, hogy minden tudomány ágban, de kivált a klasszikus tanulmányokban kellő előmenetelt érjünk el.^[11] Az "Institutio principis Christiani"-ban (1516-ból) a fejedelem eszményképét rajzolja meg, de elszórva a nevelésre vonatkozó eszmékkel is találkozunk benne. A "Christiani matrimonii institutio"-ban (1526.), melyet Katalinnak, VIII. Henrik nejének ajánlva adott ki, a házasságnak a nevelésre való fontosságát emeli ki, műve befejezéséül pedig a nevelésnek azon kérdéseit tárgyalja, melyek a családot első sorban érdeklik, ú. m. a vallási és erkölcsi nevelést, a leányok nevelését, a nevelő megválasztását stb.^[12] A "De civilitate morum puerilium"^[13] a gyermekek számára készült illemtan s mint ilyen, inkább külsőségekkel foglalkozik. Az iskolák használatára írt könyvei közül különösen megemlítendők: a Colloquia Familiaria és az Opus de conscribendis epistolis. A Colloquiá-ban, melynek tartalma úgy korjelző szempontból, mint Erasmusnak a társadalmi, vallási állapotokra vonatkozó felfogását tekintve, igen fontos mű, a nevelés céljára, módszerére, a vallásos nevelésre sok észrevételt találunk. Az "Opus de epistolis conscribendis"-t szintén ilynemű mozzanatok teszik a mi szempontunkból jelentékeny művé. Erasmus humanista törekvéseinek kifejezői a "De recta Latini Graecique sermonis pronunciatione dialogus" (1528-ból)^[14] és a "Ciceronianus sive de optimo dicendi genere" (1528.)^[15] Lesz alkalmam később az ezekben foglalt eszmékről megemlékezni, azért itt csupán egyszerű jelzésükre szorítkoztam.