HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE

IRTA BALÁZSY FERENC

I. kötet


10. §.

Kis-Heves.



Miután Kemej feloszlott s átalakult, annak az a része, mely Heveshez kapcsoltatott, későbbi oklevelekben és iratokban Kis-Heves-nek kezdett neveztetni.

Már mi ezen elnevezés etymologiáját vagy jelentését illeti: az betűszerinti értelemben Hevesnek kisebb részét jelenteni, mely elnevezés által az a másiktól vagy Heves nagyobb részétől meg volt külömböztetve; mert Kis-Heves egykor megyénknek különálló területét tette, és csak későbben olvadt azzal egészen egybe.

Már a megyéknek Werbőczy-féle névsorában is két Heves van egymástól megkülönböztetve u. m. Nagy-és Kis-Heves. Igaz ugyan, hogy a megyék e névsorának szerzőjét illetőleg eltérők a vélemények. Némelyek azt Werbőczynek tulajdonitják, mások ellenben apokryphnak tartják, a mit az ő neve alatt csak későbbi irók állitottak össze. De bár mint legyen is a dolog és bár kitől származott legyen is e névsor, az a valóságnak vagyis a megyék tényleges számának és beosztásnak megfelelt s azért azt több iróink, mint Pető Gergely, Szegedi János, Bél Mátyás sat. elfogadták, és kétféle Hevest u. m. Nagy-és Kis-Hevest különböztettek meg.1)

Vannak ugyan iróink között is némelyek, kik megyénk két nevét elhallgatják vagy épen tagadják. Igy p. o. Heltay Gáspár csak egy Hevest emlit, Timon Sámuel pedig nem ismer Kis -Hevest sőt tagadja, hogy ily nevü megye lett volna, s úgy vélekedik, hogy Werbőczy Kis-Heves alatt hihetőleg philisteusok vagy jászok földjét értette, mely Heves megye területén feküdt. 2)

Timon ezen tévedését nem szükséges itt bővebben tárgyalni vagy czáfolni, miután tudjuk, hogy a Jászság Werbőczy korában nemcsak nem tartozott Heveshez, hanem attól egészen különálló területet alkotott.

Iróink emlitett nyilatkozatai után nem tartom szükségesnek ezen elnevezés magyarázatát tovább folytatni.


1) Rövid Magyar Krónika. Kassán. 1729. 21. l. - Tripartitum Juris Hungarici Tyrocinium. Tyrnaviae 1751. 633. l. Compendium Hung. Geographicum. Posonii et Cassoviae 1777. 239. l.

2) Imago Novae Hungariae. Cassoviae 1734. 12. l.