lakodalom

a → házasságkötés szokáskörének legfontosabb eseménysorozata, amelynek keretében maga a házasságkötés megtörténik. Egyéb elnevezései: menyegző, nász, lagzi. Rendezői a → menyasszony és → vőlegény szülei (→ örömanya és örömapa, → búsanya, búsapa), akik a házasságkötés lebonyolításában segédkező → lakodalmi tisztségviselők gyakorlati támogatásával nagyarányú házi ünnepség keretében, mulatási lehetőséget és lakomák (→ lakodalmi étkezések) sorát nyújtva hajtják végre, ill. szervezik meg a házasságkötéssel kapcsolatos cselekményeket. A lakodalom folyamán történnek meg a házasságkötésnek az egyház és – 1894 óta – az állam által előírt formaságai, az → esküvő és a polgári házasságkötés, továbbá a menyasszony átadása a vőlegénynek (→ menyasszonyvitel), befogadása a vőlegény családjába (→ menyasszony befogadása), az elhálás (→ menyasszonyfektetés) és ennek megtörténte után a menyasszony asszonnyá válásának formai kifejezése (→ menyecske, → kontyolás). Ezekhez járul a házasságkötéssel kapcsolatos anyagi természetű ügyek rendezése: a → hozomány átadása és átvétele (hozományvitel) s a menyasszony → násznépének az új menyecske állapotát szemrevételező látogatása. E cselekmények széles társadalmi ellenőrzését a két násznép mellett a megfigyelőként szinte folyamatosan jelen levő → hívatlanok biztosították. A megelőző századokban a násznépek szerepe a védő-támogató kíséret biztosítása is volt, arra az esetre, ha a cselekmények folyamatában nézeteltérés vagy külső veszély miatt fennakadás lenne, mint ahogy a közelmúltbeli, sőt jelenkori lakodalomban is utal erre több bizalmatlanságot kifejező intézkedés (pl. kapuelzárás), erőszakos akadályozás (útelzárás) és a másik fél által kifejtett ellenállás leküzdése erőszakkal vagy diplomáciával (menyasszonyvitel). E fontos feladatokban igénybe vett násznép számára a mulatság és lakoma egyszersmind ellenszolgáltatás szolgálatukért. A múlt paraszti életformájában a lakodalom volt az egyik legjelentősebb mulatási alkalom. A lakodalom az azt rendező családok számára egyedülálló reprezentálási lehetőség. Ez alkalomból anyagi javaikat és társadalmi súlyukat a helyi társadalom érdeklődésének középpontjába állíthatták. Ez a kevésbé tehetőseket is arra csábította, hogy anyagi lehetőségeiket felülmúlva reprezentáljanak, gyakran létbiztonságuk rovására is. A lakodalom megrendezésében a násznép tagjai, a családokhoz fűző kapcsolat mértékében fizikai munkával (→ csigacsinálás, → gazdasszony), ételekhez szükséges nyersanyag, kész ételek (főleg sütemények), → nászajándék és pénz (→ menyasszonytánc) ajándékozásával segítették a lakodalom rendezőit. A lakodalom folyamán történt meg a menyasszony és a vőlegény belépése a házasok körébe, amit formálisan is kifejeztek és elismertek a jelenlevők (→ menyasszony búcsúztatása, kontyolás). – A lakodalom folyamán a néphit szerint veszélyeztetett, átmeneti állapotban levő fiatal pár védelmére és jövendő szerencséjének biztosítására számtalan → mágikus eljárást hajtottak végre (pl. menyasszony befogadása). A lakodalom ma is virágzó szokás, amelyből lassan kimaradnak, elkopnak a korábban jogi jelentőségű, ill. mágikus és vallásos cselekmények, megmarad azonban mint reprezentációs lehetőség és mulatási, lakomázási alkalom, s fejlődik az ajándékozás szokása. Formai megvalósításában egyre jelentősebb szerephez jutnak a városi kultúra (pl. fényképezkedés, vonulás autókon, kölcsönzői ruha stb.), valamint a szocialista kultúra (tsz által rendezett esküvő) elemei. (→ még: lakodalmi alakoskodás, → álmenyasszony, → lakodalmi díszek és jelvények, → házasságkötés étkezései, → hazai leányasszony, → hérész, → kásapénz, → kunkapitány, → lakodalmas ház, → lakodalmi gazda, → lakodalmi kalács, → lakodalmi konyha, → lakodalmi tűz, → lakodalmi mulatság, → násznagy, → nyoszolyóasszony, → nyoszolyólány, → pozovics, → tyúkverő, → asszonyavatás, → vőfély, → vőfélybot) – Irod. Sartori, Paul: Situe und Brauch. I. Die Hauptstufen des Menschendaseins (Leipzig, 1910); Samter, Ernst: Geburt, Hochzeit und Tod (Leipzig–Berlin, 1911); Viski Károly: Volksbrauch der Ungarn (Bp., 1932); Biegeleisen, Henryk: Wesele (Lwów, é. n.); Szendrey Ákos–Szendrey Zsigmond: Házasság (A magyarság néprajza, IV., Bp., 1941–1943); Van Gennep, Arnold: Manuel de folklore français contemporain (I–II., Du berceau à la tombe – Mariage, funérailles, Paris, 1946); Dégh Linda: (A magyar népi színjáték kutatása (Bp., 1947); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A-B., Bp., 1955–56); Deneke, Bernward: Hochzeit (München, 1971).

Menyasszony a lakodalmas menetben (Szék, v. Szolnok-Doboka m.)

Menyasszony a lakodalmas menetben (Szék, v. Szolnok-Doboka m.)

Lakodalmas, címeres járom, vésett és festett díszítéssel, 1904-ből (Kalotadámos, v. Kolozs m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Lakodalmas, címeres járom, vésett és festett díszítéssel, 1904-ből (Kalotadámos, v. Kolozs m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Lakodalmi menet része zászlóvivővel (1971, Szebény, Baranya m.)

Lakodalmi menet része zászlóvivővel (1971, Szebény, Baranya m.)

Lakodalmi menet résztvevői bokrétát viselnek (1970, Kartal, Pest m.)

Lakodalmi menet résztvevői bokrétát viselnek (1970, Kartal, Pest m.)

A menyasszony kezet csókol „nuná”-nak a kapott ajándékért (A „nuna” az esketéskor gyertyát tartó nő) (A Finn Irodalmi Társaság, Helsinki Gyűjteményéből) (Szabófalva, Moldva, 1906.)

A menyasszony kezet csókol „nuná”-nak a kapott ajándékért (A „nuna” az esketéskor gyertyát tartó nő) (A Finn Irodalmi Társaság, Helsinki Gyűjteményéből) (Szabófalva, Moldva, 1906.)

Lakodalmas menet (Kapuvár, Győr-Sopron m.)

Lakodalmas menet (Kapuvár, Győr-Sopron m.)

A menyasszonyra ráterítik az ajándékkendőt búcsúztatás közben. (A Finn Irodalmi Társaság, Helsinki gyűjteményéből) (1906, Szabófalva, Moldva)

A menyasszonyra ráterítik az ajándékkendőt búcsúztatás közben. (A Finn Irodalmi Társaság, Helsinki gyűjteményéből) (1906, Szabófalva, Moldva)

Lakodalmi csoportkép (1906, Déva, Csángótelep, v. Hunyad m.)

Lakodalmi csoportkép (1906, Déva, Csángótelep, v. Hunyad m.)

A lakodalmas menet élén viszik a vőfélybotot (19. sz., Debrecen)

A lakodalmas menet élén viszik a vőfélybotot (19. sz., Debrecen)